Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-14 / 138. szám

1953 JTJNTUS 14 7 N A P I. O 4 fácánkerti tangazdaság elmaradt a Vörös Hajnal élenjár. a növényápolásban A fócánkerti Vörös Hajnal tsz és a fácánkerti tangazdaság egymás mellett vannak. A gazdasági épüle­teiket semmi nem választja el, a föl­dek között csupán egy-egy dűlőút tesz különbséget. így feltételezhető, hogy a talaj minősége egyforma, sőt az is feltételezhető, hogy az eső ép- úgy hátráltatta a tsz-nél a növény- ápolást, mint a tangazdaságnál. A Vörös Hajnal tsz első a járásban Ennek ellenére a tszcs tagjai még sincsenek elmaradva a növényápolás­sal. Kukoricájukat kétszer megekéz- ték, s egyszer kézikapával megkapál­ták. A burgonyát egyszer megka­pálták, s már kétszer töltögették, a napraforgót kétszer kapálták. Egy­szóval a kukorica kivételével min­den kapásnövényt kétszer kapáltak. Hogy a növényápolási munkákban idáig eljutottunk, nem volt könnyű feladat — mondja Lehelvári Ferenc, a szövetkezet egyik tagja. Nem volt könnyű feladat ez igaz. De a tsz tag­jai okultak a tavalyi hibákból. Ta­valy a növényápolás, majd az összes mezőgazdasági munkák elvégzésének egyik fékezője volt az, hogy a terü­letek nem voltak kiosztva egyénekre. Az idén első lépés az volt, hogy a földterület arányában kimérték, hogy egy-egy tagnak mennyit kell megművelni. így kukoricából 2 hold, dohányból 600 öl, napraforgóból 800, répából 628, burgonyából 1050 négy­szögöl jut egy-egy tagra. Ez volt az egyik döntő előfeltétel, egyben biz­tosíték arra, hogy ne maradjanak le a növényápolás és egyéb munkák ci végzésében. A fácánkerti Vörös Hajnal a járás első termelőszövetkezetei között van a növényápolási munkák elvégzésé­ben, s ez a tagok öntudatának, lelki- ismeretes munkájának köszönhető. Reggel 6 órakor már mindenki a mezőn van. A munkacsapatok egymással ver­senyezve végzik a növényápolást. Hi­szen már csak 1—2 hét von hátra, s itt az aratás — mondja Bolvári Já­nos, az egyik munkacsapat vezető — s mi azt a célt tűztük ki, liogv az aratás megkezdéséig befejezzük a nö- •* vényápolást. Este amikor a munka befejeződik, a brigádvezető és a munkacsapatve­zető értékelik, hogy azon a napon melyik munkacsapat lett a verseny győztese. A versenyállás napról-nap- ra változik. Hol Bolvári János mun­kacsapata, hol Gáspár Mátyásné munkacsapata vezet. De legtöbbet a DISZ munkacsapat jár élen. I\em így néz ki a növény- ápolás a közvetlen mellettük lévő tangazdaságban. A vasút mellett lévő 10 holdas ré­pának még az első kapálását is csak 70 százalékra végezték el, az egye­lőit pedig meg sem kezdték. Ugyan­így néz ki a helyzet a többi növé­nyeknél is. Azoknak is csak az egyszeri kapálását végezték el. Ha valaki érdeklődik a vezetőktől, hogy miért megy vontatottan a munka — szinte egymással versenyezve — különböző objektív okokra hivatkoz­nak. Józsa Gyula elvtárs, a gazdaság vezető agronómusa azt mondja: — A vetés után közvetlen a kelésnél úgy láttuk, hogy nem kell még vé­gezni a répa növényápolását, közbe jött az eső, s így ki múltunk az idő­ből. Zsíros István elvtárs, a gazda­ság igazgatója arra hivatkozik, hogy kevés a munkaerő. Benhardt Ferenc, a gazdaság egyik dolgozója azzal magyarázza a növényápolás lemara­dásának okait, hogy a dolgozókban kevés az öntudat, nincs versenyszel­lem, nem érdekli őket más, csak az, hogy legyen meg a napi norma. Miért nincs verseny? Benhardt elvtársnak van „némi“ igaza. Úgy folytatni nagyüzemi gaz­dálkodást, mint a fácánkerti tangaz­daságban, a mai követelményeknek nem felel meg. Lassan egy éve lesz, hogy ez a tangazdaság nagyüzemi gazdálkodást folytat. Ehhez az elő­feltételek éppúgy megvannak, mint megyénkben bármelyik állami gaz­daságban. A gazdaságnak nincs párt­szervezete, nincs szakszervezete, de DISZ-szeroezete sem. Megszervezése már hetek, sőt hónapok óta „folya­matban“ van. így a vezetőség úgy véli, hogy a dolgozók nevelése a pártszervezet feladata volna, a ver­sennyel való foglalkozás pedig a szakszervezeté. Ők ezt leszögezték, s ezzel el intézettnek tekintik az egész kérdést. A gazdaságukban lévő versenytáb- ia üres, faliújság nincs. Pedig volna ebben a munkában kire támaszkod­ni, mert vannak olyan jól dolgozók, mint Mód Mihály. orsos József, akik a választási békeversenyben 505 százalékra teljesítették vállalásukat. Hogy eddig nem támaszkodtak az ilyen dolgozókra, ez hiba. A vezető­ségnek azt kell most tenni, hogy az élenjáró dolgozókra támaszkodva szé­lesítsék ki a munkaversenyt, s nép­szerűsítsék a versenyben kitűnt dol­gozókat, hogy a tangazdaságnak a növényápolásban mutatkozó lemara­dását a legrövidebb időn belül pótol­hassák. Beszélgetés a gyulaji népnevelőkkel... A langyos eső utáni párától kö­dös a vidék, de a gyulaji dolgozó parasztok készülődnek kimenni a földekre. Az egyik házból éppen jön ki Csapiáros István, Újvári Mihály, Lábián Rózsa, a tanács dolgozói és Klambauer József, a Kossuth tszcs elnöke. Népnevelő­munkán vannak az elvtársak, lián. gos Szabadság! köszöntéssel bú­csúznak a ház lakójától Ma jó idő mutatkozik felügyelő elvtársi Vég­re hozzákezdhetünk a tavaszi ka­pások gyomtalanításához. Bizony van is mit tennünk, mert itt van az aratás a nyakunkon és még a kapálásokkal sem végeztünk — mondja Csapiáros István mezőgaz­dasági előadó. De most aztán min­den erőnket erre fordítjuk! Minde­nütt azzal fogadnak bennünket a dolgozók, hogy már alig várják, hogy járhatóvá váljon a talaj, mert még sok munka vár rájuk az ara­tásig. Még azok a gazdák is igye­keznek, akik eddig nem olyan na­gyon vették ki részüket a ver­sengésből, — jegyzi meg Újvári Mihály elvtárs. Jó érzés azt látni, hogy a népne­velők, nemcsak a választásoknál, hanem folyamatosan fenntartják a kapcsolatot a dolgozókkal, úgy lát­szik megszívlelték a múltban el­hangzott kritikát! Beszélgetés köz­ben éppen a pártszervezet irodája előtt haladunk el, ahonnan vidá­man köszönt ránk Jankó Sándor párttitkár és Szili István elotársuk. Ök éppen a tanácsházhoz igyekez­nek, mert mára tűzték ki az ara­tási szerződések megkötésének idő­pontját. Jankó elvtárs felvilágosí­tott bennünket, hogy az idén nem félnek az aratástól, mert ha a be­ütemezett aratógépek valami oknál fogva nem is érkeznek meg, akkor is biztosítva van a gyors aratás. Mindig jobban népszerűvé válik a szovjet agrotechnika alkalmazá­sa is a dolgozóink között — mond­ja Klambauer József, tsz elnök — tavaly 10 holdon termeltünk négy­zetes vetéssel kukoricát s a nagy szárazság dacára is nagyobb ter­méshozamot tudtunk elérni, mint a régi módszerrel vetett területen, pedig egymás mellé vetettük és egyforma ápolásban is részesül­tek Ennek eredményeként az idén az egyénileg dolgozó parasztjaink is alkalmazzák ezt a módszert és a rozs pótbeporzását is sokan elvé­gezték. Nagy lendületet adott a tsz dolgozóinak az is, hogy a falu má­sik tsz-ével az Uj Barázdával egészéore szóló versenyszerződést kötöttek, így az egymástól átvett tapasztalatok alkalmazásával és jó szervezési munkával aztán könnyebben meg tudják oldani az eleinte nehéznek látszó problémái­kat is. A jelenlegi versenyértékelés sze­rint a Kossuth tsz vezet, de nem sokkal van elmaradva az Uj Ba­rázda sem. Persze, vannak még olyan dolgozók is, akik inkább hallgatnak a kulákokra, de ezek majd — mint ahogy Fábián elo- társnő tréfásan megjegyzi — a maguk kúrán tanulnak. Ez a rövid párbeszéd világosan elénk tárja, hogy Gyula jón sem akarnak lemaradni a békéért foly­tatott harcban, hanem mindig szo­rosabban zárkóznak fel a párt mögé és többtermeléssel mérnek csapást az imperialisták háborút akaró titoista vérebeire. A pincehelyi Rákóczi tszcs asszonyai harcban a 200 munkaegységért Ha valaki tavaly látta és most megnézné a pin­cehelyi Rákóczi termelő- csoportot, nem ismerné rreg, olyan nagy a válto­zás. Tavaly rossz volt a vezetés, nem volt munka- fegyelem, a tagság nem é'vzte magáénak a cso­portot, mindenki vitte, amit ért. Gabonájukat russzul elmunkált földbe vetették, így megtámad­ta a futrinka, a vetés után pedig egy részét el­hordták a madarak, a ku­korica kapálást is lészből adták ki, a cukorrépát és a burgonyát pedig a ta­nács szedette fel. Mini- ezek következtében gyen­ge volt a tagok jövedel­me. Minden tag üzemi e, vagy ál'ami gazdaságba akiit menni dolgozni, meg is volt róluk az egyéni parasztok vélemé­nye. Az idén azonban meg­változott az élet, okultak a tavalyi hibákból. A kö­zös vagyon rombolóit el­távolították. Ezév február­ban egyesültek a Rákosi termelőcsoporttal, új el­nököt választottak. Mar­tinka János elvtársat, aki­nek vezetése alatt meg­szilárdították a munka- fegyelmet is. így már a tavaszi vetéseket határidő előtt befejezték. Munká­jukhoz nagy segítséget adott a gépállomás is. Ez a segítség, nemcsak a gé­pi munkában, hanem ab­ban is megnyilvánult, hogy Kovács elvtárs, a gépállomás mezőgazdásza gyakran meglátogatta a csoportot és segített szak­tanácsokkal. Eredményeik­hez hozzájárult az is, hogy van saját traktoro­suk. Ma már minden tag harcol a magasabb ter­méshozamért és olyan asszonyok is járnak szor­galmasan dolgozni, mint Almán Jo/sf l'né, Gergely Mihályné, akik tavaly ke­veset lárt.ok dolgozni a csoport-a Az asszonyok komolyat: kiveszik részü­ket a munkából, harcol­nak a 20w munkaegység eléréséért, egymással ver­senyper: végzik a munkát. Martul!;:, Jánosné, Czirá- ki Jo/scriié és Bükösi Ist­vánná egymással verse­nyeznek a 200 munka­egység eléréséért. A jó munka eredménye az, hogy április 4-i és május 1-i vállalásukat teljesítet­ték. Most pedig a Béke-Vi­lágtanács budapesti ülésé­nek tiszteletére vállalták a lucerna határidő előtti betakarítását, a rétiszéna lekaszálását, mindkettőt teljesítették. Vállalták még, hogy búzából hol­danként 10 mázsás átlag­termést takarítanak be 80-as fajsúlly’al, takar­mányrépából 300 mázsát, hibrid kukoricából 25 mázsa, dinnyéből 100 má­zsás termést érnék el hol­danként. Cukor- és takar­mányrépájukat június 11- ig megkapálják másod­szor, a burgonyatöltöge- tést június 15-ig, a kuko­rica második kapálását június 20-ig, a harmadik kapálását pedig július 5- ig fejezik be. Még e hó 25-ig félévi tojásbeadási kötelezettségüket is telje­sítik. A növényápolási munkálatok sikeres el­végzése érdekében a föld­területet felosztották egy­más között. A jó munka láttára már megváltozott az egyénileg dolgozó pa­rasztok véleménye is a csoportról. Takács Elek MDP községi párttitkár Hit kell tudni ai idei qabonabegyüjtésről? Megjelent a minisz erianács határozata Dolgozó népünk ez évben gazdag termést takarít be. A bőséges ter­mésből dolgozó parasztságunk, a termelőszövetkezetek és tagjaik elő­ször is beadási kötelezettségüket teljesítsék. Biztosítsák maguk szá­mára a szabadpiac előnyeit, erősít­sék a munkás-paraszt szövetséget, segítsék elő ötéves népgazdasági ter­vünk sikerét. A minisztertanács rendeletet adott ki a terménybegyüjtés sikere ér­dekében. A rendelet kimondja, hogy a termelők a betakarítási munkákat a legmegfelelőbb időben, gyorsan és a legkisebb szemveszteséggel végez­zék el. A begyűjtésről szóló törvény- erejű rendelet előírja, hogy minden beadásra kötelezett ter­melő közvetlenül a cséplőgép­től köteles eleget tenni beadási kötelezettségének. A cséplőgéptől való azonnali be­adással a község a cséplés befeje­zésével egyidőben megkapja a sza­badpiaci értékesítés jogát. Dolgozó parasztságunk tehát ide­jében készüljön fel a cséplésre. Gondoskodjon a csépléshez szüksé­ges zsákokról és igaerőről, hogy semmi akadálya ne legyen a csép­lőgéptől való közvetlen beadásnak. A termelőszövetkezetek terményei­ket állami begyüjtőhelyekre szállít­sák be: előre állapodjanak meg a szállítások ütemére és az átvevőrak­tárak kijelölésére. Leplezzük íe a feketmfplése' el A tanácsok vonják be a begyűj­tési munkába a begyűjtési állandó bizottságokat. Fokozott éberséggel, széleskörű társadalmi ellenőrzéssel gátolják meg cs leplezzék le a feketecsépléseket és egyéb csép- lési szabálytalanságokat, vala­mint a terménybeadás ellen irá­nyuló ellenséges aknamunkát. A begyűjtési terv teljesítéséért — működési területén — a tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke felelős. A községi végrehajtó bizottság el­nöke követelje meg a törvények és a rendeletek betartását! Lépjen fel a cséplési visszaélésekkel, valamint a beadást nem teljesítőkkel szem­ben. A hátralékosokkal szemben haladéktalanul alkalmazza az előírt büntetéseket. A községi tanács szervezze meg a társadalmi ellenőrzést is annak érdekében, hogy minden gabona hi­ánytalanul gépi cséplésre kerüljön. E célból szervezzék meg a tarlón a a keresztek ellenőrzését. A községi tanács a termények továbbszállítá­sának és berakásának folyamatos lebonyolításához szükség esetén bo­csásson igaerőt a begyüjtőhelyek rendelkezésére és nyújtson segítsé­get a munkaerők biztosításához . A termények átvételéről szóló ré­szében a határozat kimondja, hogy a vételjegyeket és „T'l-utalványo- kat a begyüj tőhelyeken a beadással egyidőben kell kiállítani. Vételje­gyezni csak ténylegesen beadott ter­ményeket szabad. A visszaéléseket a népvagyon hűtlen kezelésének mi­nősítve kell büntetni. Főidényben az átvevőhelyeket reggel 6 órától este 8 óráig fo­lyamatosan nyitva kell tartani cs a bevitt terményeket át kell venni. A terménybegyüjtők szükség ese­tén a begyűjtési miniszter rendel­kezései szerint vasárnap és ünnep­napon is vegyék át a bevitt termé­nyeket. A cséplőgépeknél jól látható helyen fel kell tüntetni, hogy az átvétel melyik raktárban történik. A csépléshez a termelők részére használati díj ellenében kölcsönzsá- kokat kell biztosítani. E határozattal egyidőben a mi­nisztertanács — a begyűjtési tör­vényerejű rendelet alapján — meg­állapította a megyék termény, — állat — és állati termékbegyüjtési terveit. A megállapított tervek ter­ménynél az 1953—54 gazdasági év­re, vágómarhánál és vágósertésnél az 1953. évi második félévre, tejnél, tojásnál és baromfinál pedig az 1953. évre szólnak. A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásának szellemében a minisztertanács intézkedik a több évre szóló, új begyűjtési rendszer­ről is. A határozat a begyűjtési miniszter feladatává teszi az új be­gyűjtési rendszer kidolgozását. A minisztertanács határozata kimond­ja, hogy az élőállat és állati termék beadási kötelezettségét 1954. évi ja­az 1953 — 54. évi terményliegyöilésről nuár 1-től, a terménybeadási köte­lezettséget pedig 1954. július 1-től kezdve több évre, egyszerű és a termelő számára érthető, áttekinthető rendszerben kell megállapítani. Verseny a m nisz.ertanács vándorzásziaiáért A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa felkéri a MEDOSZ-t, a DISZ-t, és az MNDSZ-t, hogy: tekintsék az elkövetkező hónapok­ban a terménybegyüjtés előmozdí­tását, sikerének biztosítását legfőbb feladatuknak, tudatosítsák, hogy a beadási kötelezettség teljesí­tése minden termelőre egyaránt kötelező. A falusi tömegszervezetek — a MEDOSZ tagjai, a DISZ fiataljai, az MNDSZ asszonyai, a földműves­szövetkezetek tagjai — a begyűjtés sikere érdekében fejtsenek ki szé­leskörű, felvilágosító munkát. A helyi tanácsok, az állandó bi­zottságok, valamint a falusi tömeg­szervezetek tagjai személyes példa- mutatással járjanak élen a ter­ménybeadás teljesítésében. A minisztertanács felkéri a tö­megszervezeteket és felhívja a me­gyei, járási, városi és községi taná­csokat, valamint a begyűjtő szer­veket: nyújtsanak messzemenő tá­mogatást a dolgozó parasztság, a termelőszövetkezetek, állami gazda­ságok, a földművesszövetkezetek, a községek, a járások és megyék ver­senyének előmozdításához, a verseny kiszélesítéséhez. A terménybegyüjtési verseny a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának vándorzászló­jáért folyik. A verseny első sza­kasza Alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án, a második sza­kasza pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulóján, november 7-én zárul. A jutalmazás alapja a verseny első szakaszában a búza, rozs, árpa, zab és szálastakarmány, a második szakaszban pedig a kukorica, a nap­raforgó, a burgonya és a szálasta­karmány begyűjtési tervek teljesí­tése, illetve túlteljesítése. Mennyi a gyorsbeadás' lu’a'om? Az 1953. évi július hó 5-ig az „A", „B" és „G" vételi jegyre beadott gabonák után a megállapított árakon felül má­zsánként 5 forint, július 5—15 napja között beadott gabonák után pedig mázsánként 3 forint gyorsbeadási jutalmat fizetnek ki. A gyorsbeadási jutalom az állami gazdaságokat, termelőszövetkezete­ket, egyéni gazdaságokat és a föld­művesszövetkezeteket egyaránt meg­illeti. A forgalmi korlátozások gabona­félékre 1953. július hó elsején, át­menetileg újból életbelépnek. A forgalmi korlátozások a megye, a járás, valamint a község, vagy vá­ros területén, illetve a termelőszö­vetkezetekre vonatkozóan akkor szűnnek meg ismét, ha a megye, a járás, a község, illetve a termelő- szövetkezet gabonabegyüjtési tervét teljesíti! A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa arra vonatkozólag is kéri a MEDOSZ-t, a DISZ-t, az MNDSZ-t és a SZÖVOSZ-t, hogy falusi szervezeteik útján a dolgozó parasztság között széles körben tu­datosítsák a forgalmi korlátozások alkalmazásának és megszüntetésé­nek szabályait. Hívják fel a dol­gozó parasztság figyelmét arra, hogy minden egyes dolgozó parászt anyagilag is érdekelt abban, hogy ő maga — de egyben a község minden egyes termelője is — minél előbb teljesítse ga­bonabeadási kötelezettségét. így kaphatják vissza minél hama­rabb a szabadpiaci értékesítés jogát. A dolgozó parasztság és á ter­melőszövetkezetek annak tudatában, hogy a beadási kötelezettség telje­sítése növeli népünk jólétét, elő­segíti békénk védelmét, a szocializ­must építő ötéves tervünk végrehaj­tását, kötelezettségüknek közvetle­nül a cséplőgéptől való teljesítésé­vel biztosítsák a begyűjtés teljes sikerét! (A Szabad Föld júniusi számá­ból).

Next

/
Oldalképek
Tartalom