Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-01 / 102. szám

Élíen a munkásság parasztság, értelmiség testvéri szövetsége: a Magvar Függetlenségi Népfront! HARCBAN A TERVÉV SIKERÉÉRT Az élenjáró tapasztalatok propagandája a „Holniogorka“-szovhozban irta J. GOLliö, a szovlio/dolgozók szakszervezete Moszkva-területi bizottságának elnöke Útban a kommunizmus bősége felé Árleszállítás után egy taiusi áruházban Irta: A. CSERNYICSEN KO 'és A. KJABOKLJACS, a Pravda tudósítói Zimuda Vibreva. a Moszkva-kör- nvéki ,.Holniogorka“-szovl*oz fejő- nője kiváló munkaeredményeiért megkapta a Szocialista Munka Hőse címet. 1948-ban egy egy tehéntől 5026 kilogramm tejet fejt. 1952-ben pedig már 7030 kilogrammot. Idén a hírneves fejőnő vállalta, hogy te- lienenkint eléri a 7500 kilogramm fcjési átlagot.- Sozvhozunkban nem én vagyok a/ egyedüli, aki magas eredménye­ket ér el — mondja Vibreva. — Erősen a sarkamban van Jakovleva Pefrova, Korolkova és még több más fejőnő. \ ,.Holinogorka“-szovhozban csak- 1igvan sok sztahanovista van. Mun­kájukat a kormány magas kitünte­tésekkel jutalmazta. A szovhoz dol­gozói közül négyen kapták meg a Szocialista Munka Hőse címet, 13-an kaptak Lenin-rendet és 36-an más kormány ki tüntetéseket. A „titok“ nyitja Mi a „titka“ a „llolmogorka“- s/.ovhozban folyó magasterinelé- kenységű munkának? A „titok“ nyitja nagyon egyszerű: az élen­járók tapasztalatainak széleskörű ismertetése és a versenyeredmények nyilvánossága. A szakszervezeti bizottság és a 1 /. o v h 0 z ve z e t őség a pártszervezet irányításával nagymértékben kifej­lesztette a szocialista versenyt. A verseny szakmák szerint folyik. Külön versenyeznek az állattenyész­tő-telepek dolgozói, a gépészek, a növénytermelők, az építők. Ha va­laki új eredményt ér el. tapaszta­latait azonnal az illető szakma ösz- szes dolgozóinak közkinesévé teszik. A szakszervezeti bizottság az élen­járó tapasztalatok elterjesztésének legkülönbözőbb formáit alkalmazza. Beszámolnak az élenjáró eredmé­nyekről a termelési értekezleteken és a közgyűléseken, amikor a havi versenyeredményeket ismertetik. A munakverseny győzteseit a legjobb dolgozó címével tüntetik ki. Ha pél­dául egv fejőnő három hónapon ke­resztül egyfolytában győztesként került ki a fejőnők munkaverse- nvéből, megkapja „A legjobb fejő­nő“ címet. Ha hat hónapon keresz­tül meg tudja tartani az első beivel, neve felkerül a dicsőségtáblára és díszoklevelet kap. Aki több mint egy évig magáénak vallhatja „A leg­jobb fejőnő“ címet, annak nevél a dicsőségkönyvbe írják. Ez is az élen járó munkám (lőszerek ismerte­tésének egyik formája. A beírás előtt ugyanis szakmai .értekezleten majd a szakszervezeti bizottság ülé­sén megbeszélik az illető dolgozó munkáját. Ezután közgyűlést hív­nak össze, amelyen a szovhoz veze­tőség képviselője elmondja, milyen eredmények alapján írták be a di­csőségkönyvbe az élenjáró dolgozó nevét és hogyan érte el ezeket az eredményeket. Uj eredmények felé Nagy szerepet játszanak az élen­járó munkamódszerek ismerteteké ben a zootechnikai körök. Ttt részint a zooteehnikusok tartanak előadá­sokat. szorosan öszekötve az elmé­leti kérdéseket a gyakorlati mun­kával, részint maguk az élenjáró fejőnők. A zootechnikai körökben általánosítják a legjobb dolgozók tapasztalatait és módszereiket át­adják a szovhoz minden dolgozó j útiak. Az élenjáró munkamódszerek is­mertetése érdekében a szakszerve­zeti bizottság felhasználja a szem­léltető agitáció eszközeit. A vör sarkokban kiállít iák az élenjárók arcképét és leírják módszereiket, munka-eredményeiket. Fonfo* sze­repet játszanak a tapasztalatátadá3- ban az ismertető füzetek, amelyeket A. Parfjonov szovhozigazgató és M. Borskov főzootechni.kus ír. Az egyik füzet címe: „A magas lei- hozam elérésének tapasztalatai a „Hoknogorka“-szovhozban“. Az elmúlt évben a tehenek tej hozama háromszor olyan maga* volt. mint 1947-ben. A szarvasmarha- áitlomány 187 százalékkal gyarapo­dott. Az élenjáró tapasztalatok szé­leskörű ismertetésé segíti a ..ííól- mo<rorka“-szovhoz dolgozóit, hogy újabb eredményeket érjenek el. Szovjet traktoristák a bő termésért A Szovjetunió szántóföldjein egy­re szélesebb arányokban bontakoz­nak ki. a tavaszi munkák. A traktoristák és a kolhozparasz- tok versenyt folytatnak a tavaszi vetés mielőbbi és minél jobb elvég­zéséért. A vetés meggyorsítása ér­dekében egy-egy traktor 2—6 vető­gépet is vontat. Aho-1 a keresztsor is vetési módszer! alkalmazzák, ott egyidejűén végzik hosszában és ke resztben a vetést. A traktorvezetők és a munka­gépek kezelői mindent, megtesznek a munkatermelékenység fokozása és a gépkihasználás javítása érdeké ben. Jól tudják, hogy a korai vetés a bö termés biztosítéka. Az erő- és munkagépek telje* ki­használása lehetővé teszi, hogv ha­táridő előtt elvégezzék a _ tavaszi vetést, javítsák a munka minőségét és növeljék a terméshozamot. Minden tra k torosbrigúdnál van­nak még fel nem tárt tartalékot. Az egyik ilyen fontos tartalék a trak­torok • gondos karbantartása. A krasznodari és sztavropoli határ- területen. Belorussziában és sok más területen 1951-ben több, mint 15 százalékos volt a műszaki hiba miatti traktorátlús Az ilyen vesz- teglések megszüntetése annyit je­lent, mintha több tízezer új gépet állítanának munkába. A gépállások megszüntetésének egyik módja a megelőző karbantar­tás tervszerűsége. Különösen fontos a be'yszíni karbantartás meg szervezése. A traktorok és a munkagépek ne­héz körülmények között végzik a szántóföldi munkát: ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, ha­mar belepi őket a por, a sár.^ Az élenjáró gépkezelők,, akik időben, ütemterv szerint végzik a karban­tartást. a tisztítást, olajozást s az elhasznált alkatrészek cserélését, magas műszaki teljesítményt érnek el. Gépeik kitűnő állapotban vannak és csak hosszú idő elteltével kell főjavításra adniok a traktorokat. A Voronyezs-területi sisovszkájai gép- és traktorállomás gépkezelői a műszaki karbantartásra vonatko­zóan évi, havi, sőt napi ütemtervet dolgoztak ki és gondoskodtak a tar- tálékalk-atrészekről is. A gépállo­másnak három vándor gépjavító műhelye van de felkészült a trak­torosbrigádok zavartalan kiszolgálá­sára az állandó javítóműhely Is. A sisovszkájai traktorosok példá­ját követik a többi gépállomás dol­gozói is és arra törekednek, hogy a gépek gondos karbantartásával, valamint teljesítőképességük jobb kihasználásával minden mezőgazda- sági munkában növeljék a munka termelékenységét. Ezzel is biztosít­ják a tervév sikerét. Minden tavasznak megvan a maga sajátossága. Ukrajnában az idei ta­vas fő sajátossága nem abban van, hogyan alakul ki az időjárás. Ezt a tavaszt az a hatalmas nnutkalen- dület jellemzi, amellyel az emberek a vetés gyors befejezése érdekében dolgoznak a kolhozlókleken. .... A „Cskalov“-kol'hoz (kievi terület, Bjelocerkovi kerület.' Trujski falu) irodaépülete előtt áll a ver­seny tábla, amelyen a tavaszi vetés­ben elért eredményeket tüntetik fel. A versenytábla adatai szerint az árleszállítást követő' két napon különösen gyors ütemben emelke­dett a munkateljesítmény. Igv vá­laszolnak a kolhozparasztok a köz­szükségleti cikkek árainak újabb csökkentésére, arra az újabb meg­nyilvánulásra, amellyel a párt és a kormány a nép jólétéről gondosko­dik. Az örvendetes esemény még odaadóbb munkára serkentette a falu dolgozóit. •-— Kolhozunk máskor is ért él eredményeket — mondja Alékszandr Lukjanyenko kolhozeínök. És ered­ményeink évről évre jobbak tesz­nek. De őszintén mondom: az embe­rek in ég sohasem dolgoztak ilyen lendülettel, mint ezen a tavaszon. A kolhozparasztok egy emberként mondják: ,,Az állam gondoskodik rólunk és mi nem sajnáljuk erőnket államunk fel v iragozta fásáért“. — Én úgy gondolom»— kapcsoló­dik a beszélgetésbe Jele na Nvi.ki- forovna Gajdok — a mi kötelessé­günk az. hogy most még jobban dolgozzunk, mint azelőtt. Felszólalt a többi kolliozparaszt is. Ujaibb és újabb példáikat, ténye­ket hoztak fel. amelyek azt bizo­nyítják. hogyan emelkedik évről évre a parasztésaládok életszín­vonala. A kolhoz-parasztok egy csoportja a beszélgetés után egyenesen a fa­lusi áruházba indult megnézni: mi mindent vásároljanak maguknak a leszállított árakon? A falusi áruház egy új épületben van. A polcokon rengeteg áru: szö­veteik. lábbelik, edények. órák, könyvek... A kolhozparasztok szí­vesen vásárolnak a jóminőségű áru­ból. Sokan vásárolnak gyapjú- és selyemszövetet, divatos cipőt. Bő választék van bútorból és motor- kerékpárból is A kolhozparasztok eddig már többtucatnyi motorkerék­párt s több mint 500 kerékpárt, szá­mos rádiót és varrógépet vásároltak maguknak. Az áruház évi áruforgal­ma eléri a másfélmillió rubelt. A kolhozparasztok lényegesen több minőségi árut vásárolnak már, mint a múltban. Ez érthető is. hi­szen jövedelmük évről évre emel­kedik. A múlt évben egy kolhoz- parasztcsalád a műn ka egységek után csupán készpénzben átlag 3 ezer rubelt kapott jövedelemelosz­táskor.-— Én sok mindent vásároltam.— mondja élénken barátnőinek I rína Sej na. a kulihoz híres fejőnője. A mi családunk több mint ezer munkaegységet teljesített. Minden munkaegység titán 3 rubel kész­pénzt. több mint 2 kilogramm ga­bonát és >ok egyéb terméket kap­tunk. tettünk maguknak 11 j ruhát, új cipőt. Apám is, anyám is most olyan ruhában jár. amilyenről haj­danában a kolhozrendszer előtt még csak álmodni sem mrét Összeszó mohain, hogy most, a hatodik ár- leszállítás után. tehát ebben az év­ben 2 ezer rubelt takarítunk meg.’ Már most iis .jóval többet keresek, mint a múlt évben. A terv szerit) 1 idén egy.ájteljesített munkaegység után 4 kilogramm gabonát és 6 rn beit kapunk. Az a szándékom, hog' új bútort és szép kabátot vásárolok magamnak, de már a motorkerék­párral is kacérkodom Az építőanyagok üzletében is ja­vában áll a vásár. Igen sok kolhoz- paraszt épít áj házat A faluban a múlt évben építették fel a klubot, az új tehénistállót és a baromfiólaí. Most épül a bölcsőde Építenek fo vúbbú borjúistállót és sertésólat. be­fejezőiéiben van az állattenyésztő telepek komplex gépesítése. — Az építőanyagok vásárlásánál most többtízezer rubelt takarítunk meg — mondja Andrej Brovesénko. a kolhozeínök helyettese. — Minden sokkal olcsóbb lett: a cement, a szeg, az üveg. A tervezettnél több új épü­letet emelhetünk. öröm és boldogság költözött min­den házba. És a boldogsággal együtt minden kolhoztagof áthatja az az elhatározás is. hogy a jövőben, még nagyobb igyekezettel végzi munká­ját. Ebben az évben a kolhozparas/,- tok azért harcolnak, hogy hektá- ronkint 20.8 mázsa gabonát és 260 mázsa cukorrépát takarítsanak be. Az állattenyésztők vállalták, hogv túlteljesítik az állattenyésztés fej lesztéscnek tervét s minden istál- lózott tehéntől 5 ezer liter-tejet fej­nek ebben az évben. * Leszállít az. est. A rádióközpont befejezte adását. Hazafelé induluaik az emberek. Hazafelé tart Jakov Matyusko traktoros, Fjodor Kova- lenko kolliozparaszt, Jevdokija Ku- benko fejőnő. Matrena Matyusko sertésgondozónő és mások. Ezen a napon minden gépkezelő és kolhoz- paraszt kiváló munkát végzett a ve­tésnél és az állattenyésztő telepe­ken. Holnap pedig új erővel fognak munkához hogy tovább erősítsék a közös gazdaságot — a koLhozpa-rasz- tok jómódú és kulturális életének forrását. „AZ ÉN HÁZAM" Irta: OLGA KOZSUHOVA (Elbeszélés) A sotéLsárgéra festett többem slel es hás- kiemelkedett az egész negyedből. Amikor Lém először lépett be az udvarba, kissé furcsán érezte migát. Néhány lakásban már égéit 0 villany. Az ablakokban, a fehér függönyök mögött árnyékok mozogtak: ott éltek azok az emberek, akikkel Lénának meg kellett ismerkednie és valami újat kellett aéhia nekik. Léna nép­nevelő volt.. . A főiskolán, a Komszomol-bizoUsAg ülésén azt mondták neki: — Komszomolista vagy, jövendő pedagógus. Uj feladatod felelősséggel jár, úgy teljesítsd, ahogy az komszo- moHs'áJioz illik. Ez a munka sok- mindenre megtanít . ■ . Léna már tudta: minden munka tanulságos. Be mi az, amire ö rneg- ianíthalm az emberekéit Mit mond­jon nekik? Mivel kezdje? Míg a, behavazott nagy udvar kö­zepén állt, gyapjúkesztyűs kezében gyűrő gette a választók névjegyzékét. Csendesen hullott a hó, s belepte Léna fejkendőjét, kabátgallérját, vállait. Hangos ajtócsapódás hallatszott most. Jól megtermett, szőrmesapkás, vattazubbonyos fiatal fiú indult a lépcsőház felé. Amikor Lénát meg­látta, kihúzta magát, zsebretett kéz­zel közeledett hozzá. Vidám arca fe­lelt egy vüágosszőke hajtincs bújt ki sapkája alól. — Kit keres? — kérdezte mély hangon. — A választókhoz jöttem, — mond­ta Léna. — Népnevelő vagyok. — A válaszió-ó-ókhoz... — húzta el a szót. — De melyik családhoz? Léna megmondta. — Megmutathatom... — szólt a fiú. UIközben összeismerkedtek. — Viktor a nevem, 15 éves vagyat;, — mondta a fiú. Léna többnek 'gon­dolta. — Tanulsz? — Igen. Esti iskolába járok. Fölértek a második emeletre. Vik­tor bekopogott az egyik lakásba. — Nyisd ki. nagyanyái — kiáltott be az ajtón. Belülről lépés:/; hallatszottak, majd kulcs csikordult a zárban. — Jövök már, Vityok... Ki van. veled? — Népnevelő.,. — mondta Viktor és clőreengdle Lénát, A kivilágított előszobában idősebb nő állt. Szép ősz haját kontybakötve viselte. — Jaj, szegény gyermekeim, bizto­san átfagytatok. Hideg van az utcán! Közben lesöpörte a havat Lém ka­bátjáról. — Tegye le a kabátot, ked­vesem, melegedjen meg... Vityok, miért nem segítesz? — Csak egy 'pillanatra jöttem, a listát kell ellenőriznem, — szabad­kozott Léna, — Pillanatról szó sincs! — mondta nagyanya és kinyitotta a szobmjiót. — Jöjjön csak be. Az ilyen öreg­asszonyok, mint én, úgyis mindig eguedül vannak, Tea. áfonyabefőtt, meg sütemény került az asztalra. Közben beszél­gettek. Nagyanya örömmel fogadta, hogy nála tartanak megbeszéléseket a vá­laszúkkal. Csak azt kérte, hogy hozzanak térképet, mert ha vibÍQ- pólUikáröl hall. szereti nézni, mi, hol történik... Léna megígérte, hogy legközelebb térkénét is hoz. Búcsú- záskor meghívót adott nagyanyának egy közeli hangversenyre. Léna ezután egy Szitálin-díjas ve­gyészprofesszor lakásába ment Vik­torral. A professzor tréfásan megkér­dezte Viktortól: — A népnevelő ulitásra lettél? — VáUonveregette Viktort, majd Léná­hoz fordult: — Tudja-e, hogy ez a fiatalember mennyire érdeklődik a vegyészet iránt? És nagy érzéke is van hozzá. Ha elvégzi az esti iskolát, odaveszem magamhoz a főiskolára. Csak igyekezz, Viktor, hogy csupa kitűnő legyen, különben nem leszűrik jóbarátok. Mikor a harmadik lakáshoz értek, Viktor búcsúzni akart, de Léna tar­tóztatta, — Gyere csak velem, így vidámabban megy a dolog. A pro­fesszor is mondta: te a ,,népnevelő utitársa“ vagy... í* Léna azután csaknem minden nap elment a házba. Hol könyveket, hol hahóitokat, hol térképet vitt magá­val. Viktor az ablakból látta, mikor jön és rendszerint már a lépcsőház­ban várta. Ha a házgondnokkal ta­lálkoztak, megkérdezték: — Megcsinálták már a tetőt a 35-ös lakás fölött? — Már elkezdték — mondta a gondnok. —. Még csak most kezdik? — kér­dezte rosszalóan Léna. — Igyekezze­nek. különben lesz mit írni a fax­újságra. * A választás napján a választókör­zet bejáratánál fúvószenekar játszott. Családostul, ünneplő ruhában jöttek a választók, lábuk alatt csikorgóit a hó. A város fölött fehér felhők szól­tak a világoskék februári égen. Léna várta az „övéit“. Nagyanya már messziről integetett Lénának. Viktor, mikor Lénái üdvözölte, na­gyot sóhajtott és bánatosan nézett a szavazóhelyiség felé. — Irigyíed őket9 — kérdezte Léna. — De még mennyire! Még csak 15 éves vagyok. Jött a vegyészprofesszor is népes családjával. Mindannyian kezetszorí_ toltak Lénával. Meghívták vacsorára. A professzor Léha fülébe súgta: • — Nem vagyok már fiatalember, de megérem még, hogy magára sza­vazhatok,... ­* Lezajlottak a választások. Lénát a t-egjobb népnevelők között emleget­ték. Most már ő is átadhatta tapasz­talatait az \újoncoknak. Egy népne- vélőbrigád élére állították. A sokemeletes nagy házba Lém most már úgy lépett be, mintha haza menne. Ahol azelőtt salakdombok sc. tótlettek, most virágágyak adtak. Ültetésüket Léna javasolta. Tavaszi estéken együtt kertészkedtek a pro­fesszorral, Viktorr-d és a ház többi lakójával. A georginákat a házgond­nok ültette a középső virágágyba. Aztán elmondta Lénának, hogy se­gíteni akar a gyermekek sportpályá­jának építésében. A sportpálya el is készült. Négy év telt elf Léna most már nem egyedül jött ,,az ö háziba''. Magas, bőrkabátos egyetemista kísér­te. A bejáratnál sokáig álltak és be­szélgettek. — Megyek, mert várnak rám, — mondotta búcsúzkodva Léna. — Sok szerencsét! — szólt nevelve a fiú. Négy év alatt megváltozott a hát és vidámabb lett az élet. Nagyanyó szobájában a székek a sarokba kerültek, a szoba közepén piros, kék és zöld kockákból apró ház épült. Az asztal mellett háromke­rekű bicikli áll. Az egyik szék dől gyermeklábak kandikáltak ki: a kis unoka van itt vendégségben és „há­zat épít". A kis Vologya látogatását a házban,,Vologya önkényuralmának‘‘ nevezik. Nagyanyó, akárcsak négy évvel ez­előtt, sürög.forog a házban. Leánya az óráját nézegeti, színházba feszül­nek a tériével. Léna a padlón * ül, összeszedi Vologya hadizsákmányát, majd megiszik egy teát a nagyanyá­vá!. Kínt megszólal a csengő. — Talán Vityok jött meg az egye­temről, — találgatja nagyanyó. — Gratulálhattok, — hallatszik már asz előszobában a belépő Viktor hangja, — népnevelő lettem, beosz­tották a választási körzetbe. Most már nemcsak „utitárs“, hanem ön­álló népnevelő vagyok!.,. Viktor büszkén veszi le meszes és agyagos kesztyűjét. — Ma jól dolgoztunk! Csuda jó érzés a saját kezünkkel építeni -n egyetemet!.... És látni a magas áll­ványokról a város fényeit... Valami gyönyörű! ... Léna későn került ki a házból. Amíg az utcán ment, az életre gon­dolt, amely szemük láttára változik és azokra az emberekre, akikkel népnevelő munkája alatt .találkozóit. Mondott nekik új dolgokat, de még többet tanult tőlük. Nagyanyától ázeretetet, gyöngédséget az emberek, kicsinyek és nagyok iránt; a piofei:- szortól nyugodt áll hat at o s súgói, kitár tást, minél több tudásra törekvést. Viktor a szeme láttára fejlődőit:, nyughatatlan kisfiúból, komoly fő­iskolássá nőtt. Vájjon fejlődik-e to­vább, lesz-e belőle a nép igazi neve­lője? Amikor Léna a „síipl* szót hallot­ta, mindig a választókra gondolt, ők viselték a háború terheit, ők dol­goztak és harcoltak; most újból dol­goznak, építenek, gyógyítanak és ta­nulnak. Végigment a Vörös téren a Kreml tornyai alatt, a mauzóleum előtt, ahol merev mozdulatlanságban álltak az örök. Aztán felnézett a palota abla­kaira: ott ül össze holnap a Len- felső Tanács, onnan irányítja az or­szág népét új munkára, új győzel­mekre. 5 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom