Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-12 / 109. szám

KEDD, 1953 MÁJUS 12 NAPLÓ «> PÁR'l ÉS PÁR1ÉPITÉS » A pincehelyi pártszervezet kapcsolja össze a pártépítést és a választási készülődést Ha körülnézünk a községben. a pincehelyi kommunisták felelőssége még súlyosabban vetődik fel. Ugyan­is egész sor olyan pártonkívüli ak" tíva dolgozik, akik nemcsak egysze­rűen jó munkát végeztek, hanem sok esetben még a párttagok lelkesedését is felülmúló odaadással dolgoztak és dolgoznak. Hauman Györgyné, Ré­vész Péter dolgozó parasztok példá­ul nemcsak a tojás- és baxomfibe" adásban járnak élen hanem az agj- tációból is kiveszik részüket. Vagy Seiber Józset és Botos János, akik az állam iránti kötelezettségeik tel­jesítése mellett rendszeresen kis- gyűléseket tartanak háziag.itációt vé­geznek. De még tovább is sorolhat­nánk a többieket. Ugyanakkor a pártveaeiőség tervében mindössze egy tagjelölt felvétele szerepel, az is földművesszövetkezieti alkalmazott. Ez félreérthetetlenül bizonyítja: a pincehelyi pártszervezet elhanyagol­ja a pártépítést, kampányfeladatnak tekinti, határozatban és vezetőségi gyűlésen c©afe formailag foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A munk^ mércéje itt is at eredmény, márpedig Pin­cehelyen egy pártontóívüli pártmun­kással sem foglalkoztak olyan ered­ményesen, hogy azt tagjelöltnek le­hetne felvenni. Helytelen lenne azt gondolni, hogy mindezért csak a pártcsoportbizalmi- ak és a tagság felelős. A pártszerve, zet irányítója a vsze őség munltája is hiányos, mert egyébként megvalósult volna a határozat minden nap, minden őrá" * bán. A vezetőség azonban nem el. lenőrizte menetközben, hogyan való­sítják meg a taggyűlés határozatát, ezáltal természetesen segítséget sem kaptak á pártcsoportbizalmiak, ma- gulcra maradtak és így csak szó­beszéd maradt a pártépítés és a vá­lasztási készülődés összekapcsolása. Nagy hiba az is, hogy a vezetőség még csak most gondolkodik az olyan tagok felelöaségrovonása felett, mint Szalai János és Erdős Sándor, akik már 4—5 éve párttagok, de párt­munkát nem végeznek azaz nem tartják be a szervezeti szabályzatot. Az ilyen esetek csak tápot adnak a határozatok, pártmegbizatások, libe­rális kezelésének, továbbmenve, a pártszervezet munkája gyengülésé­nek. Ez így nem mehet tovább még Pin. cehelyen sem. A növekvő követel­mények megkívánják, hogy külön­féle feladatok sikeres elvégzése mel­lett a pártszervezet szervezetileg erő­södjön, hogy soraiban egyre több olyan párttag legyen aki élenjár nem csak az állami feladatok elvégzésé­ben, hanem a pártmegbizatások vég­rehajtásában is. A következő lépés most az legyen a pincehelyi párt- szervezetben hogy gondoskodjon a határozat megvalósításáról és ha szükség lesz rá, a különféle párt­büntetések alkalmazásáról. A megyei pártbizottság közleménye: A választási készülődés és a párt- építés szorosan összefügg egymással. Pártszervezeteink a pártonikávüld pártmunkások tömegeit mozgósítják a választási harcban. Ezek az akti­vá^. — az eddigi tapasztalatok alap­ján. — megállják a helyüket, ered­ményesen küzdenek a népfront győ­zelméért, vagyis a Magyar Dolgo­zók Pártja célkitűzéseit segítik. így tehát nem kétséges hogy a válasz­tási előkészületek idején százával edződnek a pártonkívüliekből arra alkalmassá, hogy pártunk tagjelölt­jei lehessenek. Olyan emberek ezek, akik az agitációból, a választási bé" keversenyből a tömegmozgalmak szervezéséből példásan, lelkesen ki­vették részüket. A pincehelyi pártszervezet még a választási készülődé^ előtt számolt ezzel a fontos eseménnyel. Erre an­nál is inkább szükség volt, mert az idén alig vettek fel három tagje­löltet. A márciusi taggyűlésen határozatta foglalták a teendőket é5 névszerintit is megjelölték a fele­őst: „Minden egyes bizalmi tartsa nyilván körzetében a legjobb pár- iönkivüli dolgozókat és, azokkal úgy taglalkozzon, nevelje ókat, hogy ér­demese'ic legyenek pártunk tagjelölt­ségére.“ Ez kezdő lépésnek helyes volt, mert hiszen pártszervezeteink életében a tettek etodfóój a határo­zatok. Pincehelyen azonban ezt a határozatot, nem követték tettek, eredményes cselekednek. Az áprilisi taggyűlés ellenőrizte, hogyan valósult meg a határozat. — Megállapították, hogy bizony nem végezitek jó munkát és ezért főleg a pártcaopurtbiaalmiiak a felelősek. — Bognár és Gergely elvtársak még a pártcsoportértekezletekeí sem tartot­tá^ meg, nemhogy a pártaktívá'kat segítették volna abban, hogy tagje­löltek lehessenek. Császár Imre, Ré­vész Péter, Nagy László elvtársak megtartották a pártcsoportértekezle- tet sőt még a pártépítéesel' is foglal, koztak de addig már egyikük sem jütott el, hogy a párt vezet őségnek valakit tagjelöltnek javasoltak vol­na, vagy a figyelmét felhívták vol" na egv-két élenjáró pártmunkásra, mint jövendőbeli tagjelöltre. A hatá­rozatot tehát nem hajtották végre következetesen. A lényeg kimaradt munkájukból: egy pártonkívüli ak­tíva fejlődését sem segítettéjj oly mértékben elő, hogy azt a taggyűlés elvehetné tagjelöltnek. Az MDP Tolnamegyei Pártbizott­sága 1953. május 5-i ülésén Lovak Andrást Bonyhád község tanácsel­nökét kommunista funkcionáriushoz méltatlan magatartása miatt a párt­ból kizárta. Lovák Andrást a dolgozó nép állí­totta Bonyhád község élére a dolgo­zók ügyeinek elintézésére. A vizs­gálat megállapította, hogy Lovák András visszaélt a párt és a dolgozó nép bizalmával. Nem a dolgozók ér­dekeit képviselte. Lovák Andrásnál több esetben előfordult már, hogy későn és boros állapotban ment a tanácsházára, amiért többször lett figyelmeztetve. Ilyen irányú maga­tartását május 3-i eset igazolja. Cselekedetével súlyos kárt oko­zott Bonyhád községnek, továbbá a népgazdaságnak, összetört egy ko­csit, és egy lófogntot tett tönkre, ami pénzben kifejezve Ls nagy kár. A párt nem töri meg soraiban a párterkölcsöt züllesztő, hanyag em­bereket. Legkeményebben lép fel velük szemben. Felhívjuk a dolgo­zók figyelmét az éberségre. Egy pillanatra se hányjanak szemet, hanem azonnal tárják fel a hiá­nyosságokat. Ef A Ml KÉPVISELŐ!ELÖLTÜNK BOGOS DOMONKOS Nem dolgozott mindig íróasztal mellett Bogos Domonkos elvtárs, a Megyei Pártbizottság politikai mun­katársa, képviselőjelöltünk. Kérgesre törte tenyerét a bányászcsákány, amivel már 19 éves korában a zsil- völgyi szénbányákban dolgozott. De kellett a pénz. Az. Öt gyermekes csa­ládot nem lehetett eltartani a kis földből. A bányában érte az 1919-es forradalom. Amikor a forradalom elbukott, ők fegyvert szereztek, megalakították a vörös gárdát, s fenntartották a ren­det egészen addig, amíg az egyeztető bizottság utasítására le nem tették a fegyvert. Az egyeztető bizottságban a Szo­ciáldemokrata Párt áruló jobbszór- nya vitte a főszót. Ezek ígéretet tet­tek arra, hogy senkinek sem lesz bántódása, aki részt vett a forrada­lomban, mehetnek nyugodtan dol­gozni, sőt vonatot is biztosítottak számukra. De az állomáson fegyve­res katonák fogadták őket, s többük­nek csak az volt a szerencséje, hogy előre megszöktek a vonatról. A havasokban bujdostak sokáig. Végül lemerészkedtek a bányákba. Ott fel is vették őket, de hamarosan mint létszám felettieket elbocsátot­ták, azért, hogy a Tanácsköztársaság ideje alatt élvezett szociális juttatá­sokat elvehessek tőlük, ugyanis ki­mondották, hogy az új munkásoknak nem jár a ruha, a megfelelő élelme­zés, a szállás és a többi kedvez­A választási harcban javítsuk meg a pártépítő munkát Pártszervezeteink előtt hatalmas és kitüntető feladat áll: győzelemre vinni a választási csatát. Ez a harc sokoldalú politikai és szervező mun­kát igényel. A választási politikai munkának nemcsak azt kell eredmé­nyeznie, hogy megyénk dolgozói egy emberként szavaznak a népfront je­löltjeire, hanem azt is, hogy a vá­lasztási békeverseny' segítségével ma­radéktalanul teljesítsük termelési és begyűjtési terveinket. Megyénkben máris tapasztalható, hogy növekszik a párttagság és a pártonkívüliek aktivitása, különösen ott, ahol a községi és alapszervezeti pártvezetőségek tagjai maguk is te­vékenyen, s a pártvezetőség párt­megbízatással látja el az aktivistá­kat. így van ez Hőgyészen, ahol minden párttag megkapta feladatát és kibővítették az agitációs kollek­tívát. A párttagok egy részét kisgy il­lések tartásával, míg a másik részét az agitációs munka helyszíni irá­nyításával bízták meg. A tömegszer­vezeti vezetőket a népfront-helyiség szemléltető agitációs anyaggal való ellátásával és feldíszítésével bízták meg. Hasonló eredményes munkát végzett a tolnai községi pártvezetőség is. A párttagok munkába állítása mellett mintegy négyszáz aktívát képzett ki az agitációs tanfolyamok során, akik eredményes munkát vé­geznek a területen. Ennek köszön­hető, hogy a község első a járás terü­letén. A választási munka hatalmas fel­adat, de tennivalóban a választás után sem lesz hiány. Sikerre kell vinnünk az ötéves terv negyedik, majd ötödik évének céljait, hogy zökkenőmentesen áttérhessünk a má­sodik ötéves terv megvalósítására, amally'el megvalósítjuk a szocializ­must hazánkban. Amilyen mértékben nőnek feladataink, olyan mértékben kell növekednie pártunk erejének és harckészségének is. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy' pártunk a választási harcban tevékenyen növel­je erejét. Csak akkor végzünk teljes értékű választási munkát, ha a párt­tagok és pártonkívüli dolgozók nö­vekvő termelési és politikai aktivitá­sát felhasználjuk pártunk erősítésére, a pártépítő munka fellendítésére. Érvényt kell szereznünk a Politi­kai Bizottság 1932. április 10-i hatá­rozatának, amely kimondja, hogy' „necsak a tagság túlnyomó többsége, de minden párttag teljesítse a párt­tal szembeni kötelességét aktívan Jcivegye részét a pártmunkából“. Rendkívül fontos, hogy biztosítsuk pártunk egyenletes és egészséges tag- és tagjelölt utánpótlását, javítsuk a káderek összetételét, kiválasztását és előléptetését, s magasabb színvonalra emeljük a pártvezetés stílusát. Sürgő­sen fel kell számolnunk a tag- és tagjelölt felvétel terén észlelhető sú­lyos hiányosságokat. Számos párt- szervezetünk elfeledkezik erről a fon­tos és állandó feladatról. Sőt nem egy esetben a járási pártbizottságok bürokratikus módon, nemtörődöm­mény. Bogos elvtárs már rendszere­sen bekapcsolódott ettől az időtől kezdve a pártmnnkába. Részt vett a sztrájkokban, a tüntetésekben. 1932- bwn Vulkán-bányatelepen nagy sztrájk volt amiatt, hogy a község kommunista képviselőt választott meg, de a hatalom urai nein enged­ték gyakorolni hivatalát. A sztrájk miatt 3.200 bányászcsaládot elbocsá­tottak, és el kellett hagyniok a me­gyét is. ő is közöttük volt. Ettől kezdve ott dolgozott, ahol ép­pen valami munkát kapott. Rendes munkára, bányába, vagy gyárba nem vették fel. Később behívták ka­tonának, de mint megbízhatatlant le­szereltették és munkaszolgálatos tá­borba osztották be. A bombesti vas­útvonal építésénél is dolgoztatták, amely egy oly'an munkahely volt, ahová pénzzel fizetett embert nem lehetett szerződtetni. Orosz foglyok, zsidó és magyar munkaszolgálatosok dolgoztak. A munka és életkörülmé­nyek olyanok voltak, hogy egy hó­napban 2—5 ezer ember halt meg. A felszabadulás is ezen a munkahe­lyen találta. Ekkor hazatérhetett családjához, gyermekeit lerongyolódva, betegen, feleségét súlyos idegösszeroppanás­ban és fillér nélkül találta. A párt segítette munkához A vasútnál dol­ségből akadályozzák ezt a munkát. A szekszárdi járási pártbizottság az­zal küldte vissza Ferencz Károly, a Tolnai Textilgyár DISZ-titkárának felvételi kérelmét, „végezzen tovább­ra is társadalmi munkát“. Ez az elvtárs az üzem legjobb dolgozói kö­zé tartozik. Komoly munkát fejlett ki ezideig is és jórészt neki köszön­hető. hogy ebben az üzemben a fiatalok egyre inkább a termelés ro­hamcsapatává válnak. Érthetetlen te­hát a járási pártbizottság ilyen elin­tézési formája. Ez természetesen azt is jelenti, hogy nem értették meg még számos helyen a Politikai Bi­zottság határozatát. A magyarkeszi pártszervezet hónapok óta nem Vett fel tagjelöltet, mióta Dénes elvtárs a párttitkár három olyan dolgozót vettek lei tagjelöltnek, aki már ré­gebben is kitűnt munkájúval. Minden feltételünk meg tan ahhoz, hogy rendszeressé és tervszerűvé te­gyük a tag- és tagjelölt felvételt Vannak pártszervezetek, ahol élnek is ezzel a lehetőséggel. Nakou öt dol­gozó paraszt tagjelölt felvételét ké­szítették elő. Ezek a dolgozók már előzőleg is, de most a választási munkában újra megmutatták; érde­mesek arra, hogy pártunk tagjelölt­jei legyenek. A tagjelölt felvétel mellett nem feledkezhetünk meg a tagjelöltek neveléséről sem. Mo=t a választási munkában kitűnik, liogy mennyire állják mog helyüket azok, akik már hosszú ideje tagjelöltek. Most kitűnő alkalom van arra, hogy jó munkájukkal bebizonyítsák; mél­tóak a párttag kitüntető címére. Ez a körülmény a pártszervezeteknek is megkönnyíti azt, hogy eredménye­sen hajtsák végre a Központi Veze­tőségnek az egy évnél régebbi tag­jelöltek ügyének rendezésére vonat­kozó. határozatát. Ami a tag- és tagjelölt felvételre vonatkozik, az érvényes a káder- munkára is. A választási Harc már eddig is megmutatta és még jobban meg fogja mutatni: kik azok a ká­derek, akik meghátrálnak, akik csak szemlélik erőfeszítéseinket, közönyö­sek a párt ügye iránt, s — ezzel akarva, nem akarva — az ellenség malmára hajtják, a vizet. De válasz­tási harc felszínre hozza az olyan kádereket is, akiket ezek helyére kell állítanunk: az áldozatkész, te­hetséges, öntevékeny, a párt ügyét minden fölé helyező, tísztamultú ká­dereket. Ha jód dolgozunk, a válasz­tási harc kiinduló pontja lehet annak is, hogy minden területen kádertar­talékot gyüjtsünk. A választási harc és a párt erősítése nem két külön­álló munka. A választási harc ta­pasztalatait pártunk erősítésére lei kell használnunk. Kövessenek el min­dent tehát pártszervezeteink, hogy a választási győzelem nagy pártunk további erősítésének a pártépítési munka fellendítésének hatalmas és újabb győzelme legyen. gozott és innét került át Magyaror­szágra, Szabad hazánkban minden becsü­letes dolgozó egyenlő ember. Nálunk megbecsülésre találnak azok a nem­zetiségiek is, akiket az uralkodó osz­tály áruló, népellenes politikája egyik országból a rnáskba űzött. De otthont sehol sem nyújtottak számá­ra. Bogos elvtárs Tolna megyében Bonyhád-börzsönyben földet kapott, házat és gazdasági felszerelést, ott dolgozott és mindig élenjárt a tér. molésben. 1949. januárjában Bony- hád-Istvánmajorban termelőszövet­kezetet alakított, s amilyen minta­gazda volt egyéni dolgozó paraszt korában, ugyanolyan mintaszerűé« vezette a termelőszövetkezetet is. Jó munkájáért a tolnamegyei dolgozók 1949-ben képviselővé választották, és most is nagy bizalommal jelölték képviselőjüknek, hiszen tudják, hogy eddig is becsülettel képviselte érde­keiket az országgyűlésen. Bogos elvtárs már idősebb ember, élete tele van harccal, megpróbáltatással, szen­vedéssel. És végighúzódott egész életén a dolgozó nép iránti hűsége. Ezt a hűséges, önfeláldozó munkát jutalmazta dolgozó népünk, amikor képviselőjének jelölte Bogos elvtár­sat. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom