Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-12 / 136. szám

2 M A P L O 1953 JUN1US 1 A nők világkoiigi'essziissKHiak ülése Kopenhága. (TASZSZ) Június 9-én a nők világkongresszusának esti ülésén folytatták a vitát Andrea Andreen és Eugénie Cotton beszá­molója felett. Elizabeth Tomm, Svédország kép­viselője beszédében a svéd nép bé­ketörekvésével foglalkozott. Solers, Paraguay küldötte a pa­raguayi nők nehéz életéről számolt be. Ezután felszólaltak Kanada, Mexi­ko, Magyarország és más országok képviselői. A kongresszus küldöttei melegen fogadták egy dán katona felszólalá­sát. A kongresszust üdvözölve kije­lentette, hogy a dán katonák soha* sem fognak harcolni a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ezután Anni Maskerín, India képviselője szólalt fel. . India képviselője azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy a nők vi­lágkongresszusa elő fogja segíteni a világ békéjének elérését. A nők világkongresszusának jú­nius 9-i ülésén felszólalt Szadegi, Irán képviselője is. Az iráni nép, különösen a nők és a gyermekek nehéz helyzetével, a külföldi tőke iráni garázdálkodásával foglalkozott beszédében. A nők világkongresszusának jú­nius 10-i délelőtti'teljes ülésén foly­tatódott a vita. Az ülésen Isabelle Blume (Belgium) elnökölt. Az ülésen felszólaltak Ausztria, Pakisztán, Japán, Franciaország, Iz- land, Dánia. Anglia, Románia. Ju­goszlávia. Argentína. Hollandia és Guatemala asszonyainak képviselői. Ojama asszony, a japán nők kü- dötte arról beszélt, hogyan élesztik újjá a japán militarizmust. Elmon­dotta. hogy Japánban jelenleg már hétszáz amerikai támaszpont van. Maria Torsteinsdottír, az izlandi nők képviselője arról az ellenállás­ról beszélt, amelyet az izlandi nép az amerikai megszállás, valamint a külföldi parancsnokság alatt álló izlandi hadsereg létesítése ellen ki­fejt. Monica Wettley, az angol nők küldötte az angol gyarmatokon — köztük Kenyában — élő asszonyok és az egész lakosság nehéz helyze­téről beszélt. Kenyában — mondotta háromezer európai tulajdonában ti­zenhétezer négyzetmérföld jó minő­ségű föld van, míg az 5.5 millió helybeli lakos csak ötvenezer négy- zetméterföldnyi rossz földdel rendel­kezik. A délelőtti ülés végén de Bloc­ker holland küldött kijelentette, hogy a hollandiai árvíz az uralkodó körök militarizációs politikájának egyik következménye volt. De Bloc­ker a holland asszonyok nevében köszönetét mondott minden ország asszonyainak, akik segítséget nyúj­tottak az árvízkárosult holland csa­ládoknak. Külön kiemelte a Szovjet­unió és Franciaország asszonyai iránt érzett hálát. A hadi fogoly csere-egyezmény visszhangja SANGHAJ A „Hszinven-zsipao“ azt írja, hogy e hadifogolycsere kérdése az utolsó akadály volt a koreai fegyverszünet megkötésének útjában. Ez az aka­dály most elhárult. Az egyezmény nemcsak Kína és Korea békeszerető politikájának győzelme, hanem az egész nemzetközi béketábornak, min den békeszerető erőnek diadala. Bár a koreai fegyverszünet közel áll a megvalósuláshoz, késznek kell lénnünk a koreai kérdés végleges békés megoldásáért vívott harcra — hangsúlyozza a lap. LONDON A vidéki és a fővárosi angol saj­tó figyelemmel kíséri Li Szin-Man klikkjének provokációit. A ..Manchester Guardian“ vezér­cikkében azt írja, hogy ,,Li Szin- Mannak és barátainak magatartása maguknak az Egyesült Államoknak álláspontjától fog fügni“. paris A ,,1‘Humanité“ rámutat, hogy az egyezmény aláírása után a koreai fegyverszünet közelinek tűnik. A „Figaro“ megállapítja, hogy a hadifogoly-kérdés rendezése után „a fő eredmény úgylátszik megszületett és alaptalan volna továbbra is ké­telkedni a végső eredményben“. Geneviéve Tabouis. a ,,1‘Informa- tion“-ban hangsúlyozza, hogy „a panmindzsoni egyezmény kedvező alap a Kelet és Nyugat tárgyalásai- * nak megnyitásához.“ Az „Aurore-De Matin-Le Pays“ megjegyzi, hogy a koreai fegyver- szünet közeli megkötésének lehető­ségét „mindenütt megkönnyebbülés­sel fogadták, viszont a Wall Streeten esnek a részvények. Nem, wall- streeti urak — írja a lap — a koreai béke nem katasztrófa. A békés szük­ségletek túl nagyok ahhoz, hogy a gyáraknak le kellene állniok“. DELHI A „The Times Of India“ írja: „A koreai béke megteremtésével Peking nek az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe történő felvételének kérdése elsőrendű fontosságúvá vált...“ OTTAWA A „Journal“ című lap közölte, hogy Pearson kanadai külügymi­niszter sajtónyilatkozatában rámuta­tott, hogy a hadifogolycsere kérdé­sében kötött egyezmény „szerencsés és reménytkeltő esemény, amelynek lehetővé kell tennie a fegyverszü­net megkötését a legközelebbi na­pokban.“ A pakisztáni miniszterelnök a „középKeleti védelmi szervezetről44 (MTI) Az A1 Miszri című egyip­tomi lap jelentése szerint Ali Mo­hammed pakisztáni miniszterelnök kijelentette a lap tudósítójának, hogy véleménye szerint „a közép- keleti béke mindaddig nem fog meg szilárdulni, amíg Egyiptom követe­léseit maradéktalanul nem teljesí­tik." Hozzáfűzte, hogy „e térség népei elutasítanak minden olyan védelmi rendszert, amelyet a Nyu­gat rájuk próbál kényszeríteni.“ Élenjáró koinbájnvezetők országos értekezlete Az idei, bőségesnek ígérkező ga­bonatermés betakarításában már je­lentős számban vesznek részt az arató-cséplőgépek és kombájnok. Az aratásról és cséplésről szóló minisz­tertanácsi határozat értelmében idén a kombájnoknak a múlt évinél jóval nagyobb területen kell elvé- gezniök a gabona learatását és el- cséplését. Ez nagy feladatok elé ál­lítja a kombájnvezetőket. Ezeknek a feladatoknak .a megtárgyalására az állami gazdaságok és erdők mi­nisztériuma. valamint a földművelés ügyi minisztérium ÁMG főigazgató­sága szerdán országos értekezletre hívta össze az élenjáró kombájnve­zetőket. A MEDOSZ székházban tar­tott értekezleten az élenjáró kom­bájnvezetőkön kívül résztvettek töb­bek között Hegedűs András, az ál­lami gazdaságok és erdők minisz­tere, az MDP Politikai Bizottságá­nak tagja, Erdei Ferenc földműve­lésügyi miniszter, Koczor Lajos, az állami gazdaságok és erdők minisz­terének első helyettese és Borbás Lajos, a MEDOSZ elnöke is. Borbás Lajos üdvözölte az érte­kezlet részvevőit, majd Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter mondott megnyitó beszédet. isw irauimna A nyiigalnéme’országi Li Szín Manl Aden&ii írnak hívják — írja Mex Reimann a „Freies Volk“ vezércikkében Düsseldorf (ADN): Max Reimann elvtárs. Németország Kommunista Pártjának elnöke a Freies Volk szer dái vezércikkében állástfoglal a ko­reai fegyverszüneti tárgyalások ala­kulásával kapcsolatban. A cikkben Max Reimann a többi között a kö­vetkezőket írja: „Nyugat-Németország egész lakos sága. a föld minden békoszerető em­berével együtt, nagy örömmel hal­lotta a hírt. hogy a koreai fegyver­szüneti tárgyalások végre odáig ju­tottak. hogy a szenvedő koreai nép a fegyverszünet megkötése előtt áll. A koreai megegyezés a béke tábo­rának győzelme. Elsősorban a Szov­jetunió következetés fáradozásainak köszönhető ez. mert a Szovjetunió már kezdettől fogva szembehelyez­kedett az amerikaiak koreai agresz- sz.iójával és mindent megkísérelt a béke helyreállítására Koreában. A világ békeerőinek harca eredmé­nyeként létrejött koreai megegye­zés elősegíti majd a világ többi, vi­tás kérdésének tisztázását is. Itt elsősorban a német kérdés békés megoldására gondolok. Nyugat-Némelországban mindin­kább tért hódít az a felismerés, hogy az amerikai monopóliumok és bankok urai Németországban ugyan azt a játékot akarják folytatni, mint Koreában, Céljuk Németország ket­tészakítottságának fenntartása. Nyu­gat-Németország kiépítése támasz­ponttá a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok ellen, a testvérháború kirobbantása neme­tek és németek között. Nyugat-Németországban is van Li Szin Man. van olyan osztály, amely azt hiszi, hogy a Kelet ellen irányuló régi imperialista terveit az amerikai imperialisták segítségével megvalósíthatja. A nyugatnémetor­szági Li Szin Mant Adenauernek hívják. Adenauer Nyugat-Némelor­szágban az amerikai monopóliumok és bankok urainak kezében ugyan­olyan eszköz, mint Li Szin Man Ko­reában. Adenauer és megbízói csak egy gondolatot tartanak szem előtt: hogyan biztosíthatják a német mo­nopóliumok és bankok urainak maximális profitját és hogyan tart­hatják magukat uralmon. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megakadályozzák a németek egy­másközti megegyezését; meghiúsít­sák a négy nagyhatalom tárgyalá­sait. Az egész német nép előtt nyil­vánvalóvá vált. hogy az Adenauer- kormánv és a mögötte álló kalando­rok elárulják a német népet és sem a belső, sem a külső békét nem szerzik meg neki. A német nép a nyugatnémet Li Szin Mant meg fogja dönteni és kormánya helyé­re a nemzeti egvség helvreállításá- nak kormányát ülteti. Ehhez elen­gedhetetlen. hogy a német mun­kásosztály, népünk legnagyobb ere­je, egységes legyen" — írja Max Reimann elvtárs cikkében. Egy tiiiinhurgi hírősig döntése elismeri, hogy Adenauer katomi diktatúrára törekszik Hamburg (ADN): „Azt az állí­tást. hogy Adenauer katonai dikta­túrát akar a nép ellen, igaznak kell tekinteni." Erre a döntésre .iutott a hamburgi járásbíróság abban a perben, amelyben Adenauer utasí­tására „rágalmazással1' vádoltak meg egy hazafit röpcédulák terjesz­tése miatt. A Deutsche Volkszeitung kivona­tokat közöl az ítélet indokolásából, amely a többi között a következő­India bezáratja lisszaboni követségét Delhi (TASZSZ): Az indiai kor-' mány elhatározta, hogy június 11-én bezáratja lisszaboni követségét. Az indiai kormány azért hozta ezt a határozatát, mert a portugál kor­mány ez' év májús Í5-én megtagad­ta annak a kérdésnek megtárgyalá­sát. hogy adják át az indiai unió­nak az indiai portugál birtokokat. Vizsgákra készülnek az új kombájuvezetök A komoájnvezetők ölhónapos tan folyama végéhez közeledik és június 16-án Mosonmagyaróvárott, Hajdu- dorogon és Kecskeméten vizsgá­kon számolnak be tudásukról és felkészültségükről az új kombájn­vezetők. A vizsgákra nagy szorga­lommal készülnek és elhatározták, hogy az aratás-cséplés idejére ver­senyre hívják a régi. tapasztalt kom báj n vezet őket. A vizsgákat a leg­jobb kombájnvezetők és az EMAG- gyár egy-egy sztahánovistája is meghallgatja. A KUBANYI VENDÉQ Irla : D. ISZLAMOV A mi falunkban sok szép lány van, de Rasidához hasonló egy sincs. Azt hiszem egész Baskiriában nincs még egy olyan szép leány, mint Ra- sida. Nagyon tetszik nekem, de ezt még soha sem mertem neki meg­mondani. Valahányszor megkísérel­tem, hogy erről beszéljek, őneki mindig akadt valami fontos monda­nivalója. — Különben ő a komszo- mottitkárunk. Nagyon büszke voltam, amikor a begyűjtési verseny első napjai után 160 hektáros teljesítménnyel, az el­ső helyre kerültem. Elhatároztam, hogy most fogok beszélni, Rasidával. Este fel is kerestem őt. Beszélgeté­sünk azonban nagyon rövidre sike­rült. — Nagyon szép ez az eredmény. — mondta Rasida, — de mondd, nem tudnál valamit kitalálni, ho­gyan . segíthetnénk a szomszédok­nak? Tudod, hogy Szála a szomszé­dos táblán csak 150 hektáron végez­te el a munkát. Ez sem rossz ered­mény, de én azt szeretném, ha a fiatalok mind kiváló munkát végez­nének. Aztán elbúcsúzott és sietve ment a dolga után. Most tudtuk meg brigádvezetőnk­től,, hogy látogatóba jön hozzánk ' egy kubányi kombájnvezető, hogy átadja nekünk tapasztalatait. Mindannyian kimentünk elébe a hajóállomásra. Rasida is ott volt a parton. Én gyor­san melléje szegődtem, és elmond­tam neki, hogy két napja állandóan segítek Száfának. — Tudom! — válaszolta nagy örömmel Rasida. — Tegnap már Szála is két normát teljesített. Ezt neked köszönhetjük Árszlángárej. Nagyon boldog voltam, de még mielőtt jól kiörvendezhettem volna magam, megérkezett a hajó és rajta a kubányi vendég. 23—24 éves fia­talember volt, két szeme vidáman csillogott, haja szőke, mint az érett búza. És kiderült az is. hogy Rasi­dával régen ismerik egymást. Ta­valy találkoztak Moszkvában, az Országos Békekonferencián. Rasida később elmondta azt is, hogy a fiút nem ok nélkül válasz­tották a konferencia küldöttévé: nagyszerű munkateljesítményeivé! hírnevet szerzett magának az egész Kubány-vidéken. Nemsokára magam is meggyőződ­hettem róla. hogy a kubányi vendég. Andrej Bondar, megérdemelte a ki­tüntetést. A szomszédos táblán dol­gozott és messze elhagyott a mun­kában. Tegnap is messze elmarad­tam mögötte. Tudom, hogy nem volt szerencsés napom. Sokszor meg kel­lett állítani a kombájnt, mert min­dig volt valami baja. Estefelé vég­képp felmondta a szolgálatot. Egész­napos munkánkkal összesen kilenc hektárról sikerült a búzát begyűj­teni. Rasidának kellett a kombáj­nunktól a kicsépelt búzát elszállíta­nia. Amikor este már egy órája ül­tünk tétlenül, nagyot sóhajtott és felállt. — Kárba veszett a mai nap! Me­gyek segíteni Andrejnek: ott nem győzik beszállítani a búzát. — Menj csak, ha kedved tartja! — válaszoltam. Nagyon bántott, hogy Rasida otthagyott, de be kel­lett látnom, hogy igaza volt. Andrej pedig még serényebben dolgozott, amikor Rasida is odament segíteni. Egy nap alatt 45 hektárnyi búzát gyűjtött be. Ezt a kolhozelnök mondta el: — Ügyes fiú! Nem hiába küldték hozzánk, — dicsérte Andrejt. — Et­től aztán lehet tanulni. Kapott is egy szép csokrot Rasidától. Meg is kérdeztem: „Mi az Rasida? Félté­kennyé akarod tenni az itteni legé­nyeket?“ — És ő mit válaszolt? — Azt, hogy dolgozzanak jobban, akkor ők is kapnak virágot. Ettől kezdve azt hittem, nehezen fogok kijönni Andrejjel, de téved­tem. Megtudta, milyen nehézségeink vannak a kombájnnal és önként a segítségünkre jött. Kiderült, hogy nemcsak a munka gyakorlati részét ismeri kitűnően, hanem az elméletet is. A műszaki főiskola levelező­tagozatán tanul. Ha egy szabad pil­lanata volt, rögtön átjött hozzánk és mindig értékes, gyakorlati taná­csokat adott. Tanácsait megfogadtuk és rövidesen megmutatkozott az eredmény is. Első nap másfél nor­mát teljesítettünk, eredményünk másnap még négy hektárral növe­kedett. Lassanként elértük Andrej teljesítményét, sőt. lúl is szárnyal­tuk. Ö azért továbbra is gyakran jött hozzánk segíteni. Egyszer meg is mondtam neki: — Tegnap öt hektárral többet gyűjtöttünk be, mint ti, mégis ide­jössz segíteni nekünk ... — Nem csoda: én régi kombáj­non dolgozom, amelyik már hatodik éve van munkában. A tieteken még érezni a friss festékszagot, — mond­ta mosolyogva és még meg is simo­gatta „Sztalinyec“-ünket. Két hét alatt legelső helyre ke­rültünk az egész kerületben. Be kell vallanom, ezt elsősorban Andrejnek köszönhettük. Rövidesen befejeztük az aratást. Amint telt az idő, egyre jobban lát­tam, hogy Rasida és Andrej között mind szorosabb barátság alakult ki. Mindenki arról beszél, hogy ha Andrej hazamegy, magával viszi a leányt is. Elveszi feleségül. Most. már látom, meg Is érdemli. Az imént lett vége a komszomol- gyűlésnek, ahol Rasida bejelentette, hogy elmegy. Az ő javaslatára en­gem választottak meg komszomol- titkárnak. A sötét, meleg éjszakában hármas bán indultunk hazafelé: Rasida, Andrej és én. Úgy éreztem, hogy csak zavarom őket és le-lemara- doztam. Raäida hátraszólt: — Ne marad) el Árszlángárej, be­szélnem kell veled, — mondta. — Gondoskodj róla, hogy a komszomo- listák és általában a fiatalok jár­janak esti iskolába. Ez nagyon fon­tos. Igyekezz elintézni, hogy Amina villanyszerelő-tanfolyamra kerülhes­sen. Régóta ábrándozik erről. Jó lenne hamarosan gyűlést összehívni és alaposan összeszidni Halimot: nem becsüli meg a feleségét. Ne­kem nem sikerült a lelkére beszélni. Jusson időd arra is. hogy megnézed a fejőnők munkáját... — És az én számomra nincs sem­mi utasításod? — kérdeztem. Rasida kissé elgondolkozott. — Neked azt tanácsolom, hogy jövőre iratkozz be az egyetemre. Amikor öt év múlva látogatóba jö­vök, te lég;.’ az agronómus. Már búcsúzni akartam, de Rasida még folytatta. — Majdnem elfelejtettem: az öreg Hatira házikója nincs valami jó ál­lapotban. Jó volna sürgősen kom- szomolista szombatot szervezni és rendbehozni a házát. Meg ne feled­kezz róla. Megígértem. Hogy is ne ígértem volna meg mindent Rasidának. Ezen az éjszakán le sem huny­tam a szemem. Hiába forgolódtam, nem jött a szememre álom. Hajnal­ban telkeltem és kimentem a határ­ba kóborolni. Ha a komszomol- ügyeket nem kellett volna átvennem, éjfélig sem mentem volna haza. Jó késő volt, mire visszatértem a falu­ba. Rasida már régóta várt rám. — Hol jártál? Miattad még lekös­sük a vonatot... — Sok dolgom volt — válaszoltam kurtán. Félóra alatt átvettem a munkát. — No, akkor hát ez is megvan — mondta mosolyogva Rasida. Gratu­lálok. titkár elvtárs. Sok sikert kí­vánok. — Köszönöm... De mond Rasida, nem sajnálsz itthagyni bennünket és a szülőfaludat . . . Nem is értem ... Az egész olyan Váratlanul történt... Olyan furcsán! — Azt akarod kérdezni, hogy mi­ért szerettem meg Andrejt? — Hát.. Igen — válaszoltam le­sütött szemmel. Rasida kissé elgondolkozott. — Soha senkinek ne tégy fel töb­bé ilyen kérdést, — válaszolt végre, — Erre senkisem tud pontosan vá­laszolni. Az ember mindig igazi tár­sat keres az életben, olyat, aki fél­szóból is megérti, aki megosztja ve­le minden bánatát és örömét... Én megtaláltam... Akkor odajött Rasidáért a kolhoz új „Pobjeda“-ja. összeszedtük a cso­magokat és kimentünk. A ház előtt már összegyűltek az ismerősök, jó­barátok. Andrej a gépkocsi mellett várt Rasidára. — Csak el se sírjam magam a búcsúzásnál, — mondta csendesen Rasida. Andrejt is virágcsokrokkal hal­mozták el és mindenki boldogságot kívánt nekik. Én is. — Hálás köszönet a sok jóért, amit itt kaptam, elvtársak! — mon­dotta Andrej. — Úgy éltem itt, mint ha otthon lettem volna! Össze! ti jöjjetek el hozzánk vendégségbe,.. két állapítja meg: „A vádlott azzal az állításával, amely szerint Adenauer katonai diktatúrát akar a nép ellen, való­ságos tényt szögezett le. Sem a vádlott kijelentéseinek formája, sem azok elhangzásának . körülményei nem bizonyítják a rágalmazás fenn­állását. éppen ezért a vádlott nem esik a 185. paragrafus büntető ren­delkezései alá. A vádlottat tehát fel kellett menteni."

Next

/
Oldalképek
Tartalom