Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-28 / 175. szám

2 195*. ILLIUS 29 NAPLÓ Aláírták a koreai fegyverszünetről szóló egyezményt !Pe*r«ng (TASZSZ). A pekingi rá­dió Jelentette, hogy ma, július 21-én délelőtt Panmindzsonban aláírták a koreai fegyverszüneti egyezményt. Az egyezményt az egyik részről Nam ír tábornok, a koreai néphad­sereg és a kínai népi önkéntesek küldöttségének vezetője, a másik részről Harrison altábornagy, az ENSZ-erők küldöttségének vezetője irta alá. A pekingi rádió a továbbiakban közölte az egyezmény szövegét. Az egyezményt koreai idő szerint délelőtt tíz órakor, magyar idő sze­rint 02.00 (szcrk.) írták alá. Az egyezmény aláírásától számított 12 óra múlva be kell szüntetni a tüzet. A III. Vifágif úsá«i Kongresszus megnyitásáról Bukarest (TASZSZ): Bukarestben július 25-én megnyílt a III. Világ- ifjúsági Kongresszus. Á kongresszus megnyitásán a ven­dégek között volt dr. Petru Groza a Román Népköztársaság nagy nem­zetgyűlése elnökségének elnöke, C. Parhon akadémikus, Ikuo Oja- m a. Elisa Branco, Candelaria Rodriguez és mások. A július 25-i ülésen a tanács ne­vében Jacques Denis számolt be a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség tevékenységéről a III. Világ­ifjúsági Kongresszus után eltelt idő­szakban és a békéért és jogaiért har­coló ifjúság feladatairól. Jacques Denis beszámolója elején megállapította, hogy sok olyan részt­vevője van a III. Világifjúsági Kon­gresszusnak, akik a múltban nem működtek együtt a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséggel. A kon­gresszuson meg lesz minden lehető­sége annak, hogy elmondják az őket foglalkoztató problémákat és részt- vegyenek a kongresszus határozatai­nak kidolgozásában. Jacques Denis rámutatott arra, hogy a DÍVSZ az a szervezet, amely a: leginkább képviseli a nemzetközi ifjúságot, mivel 88 ország, 75 millió fiatalját egyesíti. Megállapította, hogy az ifjúságnak a boldog jövő­ről, a műveltségről, a szabad függet­len hazában való életről szőtt ál­mait csak olyan világban lehet meg­valósítani, ahol béke uralkodik és ahol minden nép barátságban él egymással. Az ifjak és lányok millióinak szí­vében azonban a ragyogó álmok mel lett ott van a holnaptól való rette­gés. Jacques Denis megállapította, hogy sok ország ifjúságát tölti el a hol­naptól való félelem. Foglalkozott a munkanélküliség kérdésével. Felhoz­ta, hogy csupán Japánban 10 millió munkanélküli van és ebből ötmil­lió fiatal. Olaszországban az állami munkaközvetítő hivatal statisztikai adatai szerint több mint hatszázezer munkanélküli ifjú van. A szónok ezután a tanulás és művelődés lehetőségeivel foglalko­zott. Megállapította, hogy Indiában 88.8 százalék az írástudatlan, Algír­ban 85 százalék, Törökországban 70 százalék. A gyarmati és függő or­szágokban áltálában teljesen hiá­nyoznak az oktatásra és a sportra szánt előirányzatok. Jacques Denis beszédének további részében megállapította, hogy sok országban lábbal tiporják a demo­kratikus jogokat. Azokban az országokban ez a helyzet, ahol a háborús készülődés politikáját folytatják. Ezekben az országokban az ifjúságot nem a nép reménységének tartják, hanem olcsó rabszolgának, vagy ágyutölteléknek az eljövendő gyilkos háború szá­mára. Teljesen más helyzet figyelhető meg ott, ahol békés építés folyik — Az ifjúság két utat lát maga előtt, az egyiket, amely katasztrófá­ba és háborúba vezet, a másikat, a ragyogó utat, amely a béke felé ve­zet. ahol minden erőfeszítés a jobb életet, a haladást szolgálja. A vá­lasztás világos: az ifjúság boldogsá­gáért. a békéért, a függetlenségér: való harc útját választja. Jacques Denis ezután az elmúű évek nemzetközi helyzetével fog­lalkozott; és me<vm*r>b,>tta. hog' erre iellemzo a békpbarc mozgalma nak batalrrvís méretű fpiipdése. Fo^ lalkozott p Szovjetunió békeno’ib kaiéval, a Kínai Népköztársaság é' a Koreai NéDi Demokratikus Köz­társaság im-mánvánek konkrét lé­péseivel, a ! - „ *-,i - i Viáboril VyQfma--pCTP ‘rdekében. Az ifjúság nagy remény léggel és figyelemmel követte ezen a tavaszon a vitás kérdések békés rendezésére irányuló új erőfeszítése­ket. A szónok ezután foglalkozott a háborús uszítok provokációival. — A béke híveinek ébersége és józansága meg tud azonban hiúsí­tani minden provokációt — mon­dotta, — amint azt a koreai tárgya­lások eredményei is bizonyítják. A szónok a továbbiakban a Béke Világtanács budapesti ülésszakának határozatával foglalkozott és meg­állapította, hogy az ifjúság a re­mény és az éberség jegyében ösz- szefog, hogy még jobban fokozza a harcot a békéért és a nemzeti 'üggetlenségért. Jacques Denis ezután megjelölte a legközelebbi feladatokat. Megálla­pította, hogy fokozni kell az ifjúság részvételét a békeharcban, elő kell segítenie a tárgyalásokért folyó nagy kampányt, harcolni kell valamennyi most folyó háború beszüntetéséért, a német és japán kérdés békés megoldásáért, minden nép önrendel­kezési jogáért, a fegyverkezési ver­seny megszüntetéséért, a fegyverzet csökkentéséért, a békés építést szol­gáló hitelek növeléséért, harcolni kell a katonai szolgálati idő meg­hosszabbítása ellen, harcolni kell az országok közötti gazdasági és kul turális csere növeléséért, és állan­dóan erősíteni kell a szolidaritást a gyarmati és függő országok ifjúsá­gával. Jacques Denis nagy tetszéssel fo­gadott beszéde végén kijelentette, hogy mindehhez az alapvető fel­adat az egész ifjúság egységének megvalósítása. Több felszólalás után a kongresz- szus résztvevői melegért fogadták a délutáni ülésen felszólaló S e 1 je­ni n t, a szovjet küldöttség vezető­iét, aki megállapította, hogy minden résztvevőt az a törekvés hozott ide, hogy közös erőfeszítéssel széppé és boldoggá tegye minden fiatal hol­napját. — De nem minden országban és az ifjúság nem minden rétegének van meg a lehetősége valóra válta­ni ezeket a természetes törekvése­ket. Sok országban a fiatalok je’vn- 'ős részét megfosztják az elemi gaz­dasási. szociális és politikai jogok­ból. Ilyen körülmények között első­rendű kötelességünk fáradhatatla- m.l védelmezni az ifjúság életbevá­í jogait és érdekeit. Seljepin ezután elmondotta, hogy a szovjet ifjúság résztvesz a kom­munizmus útján haladó szovjet né­pek békés, alkotó munkájában és ifjúság éppúgy, mint az egész szovjet nép, határozottan ellenzi a háborút. — A szovjet küldöttség — jelen­hette ki Seljepin, — egyetért azza1 a javaslattal, hogy híviák fel az Uúságot tekintet nélküi a politikai 's vallási nézetek különbségére, p ,Qmzeti és társadalmi Wíiönbeégek­hogy támogassa a Béke Világta- oács budapesti ülésszakának határo­zatát. A szovjet küldöttség támo­gatja azt a javaslatot, hogv a kon­gresszus feiezze ki szolidaritását a tvarmati és függő országok néoe’- "’“k és hiúságának mozgalma iránt ^melv küzd a minden külföldi be­avatkozás nélküli önrendelkezés jo­gáért. Seljepin szavait a küldöttek nagv '^’kessdéssel fogadták. A délutáni ülésen felszólalt m*1' ''mtugália, Japán, Dánia, Kuh- Ti-Zéland, Lengyelország. Burma 'rar-inország és más országok kép- '■;s°lnie is. Számot ábráról illusztrált útmutató jelent meg a mezőgazdaság egyszerű építkezéseiről Állattenyésztésünk fejlesztésének fontos problémája az olcsó építés: módszerek meghonosítása, alkalma­zása. A haladó szovjet tudomány és állattenyésztési gyakorlat iránymuta­tása alapján állattenyésztőink mind nagyobb gondot fordítanak az álla­tok természetszerű tartására, edzett nevelésére. A Sz^Wimló kolhozai ban a nagyüzemi állattartás korsze­rt éoületei mellett alkalmazott egy­szerű építési módok példát mutatnak mezőgazdaságunknak. A földművelésügyi minisztérium kísérletügyi- és propaganda főosztá­lya ezért a közelmúltban illusztrált füzetet adott ki, amelyben leírja a szovjet módszereket s tapasztálato­kat. I A. Szakszeri Országos Tanácsának teljes illése j, Kristóf István elvtárs beszámolója Szocialista kereskedelemmel a dolgozók növekvő életszínvonaláért BUKAREST A román népgazdaság szüntelen fejlődése lehetővé teszi, hogy az ál­landóan növekvő hazai szükségletek kielégítése mellett egész sor termé­ket exportáljanak külföldre is. Azokon az árucikkeken kívül, ame­lyeket már a múltban is exportáltak, — faáruk, kőolajipari termékek, ga- bonaneműek és élelmiszeripari cik­kek, — a legutóbbi évek folyamán a Román Népköztársaság magas technikai, színvonalon készült ipari termékeket is tudott külföldre szál­lítani. A Román Népköztársaság export­célokra az eddigieken kívül jelenleg kőolajipari felszereléseket, a textil-, épitő- és élelmiszeripar számára szükséges gépeket, „K. D.-35“ típusú traktorokat, motorokat, mozdonyo­kat, teherautókat, villanymotorokat, különböző vegyipari termékeket, fes­tékanyagokat, cserzőanyagokat, gyógyszereket, bútorokat, ruházati cikkeket, szövetárukat, stb. termel. A behozatal volumene ma már kétszerese az 1934. és 1938. közötti átlagnak. Románia jelenleg nyers­anyagodat, ipari berendezéseket im­portál, tehát olyan cikkeket, ame­lyek megfelelnek az ipari fejlődés céljainak és a dolgozó nép életszín­vonala állandó emelkedésének. Románia a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országok­kal nagymértékben fejleszti kereske­delmi kapcsolatait. PHENJAN Vásárlók tömege tölti meg az északkoreai szövetkezeti és állami boltokat a július 22-i árleszállítás eredményeképpen. A legutóbbi árle­szállítás alkalmával, — amely az utóbbi nyolc hónap során már a harmadik — húsz árufajta árát csök­kentették. Nagymértékben növeke­dett az eladott áruk mennyisége. Legnagyobb a kereslet a textiláruk, cipők és ruhafélék iránt. Phenjan- ban és környékén mozgó árudák nyújtanak segítséget az állami és szövetkezeti boltoknak. Korea lakos­sága óriási örömmel fogadta az ár­leszállítást. BERLIN A Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa rendeletet ho­zott néhány fontos élelmiszer- és iparcikk árának csökkentéséről. A minisztertanács rendelete értel­mében július 27-én a következő mér­tékű árcsökkentés lép életbe: a rizs 10 százalékkal, a valódi tea 50 szá­zalékkal, a csokoládékészítmények 31 százalékkal, a mosó- és pipere- szappan 40 százalékkal, a műselyem női harisnya 20 százalékkal, a nylon női harisnya 37 százalékkal, az Író­gépek 40 százalékkal, az izzólámpák 38 százalékkal olcsóbbodnak. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának teljes üléséről szóló tu­dósítás első részét vasárnapi szá­munkban közöltük. Kormányunk évről-évre hatalmas összegeket fordít munkavédelmi be­ruházásokra. Ebben az évben több, mint kétszázötven millió forintot irányzott elő erre a célra. S most még többet. A beruházások teljesíté­sénél azonban súlyos elmaradások vannak. Teljesen megengedhetetlen az olyan esetek előfordulása, hogy az egyes új üzemek tervezésénél terve­zőink figyelmen kívül hagyják a biztonsági és szociális berendezések és létesítmények megfelelő biztosítá­sát. A kecskeméti gépgyár újjáépíté­se során például nem gondoskodtak az öntödei dolgozók részére öltöző­ről, mosdóról. A szakszervezetek feladata, hogy harcoljanak a munkavédelmi beru­házások maradéktalan teljesítéséért. A SZOT teljes ülése felhívja az összes üzemi bizottságok figyelmét arra, hogy az üzem vezetőivel együtt azonnal vizsgálják felül a baleseti forrásokat és azok megszüntetésére tegyenek azonnali hathatós intézke­déseket. A Központi Vezetőség határozata, a kormány programmjában a mun­kások és alkalmazottak jobb anyagi ellátására megjelölt feladatok vég­rehajtásában hatalmas jelentősége van a kereskedelmi vállalatok és üzemi étkeztetések munkájának Ezen a téren a szakszervezetek munkásellátási tevékenysége fontos helyet foglal el. A szakszervezetek munkásellátási tevékenysége ki kell, hogy terjedjen olyan fontos területre is, mint a dol­gozók mindennapi szükségleteinek ki elégítése. A szakszervezetek üzemi munkásellátási szerveinek ismerniök kell azt, hogy az üzem dolgozói lakó­területükön a közszükségleti élelmi­szerellátásnak milyen lehetőségeivel rendelkeznek. Kormányunk programmja igen nagy figyelmet fordít az új lakások építésére, miután az eredeti program mot több mint kétszeresére emelte. A dolgozók lakásviszonyainak meg­javítása terén a kormány programm ja nagy súlyt1 helyez a régi lakások tatarozására is. A szakszervezeteknek az a felada­tuk, hogy elősegítsék a lakáskér­dések megoldását azzal, hogy vigyék az illetékesek, tanácsok, igazgatók elé a dolgozók igényeit, elgondolá­sait. a lakásviszonyok megjavítására és a lakások helyes elosztására. A Központi Vezetőség határozata és a kormány programmjának meg­valósítása megköveteli, hogy a szak- szervezetek rendszeresen gondoskod­janak a munkások és a dolgozók kul turális igényeinek fokozottabb kielé­gítéséről. Jelentősek azok az eredmények, amelyeket a szakszervezetek ezen a téren elértek. Kristóf István rámuta­tott a hiányosságokra is, majd hang­súlyozta: — A szakszervezeteknek szervez­niük és irányítaniok kell az üzemek­ben, intzményekben a dolgozók sok­oldalú, magasabb színvonalú kulturá­lis nevelését, szórakozását, a dolgo­zók általános műveltsége emelésé­nek érdekében. A SZOT elnöke ezután a külpo­litikai helyzettel foglalkozott, majd így fejezte be beszámolóját: Beszámolóm befejezéséhez értem. Megállapíthatjuk, hogy szakszerveze teink a XVIII. kongresszus óta fej­lődtek, azonban munkájukat még igen sok hiba jellemzi. Pártunk po­litikája, a népi demokráciánk előtt álló feladatok sokkal nagyobb köve­telményeket támasztanak a szak- szervezetekkel szemben is. Ezért a szakszervezeteknek minden erejüket összpontosítva harcolniok keli, hogy minél többel tudjanak hozzá­járulni a Magyar Dolgozók Pártja politikájának megvalósításához, nagy szerű munkásosztályunknak, dolgozó népünknek a szocializmus építéséért folytatott hősies harcához és mint a Szovjetunió vezette, világot átfogó hatalmas béketábor hűséges katonái, teljesítsük kötelességünket a béke­front ránkeső szakszán. A teljes ülésen megjelent és fel­szólalt Rákosi Mátyás elvtárs, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének titkára. Kristóf István beszámolójához a többi között hozzászóltak: Veres Jó­zsef, a borsodmegyei szénbányászati tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke, GÖgitz Antal, a győri Wil­helm Pieck vagon- és gépgyár szak- szervezeti bizottságának elnöke, Vá- lóczi Elek, az Ózdi Kohászati Üze­mek szakszervezeti bizottságának elnöke, Gyöngyösi István, az építő­ipari szakszervezet borsodmegyei te­rületi bizottságának elnöke, Bogár József, a szolnokmegyei SZMT el­nöke. A felszólalásokra Kristóf István, a SZOT elnöke válaszolt. BARÁTOK TALÁLKOZÁSA Irta: SZ. PETUHOV, a „Komszomolszkaja Pravda" tudósítója Amikor ezek a sorok megjelennek, két vonat halad át Szibéria végte­len földjén, Moszkva fe­lé. A keleti országok ifjú ságának küldöttei utaz­nak a Szovjetunión ke­resztül a IV. Világifjú­sági és Diáktalálkozóra. A vonatok néhány nap­pal ezelőtt értek a szov- jet^-kínai határra. Otpor- ban, ezen a távoli szov­jet határállomáson talál­koztak először a külföldi vendégek a szovjet embe­rekkel. Ismeretlen és mégis igaz barátok meg­ható találkozása volt ez. olyanoké, akiket össze­kapcsol a békéért és a népek szoros barátságáén folyó harc. ... Az állomásra befut az első vonat. A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság ifjúságának küldöttei. Patet-Lao harcoló népe. a Thaiföld, a Kínai Népköz- társaság és a Koreai Nép: Demokratikus Köztársa­ság küldöttségének első csoportiai érkeznek. A vendégek kilépnek a porronra. Dalokkal, gyö­nyörű mezei virágcsokrok kai fogadják őket. Üdvözlések, ajándékok, meleg kézszorítások. A fiatalok ajkán egymás után csendülnek fel a da­lok. Boldog, barnaarcú viet­nami fiú, hófehér ingben, piros nyakkendővel, egy őszhaju orosz asszonyhoz simul. Nagynehezen, álta­lános helyeslés közben sike rül szótagolva kimonda­nia: — An-na Iva-nov-na... Ma-ma. Az asszony még szoro­sabban öleli magához a fiút és tetörli a szemébe gyűlt örömkönnyeket. Megismerkedtünk. A vietnami úttörőt Nguyen Kat Zauénak hívják. 14 éves. Fu-To tartomány legjobb tanulója. — Mondjátok meg _ a szovjet úttörőknek — kéri, — hogy mi nagyon szeretnénk olyanok lenni, mint ők. Úgy szeretjük a Szovjetuniót, mint Viet­namot. Tudom, hogy ná­lunk is ugyanilyen jó és boldog lesz majd az élet. Adjátok át forró üdvözle­tünket a szovjet pionírok­nak. A vonat lassan kigördül az állomásról. Néhány perc múlva elfoglalja he­lyét. a második vonat, amelyen a Kínai Népköz- társaság több. mint 300 küldötte utazik Bukarest­be. A vendégek előtt még hosszú út áll. Csupán a Szovjetunió fővárosáig több, mint 6700 kilomé­tert kell megtenniök. A vonatban hangos a jókedv. A nyelvtudás hiá­nyát jelbeszéddel pótol­ják. Az express szibériai föl­dön halad. Csitába érke­zünk. A pályaudvar mel­letti tér felett a baráti országok sokszínű zászlói lobognak a szélben. A V. I. Lenin emlékműnél rö­vid ünnepi gyűlés kez­dődik. A tér felett száll az ének. Különböző nem­zetek gyermekei dalolnak örök barátságukról: „Egy nagy cél érdekében, tör előre ifjú seregünk.“ Zeng az ifjúság harci dala és ütemére ezer meg ezer kar lendül a magasba. A vonatban élénken beszélgetnek. A fiatal utasok lelkesedéssel emlé­keznek a csitai találko­zásra. megmutatják egy­másnak az ajándékba ka­pott könyveket, komszo- mol-ielvényeket. Ugyanezen a napon el­határozták. hogy a vona­ton nemzetközi hangver­senyt rendeznek. Lázasan készülődnek, repül az idő. Este az étkezőkocsiban összegyűlnek az utasok. Ezen a szokatlan estén, amelyet az ő ..kis feszti­váljuknak" neveztek el. egyidejűleg néző és sze­replő is mindenki. Jóval éjfél után ért vé­get a hangverseny. Kínai, koreai, vietnami, thaiföldi eredeti, színnompás népi táncokat és dalokat adtak elő. ... Az ablak mögött, mint végtelen filmkocká­kon, váltakozik a szibé­riai táj képe. Mind újabb és újabb állomások, új benyomások. Irkutszk. ismét virágok, mosoly, dalok. A fúvós- zenekar régi orosz, kerin- gőt iáts”,k forognak a párok. Szőkehajú. orosz leány, egy koreai fiúval. barnaarcu, fekete szemű vietnami lány pedig orosz legénnyel táncol. Az ifjúság kihasznál minden percet. Az állo­másokon a kínai atléták edzést tartanak, próbál­nak a vietnami táncosok. A röplabdázók sem pi­hennek. Sokan vezetnek utinap- lót. Néhányan a pihenő­órákban leveleket írnak haza. Pan Szu-mion phen jani diáklány barátnőjé­nek írt: „Kedves Gúny Za! Nem régen indultam Phenjan- ból. Most már szovjet földön utazom. Emlékszel9 Arról álmodoztunk, hogy egvütt nézzük meg Mosz­kvát, a Kremlt. Szibéria hatalmas, végtelen, ősi föld. Mindenfelé új váro­sokat. üzemeket, gyára­kat látunk. Ahogv nézem a szép városokat. az aranyló búza- és rozsten­gert .arra gondolok, mi­iyen csodálatos ország ez! Különböző nvelvű és nemzetiségű fiatalokkal utazom, de a béke szót mindannvian ismerjük és szeretjük!“ A vasúti kocsiban tér­kép függ, amelyen Pan jelöli az eddig megtett utat. Most piros ceruzá­val Novoszibirszkig húzza meg a vonalat. Máris fel­tűnik a pályaudvar. Ismét mosoly, virág és dal. A novoszibirszkiek nagy örömmel fogadják a ked­ves vendégeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom