Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

TOLNAI NAPLÓ mJc ppoletartai tcYErihJFJTßr? f A MAI SZAMBÁN: A budapesti pártbizottság aktívaértekezlete (2—3—i o.) — A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának rendeleté az állatorvosi szolgáltatások kiterjesztéséről (4. o.) — A Népköztársaság Elnöki Tanácsának tör­vényerejű rendeleté a beadásról (4. o.) — A Zsédely- mozgalom eredményei a Tolnai Textilgyárban (5. o.) — Az új gazdaságpolitika megvalósítása a népművelési munka magasabb színvonalát követeli meg (6. o.) J AZ MDP TOLNAMEGYEI PÄPTBf ZOTTSÄCANAK LAPJA V ÉVFOLYAM. 162. SZÁM AHA 51» FILLÉR I ASARNAí* ................. , «.tlJS 12 A budapesti pártbizottság aktívaértehezlete ... A Magyar Dolgozók Pártig budapesti szervezete szombaton dél után aktívaértekezletet tartott az Építő és Faipari Dolgozók ßzakszervezetének székházában. Az aktivaértekezlet elnökségében helyet foglal­tak: Rákost Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Földvári Rudolf, Kristóf István, Acs Lajos és Zsoíinyecz Mihály elv társak az MDP Politikai Bizottsága nak tagjai, Szalai Béla elvtárs■ a Politikai Bizottság póttagja, Végh Béla elvtárs. űz MDP Központi Vezetőségének titkára, továbbá iaz MDP Központi Vezetőségének több tagja, köztük Révai József elvtárs, a Nép köztársaság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese. Farkas Mihály eJvtárs, hadseregtábornok, Kiss Károly, Házi Árpád. Rónai Sándor. Horváth Márton, Apró Antal, Piros László, Harustyák József és Dénes István e(vtársak. Az aktívaértekezlet el­nökségének tagjai közt voltak: Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, Úrbán Ernő Kossuth-díjas író, Osztrovszki György, a Tudományos Akadémia főtitkára, Péter Károly, az agráregyetem rektora, Pióker Ignác, Kossuth-díjas gyalus. Gazda Géza. Kossuth-díjas művezető és többen mások. Az aktívaértekezletet Földvári Rudolf, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg. Az aktívaértekezletet Földvári Ru­dolf elvtárs, a budapesti pártbizott­ság titkára nyitotta meg. — Tisztelt pártaktíva ülés! Ked­ves Elvtársak! — Elvtársak 1 — összehívtuk a Magyar Dolgo­zók Pártja budapesti szervezetének pártaktíváját, hogy ismertessük azo­kat a kérdéseket, amelyekre vonat­kozólag pártunk Központi Vezetősé­gének június 27-én és 28-án meg­tartott teljes ülése határozatokat ho­zott. Ezek a határozatok foglalkoz­tak pártunk és népi demokráciánk legfontosabb kérdéseivel, külön rész­letesen foglalkoztak azokkal a hi­bákkal, amelyek pártunk munkájá­ban és népi demokráciánk gazdasági területén mutatkoztak. A Központi Vezetőség kidolgozta a hibák kijaví­tására vonatkozó rendszabályokat. — Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja a felszabadulás óta eltelt időben igen komoly eredményeket és sikereket ért el. A mi pártunk ve­zette ki a magyar nemzetet abból a szinte reménytelen helyzetből, ame­lyet a háború pusztításai okoztak. A mi pártunk vezette az újjáépítést, a mi pártunk vitte győzelemre a harcot a régi rend, a tőkések és nagybirtokosok ellen, s a mi pártunk vezetésével kezdte meg dolgozó né­pünk lerakni jobb, szocialista jövő­jének alapjait a városban és a fa­lun egyaránt. S ami az eredmé­nyekben a legfontosabb: a dolgozók életszínvonala, munkásoké és parasz­toké egyaránt olyan fokot ért el, amilyenre soha a Horthy időben még megközelítően sem volt példa. Minden párttagunk, minden elvtár­sunk, az egész magyar dolgozó nép joggal büszke azokra az eredmé­nyekre, amelyeket ezekben a nehéz időkben elértünk. S hozzátehetem, elértük őket, mert segített, támoga­tott bennünket minden téren felsza­badítónk, és barátunk, a hatalmas Szovjetunió. — Központi Vezetőségünk azon­ban megállapította, hogy pártunk és különösen pártvezetésünk munkája közben súlyos hibákat is követett el. E hibák egyrésze pártvezetésünk helytelen módszereire vonatkozik. Központi Vezetőségünk ülésén ki­dolgozta a rendszabályokat, melyek a jövőben biztosítják a valóban kol­lektív vezetést, érvényre juttatják a vezetésben a pártdemokráciát, egész­séges fejlődésünknek ez elengedhe­tetlen biztosítékát, a kommunista kritika és önkritika szellemét. Most gondoskodnunk kell róla, hogy a pártdemokrácia az egészséges kriti­ka és önkritika érvényesüljön az egész pártéletben, a Központi Veze­tőségtől le egészen az alapszervekig és segítse megerősíteni, megszilár­dítani pártunk kapcsolatait a dolgo­zó tömegekkel. A pártmunka megja­vítására kidolgozott rendszabályokat azóta már pártunk tagsága elé vit­tük s az elvtársak meggyőződhettek belőlük, hogy el vagyunk szánva a hibák gyors kijavítására és kiküszö­bölésére. — Én ezen az aktíván elsősorban azokkal az intézkedésekkel kívánok foglalkozni, melyeket a Központi Vezetőségünk gazdasági kérdésekben dolgozott ki, s amelyeket Nagy Imre elvtárs az országgyűlésen is­mertetett, s amelyekkel mi, mint pártunk irányvonalával, természete­sen mindannyian egyetértettünk. Kezdem mindjárt a szocialista ipa­rosítás kérdésével. Mióta befejez­tük a háború romjainak eltakarítá­sát, az újjáépítését és miután a poli­A Központi Vezetőség és a buda­pesti pártbizottság azzal a céllal hívta össze a budapesti pártaktíva ülést, hogy a jelenlevő elvtársakka! megvitassa a Központi Vezetőség legutóbbi ülésének anyagát, vala­tikai harcban megvertük a régi ki­zsákmányoló osztályokat és rátér­tünk a szocializmus építésére, dol­gozó népünk áldozatkészsége, haza­szeretete és szorgalma olyan műve­ket hozott létre, olyan teljesítménye­ket mutatott fel, amilyenekről a ré­gi kapitalista időkben szó sem lehe­tett. Minden munkás, minden értel­miségi. pártunk minden tagja, de az egész dolgozó nép méltán büszke az olyan alkotásokra, mint Sztálin- város, mint Inota, Komló és sok más. Munkásosztályunk ez évek alatt valóban nagyot alkotott és jog­gal hivatkozhat e téren a szocialista építés komoly sikereire. Ugyanakkor azonban meg kell ál­lapítanunk, hogy az alkotó munka hevében komoly hibákat« is követ­tünk el. Hibát követtünk el első­sorban azzal, hogy nehéziparunk és a termelőeszközöket gyártó iparok fejlesztésében túl gyors iramra tér­tünk át és a tervezés munkájában gyakran figyelmen kívül hagytuk hazánk gazdasági erőforrásait, reális lehetőségeit. Figyelmen kívül hagy­tuk nem egyszer azokat a nagy le­hetőségeket, melyek a Szovjetunió­val és a népi demokráciákkal való együttműködés jobb kiépítésében rejlettek. A legkomolyabb hibát azonban ott követtük el, amikor 1951. februárjában túlságosan meg­emeltük első ötéves tervünk ipari célkitűzéseit. Hároméves tervünk eredményeinek, valamint az ötéves tervünk első évének jó teljesítmé­nyei alapján megállapítottuk, hogy gazdasági lehetőségeink nagyobbak mint ahogy ezt eredetileg gondol­tuk és további tervünkbe több be­ruházást vehetünk fel. Ennek meg­felelően a beruházás összegét öt­ven milliárdról nyolcvan milliárd- ra emeltük fel. És itt történt a hi­ba. Emelni íehetett és emelni kel­lett a tervet, de a harminc milliár­dos emelés túl sok volt. Kevesebbet kellett volna emelnünk. — Természetesen ezzel az emelés­sel párhuzamosan azt is elhatároz­tuk, hogy megfelelően emelni fog­juk a dolgozó nép életszínvonalát. A tervünk szerint öt év alatt az. életszínvonalnak ötven százalékkal kellett volna emelkednie és kétszáz­húszezer lakást akartunk ezidő alatt építeni. De ismétlem, megemelt ter­vünkbe már a kezdetén olyan hibák csúsztak be, amelyek eleve lehetet­lenné tették az életszínvonal ilyen irányú emelését. A megemelt terv ugyanis tízszer annyi beruházást írt elő a nehéz- és gépipar számá­ra, mint a könnyű- és élelmiszer- ipar számára. Kevés VQlt a mező­gazdasági beruházásokra szánt ösz- szeg is. Márpedig a könnyű- és élel­miszeripar, valamint a mezőgazda­ság termelése lett volna hivatva je­lentékeny részben biztosítani az életszínvonal emelését. — Amikor kezdett mutatkozni hogy a túlságosan felemelt ipari tervek miatt nem marad elég erőnk arra, hogy egyidejűleg növeljük ne­héziparunkat és a dolgozó nép élet- színvonalát, altkor is változatlanul folytattuk túlzqtt iparfejlesztésünk iramát. Amiből viszont az követke­zett, egyre kevesebb beruházás ju­tott a dolgozó tömegek, különösen az ipari munkások életszínvonalé' nak emelésére. A gyárak építése mint kormányunk nyilvánosságra hozott új programmjával kapcsolat­ban felmerült kérdéseket — mon­dotta. — Pártaktíva ülésünk előadó­ja Rákosi Mátyás elvtárs. miatt kevesebb lett a lakásépítés és amint látni fogjuk a mezőgazdaság beruházásai is viszonylag csökken­tek a túlzott iparosítás következté­ben. — Ezeket a hibáinkat még tetézte a tavalyi rossz termés. A kettő együttvéve odavezetett, hogy ipari munkásságunk életszínvonala az utolsó esztendőben már nem emel­kedett, hanem csökkent. Megsértet­tük a szocializmus építésének azt az alaptörvényét, hogy az építéssel párhuzamosan szakadatlanul emel­kednie kell a dolgozó tömegek és különösen az ipari munkásság élet- színvonalának. Azok a gazdasági rendszabályok, amelyeket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, en­nek a komoly hibának kijavítására irányulnak. Minden elvtársunk, egész dolgozó népünk értse meg. hogy a mi javaslataink a szocializ­mus változatlan továbbépítését je­lentik, de olyan módon, hogy ki­javítjuk azokat a hibákat, amelye­ket az ipar fejlesztése közben elkö­vettünk azzal, hogy nem gondos­kodtunk a dolgozók jólétének meg­felelő emeléséről. Ha az utolsó két évben háttérbe szorult a dolgozó nép. az ipari munkásság életszínvo­nalának emelkedése, most ezen vál­toztatunk. Hibánkon okulva, most úgy kívánjuk folytatni a szocializ­mus építését, hogy a munka közben fgy pillanatra se veszítsük el szem elől dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk életszínvonalá­nak, jólétének, kulturális és szociális szükségletei kielégítésének szakadat­lan emelését. Ebben áll Központi Vezetőségünk határozatainak lényege. — A dolgozó tömegek életszín­vonalúnak állandó emelkedését biz­tosító rendszabályok jelentékeny részét Nagy Imre elvtárs az. ország- gyűlésen már ismertette. ezért ezekre nem térek ki Lén)egük az. hogy összes beruházásainkat, jö­vendő terveinket felülvizsgáljuk, s átcsoportosítjuk abból a célból, hogy minél többet tudjunk fordí­tani a dolgozó nép. az ipari mun­kásság életszínvonalának emelésére, s ugyanakkor, ha lassabb iramban is, de folytatjuk szocialista építé­sünket s benne nehéziparunk fej­lesztését is Többet fogunk költeni a munkásság szociális céljaira, a munkavédelemre, a minimumra csökkentjük a túlórázást, biztosít­juk a szabadnapot, eltöröljük a helytelen pénzbírságot és így to­vább. — Mindjárt megemlítem, hogy a rendszabályok nyilvánosságra hoza­talánál nem követtük azt a régi szokásunkat, hogy javaslatainkat először pártunk nevében ismertes­sük. Az elmúlt néhánv nap tapasz­talata meggyőzött bennünket arról, hogy helyesebb lett volna ezúttal is a tennivalókat először pártunk ne­vében közölni, mert így sok elv- társunk nem volt tisztában, hogy a Nagy elvtárs által az országgyűlé­sen előterjesztett javaslatok* pár­tunk Központi Vezetőségének hatá­rozatai alapján készültek. , —r Megállapíthatom, hogy dolgozó népűnk, de különösen irari mun­kásságunk lelkes helyesléssel Vette tudomásul ezeket a jayasláíoksi A magyar dolgozó néo újra nioggvő- ződhejett róla, hogy pártunk a kellő pillanatban meg tudja (enni a kellő lépéseket és ha felismeri az elkövetett hibákat, azokat bátran feltárja és megteszi a kijavítására szükséges rendszabályokat Ez tör­ténik most is. Biztosak vagyunk benne, hogy a hibák e kijavítása népi demokráciánk további erősö­déséhez, dolgozó népünk életszín­vonalának további emeléséhez ve­zet. — rúd ja ezt az ellenség is ezért igyekszik megzavarni ezeket az in­tézkedéseket. Azt hirdeti, hogv most már ijem érvényes a terv. hogy már nem kell tartani a nor­mákat. nincs szükség munkafegye­lemre. Abból a tényből például, hogy megszüntettük a pénzbírságot, azt a következtetést von ják le. hogy most már mindenki azt csinálhatja az üzemben, amit akar. — Nekünk élesen szembe kel! szállni és vissza kell verni az el­lenségnek ezt a demagóg kísérletét, amellyel dolgozó népünk és az ipari munkásság életszínvonalának, jólétének emelését akarja meg­gátolni Minden öntudatos munkás és értelmiségi előtt világos, hogv életszínvonalunkat nem lehet emel­ni akkor. ha termelésünk csökken. Mi át fogiitk állítani és át fogjuk szervezni iparunkat úgv, hogv be­lőle szocialista építésünk további folytatása mellett a dolgozók élet- színvonalának emelésére a lehető legtöbb insson De mindenki előtt világos, hogv nem emelhetjük az életszínvonalat akkor ha a terme­lés — és mindtárt hozzátehetem. a termelékenvsé? — nem emelkedik, ha a> önköltség nem csökken Ah­hoz. hogv több lakóház, ahhoz, hofv több lakás, több kerékpár, több ruha több cipő. .több cukor, több élelem légven. több szén is kell. amely egé«z iparunkat fűti. több vas és acél 1« kell. melv nélkül nincs .aréügvártás cs nem lebetsejres a dolgozó néo jólétének emelése Mi tehát jövőre is több szenet és több acélt akarunk termelni, mint az idén. és többet is kell termelnünk, mert osak ígv tudtuk népünk élet­színvonalát emelni A különbség az eddigi állapothoz képest az lesz. hogv a vas. az acél. a széntprme'ést kisebb mértékben fogiuk emelni, mint eddig éc ugvanakkor meg- gvorsítiuk a fogyasztási cikkek ter­melését, — Ebből viszont az következik nogy minden öntudatos munkás vál­tozatlanul teljesítse mostani tervét, és változatlanul tartson fegyelmet takarékoskodjon az anyaggal és ne ü'rie aseleitet. Világos hogv mindezek ? ténvezők a'apiai és .elengedhetetlen előfeltételei saját jóléte növelésének és az egész dolgozó nép életszínvo­nala emelkedésének. Aki ebben a helyzetben azt javasolja, hogy moot rnár engedjünk a munkatempóból, hogy lazítsuk a normákat, hogy most már nem fontos a terv teljesítése, aki azt hirdeti, hogy pazaroihatunu az anyaggal, gyárthatjuk a selejtet. az lényegeben az ellenség kezére játszik. Az a régi jelszavunk: ..Ter­melj többet, jobban élsz“ most is vál tozatlanul érvényes, sőt most érvé­nyes csak igazán. És változatlanul érvényes az a jelszó is „a munka nálunk becsület és dicsőség dolga.“ — Ennek megfelelően változatlan eréllyel fel kell lépni a fegyelem­sértőkkel, különösen a tervíegyelem megsértőivel szemben, a lazaságok­kal. az igazolatlanul hiányzókkal, a selejtgyártókkal szemben. Erre annál is inkább szükség van, mert már hallatszanak olyan hangok, — és kétségtelenül az ellenség hangja — melyek azon az alapon, hogy a pénzbírság helytelen rendszerét meg­szüntettük. azt hirdetik, hogy most már senkit sem lehet büntetni, hogy aki hanyagságból, vagy tuda­tosan seiejtet gyárt, attól nem lehet kártalanítást követelni, hogy nem lehet felelősségre vonni azt, aki fe­gyelmezetlenségével, igazolatlan ki­maradásával zavarja szocialista ter­melésünket. kárt okoz és megnehe­zíti dolgozó népünk jólétének emelé­sét. Az ilyen nézetekkel erélyesen szembe kell szállni. Fel kell világo­sítani a jóhiszeműeket, hogy éppen, ipert termelésünk most arra vesz irányt, hogy ipari munkásságunk és dolgpzó népünk jólétét és életszín­vonalát emeljük, gondosabban keli Ügyelni a fegyelemre és erőteljeseb­ben kell fellépni azokkal szemben, akik szocialista termelésünket, egyik vagy másik módon zavarják, dezorganjzálják. Beruházásaink át­csoportosítását, jövő terveink olyan átállítását, mely népjólétünk leggypr ‘•■abb és legjelentékenyebb emelke­dését eredményezi, az Országos Terv hivatal és az illetékes minisztéi'iu- mok végzik. Nem áll az, hogy a ml ter­veink általában túlfeszítettek: ezt igazolják az idei első félév számai, amelyekből kiderül, hogy féléves ter­melési tervünket, a januári és feb­ruári komoly lemaradások dacára, túlteljesítettük. A hiba ott van, hogy ezekben a teljesíthető tervek­ben túl nagy a nehézipar beruházása és túl kevés az. amit a dolgozó nép életszínvonalának közvetlen emelé­sére szántunk. Éppen ezt a hibát akarjuk most kiküszöbölni. Ha azonban a már végrehajtás alatt lévő terveket nem teljesítjük, vagy önkényesen, egész népgazdaságunk érdekeire és a termelés továbbra is elengedhetetlen koordinációjára, egybehangolására való tekintet nélkül változtatunk a terven, változtatnak a terven az egyes üze­mek, úgv ebből nem a nép jólété­nek emelése, hanem zűrzavar, dezor­ganizáció keletkezik. — Ezt értse meg minden elvtár­sunk. minden öntudatos munkás, minden igazgató, minden miniszté­rium és együttesen gondoskodjunk arról, hogy ezek a helytelen, sőt ellenséges hangok elnémuljanak. Mindent meg kell tennünk arra, hogy a lervfegvelem. a munkafegve- lem. a munkalendü’et. a szocialista munkaverseny erősödték és segít­se dolgozó népünk jólétének emelé­sét minél gyorsabban végrehajtani. Biztos vagyok benne, hogv ebben a célkitűzésünkben támogat bennünket öntudatos ipari munkásságunk, ér­telmiségünk. az egész dolgozó nép. — Ismétlem: hadat kell üzenni azoknak az ellenséges üzelmeknék. ;melyek dolgozó népünk javát szol­gáló rendszabályaink végrehajtását fegyelmezetlenséggel. zavartkMtés­sel. helyes intézkedéseink túlhajtá- sával. vagy félremagyarázásával meg akarják akadályozni. — Külön kívánok szólni ezzel kapcsolatban a mi derék b gyá­szainkhoz. akik a felszabadulásunk óta annyiszor megmutatták, hogy 'adatában vannak a fontos szerep­nek. melyet gazdasági életünkben, szocialista hazánk építésében betöl­tenek és ennek megfelelően áldoza­tot nem kímélve mindig biztosítot­ták gazdasági életünk alapanyagát, iparunk kenyerét, a szenet. Ugyan­csak szólni kívánok külön Ózd. Di­ósgyőr. az RM Művek kohászaihoz, akiknek további jó, fegyelmezett munkájától és tervteljesítésétől flieg iórészben. hogy milyen iramban ‘'iá­juk emelni dolgozó népünk és ’ fi­ne az ipari munkásság életszínvo­nalát. Bányászaink, kohászaink áll­janak az élre. mutassanak példát fegyelemben, terviel.jesítésben zz egész ipari munkásságnak, az égés' dolgozó népnek és biztosítsák nem­zetgazdaságunknak a széles töme­gek életszínvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a mű­anyagokat. Biztosak vagyunk abban is. hogy dolgozó népünk életszínvonalának é« jóléte emelésének terveit helyed* és támogatja az a hazafias értelmi­ség is. amely a felszabadulás óta egyre fokozódó mértékben mutat*« meg. hogy bizton túmaszkodhatu-z együttműködésére, odaadó munká­jára és szaktudására országunk összes fontos kérdéseinek megoldásánál — Minden ipari munkás, minden a termelésben dolgozó értelmiségi egyen tudatában annak, hogy «!ső­(Folylalás u 2, okkUon) Az aktívaértekezlet résztvevőinek nagy tapsa közben emelkedett szólásra Rákosi Mátyás elvtárs jL) ,Y

Next

/
Oldalképek
Tartalom