Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-25 / 173. szám

í\ A FLO 1953 JÜL1US 25 A „TASZSZ" oz angol alsóhoz külügyi vitájáról London (TASZSZ) Az angol alsó­házban lezajlott a külügyi vita. A miniszterelnöki teendőket ellátó Butler jellemezte az angol kormány politikáját, amelyet május 11-e után folytatott, amikor Churchill minisz­terelnök javasolta a négy nagyha­talom „legmagasabb színvonalú“ ér­tekezletének összehívását. A vita több felszólalója élesen bírálta a kormány politikáját, különösen azt az álláspontot, amelyet Salisbury — aki Angliát képviselte a nyugati ha­talmak washingtoni tanácskozásán — mind a koreai kérdésben, mind a német kérdésben, mind a négy nagyhatalom képviselői tanácskozá­sának összehívása kérdésében elfog­lalt. A vita szónokai rámutattak, hogy Salisbhury az Egyesült Álla- rnolr nyomása alatt eltért Churchill május 11-i javaslataitól és hogy Sa­lisbury washingtoni álláspontja nem segíti elő a nemzetközi feszültség enyhülését. Attlee az ellenzék vezére, a washingtoni tanácskozás határozatai ra vonatkozóan ezeket mondta: „Szá­munkra fontos tudni, megvan-e még a kilátás a legmagasabb színvonalú tárgyalásokra, vagy pedig a külügy­miniszterek által javasolt tárgyalá­soknak a legmagasabb színvonalú tanácskozást kellene pótolniok.“ Attlee a Szovjetunióval a közeljö­vőben tartandó legmagasabb szín­vonalú tárgyalások mellett állást- foglalva hangoztatta, hogy a wa­shingtoni tárgyalások ..nem segítet­tek bennünket abban, hogv jelentő­sen előrehaladjunk a békéhez veze­tő úton.“ Attlee kifejtette véleményét arról, hogy a washingtoni záróközlemény- ben javasolt tanácskozás „kétségkí­vül gyenge pótlása“ az eredetileg javasolt tárgyalásoknak, majd rá­mutatott, hogy „egyáltalán nincs el­ragadtatva“ a szeptemberre javasolt külügyminiszteri tanácskozástól. Attlee kijelentette, hogy a „német kérdést csak a jövőbeni békés Euró­pa keretében lehet megoldani.“ Attlee a továbbiakban hangoztat­ta. hogy a fegyvergyártás csökken­tésével a béke alapjainak megterem­tése érdekében hatalmas termelőerő­ket lehetne felszabadítani, majd ki­emelte annak fontosságát, hogv a közeljövőben összehívják az ENSZ közgyűlés ülésszakát. Attlee a washingtoni tanácskozás után kiadott fehér könyvvel kapcso­latban többek között ezeket mondot­ta: ..Az a vélemény alakult ki, hogy tni kifejtettük álláspontunkat és most elvárjuk, hogy ezt a Szovjet­unió elfogadja. Ugyanezt fedeztem fel a távolkeleti kérdésben is.“ Nem gondolom, hogy egy ilyen irányvonal gyümölcsözőnek bizonyul hat. Teljes ostobaság arra számíta­ni. hogy más kormányok kötelezően beleegyeznek abba, amit mi aka­runk. Attlee befejezésül ezeket mondta: ..Széleskörű kereskedelmi kapcsola­tok kialakulását akarom Kelet és Nyugat között Európában, a keres­kedelem fejlesztését akarom Kíná­val. Kapcsolatokat akarok a népek között. Véleményem szerint a fe­szültség valamelyest enyhült. Ha a tárgyalások elősegíthetnék kölcsönös megértésünket és biztosíthatnák a népek közötti találkozást, a helyzet kecsegtetőbb lenne. Azt azonban nem hiszem, hogy a washingtoni tárgyalások nagyban elősegítették “lőrehaladásunkat a békéhez vezető úton.“ Clement Davies, a liberálisok ve­zére kijelentette, hogy a Szovjet­unió meghívásának — amit Chur­chill szem előtt tartott — a mai vi­lágban kialakult helyzet általános megvitatására kel] irányulnia. Ennek — mondta Davies — semmi köze ahhoz a ..merev napirendhez“, amelyet a washingtoni közlemény javasolt. A munkáspárti Walker kijelen­tette. hogy a nvugati hatalmaknak meg kell győzniük a világot, hogy valóban a tárgyalások megtartására törekszenek. ..Hiába pártoljuk elvileg a tárgya­lási módszert. ha elfogadhatatlan feltételek egész tömegéhez kötjük és ezzel lehetetlenné tesszük a tár­gyalásokat.“ Walk°r a továbbiakban rámuta­tott: „öt az aggasztia, hogy a wa­shingtoni közleményben szokatlanul nagy súlyt helyeznek az európai védelmi közösségre, vagyis a felfegy­verzett Nvueat-Németországot magá­ban foglalaló nyugateurópai katonai tömbre. Véleményem szerint — mondotta. — ha valóban Németország egyesí­tését akarjuk, ennek egyik fő felté­tele. hogy mindaddig megszüntessük az európai védelmi közösséggel kap­csolatos egész politikánk valóravál- tását, amíg az Oroszországgal való tárgyalásokra készülünk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor ez azt je­lenti majd. hogy nem törekszünk valóban őszintén tárgyalásokra Oroszországgal“ A munkáspárti Mikardo ezeket mondta: „A konzervatív párt jelen­téktelen tucatemberei arra használ­ták fel Churchill betegségét, hogy el­árulják a reményeket, amelyeket a miniszterelnök felépített. Ha a par­lament tagjai közül bárki azt tartja, hogy túlságosan élesen fejezem ki magamat, ám hasonlítsa össze Churchill május 11-i beszédének re- ménytkeltő szavait a washingtoni kommüniké macchiavellis másodran­gú, becstelen szószátyárságával.“ Mikardo Churchill május 11-i be­szédét „új és valóban független an­gol kezdeményezés“-ként jellemezte. A washingtoni közlemény pedig tö­kéletes és aljas behódolás. Minden­nek fényénél nem meglepő, hogy a washingtoni közlemény felháborítot­ta az angol közvélemény majdnem minden körét... „Nagyon kellemet­len ezt megmondanom, de le kell vonnom azt a következtetést, hogy a washingtoni közleményben foglalt és az oroszoknak szóló meghívás spe­ciálisan azt a számítást tükrözi, hogy lehetetlenné tegyék a velük való megyezést.“ A washingtoni közleménynek — folytatta Mikardo — nyilvánvalóan az a célja, hogy fenntartsa a rendet­lenséget Ázsiában és Európában. Végezetül Mikardo kijelentette: „Dulles Washingtonban nemcsak, sőt nem annyira az amerikai kül­ügyminiszter szerepében beszélt, ha­nem úgy is, mint „Adenauer válasz­tási ügynöke a legközelebbi nyugat­németországi parlamenti választások ra.“ Kenneth Younger, a munkáspárti kormány volt államminisztere kije­lentette: Olyan helyzet adódott elő, hogy Churchill politikája, amely egy kí­sérletet irányzott elő arra, hogy ked­vező visszhangra találjon Orosz­országban, szembekerült az Egyesült Államok álláspontjával... Younger kategorikus biztosítékot követelt arra nézve, hogy a Német­országra vonatkozó javaslatok meg­másíthatatlan formáját nem eleve feltett szándékkal választották ki és nem az Egyesült Államok kormá­nya és Adenauer kényszerítette az angol kormányra abban a remény­ben, hogy ezek a javaslatok kudar­cot vallanak és akkor vissza lehet térni a széttagolt Európa tervéhez, ami lényegében kezdettől fogva az „európai védelmi közösség“ létreho­zásának terve volt. Selwyn Lloyd külügyi államminisz tér vitatta azt az állítást, hogy né­zeteltérések vannak a miniszterei nők és a kormány többi tagja között. Lloyd védelmébe vette a kormány politikáját és a washingtoni értekez­let határozatait. Befejezéshez közelednek a koreai fegyverszünet aláírásának előkészületei Keszon: Vu Min, az Uj Kína hír- ügynökség különtudósítója írja: A fegyverszünet aláírásának elő­készületei, úgylátszik, már befejezé­sükhöz közelednek Panmindzsonban, miközben Li Szin-Man kormányá­nak hivatalosan elhangzó fegyverszü net-ellenes kifakadásai is napról-nap ra élesebbé válnak. A vezérkari tiszteknek az a cso­portja, amely július 20-a óta dol­gozik a térképeken, csak néhány rö­vid szünettel szakította meg szer­dán reggel tíz órától csütörtök haj­nali háromnegyed kettőig elhúzódó hosszú ülését. A vezérkari tisztek egy másik csoportja több, mint két és fél óra hosszat ülésezett, azután az összekötőtisztek ültek össze dél­után három órakor, hogy kidolgoz­Róma (TASZSZ): Július 22-én De Gasperi programmbeszédé után az olasz képviselőházban megkezdődött a .vita. Elsőnek Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára szólalt fel. Kijelentette, hogy az Olasz Szocia­lista Párt parlamenti csoportja nem lép vissza feladatának teljesítésétől, — elő fogja mozdítani a képviselő­ház minden csoportjában a haladó erők átcsoportosítását, kezdeménye­zését és tevékenységét. Egy ilyen alapon létrejövő parlamenti több­ség védelmezve lenne a parlament­ben mindenféle jobboldali fenyege­téssel szemben és élvezné azt a tá­mogatást is. amelyet a munkásosz­A bel- és külkereskedelmi minisz térium tüzelőszer- és építőanyagke­reskedelmi igazgatósága a főváros és a vidék jobb tüzelőellátása érdeké­ben igen jelentősen kibővíti kiske­reskedelmi hálózatát. A vidéki városokban eddig három­zák a még hátralévő adminisztratív részletkérdéseket. Az eddigi értekezleti terem egé­szen eltörpül az aláírási aktusra újonnan épült hatalmas „T" alakú csarnok mellett. Koreai és kínai munkások alig négy nap alatt sze­relték fel üvegablakokkal és ajtók­kal a koreai stílusban készült épü­letet. A Panmindzsonban észlelhető sür­gés-forgás ellenére a fegyverszünet aláírása és megvalósulása, inkább, mint valaha, attól függ, vájjon az amerikai fél, Li Szin-Man és ban­dája fegyverszünet-ellenes kirohaná­saival szemben érvényt szerez-e leg­utóbb adott biztosítékainak. A fegy­verszünet eléréséhez még mindig a legnagyobb éberségre van szükség. tály és a népi erők nyújtanak. Nenni bírálta az új kormány ösz- szetételét, hangsúlyozva az antikom- munizmus és a klerikalizmus olyan rendkívül szektáns képviselői mi­niszterekké előléptetésének komoly jelentőségét, mint Togni, Gonella és Bettid. Az Olasz Szocialista Párt — mon­dotta Nenni, — nem szavaz bizal­mat De Gasperi kormányának, el­sősorban azért, mert ezt a kormányt tehetetlenségre kárhoztatja nem­csak programmjának kétértelmű jel­lege, hanem az a körülmény is. hogy nem volt hajlandó alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, amelyet a vá­lasztók június 7-én alakítottak ki. száztizenkét TÜKER-telep és har­minchárom tüzelőszert árusító üzlet volt. A nyár folyamán a megyei és járási székhelyeken, az ipari góc­pontokban negyvenkét új telepet és százhét üzletet létesítenek. Külpolitikai hírek BERLIN (MTI) A nyugatnémetországi bá­nyászok szakszervezetének Kölnben folyó közgyűlése szerdán hatalmas többséggel határozatot hozott, mely­ben kötelezi a szakszervezet veze­tőségét, hogy a nyugatnémetországi újrafelfegyverzés miatt bekövetke­zett drágaságra hivatkozva követel­je a bányavállalatoktól a napi mun­kabérek 2.5—3 márkával és a tiszt­viselői havi fizetések hatvan már­kával történő felemelését. August Schmidtnek. a szakszerve­zet munkásáruló elnökének, — aki most a bányászok követelésére tá­vozik a szakszervezet éléről, — Heuss, a nyugatnémet szakadár ál­lam elnöke, az Adenauer-kormány- nak tett szolgálataiért a bonni ér­demrend nagykeresztjét adományoz­ta. SANGHAJ (TASZSZ) A tokiói rádió által kö­zölt hivatalos adatok szerint a Hok- kaido-sziget felett lezajlott orkán három nap leforgása alatt csaknem negyvenhatezer hektár vetésterület­ben okozott kárt, ami mintegy 1.100 millió yen értéknek felel meg. KOPENHÄGA (TASZSZ) A „Ritzaus Bureru" Dán Távirati Iroda jelenti, hogy jú­lius 21-én Nymindegab kis helység közelében (Jütland félsziget) gyakor­latozás közben a tengerbe zuhant egy Thunderjet F—84. amerikai min­tájú dán léglökéses vadászgép. A pilóta elpusztult. A dán közvélemény rendkívül nyug tálán a katonai repülőknek az utób­bi időben bekövetkezett gyakori szerencsétlensége miatt. MOSZKVA (TASZSZ) Moszkvából szovjet ifjúsági küldöttség utazott Buka­restbe, hogy résztvegyen a III. Vi­lágifjúsági Kongresszuson. A 30 tagú küldöttség ifjúmunkásokból, kolhozparasztokból, mérnökökből, írókból, tudományos dolgozókból, szí­nésziekből, közéleti személyiségekből áll. A küldöttséget A. N. Seljepin. a Komszomol központi bizottságának titkára vezeti. Pietro Menni beszéde as olasz képviselőhásban Kibővíti hálózatát a fővárosban és a vidéken a TüZÉP Az Országos Béketanács kibővített ülése Az Országos Béketanács csütörtö­kön délelőtt kibővített ülést tartott a parlamentben. Az ülésen megje­lentek A n d i c s Erzsébet, Kossuth- díjas akadémikus, az Országos Bé ■ ketanács elnöke, Lukács György, Kossuth-díjas akadémikus és Pé­ter János református püspök, a Béke Világtanács tagjai, Mihály- f i Ernő és N á n á s i László, az Or­szágos Béketanács alelnöke, B e n k e Valéria, az Országos Béketanács tit­kára, valamint az Országos Béke­tanács tagjai. Részvett az ülésen Kristóf István, a SZOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja és Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnöke. Jelen volt az ülésen Armando Carvajal chilei karmester és felesége, vala­mint a magyar politikai, társadalmi és kultúrális élet számos képviselője. Az ülést Péter János nyitotta meg, majd A n d i c s Erzsébet, be­számolt a Béke Világtanács buda­pesti üléséről és a magyar béke­mozgalom feladatairól. — A világbékemozgalom rövid pár esztendő alatt nagy erőfeszítések eredményeképpen hatalommá vált: olyan hatalommá, amellyel számol­nia kell barátnak és ellenségnek, amely döntően tudja befolyásolni a világpolitika alakulását. Ezt szögezte le, s ezt demonstrálta a Béke Vi­lágtanács budapesti ülése — mon­dotta Andics Erzsébet. Ezután arról beszélt, hogy a Béke Világtanács budapesti ülése nem­csak nagy nemzetközi esemény volt, hanem ugyanakkor nagy magyar nemzeti esemény is. Hangsúlyozta a magyar nép számára felejthetetle­nek maradnak azok a napok, ami­kor a Béke Világtanács Budapesten ülésezett. Népünk közvetlen érintke­zésbe került a nemzetközi béke­mozgalom legjobb képviselőivel, köz­vetlen tanúja volt annak, milyen hatalmas a békeseerető népek tábo­ra, érezte, milyen nagy közösséghez tartozik. Elmélyült népünkben a nemzetköziség érzése, még hatalma­sabbá vált a benne élő nagy sze­retet más népek iránt. Még rendít­hetetlenebb lett népünk bizalma és meggyőződése, hogy a békemozga­lom legyőzhetetlen. A Béke Világ­tanács ülésének hatására városban és falun fellendült a munkaverseny. Nagy fejlődésnek indult a békemoz­galom a magyar értelmiség körében is. Andics Erzsébet megemlékezett a Béke Világtanács budapesti ülésének nemzetközi visszhangjáról. Elmond­ta. hogy számos országban a nemzeti béketanácsok ülései máris maguké­vá tették a Béke Világtanács buda­pesti ülésének határozatait. Beszéde további részében a béke ellenségeinek újabb mesterkedései­vel foglalkozott. Andics elvtársnő hangsúlyozta, ezután, hogy a Szovjetunió az utóbbi időben egész sor nagyjelentőségűi nemzetközi kezdeményezéssel tett újból és újból tanúbizonyságot őszin te békearatáról, s a népek szerte a világon örömmel fogadták ezeket a kezdeményező lépéseket. — A magyar békemozgalom, az Országos Béketanács és minden ma­gyar békeharcos magáévá teszi a világtanács határozatait, — hangsú­lyozta. — Mindent megteszünk, hogy a békemozgalmat hazánkban még jobban fellendítsük. Andics Erzsébet befejezésül a párt és a kormány új intézkedéseiről szó­lott, amelyek országunk békepoliti­kájának újabb megerősítését jelen­tik. — Támogassuk még jobban pár­tunkat és kormányunkat, dolgozzunk még jobban, legyünk még jobb kato­nái a béke ügyének, amelyről ma jobban tudjuk, mint tegnap, és hol­nap többen tudják, majd mint ma, hogy legyőzhetetlen! Andics Erzsébet szavait nagy taps­sal fogadták. A beszámolóhoz első­nek Domokos József, a Vörös Csillag Traktorgyár békebizottságá­nak titkára szólt hozzá. Elmondta, hogy a Béke Világtanács budapesti ülésszaka idején három küldöttség is látogatást tett a gyárban. Az an­gol küldöttek elhozták a coventry-i Standard traktorgyár dolgozóinak üzenetét. A kínai békeharcosok kép­viselői éppen akkor látogattak el az üzem dolgozóihoz, amikor elkészül­tek az első traktorok a kínai nép számára. Azután indiai békeharco­sok látogatták meg a Vörös Csillag Traktorgyárat. A gyár dolgozói igen sokat tanultak ezekből a látogatá­sokból. Méginkább megértették, hogy a termelésük emelésével jelentősen hozzájárulhatnak a béketábor meg­erősítéséhez. Ezután M a r i c s Gyuláné általá- nosiskolai tanítónő, az Országos Bé­ketanács tagja szólalt fel. Hangsú­lyozta: a pedagógusok igaz haza­fiakká, jó békeharcosokká akarják nevelni a gyermekeket, olyanokká, akik ha kikerülnek az iskoía padjai közül, mindenkor kiállnak békénk, hazánk védelméért. — „A pedagógu­sok a jövőben is a béke aktív harco­sai lesznek, minden tettükkel hazánk erősítéséért, a gyermekek boldog, békés életéért küzdenek“ — vvi“r'dot- ta. Havasi András dabasi minta­gazda hozzászólásában elmondotta, hogy ő is, családja is, sokat szenve­dett a háborútól, s mint annyian, ők is saját életükön tapasztalták, mit jelent a háború. — Nem áll az, amit egyesek mon­danak, hogy egyetlen ember úgysem tehet semmit a békéért — jelentette ki. — Nagyon is sokat tehet, ha ele­get tesz kötelességének, az állammal, a néppel szemben. Ezután Beresztóczy Miklós protonotárius kanonok, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának elnöke szólalt fel. — A Béke Világtanács budapesti ülésén lélekben vagy kézzelfogható­an ott voltunk mindnyájan mi, bé­két akaró katolikus papok is. A ha- talmassodrú határozat és felhívás minden gondolata a mi szívünknek s eszméje és megvalósításáért ott xüzdünk mi is egész odaadással a oecsületes emberek sorában — mon­dotta a többi közt. M a j 1 á t h Jolán, a Kultúrkapcso- latok Intézetének főtitkára, az Or­szágos Béketanács tagja és Föld­vári Aladár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Kossuth- díjas tanára után Kovács Sándor derecskai dolgozó paraszt, a derecs- kai református egyházközség presbi­tere szólalt fel. — Az életért, mind­nyájunk kenyeréért folyó munkánk értelme — mondotta — szoros kap­csolatban van azzal az üzenettel, amelyet a Béke Világtanács buda­pesti ülése küldött a föld minden emberének: „Nagy reménység szüle­tett. Ma már minden ember látja, hogy lehetséges a megegyezés“. Ezzel a reménységgel indultunk az aratás­nak, ezzel a reménységgel hordjuk be a cséplőgéptől búzánkat. Petrák Lajos, a DISZ központi vezetőségének titkára a IV. Világ­ifjúsági Találkozó előkészületeiről számolt be. Hangoztatta, hogy a IV. VIT a tárgyalások és a nemzetközi megegyezés érdekében kibontakozó világméretű békeharcnak egyik ki­emelkedő ütközete lesz. Pásztor Béla, a Kisiparosok Országos Szövetségének elnöke, az Országos Béketanács tagja arról be­szélt, hogy a magyar kisiparosok a többi dolgozóval egy sorban küzde­nek országunk építéséért, a béke ügyéért. Devecseri Gábor Kossuth-díjas költő megemlékezett a Béke Világ­tanács budapesti ülésén kialakult baráti kapcsolatokról a magyar írók és a nemzetközi békemozgalom nagy harcosai közt. Az Országos Béketanács kibővített ülése Péter János református püspöknek, a Béke Világtanács tag­jának elnöki zárszavával ért véget. A leuchhammeri „RáSíosi Mátyás“-míivel« dolgozói köszönetét mondtak Szemjonov főbiztosnak, a Szovjetunió nyújtotta testvéri segítségért Berlin (MTI): A Német Demokra­tikus Köztársaság lakossága nagy örömmel és hálával fogadta azt a hivatalos jelentést, amely szerint a Szovjetunió 1953-ban ezerszázhar­minc millió rubel értékű élelmiszert és tömegszükségleti cikkek gyártását elősegítő nyersanyagot szállít a Né­met Demokratikus Köztársaságnak. A Német Demokratikus Köztár­saság egyik legnagyobb ipari üze­me, a lauchhammeri „Rákosi Má­tyás" Kokszolóművek dolgozói V. Sz. Szemjonovhoz, a Szovjetunió németországi főbiztosához intézett levelükben köszönetét mondtak a nagyszabású szovjet testvéri segítsé­gért. Monica Felton Budapestre érkezett Monica Felton, nemzetközi Sztálin békedíjjal kitüntetett angol írónő, a Béke Világtanács tagja az Orszá­gos Béketanács meghívására pénte­ken délelőtt Budapestre érkezett. A kiváló békeharcost a ferihegyi re­pülőtéren Mihályfi Ernő, népművelé­si miniszterhelyettes, az Országos Béketanács alelnöke és Erdei László- né, az MNDSZ főtitkárhelyettese fo­gadta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom