Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-12 / 109. szám

rann, i«as mátos n NAPLÓ s Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen (Folytatás a 2. oldalról) talina* Szovjetunió, mely támogat *an«0nket. és r end e!«kezéwü nkre bo- etvltja tapasztalatainak gazdag tárhá­zán. (Noyy taps. Éljen a Szovjet- unió!'“) És vezet bcrintijikét e merész eé»Hkitüzó&ek végrediaj.tá*ában egész fejlődésünk motorja, annyi «bérünk és győzelmünk szervezője, egységes nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hosszantartó taps. „Hurrák ,,Éljen a párt!“ — kiáltások.) Nálunk mindenki a béke megvédésének harcosa, aki jói végzi munkáját Az ötéves torv megvalósításának van még rgy» döntő e'.öfo!tét®!e: a béke megőrzése, Es ez nemcsak a mi kérdésünk: az egész eaiberiniógó. Már majdnem három éve folyik Koreában a háború. Bár az Egyesült Államok e bosszú idő alatt katonai , és gazda­sági erejük javált mozgósították, min­den hódítási tervük megtört a hős koreai nép és a kínai önkéntesek hátor«i<gán, önfeláldozó hazaszerete­tén-. Több mint kétmillió amerikai katona fordult már meg a koreai harctéren. Tízezrével estok el, jelen­tékeny részük megrokkanva, sebesül­ten, betegen került vissza Ameriká­ba- Az amerikai anyák, reszketve gondolnak arra, hogy férjüket vagy fiainkat a koreai frontira dobják. Emiatt egyre fokozódik, egyre nő az ellenezenv" a koreai háborúval szem­ben, egyre hangosabb a követelés, hogy véget kell vetni ennek a hábo­rúnak. („Békát Koreában!“■ — kiáU lások.) Az Egyesült Államok szövetségesei nek sorában is egyre nő az ellen­szenv. nemcsak a koreai háború el­len. de a hidegháborúval kapcsola­tos eszeveszett fegyverkezés és álta- iában a csatlóst sors miatt. Ezért a Szovjetunió következetes bákepoii- tikája, a sztálini békepolitika egyre inkább meghallgatásra talál világszer te. A Szovjetunió és Kína vezetői­nek kezdeményezésére újultak meg a fegyverszüneti tárgyalások Ko­reában, melyeknek első eredménye, hogy kioserélték a beteg és sebesült hadifoglyokat, A szovjet kormány 3oroz»tos. békelépéseire válaszképpen Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, á niulf hó közepén beszédet mondott a nemzetközi helyzetről. A Pravda, a Szovjetunió Kommunista Pártjának lapja április 25-én vezér­eitekbe» foglalt állást hozzá, A ma­gyar »ajtó leközölte Eisenhower be­szédét és 3 Pravda vezércikkét is. Eisenhower elnök beszédének van néhány részlete, mely bennünket közelről érint. Az elnök kijelentette, hogy minden országnak elidegenít­hetetlen joga az, hogy saját válasz” tása szerint alkossa meg kormány­zati formáját és gazda.-ági rendsze­rét, s hozzátette, hogy nem igazol­ható egyetlen országnak olyan kí­sérlete sem, hogy a kormányzati fői­mét rákényszerítse más országokra. Számunkra, magyarokra, e két té­tel megvalósulása az Egyesült Álla­mok politikájának alapos megvál­tozását jelentené mert az elmúl nyolc esztendő folyamán — és hozzá­tehetjük: e kijelentések elhangzása óta is — iéptervnyomon jjiindeuinek az ellenkezőjét tapasztaltuk. A ma­gyar nép saját választása szerint al- kotta ro-g kormányzati formáját. Azt a formát, melyben, a dolgozó nép erős kezében van a hatalom. A ma­gyar nép maga dolgozta ki azt a gazdasági rendszerét melyben nin­csenek henyélő gazdagok ég nyomor bán élő tömegek, nincs munkanélkü” liség és nincs rettegés a mindennapi betevő falatért. Ennek dacára népi demokráciánknak szakadatlanul ré­sen kell adnia az olyan összeeskü- v ősökkel, szabó tálasokkal kémkedé­sekkel szemben, amelyek kezdemé­nyezése, szervezése és pénzelése szín” te kivétel nélkül az Egyesült Álla­mokból indul k>. Ezeknek a barátság­talan cselekményeknek célja a ma­gyar kormányzati forma megváltoz­tatás« olyanképpen, hogy „ dolgo* zó nép uralma helyébe a régi ki­zsákmányolok a fasiszta tőkések és nagybirtokosok kerüljenek vissza. Az Egyesült Államokban most is folytatódnak azok az úgynevezett fel- szabaditási ígérgetések, amelyek lé­nyegében azt jelentik, hogy a felsza­badult magyar nép nyakára vissza szeretnék ültetni rég; reakciós urait. Ezért örü I nénik, ha az elnök kijolan” téseiit megjelelő tettek is követnék. EgyelörP azonban azt hogv velünk szemben ez a politika a gyakorlat­ban is megváltozott volna, még nem tapasztaltuk. Eisenhower beszédében készségét nyílvánitöU'S aziránt, hogy az Egye­sült Nemzetei, Szervezetét olyan intézménnyé változtassák, amely va­lóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét ás biztonságát. Itt is meg keH állapítanunk: a lények egész mást mutatnak. Hazánk - felvé­telét az Egyesült Nemzetek Szerve* «elébe eddig mindenekelőtt az Egye; süti Államok akadályozta meg. Csak íz elül út', e.-atendö folyamán ötször utasították e! a Szovjetuniónak azt a meg'Ogyezésrp törekvő javaslatát, nogy a 'felvételre jelentkező vala­mennyi országot, köztük hazánkat is, felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ezért mi e téren is ah­hoz a magyar közmondáshoz tartjuk magunkat, hogy „az ígéret szép szó, ha megtartják; úgy jó:' (A tömegben új felszó születik: ,,Népfrontra sza­vazunk —- ez lesz a mi válaszún! kiáltják.) Az elnök bestédében úgy állította be a fegyverkezési versenyt mintha az Egyesült Államok vezetői fájlal" nák legjobban, hogy iskolák, kór­házak é« utak helyett bombázókat és hadihajókat kell gyártani ok. Na­gyobb nyomaték kedvéért felsorolta, hogy egy-agy ilyen gyilkoló eszköz­ből mi mindent lehetne a polgári la" kosság száméra készíteni. A hiba csak ott van, hogy az amerikai tő­kések — és a tőkések általában — nem aat termeli^ elsősorban, amire a dolgozó tömegeknek legjobban szükségük van, hanem azt, ami a legnagyobb, a maximális hasznot biz lositja számukra. A legnagyobb hasz­not pedig a hadiszállítások adják. Emiatt a háborúk bennp a hideghá­ború is. a hadiszállítók, a haláigyá- rosok számára valóságos aranycsői jelentenek. A napokban olvastam egy amerikai egyetemi tanár cikkét, aki rámutat arra. hogy a koreai há" borút követő 2év alatta legfontosabb 100 amerikai nagyvállalat 44 -milliárd dollár értékű katonai megrendelést kapott. E hatalmas vállalatok, me­lyeknek vezetői ma miniszterek az amerikai kormányban, sokmilliárdos jövedelmük kétharmadrészét e há­borús megrendelésekből szerzik. Hogy ez mennyire köztudomású, arra idézem Hughes angol országgyűlési képviselő cikkét, aki két héttel ez­előtt a következőket írta: „Bármit mondjon vagy tegyen is a Szovjetunió a béke érdekében ., ■ a hadügyi tárcák miniszterei mindig készen tartják emlékirataikat és szakértői véleményeiket, amelyekkel bizonyítgatják, hogy a Nyugatnak folytatnia kell a fegyverkezést. El­végre az ö kenyerük a háborús hí­resztelésektől iügg. Ugyanez áll u fegyverkezési iparókra is. Azok a cégek, amelyek zsíros megrendelése­ket kaptak drága, új tegyverck 9Yár tására, nem szeretnék ha ezek a tervek megváltoznának.. Mind az Egyesült Államokban, mind más nyu­gati országokban is bizonyos üzleti körök kész szerencsétlenségnek te­kintik a nemzetköz/ helyzet bárminő /avulását.“ E7.akután érthető hogy a Szovjet­unió komoly békelépéseire a new" Yorki tőzsdén két nap alatt hatmii. üárd dollárral esett a részvények ér. tóke. Az amerikai tőkés lapok való­ságos ..bókepánékrói“ írtak. .,Mi lesz. ha kitör a béke’1 ilyen címmel cik­keznek a lapok. (Nagy derültség.) A halálgyárosok a béke létrejötté; Ugyano.yan szerencsétlenségnek ‘ártják, mint munkásember a háború kitörését. A ténye-k tehát azt mulat" ják. hogy a tőkés országok gazda sági vezetői nem nagyon óhajtanak békés fogyasztási cikkeket gyártani gyi'kos hadiszerszámok helyett. Ellen, kezűleg. Megvannak rettenve, hogy a koreai béke létrejötte leapasztja jövedelmük véres forrását. Eisen- hower beszéde óta az Egyesült Álla­mok egyik’másjlr politikusa új, uszí­tó, kardcsörtető szónoklatot tarto-tt, ami arra mutat, hogy nem akar szá­molni a nép és az egész világ béke­vágyával. Nem kétséges viszont, hogv maga az amerikai nép zöme a koreai háború békés befejezését követeli. Az angol tőkések folyóira­ta. az „Economist“ ez év május má­sodig j számában például megállapít" ja, hogy az amerikai közvélemény soha még nem várta úgy a koreai fegyverszüneti tárgyalások békés és sikeres befejezését, minit ma. A népek lrékovágyának növekedé­sét mutatja, hogy ma már a tőkés országok lapjainak hasábjain is egyre gyakrabban olvashatunk olyan kijelentéseket, amelyeket egy-két hónappal ezelőlt hiúba kerestünk volna. Angiiul legnagyobb polgárt lapja, a négymilliós példányban megjelenő „Daily Express“, a „Prav­da“ vezércikkével kapcsolatiján pél­dául azt írta: „Minden nép szenvedélyesen áhit- ja a békét, de állandóan növeked­nek a kételyek, vájjon a nyugati, főként az amerikai politikusok visel­kedése és beszéde a Szobjetunióval való ellentéték elhárításához vezet- tck.e. Állandóan erősödik az a féle­lem hogy ezek a politikusok nem ápolják, hanem földbe tiporják a béke zsenge hajtását‘V Sokascxlnak tehát a jelek, melyek mulatják, hogy egyre nehezebb foly­tatni azt a régi i . poriul ista taktikát, amely békéről beszél, do háborút ké­szít elő. Egyre szaporodnak a tő­kés országokban is azok a hangok, amelyek vezetőiktől „ügyes fogások“, sikerült trükkök“ helyett tetteket várnak a béke kérdésében. Egy sor választás, amely az utóbbi hetekben zajlóit le, ugyancsak azt mutatja, hogy a tömegek békevágya fokozó­dott. Japánban a választásokon meg­bukott az a kormány, amely a fel­fegyverzést képviselte. Dániában ki­sebbségbe került az a kormány, amely az amerikai bombázók számá­ra repülőtereket akart engedélyezni. A francia községi választásokból a kommunista párt került ki győzte­sen. (Nagy taps. „Éljen Thorez!“. kiáltások.) s ő must Franciaország első pártja: azok a pártok, amelyek a felfegyverzést hirdették, vesztettek. Az a hosszú huzavona, amely Nyu gat-Némctorszúgban a felfegyverzés kérdésében tapasztalható, ugyancsak a nyugatnémet tömegek növekvő bé­kevágyára és ellenállására mutat. Összefoglalva megállapítható, hogy a béke híveinek tábora az utolsó he­tekben, hála a Szovjetunió szívós, következetes, fáradhatatlan béketö­rekvéseinek, megerősödött. Erősödött az a remény is, hogy a békét köve­telő százmilliók nyomása vissza tud­ja szorítani azokat, akik a hideghá­borút szítják vagy új háborúra spe. kóláinak. Mit tehetünk mi, magyar dolgo­zók a béke megvédésének ügyéért a béketábor erejének további növelő sóért? Hogyan járulhatunk legjob­ban hozzá, hogy a béke táborának reánkbízott szakaszát legeredménye­sebben megőrizhessük? A béke meg­védésének nálunk mindenki közvetle­nül harcosa, aki jól végzi munkáját. A május 1-i felvonulásokon ezre vei vittek dolgozóink ilyen feliratú táb­lákat: „130 százalékos teljesítmé­ny ammel védem n békét!“, „220 szá­zalékos teljesítménnyel harcolok a békéért!“ E feliratok mutatják, hogy dolgozó népünk tudja, hogy jó mun­kával nemcsak a saját életszínvona­lát emeli, nemcsak hazájának fejlő­dését mozdítja elő, de egy bon erőtel­jesen támogatja a béke frontját. Mint minden jó ügynél, a béke meg­védésénél is egybeesik az egyén ér­deke és a Uazia, az emberiség hala dósának nagy kérdése. Mindnyájan aktív harcosaivá válunk békénk meg­védésének, amikor a magunk helyén, a magunk posztján jól végezzük munkánkat, teljesítjük és túlteljesít­jük hazánk szocialista építésének tervét, éberek vagyunk és határozot­tan, keményen fallépünk a háborús uszítok ügynökeinek minden meg­nyilvánulásával szemben. A béke nagy ügyéért dolgozunk, amikor őr­ködünk a népi demokrácia minden vívmánya felett, amikor küzdünk á fegyelmezetlenség, a pazarlás ellen, a szájtátiság megnyilvánulásaival szemben. Harcolunk a békéért, ami­kor még szorosabbra vonjuk az őszinte, baráti viszonyt felszabadí­tónkkal, a hatalmas Szovjetunióval, a testvéri népi demokráciák orszá­gaival, az egész világot átfogó sok- százmilliós beketábor mindon hű katonájával. A népfront választás is a békeharc nagy csatája. E választáson nemcsak a hazánk további felemelkedését és felvirágzását célzó nagy alkotások, a második öléves terv hatalmas cél­kitűzései mellett állunk ki. A vá­lasztás egyben népszavazás is a leg­fontosabb célkitűzés, a béke megvé­dése mellett. Ezért a május l?-i vá­lasztás nemcsak a dolgozó mugyur nép belső ügye, de rendkívül nagy nemzetközi jelentősége is van, első­sorban a béketábor megerősödése szempontjából. Az ellenség a legna­gyobb figyelemmel, árgus szemmel kísérte eddig is ennek a választásnak előkészületeit. Még jobban figyeli magát a választást, és a szavazás menetéből, számaiból, mint nyitóit könyvből fog olvasni. Ha dolgozó népünk zárt sorokban, lelkesen vonul fel a függetlenségi népfront zászlaja alatt, ha egyemberként szavaz le jobb, szocialista jövőnk és a béke megvédésének nagy ügye mellett, úgy ez újabb győzelmünket és az el­lenség súlyos vereségét jelgnti. (Fel­kiáltások: „Békét akarunk — Ráko­sira szavazunkp') E győzelem uj erőt ad a béketábor katonáinak itt­hon és szerte a világon. A magyar, nép a választás napján ezt is tartsa szem előtt. Erre gondol­janak a magyar anyák, a magv ar nők, béketáborunk e hű, lelkes ka­tonái, akik annyit szenvedtek a há­borútól, s minden áldozatra készek a béke megvédéséért. A mi elemünk a teremtő Izéké! (Nagy taps). A m hazánk a béke országa! A magyar nép a béke népe! („Harcolunk a bé­kéért!“, „Békét akarunk a'nép­frontra szavazunk!'1 — kiáltások.) Ezért nyilvánítsa ki szavazatával egységesen elszántan az egész nemzet azt az akaratát, hogy tántoríthatotlu- nul halad tovább a béke megvédésé­nek, jobb jövőnknak szocialista írt­ján. Azon az úton, melyet eddig is követett és amelynek annyi eredmé­nyét köszönheti. I.egyen e választás békés, szocialista fejlődésünk új ha­tárköve, új győzelmek, új sikerek, ú-j virágzás forrása! (Percekig tartó viharos taps. Zúg végig a Kossuth- téren a kiáltás: „Békét akarunk — a népfrontra szavazunk!“ „Hurrá! Hurrá“, „Éljen Rákosi! Éljen Rákosi! Hurrá! Hurrá!“) NEMZETKÖZI SZEMLE Az emberek száz és százmil'iói ke­leten és nyugaton a koreai Keszon felé fordítják figyelmüket ezekben a napokban. Koszon bau a fegyver­szüneti küldöttségek sátrában a béke és háború nagy csatája folyik már csaknem két bele. Az egyszerű újságolvasók számárat néha talán Ilii komp ikntlink tűnhetnek a ha­difoglyok hazatelepítésével kapeso- 'afos különböző javaslatok és ellen- javaslatok egyes részletei, azt azon­ban a londoni dokkmunkás éppen olyan pontosan érzi, mint a Debre- cen-környéki magyar parasztember, hogy ebben a húréban nemcsak a hadifog yok hazatelepítéséről, hu. nem a nemzetközi helyzet feszült­ségének enyhüléséről és esetleges megszüntetéséről vagy e feszii’tség további fennmaradásáról sőt kiéle­ződéséről van szó. És ahogy múlnak a napok, úgy győződnek meg egyre többen nyugaton is arról, hogy a békés megegyezést az amerikaink akadályozzák, pontosabban sző ve azok az amerikai és nyugati körök akadályozzák, amelyeknek érdekük a nemzetközi feszültség fenntartása, s amelyek a koreai háború folytatá­sára és kiterjesztésére törekednek. Hogy ez mennyire így van. azt az angol burzsoá sajtó hangja bizo­nyítja a .egvi ágasabban. Ez a sajtó, az angol nép fokozódó békekövete­lésének, de ezen túlmenően az an­gol-amerikai imperia izmus növek­vő ellentéteinek hatására is, az utóbbi napokban szokatlan élesség­gel támadta a« amerikaiak meg­egyezés-ellenes magatartását és a „józanság és a tárgyalások szelle­mének“ érvényrejuttatását köve­telte. Ebben a helyzetben hangzott el csütörtökön a koreai-kínai kii'dött- ség újabb, nagyjelentőségű javas­lata. A koreaiak és kínaiak újabb javaslata A javaslat lényege az, hogy a nem közvetlenül hazatelepített hadifog­lyok maradjanak eredeti őrzési he­lyükön, s ott egy semleges nemze­tekből álló bizottság vegye át őket és gyakoroljon ellenőrzést felettük. E bizottság kötelessége, hogy négy hónappal a felügyelet átvétele után — miután az érdekelt nemzetek megbízottai már elvégezek a szük­séges felvilágosító munkát a fog. lyok között — megkönnyítse a hadi­foglyok végleges akadálytalan haza- telepítését. Azoknak a hadifoglyok­nak sorsáról, akik e négy hónap el­telte után sem kerülnének hazatele­pítésre. egy po’itikai értekezletnek kel! döntenie. A koreai-kínai fél javaslata újabb nagyfontosságú lépés a kérdés ren­dezésére. A koreai-kínai fél termé­szetesen nem azért tette ezt a javas- latot, mintha korábbi javaslatai! helytelennek tartaná, Narn Ír tábor, nők külön hangsúlyozta is nyilat­kozatában, liogv az ápri is 26-án elő­terjesztett eredeti korcai-'kínai ja­vaslat észszerűbb mint ez nz ú j, az amerikaiak álláspontján alapuló in­dítvány. A koreai-kínai kü döttség csütörtöki javaslatával további lé­pést kíván tenni a békés megegye­zés érdekében és javaslatával azt célozta, hogy a vi'ág békeszerető népeinek a koreai fegyverszil ne létrejöttébe vetett őszinte reményei ne szenvedjenek hajótörést az ame­rikaiak megegyezésellenes magatar­tása miatt. Ez a koreai-kínai békclépés jogo. san erősítheti a békébe vetett remé­nyeket. E javaslat újra inesszehang. zóan bizonyítja ország-világ e;őtt, hogy a Szovjetunióvezette béketá­bor orszége! minden ' Iniz­denek az emberiség feje fölött fiiggő háborús fellegek szétoszlató' sara, e javaslat messze hangzó bizo­nyíték arra, hogy a háborús lebe­gek szétoszlatása igenis lehetséges és hogy a békés megegyezés útjá­ban csakis az amerikai és más mo­nopolisták maroknyi csoportja áll. Korai lenne ma még arról beszél­ni, hogy mi lesz az újra sarokba szorított amerikai hivatalos körök válasza erre a javas’atra. Az azon­ban már az első visszhangok alapján megállapítható, hogy a koreai-kínai javas'atok ereje fokozta az imperia­lista táboron belüli megoszlást, sőt a nagyfokú zavaron túl még az ame­rikai uralkodó körökön belül is fel­színre hozott bizonyos el entéteket. így — a „Reuter“ jelentése szerint — Eisenhower elnök és „vezető ta­nácsadói" arra a véleményre jutot­tak, hogy a koreai fegyverszünetre vonatkozó legújabb kommunista terv egyes feltételei elfogad hatat­lanok.“ Ugyanakkor iiemvorki lap- jelentések olyan /washingtoni érte­süléseket közölnek, melyek szerint a koreai-kínai javaslatok „további tárgyalások alapjául szolgálhatnak." A „New York Tlerald Tribüne“ a ja­vaslatokban szereplő semleges bi­zottsággal kapcsolatban pedig egye­nesen azt írja, hogy „ezt a bizott­ságot az Egyesült Nemzetek becsü­lettel elfogadhatják.“ „Remény és alap a végleges megegyezésre‘ Az imperialista táboron Iveiüli el­lentét különösen élesen mutatkozik meg ha az angol burzsoá sajtó kom­mentárjait nézzük, amelyek többsé­gükben helyesléssel fogadták az új koreai-kínai javaslatokat. ..Londoni megfigyelők szerint — jelenti a „Reuter“ tudósítója — n kommunisták engedménye reményt és alapot nyújthat a végleges meg­egyezésre. „Az angol külügyminisz­térium szóvivője „fontos fejlemény­nek" minősítette az új javaslatokat és hozzáfűzte, hogy „azokat igen alaposan tanh’mányozni fogják.“ A szé-ső.jobboldali „Daily Mai1“ már beszámolójának címében kifejezésre juttatja állásfoglalását, amikor „Kö­zeleg a fegyverszünet“ felirat a'atl :! ismerteti a javaslatokat. A konzer­vatív „Daily Express“ „A béke áj reménye“ címmel adott hírt a leg­utóbbi eseményről. Az angol búr- zsoá vezető körök lapja a „The Ti­mes“ óvatoshangú vezércikkében hosszú köntörfalazás után végül is annak beismerésével végzi, hogy | „A kommunisták magatartása meg­erősíteni látszik azok vé eményét, akik szerint a kommunistáit valóban b*> akarják fejezni u koreai hábo A konzervatív „Yorkshire Post“ rámutat, hogy az új koreai-kínai ja­vaslatokban „Olyan engedményeket tettek, amelyek a későbbiekben igen fontosnak bizonyulhatnak.“ „A ko­reai fegyverszünet, úgy a koreai béke — hangsúlyozza a továbbiak bán a lap — első lépés volna a Ke­let és Nyugat közötti feszültség eny­hítéséhez. A megegyezés a megeny- hűtés politikájának bevezetését je­lezné a két tábor részéről. De nemcsak az angol sajtó ismeri el a koreai-kínai javaslatok nagy jelentőségét. „Az ENSZ küldöttségek körében, a legutóbbi kommunista javaslatok hírére újjáéledt a re­mény —. jelenti a „Reuter“ New Yorkból — hogy ezek a javaslatok a koreai fegyverszünet megkötésé­hez fognak vezetni.“ A nemzetközi problémák békés rendezéséért vívott küzdelem folyik tehát tovább. A harc még nem dőlt el. A koreai-kínai javaslatok azon­ban újabb erőgyarnpodást. újabb tekintély-növekedést jelentenek a béketábor híveinek a milliók és mii- 'iók «-létéért és boldog jövőjéért [oly * küzdelemben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom