Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-10 / 160. szám

1953 jClius io NAPLÓ 3 PAR 1 ÉS PÁRTÉPITÉ S * A Simon tornyai Bőrgyár pártszervezete harcol a selejtmentes termelésért A dombóvári járási pártbizottság a következő oktatási év sikeres beindításáért Egyre fokozottabban vetődik fel: „Jobb minőséget a dolgozóknak!“ Mind több iparágban születtek olyan kezdeményezések azért, hogy megja­vítsák a minőséget és csökkentsék a selejtet. Ilyen irányú kezdeményezés volt, a könnyűipari férfiruhagyárban 7. sédet y József művezető elvtárs mozgalma, amely komoly eredmé­nyekre vezetett már eddig is. Ehhez a kezdeményezéshez csatla" koztunk, akkor mi is. a Simontor- nyai Bőrgyár dolgozói hogy jobb minőségű bőrt készítünk a dolgozóit számára. Tudva azt hogy nemcsak jó ruhára, hanem jó bőrárura is szük­ségük van a dolgozóknak. Uj gazda’ sági poll tik árak célkitűzéseinek meg­valósítása még fokozottabb követel­ményeket ír elő számunkra. Ezért a Simontomvai Bőrgyár pártszervezete még keményebb harcot indított a se­lejtmentes termelésért. Éppen ezért az üzemi pártszervezet vezetősége a szakszervezettel és a vállalat igaz" gatójáva! együtt beszélték meg a tennivalókat. Az üzemi pártszervezet emeltle+t a legjobb minőségű mun­kát végző kommunisták feladatává tette., hogy műhelyenként a legrövi* de't>b időn belül gyakorlatban is ad­ják át tapasztalataikat. A vállalat igazgatója a főmérnökkel és a mű-' szaki 0sz'iá!yvezeíőkíka] beszélik meg a szükséges tennivalókat azért, hogy maradéktalanul biztosíthassák a mű’ szaki féltéi eleket munkánk jó mene­tére. Nagy gondot fordítunk a munka- versenv nyilvánosságára élenjáró dolgozóink népszerűsítésére az üzem’ ben. és az üzemen kívül Ebben tér* mészebesen a riymu»brigád is kiveszi a részét. üzemen balül ismertető la­pokat készítünk a felmerülő problé’ mákról, eredményekről és hiányossá­gokról. hogy még tisztábban lássuk további feladatainkat a munkamenet javításában, a minőségi munka eme­lésében. Párttaggyűlésen rendszere’ S'6n értékeljük a kommunisták példa­mutató munkáját. Nagyobb segítséget adunk a DISZ- saervezet titkárának is hogv az if­jak még nagyobb erővel kapcsolód­janak bele ebbe a munkába. Nem­csak szoros kapcsolatot létesítünk a szakszervezettel, a műszaki vezetők­kel és a DlSZ-szervezettel, valamint a többi tömegszervezetek vezetőivel, hanem rendszeresen be is számoltat­juk őket, hogy a taoasztalatok nyo­mán még n agy óbb segítséget ludjunv adni munkájukhoz A pártszervezet határozatot hozott, hogy a 111. negyedévi tervben a mi­nőség megjavítására, nagyobb gondot keli fordítani. Ennek nyomán már ed­dig is vannak jó eredményeink. Többek között az áz ó-meszes mű­helynél az 1952. II. félév hiba átlaga 2.82 százalék, $ ezt 1-88 százalékra sikerült lecsökkenteni. A krómcserző é= előkészítő hiba átlaga 0.84 száza­lékról 0.37 százalékra csökkent De ugyaniilyen jó eredményekről szá­molhatnak be a krómos kikészítők. növényi cserzek növény; kikészítők, vixos kikészítők is. Ezeknek a szá­moknak különös jelentősége van ak­kor, ha figyelembe vesszük, hogy a rendelkezésre álló nyersanyag jó- része hibás, továbbá, hogy üzemünk­ben hatalmas építkezések átszerve­zések folynak, E nehézségek leküzdésében nagy segítség dolgozóink és a műszakiak újítási törekvései. Május és június hónapban például miintegv 200 újí­tási ölletet nyújtottak be a minőség megjavítására. Prell József újítása tízezer forint értéknek felel meg. Horváth János műszaki vezető újí­tása körülbelül félmillió forint érté­kű külföld-' áru megtakarítását ered­ményezi. De ugyanígy sorolhatnánk Róna és Molnár elvtársiakat, Riv- nyáii és Kiss Ferenc elvtórsafcat, vagy Molnár Jánost, aki az új üveglapos műhelyben a bőrök jobb tapadására dolgozott ki újítást. A még fennálló hibák kiküsaötoölé­gére Üzeműink műszaki vezetői és- sztahanovistái komoly vállalásokat tettek, amint ezt július 4-én a szta­hanovista ankéton men is fogad­ták. A műszakiak patronálják a szta­hanovistákat, a sztahanovisták a gyengébben dolgozókat, akik 100 szá­zalékon alul teljesítenek. Habár ez csak körülbelül 30 fő, mégis jelentős a terv teljesít és szempontiából. E hiba adódik abból is, hogy áthelyezések, műhely átszervezésiek voltak. Uj munkamódszerekkel kell megásmer- kedniök dolgozóinknak egyes helye­ken mint például az új üveglapos szárítónál és a talpo-sztály részlegnél. Ezek a műhelyek most valósultak meg, melyeiket a felszabadulás előtt nem is ismertünk. Látjuk feladatainkat, hogy még következetesebben és szilárdabban kell harcolnunk pártunk vezetésével új gazdasági politikánk cé’lkitűzéeei- n«k megvalósításáért, hazánk felvi­rágzásának és népünk jólétének emelése útján a szocializmus felé. Varga Lőrinc pártti-ifkár, Simonlornyan Bőrgyár. Pártunk tagjai csak úgy hajthat­ják végre s alakíthatják maguk is a párt politikáját, ha felvértezik ma­gukat az élenjáró marxista-leninis­ta elmélettel. Ez az alapja a terme­lésben és a pártmunkában minden­féle hiba kijavításának. Segíti ez a bírálat-önbírálat kiszélesítését, a tö­megkapcsolat elmélyítését. Járásunk területén az 1952/53. oktatási évadban egyes területeken komoly eredményeket értünk el. Ja­vult az oktatási színvonal, sokkal kevesebb hibás nézetek merültek fel mint előbb. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy a pártmunkáskönyvtár több esetben tartott különböző he­lyeken magas színvonalú előadáso­kat, valamint konzultációt. Ezenkívül állandóan foglalkoztunk a propagan­distákkal, meghívtuk őket a járási pártbizottságra és konkrét segítséget adtunk a felkészüléshez. Ugyanezt alkalmaztuk az évzáró vizsgák előtt is. V u i c s Júlia elvtársnőt kétízben hívtuk meg és a záróvizsgán elmon­dotta, hogy nagy segítséget kapott ezzel a szeminárium levezetésére. Ugyanezt mondották a többi elvtár­sak is. Különösen sokat javult az oktatás ipari üzemeinknél ott, ahol a párt­titkár elvtársak szívügyüknek tartot­ták az oktatás ,kérdését. Itt évköz­ben nem volt lemaradás. Az aszta­losüzemben például a II. éves poli­tikai iskolát Vörös László elvtárs­nő — pedagógus — vezette. Egész évadban mindig lelkiismeretesen fel­készült, az anyagok tanulását min­dig összekötötte a termelés növeke­désével, ezáltal azok az elvtársak, akik résztvettek az oktatásban, sok­kal nagyobb termelési százalékot értek el, mint a többi dolgozók. így ért el például Gyarmati Ferenc elv­társ 140 és Horváth Sándor elvtárs 138 százalékos eredményt. Ugyanezeket mondhatjuk el a MÁV forgalom II. éves politikai is­kola hallgatóiról. Vezetője Halmo- s i Ferenc elvtárs már előzőleg is szeminárium vezető volt. Tapaszta­latát felhasználta és igen jól fog­lalkozott a szeminárium hallgatói­val. Az elvtárs minden egyes tag­gyűlésen beszámolt a tagságnak a hozzája tartozó hallgatók fejlődésé­ről. Az egyes anyagok megvitatása közben egy-egy szépirodalmi könyv­ből odavonatkozó részeket olvasott fel. Több esetben meglátogatott más szemináriumot és helyszínen adott segítséget a szemináriumvezetőnek, amiből maga is tanult. A falusi alapszervezetek titkárai és vezetőségi tagok az elmúlt évad­ban sokkal többet foglalkoztak az oktatással, mint az előbbi években. Több községben sikerült elérni azt, hogy a szeminárium hallgatóit fel­osztották a pártcsoportbizalmiak kö­zött, akik állandóan foglalkoztak a hozzájuk tartozókkal. Igen jó mód­szerrel dolgoztak Nak községben a pártcsoportbizalmiak. Ha egy, vagy két hallgató távolmaradt <j foglalko. zásról, nem jelent meg pontos idő­ben, a bizalmi elvtársak még az este felkeresték őket és meggyőznék őket a tanulás fontosságáról. Ezen kérész, tül elérték azt, hogy nem történt le. maradás, sót a hallgatók száma 8 fő­vel emelkedett. Az eredmények mellett azonban voltak hiányosságok is. Ezek abból adódtak elsősorban, hogy a múlt év­ben az oktatás beindulása előtt nem tartottuk be a Politikai Bizottság határozatát. Nem úgy végeztük el a szemináriumvezetők és hallgatók kiválogatását, mint ahogy azt kellett volna, nem alakítottuk meg minde­nütt a 3 tagú bizottságot, így nem beszélgettek el minden egyes hall­gatóval. Ez hozzájárult ahhoz, hogy eze­ken a helyeken a hallgatók évköz­ben elmaradoztak. Hiányos volt a járási pártbizottság részéről az el­lenőrzés is. Ellenőrző csoport ugyan volt, de azokat nem elég tervszerű­en foglalkoztattuk, nem számoltat­tuk be őket a végzett munkáról ée így történt meg az, hogy Balázs Lajos és Horváth József elvtár­sak csak egyízben ellenőrizték a sze­mináriumokat. Ezek után jogosan bírálták az elvtársak elsősorban az A dunaszentgyörgyi pártszervezet okuljon a tavalyi pártoktatás hibáiból A dunaszentgyörgyi MDP alapezier- vuzetnél négy szeminárium műkö­dött a tavalyi oktatási évben. A községi párttiitkár Kovács János elv" |társ szavai szerint a négy közül ket­tő jó eredménnyel fejeződött he, két. tőnél pediig nagy volt a lemorzsoló­dás, a sok hiányzás miatt gyakran meg sem lehetett tartani a foglalko­zásokat é« így. a hallgatók ideológiai tudása természetesen nem is fejlődött a kívánt mértékben. Az oktatási év bezártával a közsé­gi pártveaetőséginek természetesen értékelni kellett volna a tavalyi ok­tatás tapasztalatait, megbeszélni, hogy milyen tanulságokat kel; felhasznál- uiok a következő évi oktatás bein­dításánál előkészítésénél. A pártve* zetőség u-ern nézett utána annak sem alaposan, hogy miért volt olyan nagy. Lemorzsolódás a két szeminá­riumnál és azt, hogyan lehetett vol. t na megakadályozni. Ehelyett abban J a hitben ringatja magát a pártveze* f tőség, hogy „mi mindent elkövettünk \ a lemorzsolódás etlen. sőt a propa- t gandietájj munkájában sem lehetett f kifogást találni“. Az azonban mégis különös ;ennc, hogy mindent elkö­vettek és még sem ment az oktatás, úgy, ahogy kellett volna. Ha egy ki­csit boncolgatni kezdjük, hogyan is néz ki a valóságban ez a „mindent elkövettünk... és még sem ment“ elmélet kiderül, hogy semmi alap sincs az ilyen állításokra. Dunaszent- györgyön például a párttagok egy része nem /árt jó példával elő a sze­mináriumok munkájában: gyakran hiányoztak, sőt a „Szabadság“ fszcs kommunistái el sem jártak az okta­tásra, és ha felvetődik a kérdés, hoov prek közül hanv Wtvarsat von­tak felelősségre, a szervezeüeszabály- za- alapián. Kovács elvtárs CBak ezt tudja telelni: egyet sem. A lemorzso­lódás elleni agitáció sem volt elég szívó6 elég alapos. Ezt pontosan le lehet mérni az eredménnyel: a sok 1 em o rzs oló dússal. A következő oktatási év előkészü­leteinél akad egy-két eredmény ;= a dunaszentgyörgyi pártszervezetnél. Például elhatározták, hogy a legjobb szemináriumi hallgatókat bevonják az oktatási agátációba. olyan megbí­zatásokat kapnak, hogy beszéljenek a politikai képzés jelentőségéről. Sőt, létrehozták a szemináriumi hallga­tókat kiválasztó 3 tagú bizottságot és kijelölték a propagandistáikat. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy a következő évben megfelelő vágányokon haladjon a pártoktatás és kellő eredményekkel végződjön. Elsősorban magának a pártvezetőség­nek kell többet tennie: sürgősen ér­tékelni a múlt évi oktatás tanulsá­gait és a lemorzsolódás mögött meg­keresni a hibákat, gondoskodni azok kijavításáról. Avignonban utcát neveztek el Ethel ért Julius Rosenbergről Paris. A 1‘Humanité jelenti: Az avignoni városi tanács a napok­ban tartott ülésén egyhangúlag el­határozta, hogy a város egyik főút­vonalát a két ártatlanul meggyilkolt mártír emlékének tiszteletére Ethel és Julius Rosenbergről nevezi el. ágit. prop. titkárt* valamint a jb. többi tagjainak munkáját az évzáró- vizsgán, azért mert nem kapták meg a kellő segítséget munkájukhoz. Másik komoly fogyatékosság az volt, hogy az üzemi szemináriumve­zetők sem kapták meg a kellő segít­séget. A propagandista szeminárium, vezető, Molnár Ferenc elvtárs, a vá. rosi pártbizottság titkára több eset­ben késve, és nem alapos felkészít, léssel jelent meg a szeminárium le­vezetésére. Ezeket a hiányosságokat kiküszö­bölve, már most úgy válogatjuk ki a szemináriumvezetőket, hogy e hiá­nyosságok többé ne forduljanak elő, A Politikai Bizottság határozata megszabta a feladatokat. Első és legfontosabb az, hogy megfelelő pro­pagandisták legyenek. Ezt a határo­zatot alaposan tanulmányozva lát­tunk hozzá a propagandisták kiválo­gatásához. Minden alapszervnél 3 tagú bizottság személyesen foglal­kozott minden egyes vezetővel. Utá­na a vezetőkkel még külön, a jb. tagjai is beszélgettek. A propagandisták a legfontosabb pártmunkások közé tartoznak. A párt ideológiájának tanításával erő­sítik a pártot, emelik az egész párt­munka színvonalát. Ezért fordítot­tunk rá különösen nagy gondot, s továbbra is figyeljük, segítjük mun­kájukat. Molnár György dombóvári jb. ágit. prop. o. 1 tonna vasból db. ásót tudunk gyártani 3 VAGON FAT íafuih iíunh mep \ rácegresi állami gazdaságban minden dolgozóval egyformán törődjenek f A Rácegresi Állami Gazdaság köz- f ponti üzemegysége a legjobb álla- I mi gazdaságok köze tartozik. A 1 dolgozók számára biztosították a \ kifogástalan üzemi étkeztetést, a ' szórakozási és a pihenési lehetősé­get. Akár a Dunamenti Gyapot Tröszttől, akár a megyei vagy a » járási szervektől ment valaki cl- \ lenőrizni, megelégedetten távozott \ a gazdaságból, mert a dolgozók \ részéről nem igen hallott panaszt. \ A gazdaság központjában a mun­ka, illetve tervek teljesítése igazol­ja. hogy a vezetők törődnek a dol­gozók problémáival, a törvény ál­tal előírtakat betartják. A központi üzemegység földjein nem igen , i lehet gazos földet találni, zökke- I nőmentesen megy minden munka. ,1 De nem így van ez az állami gaz- , i daság szigetpusztai üzemegységé- ,1 ben. Maga a puszta úgy néz ki, , i mintha gazdátlan volna. A kút már 1 4 több, mint féléve rossz. A gazda- 0 sági szerszámok szanaszét hever­nek. Az üzemegységhez tartozó föl dek gazosak: 10 méterről nehéz megállapítani, hogy' mi van benne, répa vagy kukorica. A vezetők nem is tiltakoznak ellene, hogy nem így van. De bőven találnak magyará­zatot arra. hogy miért van ez így. Czeff Mihály igazgatóhelyettes­nek, Walter János vezető agronó­musnak és Sátor István l]B elnök­nek azonos a véleménye: „Sziget- pusztán azért olyan tűrhetetlen az állapot, mert ott „lumpen-proletá­rok“ dolgoznak. Hiába beszélnek azoknak, azért jönnek csak az ál­lami gazdaságba, hogy egyenek“. A valóságban nem éppen ez a hely­zet. A munkát befolyásolja az is, hogy a dolgozók öntudata nem ki­elégítő. Ez tény. Súlyos'hiba volna azonban azt állítani, hogy csupán ezért olyan tűrhetetlen Szigetpusz­tán az állapot. Nem. Ezekkel a pusztai dolgozókkal egyáltalán sen­ki sem törődik. A 100 — vagy sok­szor még ennél is több — dolgozó­nak még megfelelő ivóvize sincs. Már több. mint féléve az istálló­ban beszerelt tartályból isznak, amibe minden szenny és piszok belehullhat. Ha a gazdaság vala­melyik másik üzemegységéből jön­nek ide dolgozni, azok számára a gazdaság vezetősége külön vizet vitet lajttal, mert ők nem hajlan­dók ezt a piszkos vizet meginni. A pusztaiak hiába kérték s több­ízben már követelték, a gazdaság vezetősége ezt semmibe vette. A dolgozók számára nincs bizto­sítva a tisztálkodási lehetőség sem. 40 — sokszor még ennél is több — dolgozónak mindössze 2 mosdótál van. így legtöbbje kénytelen az állatvályuban mosakodni. A mun- \ kásszállásokon kimondhatatlanul » nagy a rendetlenség. A gazdaság J vezetősége, ahelyett, hogy takarí- \ tót adna, 5 forintra bünteti azokat \ a dolgozókat, akik rendetlenséget » csinálnak, — mondva — majd meg J tanulják a rendet. a Ez a puszta mindentől távol ^ esik. A legközelebbi község Nag.v-^ dörög, de oda is 5 kilométert kell gyalogolni. Július 6-án 6 dolgozó-, nak gyalog kellett elmenni az or- » voshoz, mert nem adtak számukra , kocsit. A pusztán — annak ellené-\ re, hogy sokszor még százan is» dolgoznak. — nincs sem sportolási,» sem egyéb szórakozási lehetőség.» Mindezeket a vezetők nagyon jól» tudják, de ahelyett, hogy ezekben^ keresnék a lemaradás okait, azt ^ mondják, hogy Szigetpusztán csak^ „lumpen proletárok“ vannak, azért ^ megy így a munka. 0 A gazdaság vezetőségének ezen f a téves és igen káros „nézetén“ é haladéktalanul változtatni kell. J Győzzék meg magukat arról, hogy» népi demokráciánkban minden cm-^ bér egyenlő értékű. Necsak azf egyik üzemegységben törődjenek af dolgozókkal, hanem még a legki-J sebb pusztán, s tanyán is. <|

Next

/
Oldalképek
Tartalom