Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-14 / 138. szám
í> NAPLÓ 1953 JŰNIÜS 14 Sárköz kulfúrmunkásai készülnek az arafás-cséplésre ' A Sárközben a múltban csak nagyon gazdag és nagyon szegény emberek éltek.' Az évszázadokon át megfékezhetetlenül tomboló Duna ■áradások idején sok iszapot, feketeföldet hordott mezőire. Gazdagon fizetett minden évben a föld, de persze nem mindenkinek. A szegény nincsteleneknek, a fökinélkUli cselédeknek csak izzadtságot és verejtéket, rongyos ruhát, és diiledező viskót adott. Ez volt a bér gyötrelmes munkájukért. Ma azonban egyre több termelőszövetkezet és tszcs születik a sárközi falvakban, egyre inkább háttérbeszorul a kizsákmányoló kulákréteg és a föld annak adózik, aki megműveli. Szép júniusi idő van. A gabonaérlelő eső bőségesen öntözte meg a földeket, sok helyütt már vállig ér az őszi búza, az alacsonyabb embereket szinte el is nyeli, olyan magasra törekedett. A ringó búzatáblák, a kalászijafakdt árpa és rozsföldek már csak néhány hétig tarkítják a határt, nemsokára tompa dübörgéssel szaladnak rájuk a hatalmas kombájnok, derűs pöfögéssel veszik birtokukba az arató és cséplőgépek, megpendül- nek a keményre kifent kaszák — és nyomukban — gabonával tömött, teli zsákok gyűlnek halomba, a jövőévi kenyér, a jövőévi nyugodt élet szérűjén. Már csak pár hét: 15—20 nap! A nagy munka előtti napok lázas üteme ver ma minden dolgozó szívében, s mintha a gépek is éreznék, hogy hatalmas feladat vár rájuk: az utolsó csavarig kijavítva várják az indulást, az emberek pedig minden más munkát elvégezve készülődnek egészévi küzködésük gyümölcsöztetésére, az aratásra és a csáp lés re. És kultúr- munkásaink, akik az élet, a termelőmunka minden frontján ott állnak a gáton, segítenek, erőt és lendületet adnak, már írják a rigmusokat, tanulják a táncokat a napi kapálás után falusi kultúrotthonainkban. A Sárköz a népi kultúra őstalaja. Alig akad még ilyen része az országnak. A tánc, a dal olyan életszükséglete az embereknek, mint a levegő, vagy az éjtszakai alvás. A vidék népi együttesei a tél folyamán a színpadokon szerepeltek, gyönyörködtettek száz és ezer dolgozót szín- pompás táncaikkal, hangulatos nótáikkal. A nagy és tetszetős szereplések befejezése után a mindennapi élet bátorhangú, kritikusszavú krónikásaivá váltak — s napi munkájuk után a gazdák házainál, kisgyüléseken meg sokszor kint a földeken köszöntöttek, dicsértek, de persze bíráltak is. A nyárra öt-hat tagú brigádokra osztják fel a nagy együtteseket Öcsényben, Sárpilisen, a decsi állami gazdaságban és Bátán is. Ezek a brigádok hol kerékpáron, hol gyalog, hol pedig kocsin sietnek mindennap az arató és cséplőmunkásokhoz köszönteni, szórakoztatni. Öcsényben a népi zenekarral együtt este keresik fel a legjobb brigádot, s vidám kultúrműsor keretében nyújtják át a vándorzászlót — egyben minden nap ahhoz a házhoz helyezik el a „Békeutca“ táblát, amelynek gazdái élenjárnak munkáik elvégzésében. Minden nap más brigádot keresnek fel a kultúrosok, hogy biztosítsák a műsor változatosságát is. Bátán új brigádtáncot: „Vetélkedés" című ügyes kis kompozíciót tanultak meg a népiegyüttes tagjai. A decsi állagú gazdaság új, nagy műsorral készül az Alkotmány ünnepére. A népi együttes tagjai az egyes üzemegységekben brigádokat szerveztek, amelyek a többezer holdas gazdaság szétszórtan fekvő kis központjaiban végzik kultúragitációs munkájukat. A Szabad Föld Vasárnapok témáit az aratással, csépléssel és begyűjtéssel kapcsolatos előadások anyagával gazdagítják. Az előadói munkaközösségbe bevonják a tezossk élenjáró vezetőit, a tanácsok mezőgazda- sági szakembereit. Ahogy a télen, úgy a nyári időszakban is példát akarnak mutatni a sárközi művészeti együttesek. Buzog bennük a tettvágy, s amit éreznek, ami szívüket feszíti, azt munkájukban akarják valóraváltani. PSeek János, meg a többiek... Ember legyen a talpán az az ide" gén, aki a pálfai girbe-görbe utcákon kiismeri magát. Én is nehezen talál-o^ já a szövetkezeti boltra. Illetve, csak a térre nehéz rátalálni, mert ott messziről látni a bolt két hatalmas kirakatát. Egyik rosr kádasig megrakva textiláruval, és a magyar ipar egyéb termékeivel, a másik kirakatban nincs más csak könyv. Még pedig nem akárhogyan kirakva, hanem ízlésesen, szakszerűen úgy, hogy sok könyvesboltnak dicséretére válna. Barkóczi József elvtárs a bolt ve* zetője elmondja, hogy nem csak a kirakatban van könyv Pálfán, hanem ott van a dolgozó parasztok házában, asztalán is. Nem hiába kapott jutalmat Barkóczi elvtárs a falusi könyv" terjesztésben elért kiváló eredményeiért. A falu dolgozói olvasnak, művelődnek. örömmel újságolja hogy mindig több és több mezőgazdasági könyvet, politikai és szépirodalmi könyvet, vásárolnak a dolgozó parasztok, — „Az Uj barázdái szánt az eke“ c. regényből bármennyit kapnánk, el tudnánk adni. Veres Péter könyve a „Próbatétel“ és Nyikolajeva „Aratásba is keresett könyv. Sok dől" gozó paraszt — pártonkívülisk js — megvásárolták a Pártlörténetet és a Rákoei-per — című könyvet. Ugyanerről beszél. Lejdál János pedagógus is aki egyben népkönyvtáros és a falu népművelési ügyve" zetője, — A Párttörténetből most a nagy munkák idején ig mind a négy példány kint van az olvasóknál. A Próbatétel-t ie igen sokan olvasták már. Sorolja azoknak a dolgozó parasztoknak a neveit akik már olvasták a Próbatételt. így kerül szóba P’eck János neve is. Róla elmondja, hogy nemcsak a szépirodalmi, hanem a mezőgazdasági könyveknek i3 nagy kedvelője. Ezt látni is munkáján. Elsők között végeztg el a rozs pótbe- porzását és minden tavaszt munkát. Pleck János nevét mindig ott látni a dicsőségtáblán. — A mezőgazdasági szakkönyvek" kel is úgy vagyok, mint a Párttörténettel. Úgyszólván mindig kint vannak az olvasóknál. Ebből is látható hogv mennyire érdeklik a falu dolgozóit az új, jobb. többtermést jelentő termelés; módszerek. Büszkén mutatja a megye „legjobb népkönyviárosa“ vándorzászlaját, és elmondja, hogy a falu 2400 lakója közül 503 beiratkozott olvasója van a népkönyvtárnak. A DISZ fiataljai közül László Ilona Hadi Ilon,a és Nagy János parasztfiatalok a legszorgalmasabb olvasói. De a hatvan" éves Schmidt József bácsi, Mányoki Lajos, vagy Gondos István is sűrűn cserélik a könyveket. Kovács Sándor dolgozó paraszt a napokban hozta vissza a Párítörténet és utána Sztálin Műveinek 11. kötetét kérte. A tanáosházá-n Csike József, tanácselnök elvtárssal beszélgetek. — Bizony elvtárs, m,a már nem rittka nálunk a szövetkezeti boltban a könyvet vásárló parasztember. A népkönyvtár olvasóinak száma is egyre szaporodik — mondja Csike elvtárs. — Azelőtt még azit mondták egy-egy mezőgazdasági könyvről, ahogy beszéltünk velük nem tanú" lünk mi szántani meg vetni a könyvből;“ — Ma már dolgozóink legnagyobb része látja, hogy milyen nagy segítséget nyújt munkájában a szovjet és magyar mezőgazdasági szakirodalom. Páljának nemcsak az a 140 új ház jelenti a fejlődést, amelyet az Ap- ponyí gróf felszabadult cselédjei építettek maguknak. Lemérh-tő ez a fejlődés a földművesszövetkezeti bolt könyvforgalmának és a népkönyvtár olvasótáborának állandó emelkedésén is. Weszcly Ferenc. Az első közös aratásra készül 28 kölesül család Rákóczi 250 éves szabadságharcának egyik legdicsőbb fegyverténye fűződik Kölesd község nevéhez. Béry Balogh Ádám kurucai itt verték szét a labancokat s ez a győzelem szabadította fel Simon- tornyát is, melynek ostromával Heister generális a kölesdi csata hírére hagyott fel. A régi kuruc ének szerint a németeket Lovassá üldözte, gyalogja öldözte. Szegszárdig az mezőt vérrel öntözte. Köiesden a Harc-hegy neve máig őrzi a nagy csata emlékét: a hagyomány szerint innen szorították vissza a labancokat a szomszédos Tc-kert ingoványaiba. A falu, mely egykor Rákóczi zászlóit hordozta, ma a magyar lalvak felszabadult, boldog életét éli. A dolgozó parasztság erősödik. vagyonosodik kultúrális, gar dasági téren egyaránt. A kis faluból 12 paraszt fiatal tanul közép és felsőiéitólában, a telszabadulás óta 3 középületet és 12 lakóházat ép- tettek Mg már 5G0 dolgozó parasztnak van kerékpárja, 320'an járatna^ újságot, s míg a felszabadulás előtt csak egy-két ládáknál, ma 152 dolgozó parasztnál szól a rádió. A kölesdiel; mégsem ezekre az eredményekre a legbüszkébbek, hanem termelőcsoportjukra, mely az idén tavasszal kéidte meg működését. Addig a tahiban nem volt termelőcsoport s megalakulását hosszú harcok előzték meg. A falu 45 kulákja mindent elkövetett. hogy visszariassza a k~- zép-, sőt a kisparosztókat is a közős gazdálkodástól. Bernrieder Jó zsef. akine^ a leiszabadulás előtt csekély 600 holdja volt a szőri:- szédos Középhidvégen öregkorát meghazudtoló fürgeséggel járt i a falut, terjesztve c rémhíreket, "nőket a falu kulákjai topább na gyítva ismételtek és teljesítettek A hazug emberről és a sánta kutyáról szóló példabeszéd Kölerden is igaznak bizonyult, s az idd év elején már senki sem hitt a kuké- kok fecsegésének A köbrsdlek szeme élőt' z szomszédos Hangos, puszta dolgozó parasztjainak példája lebegett akiknek termelői sor portja, az Uj Élet. már óvei,- óta fejlődik és virágzik, s a s/orga- mas munka eredményeként a megye legjobb^csoportjai közé küz- clötték lel magukat, A Hangos pusztai volt cselédekből a népi demokráciában váltak jómódú megelégedett emberek, s az a 28 kölesdi család, mely a tavasszal megalakította a Kossuth Iszcs t, rájuk gondolt. — Ha azoknak sikerült, nekünk is sikerülnie kell, — mondotta Kovács Sándor, aki akkor még 15 holdon gazdálkodott De azt is tudták a kölesdi dolgozó parasztok hogy különös felelősség terhelj őket, hisz az esész Juhi éber figyelemmel kíséri minden léptüket:' a kulákok dühöd- ten az óvatos dolgozók, akik nem mertek az első évben belépni a csoportba, kíváncsian és aggódva várják az eredményeket. Az új tszcs minden lagja már a tavasz elején bevonta a munkába családtagjait s a személyekre lelosztott területeken, — mint Kovács József és Kocsis József mondják — még jobban dolgoznak, mint egykor a sajátjukon hisz most a közös vagyonban munkálkodnak. A vetéssel környékükön elsőnek végezlek ; már befejezték minden növénynél az első kapálást, a kukorica egy elését és a kaszálást is. KÉT LEVÉL... Az elmúlt hetekben ezer és tízezer munkától érdes kéz fogott tollat kezébe, vett tiszta papírt maga elé, majd kis gondolkodás után bemártotta tollát a tintásüvegbe, azután lassan kezdtek kirajzolódni a szálkás, vagy hegyes, kerek és zsinór- írású betűk. Minden kis faluban és minden nagy városban levelet írtak a magyar dolgozók. Levelet írtak a Béke-Világtanács tagjaihoz, levelek készültek a népidemokratikus és tőkés országok dolgozóihoz. Száz és ezer anya, vizsgákra készülő úttörő pajtások, gyári munkások és tiszes tagok írtak. Gyűlnek, gyűlnek a levelek, megtelnek a béketarisznyák és megtelnek a békeládi- kák. A bonyhádi MNDSZ asszonyok kékselyemből varrtak, hímezték tarisznyát, s levelekkel töltötték meg. A sok között a szovjet asszonyokhoz írtak a Szabad Föld tszcs asszonyai. Hosszú a levél, több oldalt betölt, közvetlen, egyszerű hangon számolnak be benne a tszcs alakulásáról, fejlődéséről: „19)1 óta 5/ tag gazdálkodik 441 holdon, mert könyörtelenül kizártuk sorainkból a kulákokat és akik bomlasztották a csoportot. Három brigádunk oan kertészeti, növénytermesztési, és állattenyésztési. Mindhárom brigádoezelő MNDSZ asszony. Haláridő előtt, április 19-re befejeztük a vetést, süt iervenfelül is vetettünk kukoricát és tavaszi búzát, alkalmaztuk a négyzetes vetést. Tavaly 8.000 liter tejjel adósak maradtunk az államnak. Ezért idén vállaltuk a hátralék törlesztését, az ezévi beadási kötelezettség teljesítését és a napi V) literes átlagfejést. Vállalásunkat teljesítettük. Fellendülésünket és eredményeinket a ti módszereitek alkalmazásával értük el. Versennyel készülünk a BVT-re, hisz mi anyák gyermekeink boldog jövőjéért dolgozunk és legfőbb vágyunk a béke megtartása és megvédése. Kedves Asz- szonytársak! kérünk benneteket, írjatok magatokról, munkátokról, hogy minél többet tanulhassunk tő. letek." Ezek az asszonyok valóban békét akarnak, munkájuk bizonyítja ezt. Vegyünk csak néhány példát. A tsz- ben minden asszony elérte már a (50—180 munkaegységet, de értek el kimagasló eredményeket is: Fauszt Antalné már 565, Kiing Pálné 250, Ohmacht Józsefné 320 munkaegységet szerzett, s a hat apró gyermekes Magyart Mártonná is 241 munkaegységet dolgozott meg ebben az esztendőben. A hosszú levél mellett, amely a példát mutató, segítő szovjet asz- szonvokhoz szól, szinte ellentétképpen egy másik levél: „Drága amerikai édesanyák! Egy magyar munkásasszony, édesanya írja hozzátok e levelet, aki végigszenvedte a tőkés elnyomást, a munkanélküliség minden formáját. Szüleim munkásemberek voltak — de legtöbbször munka nélkül. Anyám kora reggeltől késő éjtsza. káig mosni járt, mi ketten bátyámmal egész nap az utcán kóborog- tunk, sokszor bizony még ennivalónk sem volt. Felnőttem, kitört a háború. Éjjel, nappal bombák zuhogtak, testileg, lelkileg tönkrementünk. Ki anyját, ki apját, ki férjél, vagy gyermekét vesztette el. 1945-ben a Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket, azóta szabadon, boldogan élünk. Férjemmel együtt, a Bonyhádi Cipőgyárban dolgozunk, a munkaidő 8 óra, utána ha kedvünk tartja szórakozni megyünk: mozi, színház, strand, sportpálya — minden rendelkezésünkre áll. Két gyermekem van, mégis egésznap nyugodtan dolgozhatom. Az üzem napközi otthonában féltő szeretettel vigyáznak rájuk. Az üzem vezetősége a legszorosabb kapcsolatban áll a dolgozókkal, mindenben kikérik a mi véleményünket is. Kedves Barátnőimt Amíg nyugodtan, békében élünk, addig a ti gyermekeitek, férjeitek egy ártatlan népet bombáznak. Ezrek és százezrek jajszava a békéért kiállt, ne engedjétek őket Koreába. Tudom, hogy ez nektek sem öröm. Ti éppen úgy szültétek gyermekeiteket, mint a koreai édesanyák, ne engedjétek, hogy égymást pusztítsák. De harcoljatok a Rosenberg- házaspár szabadságáért is. Az egész magyar nép egy emberként kívánja a Rosenberg-házaspár szabadságát. A Béke-Világtanács, mely a napokban ül össze, minden erővel harcol az egész világ haladó emberiségének szabadságáért. Mi magyar anyák, magyar dolgozók munkánk fokozásával harcolunk azért, hogy minden ország, minden becsületes dolgozója olyan boldogan élhessen, mint mi. Szeretettel köszönt benneteket Horoáth Józsefné, Bonyhádi Cipőgyár.“ Két levél a világ két tájáról, tszcs asszonyok írnak a felszabadító szovjet nép asszonyaihoz és köszönetét mondanak a mai szép éleiért — a cipőgyári munkásasszony ír a tőkés rabság alatt szenvedő amerikai munkásasszonyokhoz és egyszerű szavakkal tudatja velük, hogy a magyar nők, a magyar dolgozók értük, az ő békéjükért is küzdenek. A két levélben két világ élete, harca, sorsa tükröződik és mindkettőt átitatja a béke fenséges gondolata. A 28 kölesdi család az idén arat először közösen s a tagok már most elkészítették munkatervüket. Földjeik még nincsenek tagosítva, a kisebb nagyobb parcellákon nem tudnak gépi aratást végeztetni, ezért négy brigádban 12 kaszás, 12 marokszedő és 6 kévekötő végzi majd az aratást. A Kossuth tszcs tagjai úgy tervezik hogy június végén megkezdhetik az őszi árpa aratását s aminf ezzel végeztek, már hozzá js foghatnak a búza aratásához s így tervük szerint. 12 nap alatt az összes kalászos aratásával végeznek. A jól végzett közös munka gazdag termést ígér a kölesdi tszcs- tagoknak. Esténként sokan keresik lel a tszcs iroda iában Benke József könyvelőt s kérik, számítsa ki, mi. lyen eredményt várhatnak az év végére. Búzából 12 mázsás holdon- kénti átlagra számítanak: — Ha csalódunk, csak kellemesen csalódunk, — mondja Becker Sándor, mert ennél kevesebb nem lesz Benke József könyvelő elkészítette az előzetes számítást s a nagyon is közepesre számolt eredmények arra mutatnak, hogy beadási kötelezettségük teljesítése után körülbelül 8^-9 mázsa kenyérgabona juf majd egy-egy közepes teljesítményt elért családra. De ugyanez a család a kenyérgabona és az egyéb terménytéleségek mellett körülbelül 3—4 ezer íorint készpénzre is számíthat az évvégi elszámoláskor. — Ilyen jól soha nem zártam a gazdasági ével, — gondolkozik el Kőszegi István. — pedig hosszú évekig gazdálkodtam egyedid. — Kovács Sándor akinek tavaly még 15 hold föld egyéni megművelése nyomta a vállát, magabiztosan teszi hozzá: — Nem fognak csalódni bennünk a községbeliek. Megmutat juh, hogy nemcsak Hangos-pusztán, de Köleseién is lehet jó termelőcsoaor tót csinálni. Az eddig végzett munka arra mutat. hegy jól számolnak a kölesrfi tszcs-tagok s az évvéyi eJsrámu- lás jó igazolás lesz g kölesdi egyénileg dolgozó parasztoknak, hogv érdemes tszcs-tagnak tenni. (<*•>
