Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-16 / 139. szám
TOLNAI NAPLÓ V/íM PROLETÁRJAI EC'VfSÍhlFTEKr ÉLJEN A BÉKE VILÁGTANÁCS! AZ M DP TOLNAMEGYÉI PÄRTBIZOTTJÄGANAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD. 1953 JÚNIUS 1« Megkezdődött a Béke-Yilágtanáes budapesti ülésszaka IJudapest felé irányú/ most a világ tekintete. Napok óta feldíszített vonatok külön repülőgépek hoz- ták. hazánkba a béke ügyének kiváló harcosait, akik itt gyűlltk össze, hogy megtárgyalják a világ népéinep legfontosabb feladatait, n békéért vívott harcban. A tanácskozások színhelyének az építők „Rózsa Ferenc“ kultúrolt holtának homlokzatán francianyelvű felirat hirdeti: ,,A Béke Világtanács ülésszaka 1953 június 15- 20." A hatalmas ülésterem ünnepi díszbe öltözött. A nemzetközi békemozgalom színe: égszínkék drapéria díszíti a falakai, sok színes virág jelképezi a békés élet szépségét az elnöki emelvény felett kibontott szárnyú fehér békegalamb körülötte a világ külön, bözö népeinek nyelvén a drága szó: ..Béke Egymás után érkeznek az újabb és újabb küldöttségek. Lassan meglelik a. hatalmas terem, örömmé/ üdvözlik egymást n régi Ismerősök, harcostársak. Az első sorokban ott vannak a Szovjetunió békeharcosainak kiváló képviselői.'Mellettük sokszínű nemzeti viseletbe öltözött indiai delegátusok. Az erkélyen elfoglalják helyüket a magyar nép küldöttei is. Kiváló dolgozók, sztahanovisták, tudósok, élenjáró mezőgazdasági dolgozók várják feszült figyelemmel a tanácskozások kezdetét, hogy beszámoljanak majd egész népünknek a Béke Világtanács munkájáról. öt óra van. Feldübörög a taps. Az emelvényen megjelennek n nemzetközi békemozgalom vezetői. A Béke Világtanács budapesti ülésszaka megkezdődött. Erdey-Gruz Tibor felsőoktatási miniszter. Kossuth-díjas akadémikus megnyitóbeszéde Szilárd Haekaieoyeiiet állásúi gazdaságainkban Állami gazdaságaink nagy feladat megoldása előtt állnak napjainkban. A növényápolási munkálatok kellős közepén vagyunk, most kell felkészülni az aratásra, cséolésre, tarlóhántásra, másod- vetésékre. Közben gondolkodni kell a szálastakarmányok behor- dásáról, tárolásáról. Mindez olyan feladat, hogy egy percig sem tűr halasztást, egv percig sem lehet megoldásával késlekedni. A kukorica, répa, burgonya kapálásánál minden egyes nap késedelem sok mázsa termésveszteséget jelent a gazdaságoknak. Tehát terveik teljesítése, vagy nemteliesítése múlik azon. hogv napjainkban no gyan dolgoznak, hogyan végzik el a napi teendőket. Ugyanígy felsorolhatjuk a többi munkálatokat is. Egy sem tűr halasztást. Ha az aratási készülődést mindig „holnapra" hagyják állami gazdaságaink, az lesz a vége, hogy megérik a gabona, \sőt túlérik a kívántnál és a szem tgy része elhullik. A megkésett aratás aztán akadályozza a tarlóhántást is, aminek pedig az lesz a következménye, hogy a másodvetéseket nem tudják időben elvégezni ; nagymennyiségű takarmányt dobnak ki az ablakon. A szálastakarmány biztosítása az ál lattenyésztési tervek teljesítései szempontjából nagyon fontos. Mindezek után láthatjuk, hogy nehéz feladatokkal kell megbír- kózniok állami gazdaságaink dolgozóinak. Nagyok a feladatok, de meg kell velük bix’kózni. mert jórészt ezen múlik országunk élelmiszerellátása, az ipar, az export szükségletek biztosítása. Állami gazdaságainkban adva vannak a lehetőségek e feladatok megoldásához. Csak jól kell tudni gazdálkodni az erővel, irányítani, szervezni a munkálatokat. A legelső és legfontosabb teendő: gondoskodni kell arról, hogy a meglévő munkaerők állandóan részt vegyenek a termelésben, és ne csak egyszerűen részt vegyenek, hanem dolgozzanak is, úgy ahogyan azt e nagy feladatok megkívánják. Hogy ez így lesz-e, az a munkafegyelem kérdése. Noha már nagyon sok szó esett állami gazdaságainkban a munkafegyelemről, mégis súlyos hibák vannak ezen a téren. Elkésnek a mun kából, vagy egyszerűen el se mén nek, a munkaidőt nem használják ki becsületesen, a minőségi előírásokat nem tartják be, gondatlanul, felelőtlenül ’ kezelik a szerszámokat, a gazdaság tulajdonát és így tovább sorolhatnánk a fegyelmezetlenségek megnyilvá nulásait. Látszólag nem nagy dolgok, amint sok vezető jellemzi őket: „szóra sem érdemesek“. A valóságban, ilyen „apróságokon" múlik legtöbb esetben a tervek ner®jjg]^esj:tése. Lebecsülik az ilyen*,jszdrá sem érdemes" dolgokat, s ezért maradnak kapálat- lanul a nagy tábla kukoricák, répák, ezért pocsékolódik el sok takarmány, ezért hullik ki a sok szem. Ezekből a még meglévő hiányosságokból adódnak gazdaságvezetőink feladatai, napi teendői. Most különösen a munkafegyelem megszilárdításáért keli nagyon sokat tenniök, mert különben még a meglévő erővel sem tudják segíteni a feladatok megvalósítását. Követeljék meg minden dolgozótól, hogy becsületesen használja ki munkaidejét és olyan munkát végezzen, hogy abban ne lehessen kifogást találni. Követeljék meg a dolgozóktól, hogy a vezetők utasításait pontról-pontra vég rehajtsák, mert ezen a téren a legkisebb mulasztás több dolgozó munkáját is akadályozza. Röviden: követeljék meg a dolgozóktól, hogy a szerződésben előírt kötelezettségeket maradéktalanul teljesítsék. Természetesen ez nem választható el a gazdaság vezetősége részéről vállalt kötelezettségek teljesítésétől. A fegyelmezettséget különösen az aratóktól, az aratógépek felelős vezetőitől, munkagépkezelőitől kell megkövetelni. Az időbeni aratástól nagymértékben függ egész évi kenyerünk. Ezért mindent meg kell tenni azért, hogy a gabona időben keresztbe, asz- tagokba, majd pedig a magtárba kerüljön. Nem szabad előfordulni olyannak, mint tavaly állami gazdaságainkban, hogy a figyelmetlen kezelés miatt eltörött az aratógép és ráadásul csak órák múlva jelentették be a szerelőknek, és ezért értékes órák pocsékolódtak el. Gazdaságvezetőink ne csak egyszerűen beszéljenek a fegyelemről, hanem ahol szükség lesz rá, a szigorú felelősségrevonásról se feledkezzenek el. Büntessék meg azokat a dolgozókat, akik akadályozzák a gazdaság munkálatait, vagy ha ez sem használ, végső esetben az elbocsátás módszerét alkalmazzák. Több állami gazdasági igazgató azért nem vonja felelősségre a fegyelmezetlen dolgozókat, mert attól tart, hogy megharagszanak rá, elbocsátani meg azért nem meri a notórius fegyelmezetleneket, mert ..úgyis kevés a munkaerő". Az ilyen igazgatók súlyos tévedésbe estek. A dolgozók legfeljebb azért haragszanak meg, mert elnézi, hogy egyik-másik munkás csak „lóg" munkaidő alatt és mégis annyit keres, mint aki tisztességesen dolgozott. Ezek—eltávolításával, ha eggyel kevesebb is lesz a létszám, de megjavul a munka- fegyelem és ez összehasonlíthatatlanul nagyobb érték egy rossz munkásnál. Nem lehet azonban csak a fe- lelősségrevonásra támaszkodni a munkafegyelem megszilárdításánál, sőt nem is ez a legfontosabb eszköze, hanem a türelmes nevelés, a rendszeres népnevelőmunka. Magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy saját magukat, a nép államát károsítják meg rossz munkájukkal. kevesebbet keresnek, ha a munkaidejüket nem használják ki szorgalmas munkával. Az agitációnál a feladat elsősorban az üzemi pártszervezetekre hárul. Úgy szervezzék meg a népnevelőhálózatot, hogy minden munkacsapatban, vagyis munkahelyen legyenek ott az agitátorok és vigyék el a dolgozók közé a párt szavát, segítsék a termelést. A párttagoknak pedig névszerint is legyenek megbízatásaik a mun kafegyelem szilárdításával kapcso latban. A példamutatás minden párttag feladata legyen és emellett a taggyűlés adjon nekik olyan feladatokat, hogy foglalkozzanak egy-egy gyenge eredményt elérő, fegyelmezetlen dolgozóval és legyenek felelősek megjavulásu- kért. Az állami gazdaságok törne,t- szervezeteinek is nagy segítséget kell adniok a munkafegyelem javításához. Elsősorban arról gondoskodjanak, hogy saját tagjai dolgozzanak példamutatóan, mert különben az agitációjuk sem lenne eredményes. A tömegszervezetek munkája nagymértékben függ attól, hogy a pártszervezet milyen feladatokkal bízza meg a DISZ, MNDSZ, MEDOSZ vezetőségét, hogyan látja el őket tanácsokkal, hogyan ellenőrzi munkájukat. A munkafegyelem szilárdítása nem reszortfeladat, a gazdaság igazgatójának, vagy helyettesének munkája, hanem ezen a téren megvan a maga teendője minden üzemegység, brigád, munkacsapat vezetőnek, minden tömegszervezeti vezetőnek, tagnak és ha mindenki elvégzi e feladatát, a munkafegyelem szilárd lesz és felmérhetetlen mértékben segíti a tervek teljesítését, túlteljesítését. — Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek! — A Magyar Népköztársaság kor mánya és az egész magyar nép nevében szeretettel köszöntőm a Béke Világtanácsot — kezdte beszédét. — Az önök nemes testületé korunk legnagyobb mozgalmának irányító szerve. E mozgalom résztvevői, ugyanúgy, mint az önök tanácsának tagjai, különböző nemzetekhez tartoznak, különböző nyelveken beszélnek, különböző gazdasági és politikai rendszerekben élnek, különböző — és részben ellentétes — nézeteket vallanak, de közös az a megingathatatlan véleményük, hogy a háború minden jóakaratú dolgos ember számára — bármilyen részén él is e világnak — szörnyű csapást jelent. Sziklaszilárd az a meggyőződésük, hogy e csapás a világ mai viszonyai között nem elkerülhetetlen. hogy a béke megóvható és meg is kell óvni. — A népek békekongresszusán alakított nemzetközi bizottság az összes kormányok támogatását kér-' te ahhoz, hogy létrejöjjön az öt nagy hatalom közvetlen tárgyalása az ellentétek eszmecsere útján való kiküszöbölésére, a világ egyes részein dúló háborúk megszüntetésére. — A Magyar Népköztársaság kormánya egyetértését fejezte ki e felhívással. mert alkalmasnak tartja a békés megegyezés útjának egyenge- tésére. A magyar nép és kormánya teljes erejével támogat minden kezdeményezést. melynek célja a nemzetközi feszültség enyhítése. A nemzetközi békemozgalom eredményei nyomán tudomásul kellett A Béke Világtanács Irodája tegnap összeült, hogy megvizsgálja a napirendi indítványokat, valamint az ülésszak általános ügyrendjére vonatkozó intézkedéseket. A napirendi indítványok — amelyek két fő kérdésre vonatkoznak, — a következők: 1- Tárgyalások és a nemzetközi feszültség enyhülése, 2, A Béke Világtanács szerepe és összetétele. Ezek az indítványok bizonyos magyarázatot igényelnek, különösen az első pontot illetően. Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim! Mindannyiunk nevében köszöntőm a békemozgalom magyar tagjait és megköszönöm nekik azt a meleg és lelkes fogadtatást, melyben a Béke Világtanács jelenlegi budapesti ülésének résztvevőit részesítették. Végtelenül sajnáljuk mindannyian, hogy egészségi okok távoltartják az üléstől elnökünket, Joliot-Curiet, a Világtanács tagjai, akik tudják, hogy a békemozgalom mennyit köszönhet az ő fáradhatatlan tevékenységének, kitartó munkájának, önfeláldozásának, és tekintélyének, innen küldik szeretetteljes jókívánságaikat felgyógyulásához. Alelnökünk, Pietro Nenni, aki a választások és a politikai helyzet miatt nem tudott eljönni Olaszországból, kimentette magát távolmaradásáért. Nem kívánunk felvetni olyan problémát, mely kizárólag az venni a háborús uszítóknak is, hogv az emberek százmilliói szilárdan eltökéltek a béke megvédésére és határozottan követelik a nemzetközi feszültségnek tárgyalások, valamint kölcsönös méltányos engedmények útján való megoldását. A panmind- zsoni tárgyalások eredményeit és a nemzetközi élet számos egyéb megnyilvánulását a magyar nép — a békeszerető emberek százmillióival összhangban — úgy értékeli, hogy a nemzetközi ellentéteknek tárgyaló- asztal melletti megbeszéléséhez ma közelebb vagyunk, mint az utóbbi években bármikor. Ez nagy reménységekkel tölti el. Ez az eredmény jelentékeny mértékben a nemzetközi békemozgalomnak köszönhető és arra készteti a béke minden hívét, hogy fokozza erőfeszítéseit, a nagyjelentőségű sikerek kiterebélyesíté- sére. A' magyar nép különös együttérzéssel kíséri a békevilégmozgaiom nak az egységes, demokratikus Németország létrehozására irányuló erőfeszítéseit. — Hazánkban is nap. mint nap újabb tömegek csatlakoznak a béketáborhoz. Nemcsak a békebizottságok száma nő folytonosan, hanem állandóan erősödik népünk békeakaratának alkotó tettekben való megnyilvánulása is. —• A magyar nép és kormánya meg van győződve arról, hogy különböző társadalmi rendszerek békésen élhetnek egymás mellett, ha megvan a szándék a kölcsönös együttműködésre. A magyar nép és kormánya jól tudja, hogy alkotómunkáját — melynek eredményeit Önök is saját szemeikkel láthatják Az iroda helyesnek tartaná. ha az első pont keretében vizsgálnák meg mindazokat a fontos kérdéseket. amelyeket eredetileg munkánk folyamán kívántunk megvitatni. Valóban, mindezek a kérdések — akár a koreai fegyverszünetről, vagy a jelenleg még folyó háborúk befejezéséről, akár a német, vagy a japán kérdés békés megoldásáról, akár a nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolatokról, akár pedig a függetlenség és a biztonság kérdéséről van szó, azzal a népek előtt mindinkább nyilvánvaló szükségesolaszokra tartozik. De elmondhatjuk. hogy azok a nagy eredmények, amelyeket Pietro Nenni és barátai — akik a béke problémáit mindig is döntő fontosságúnak tekintették, — elértek, olyan természetűek, amelyek ugyancsak hozzá fognak járulni a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Még valaki hiányzik közülünk, aki mindannyiunk számára annyira kedves volt: Yves Farge. 1952 júliusában Berlinben tartott legutóbbi ülésünk nagy fontosságot tulajdonított a német problémáknak és a folyamatban lévő konfliktusok megszüntetésének, majd a népek kongresszusának előkészítésére és az azon való részvételre hívta fel a figyelmet. A kongresszus előkészítése kivételesen nagy méreteket öltött. Ezt a kongresszust olyan időpontban tartottuk meg, amikor a nemzetközi feszültség különösképpen súlyossá — csak békében végezheti. Ezért mindent elkövet a béke védelmében — A kormány e békepolitikája felett a magyar nép a májusi választásokon mondott ítéletet. amikor egységesen szavazott a békére. — Népünk keserű tapasztalatból ismeri a háború szenvedéseit és meg tudja becsülni a termékeny békét. — A felszabadulás utáni fejlődésünkben a magyar nép közvetlenül tapasztalta, milyen hatalmas segítséget jelent a békeszerető népek baráti együttműködése. — A magyar népben elmélyült i nemzetközi szolidaritás érzése, mind magasabbra lobban benne a békeakarat lángja és ezért lelkesedéssel tölti el a Béke Világtanács budapesti ülésszaka. Népünk ég a vágytól, hogy tettekkel fejezze ki békeakaratát és szeretetét a világot átfogó békemozgalom vezérkara iránt, akiket legkedvesebb vendégeiként most országunk fővárosában üdvözölhetjük. A Magyar Népköz- társaság kormánya és az egész magyar nép nevében szívből kívánom, hogy tanácskozásaik az eddigieknél is nagyobb eredményekre vezessenek. — Kívánom, hogy a Béke Világtanács budapesti ülésszaka segítse megsokszorozni a népek erőfeszítéseit a nemzetközi feszültség enyhítésére. Segítse diadalra vinni a józanész és emberiesség politikáját. Segítse elűzni a veszélyt, amellyel a háború minden otthont fenyeget. — Nagy célkitűzéseikben, nemesmunkájukban most és a jövőbe?, ryűndig számíthatnak a magvar nép áldozatkész közreműködésére. séggel függnek össze, hogy a békés tárgyalások szelleme mindenütt és minden kérdésben, ahol erre úiabb lehetőségek kínálkoznak, győzedelmeskedjék az erőszakos megoldások fölött. E kérdések kapcsolódnak egy tehetséges nemzetközi enyhülés jelenleg nyitvaálló távlataihoz is. A napirend elfogadása után Jean Laffitte ismertette a Béke Világtanács üléseinek rendjét és körvonalazta a megalakítandó bizottságok működésének ügyrendjét. Hangsúlyozta, hogy mind a bizottságokban, mind az üléseken mindenki felszólalhat és kifejtheti véleményét. vált. Hatalmas volt a visszhangja is. Uj reményeket ébresztett és új erőt öntött a népekbe. Feleletet adott a legtöbb olyan kérdésre, amely a közvéleményt világszerte foglalkoztatta. így a kongresszus egy egyetemes akarat kifejezője lett. És ez az erősen megnyilvánuló akarat lehetővé tette, hogy felvegyük a már-már reménytelennek tetsző tárgyalás fonalát és hogy újra megnyissuk a hosszú hónapok óta megakasztott tárgyalások útját. Amint önök is tudják, a népek kongresszusa bizottságát jelölt ki, hogy valóra váltsa az öt nagyhatalom kormányához intézendő felhívásra vonatkozó elhatározását. Ez a bizottság abban a pillanatban végezte el feladatát, amikor két nagyfontosságú esemény új irányt s«*(Folytatás a 2. oldalon) Jean Laffitte beszéde a napirendi és ügyrendi indítványokról Emanuel d(4stier de la Eigerie megnyitó beszéde
