Tolnai Napló, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-01 / 102. szám
Harcos üdvözlet a testvéri népi demokráciáknak, a világ minden, szabadságért és békéért harcoló néoének! A telsőnyéki „falusiak44 és „rinaldóiak44 viszáiykodásai í nlítszlasi nagygyűlések Nagy hiba^ ha egy családban nincs egyetértés, de még nagyobb, ha egy egész falu kettészakad és a két rósz egymással viszálykodik. Felsőnyék esete eleven példa erre. A község évek óta ..falusiakból és „rinaldórakbóí“ áll. A két rész között állandó viszálykodás, megnem. értés tombolt. ,.A falusiak“ szinte nem is beszéltek egyenlőiéiként a .riaaldóiakkal“, mivel azok jórésze újgazda. A valóságban pedig erre az elkülönítésre semmi alap nem vált, hiszen mindkét ..negyedben“ akadtak jól teljesítő, a mezőgazdasági munkálatokban élenjáró, becsületes gazdák, de ugyanúgy voltak olyanok is, akik bizony nem állták meg helyüket, amikor kötelességfeljesítésről, vagy gazdálkodásról vo.lt szó. A község rendszerint hátul sétálgatott a versenyekben. Ezt a szégyenfoltot közös erőve! kellett volna letörölni. Ehelyett a „falusiak“ mindinkább olyan ezámkivetetlféléne.k tekintették a „rlnaldóiakat“, ellentét volt a két „fél“ között. _ , Mindezt látták a ..rinaldóiak“, látták azt K begy a községben nincs senki, aki orvosolná jogos sérelmüket. Sem a helyi pártszervezet, sem a helyi tanács, n ein gondoskodtak a bajok igazságos megoldásáról, a . rinaldóiak“ egyenlő, dolgos félként való elismeréséről. Követkéz, ménye az lett, hogy kezdtek magukba zárkózni. Ha ügyes-bajos dolguk volt, igyekeztek azt magúk közt elintézni ahelyett, hogy a helyi tanácshoz fór. dúltak volna segítségért. „A úgy sem képviseli a mi érdekeinket — mondogatták. A helyi pártszervezethez sem voltak nagyobb bizalommal, hiszen nem érezték minden nap, min. den órában, hogy felfigyel] «érelméikre, gyógyítja azokat. Röviden: tavaly ősszel óta külön „köztársaság“ volt kialakulóban a felsőnyóki „Tina!dó-negyedben“. Már az egyes törvényeket sem akarták elfogadni: „Minket az nem -érdekel“ — mondották. Amikor pedig híre jött a választásoknak ellenzéki hangok terjengtek. A tanácselnök, Zám. bó József ezt azzal magyarázta, hogy a. katolikus pap és a kulákok terjesztik. Letagadhatatlan tény, hogy a fekeiteruhás és az ugyanolyan sötét- lelkű tisztelendő úr és a kulákok igencsak „készültek1 ‘a választásokra, de emellett máshonn-ét is fújt a szél, m-á6 gyökerei is voltak a „rinaldóiak“ sérelmeinek. ,,A tanácselnököt? Jóformán csak tűikor láttuk, ha valamiért bementünk hozzá a hivatalba. Közénk legfeljebb csak akkor látogatott el, ha valamit kért“ — ilyen és ehhez ha. sonló válaszokat hallani az egész „negyedben“. Felvetődik a kérdés: I a tanácselnök hogyan élt a tömeg körében, hogyan képviselte minden téren ügyeiket, Zámbó József tanácselnök elvtárs nem ismerte a „rinaldóiak“ problémáit, hisz nem élt köztük, nem méltatta őket ennyire. A „riualdóiak“ sérelmei A„rinaldói“ részen lévő szövetkezeti bolt kezelője megbetegedett, az üzletet ezért hónapokig nem nyitották ki. Az ottani lakóknak sokszor kilométereket kellett gyalogolniuk élesztőért, vagy gyufáért. A községi tojás, és baromfifelvásárló Naszári Lajosné régi kofaasszony, akit hamis üzletei miatt minden becsületes dolgozó gyűlölt a faluban. Amióta pedig szövetkezeti tojás, és baromfi- felvásárlóként szerepelt a község életében felfigyeltek arra is a dolgozók, ha otthon lemérték az árut, az Naszáriné mérlegén mindig kevesebb volt. ..Ilyen ember, hogy lehet vezetőállásban“ — kérdezgették egymástól a dolgozók és válaszképpen inkább nem teljesítették beadási kötelezettségüket. A tanács minderre nem figyelt fej. A legeltetési társulat elnöke is olyan ember, hogy az mindent megtett, csak éppen a község, a dolgozók, érdekeit nem képviselte. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen Egyed Sándort, mint régi levente- oktatót semmi sem fűzte a dolgozókhoz. A tanács ezt is tűrte. „Sőt még olyan dolgokat is eltűrt, mint amilyen tavaly történt — erősíti meg Hollóéi János dolgozó paraszt a „Tináidé“ egyik lakója. — a Siómentén több, mint száz kisebb gazdának volt 4—600 négyszögöles területe: rét, szántó. Ez olyan „senki- földje“-féle volt és nem is íratták a nevünkre, csak egyszerűen munkáltuk. Tavaly azonban a legeltetési társulat rátett« a kezét. A kezdeményező természetes Egyed volt, segítője pedig a lanáos. Jó, jó, ez eddig még rendjén lenne, de amikor megtudtuk; hogy a tanácselnök helyettese I. Kiss József is ,,béreli“ ott magának néhány holdat, Egyed is 2—3 holdat, akkor aztán dühösek lettünk. Hát ez az igazság, hogy akik közel vannak a tűzhöz, azok melegednek? Nekem az a véleményem, hogy a tanács nem jól teszi, ha megtűri az ilyen igazságtalanságokat.“ Most nézzük meg, hogy a tanácselnök hogyan vélekedik erről a föld- ügyről: „Nagyon helyes, hogy így történt — mondotta, — Egyedről pe. dig az a véleményem; nekem édes mindegy, hogy a legeltetési bizottság elnöke.“ A nemrég választott községi pártvezetőségnek, Kocsis Pál titkár elv társsal az élen. azonban nem mindegy. Azon a véleményen vannak, hogy vezető helyen csak be. csületes ember lehet, olyan aki a dolgozók közül került ki. Elhatá. rozta a vezetőség, hogy alaposan utánanéz Egyed tevékenységének és megteszi a szükséges intézkedéseket. Ugyancsak tisztázni fogja a siómenti földek ügyét is. Nem fogja eltűrni, hogy a tanács baráti alapon ^intézze el.“. A pártszervezet közbelép Néhány nappal ezelőtt a „rinaldó- negyedben“ Kocsis elvtárs kisgyű- lóst tartott. Ezen a környékből mintegy hatvanam jelentek meg. A dolgozók elmondották panaszaikat. Kiderült, hogy a tanács eddig „balkézzel“ kezelte a „rinaldói“ dolgozókat és ez nyomta rá aiz előző párttitkár, Takács János munkájára is a bélyeget. Kocsis elvtárs mindjárt látta, hogy ez nem mehet így tovább, hiszen pártunknak nem ez a politikája, ellenkezőleg, harcol minden olyan megnyilvánulás ellen, ami ellentétes a dolgozók érdekeivel. Válaszképpen azóta már új, becsületes tojásfelvásárló vám, megnyílt a „Timaldóm:- gyedben'* a föl idm űvessz ö ve tkteze t, fióküzlete és a többi ilyen problémák intézéséhez is hozzáfogott a pártve. zetőség. Azaz gondoskodik arról, hogy ne Hegyenek ,,falusiak“, „rinaldóiak“, hamem csak feteőnyékiek, akik kéz a kézben harcolnak a község jó hírnevének megszerzéséért. A ..rinaldóiak“ pedig így beszélnek: „Mi eddig is iparkodtunk becsületesen dolgozni, a begyűjtésben is megálltuk helyünket, egy-két kivétel®!. Ezentúl is követjük a Magyar Dől. gőzök Pártja útmutatásait, mert látjuk, hogy az a mi érdekeinket képviseli: egy emberként szavazunk a Népfrontra. * Ideje lenne, ha a járási pártbizottság és a járási tanács végre utánanézne ezeknek a feCsönyéki ügyeknek és ne tűmé el a tanács felelőtlen, rossz munkáját, egyes ügyek igazságtalan elintézését. MÁJUS 1-ÉN Szekszárd: Bognár József belkereskedelmi miniszter és Szabó Piroska elvtársnő, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. MÁJUS 3-ÁN Paks: Vass Istvánná elvtársnő, az MNDSZ főtitkára. Május 1-i választási gyűlések: Tolna: Pataki Ferenc. Decs: Soltész Iicz.sö és Andi Józs cf. I add: Sajgó Ferenc és Hosnváns zki János. Báta: György József. Dunaföldvár: Tuska Pál és Pulia Lászlóné. Bölcske: Varga István és Scbcsty én István. Gyürköny: Harsa József. Simontornya: Szehás Antal és Hermann Károlyuc. Hőgyész: Illés György. Pálfa: Hoffmann János és Pénz es Béla. Kistormás: Fehérvári Antal és M ónus Islv»» Bonyhád: Orbán János és Landtier Mária. Zomba: Vígh Dezső és Bogos Domokos, Tevel: Ambrus!cs József. N'agymányok: Iváncsik Lajos. Gyulaj: Kócs Árpád. Szakcs: Bölkényi Sándor. Tamási: Somi Benjamin. Regszemcse: Percest Ferencné. Pincehely: Péti János. Szakály: Somi Benjáminná. Koppányszántó: Márton Andrá» Gyönk: Hákn László. Varsád: Kurucz István. Keszőhidcgkút: Kurilla József. Kajdacs: Brebán János. 'Felsőnyék: Dr. Kurnik Ernő. Mucst: Lippai István. Értény: Katona József. Dalmand: Németh Lajos. Gerjen: Szabópál Antal. Szedres: Horváth Jánosáé Alsónyék: Dnlai Káról, Medina: Esküdt Lajos. Várdomb: Rotter József. Blkács: Szalai Lajos. A Ml KÉPVISELŐ JELÖLTJEINK Lanier Mária, kétszeres sztahánavisti tű öno Landher Mária kétszeres sztahanovista tűzőnőt,’ a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói képviselőjüknek jelölték. Landher Mária elvtársnő, a jelölő- gyűlés óta újabb sikerekkel bizonyítja be, hogy a Cipőgyár dolgozói jól választottak, Mint a könnyűipar kiváló dolgozója, nagyszerűen helytáll a választási békevers-enyben, a felajánlások teljesítésében. Landher Mária ettvtánsnő munkája komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a Cipőgyár tüződe üzemrészének dolgozói állandóan túlteljesítik tervüket. Az el- múlt évben még sok volt a fűződében a 100 százalékon alul teljesítő dolgozó. Ekkor indítottak egy iskolát, ahol ő is jó felvilágosító munkát fejtett ki a 100 százalékom alul teljesítő dolgozók megszüntetéséért. A félszaibadiMsi hét alatt átlagteljesítménye meghaladta a 173 százalékot. Ezzel az eredményével még mindig nem elégedett meg, még nagyobb 'í'dmények elérésével akar eleget tenni a dolgozó nép bizalmának. Április hónap U. dekádját 180 százalékra teljesítette. A híres kétszeres sztahanovista tűzőnő minden per. cet kihasznál annak érdekében, hogy napról-napra emelni tudja átlagteljesítményét. Landher Mária elvtársnőt azért is becsülik, szeretik dolgozótársai, mert rendkívüli türelemmel, odaadással segíti az elmaradókat. Különösen az utóbbi hónapokban fordít nagy súlyt a lemaradók segítésére. S munkájának mindig meg is volt az eredménye. A tüződe műhelyrész az elmúlt évben még nem fejtett ki olyan jó- munkát, mint most, ma viszont a felvilágosító munka nyomán elérte, hogy álig agy-két kezdő nem teljesíti a 100 százalékot. Az ő munkamódszerével dolgozik Effinger Anna, Richl Istvánné, Rausch Henrikné, Husztus Jánoené, Keresztúri Margit, s még sorolhatnánk így tovább, akik ma már valamennyien a 100 százalék fölött teljesítik napi tervüket. De segítségükre lesz a továbbiakban is a kezdő tűzönöknek. ígéretet tett: a kezdő, fűzőket tapasztalataivá!, Iá' nácsaival segíti, hogy a második ne gyedév végére egyetlen egy 100 százalékon alul teljesítő dolgozó ne legyen az üzemrészben. A termelési munka melllett kiveszi részét az agi- tációs munkából is. A Vörösmarthy utcában, három házban végez állandó népnevelő munkát, ahol megmagyarázza a most bekövetkező választás fontosságát, rávilágít azokra a beruházásokra is, amelyek ezalatt a rövid idő alatt hazáinkban megvalósultak. A Bonyhádi Cipőgyárban, de egész Bonyhádion tudják, hogy Landher Mária elv társnő gazdag tudásával, a szocialista országépítésben való harcos helytállásával méltó az Iránta tanúsított nagy bizalomra, méltó a képviselőjelölitségre. Ambrusits Mihály elv társ, Steib An tabló elvtársnő munkatársainak, de valamennyi dolgozónak ez a véleménye. RÉQI MAJWS ELSEJÉK szárúi gimnáziumok tanulói. S ami. kor este kigyúlmk a május elsejei 'tűzijáték rakétái, a szekszárdi dolgozók azzal a boldog tudattal térhetnek nyugovóra, hogy a megérdemelt ünnepből új erőt meríthetnek a további győzelmek kivívásához. De vájjon gondolnak-e arra, milyen hosszú út vezetett a keserű elnyomatás éveitől a szabad májusokig, mennyi szenvedésen, megaláztatáson kellett átmenniük a dolgozóknak, míg kitűzhették ,,a sötét gyárra az Ember ötágú csil- • lagát'“! 30—40 évvel ezelőtl is megállt .a munka Szekszárdon, a nyomdában leálltak a szedők, s nem volt, aki elindítsa a gyors- sajtókat. A kőművesek sem mentek ki az építkezésekhez, sőt Tolna megye nem egy falujában akadlak dolgozó parasztok, akik ünneplő - ruhát öltöttek ezen a napon. „Ci- cáztak a szép csendőrtollak“. — mint József Attila írja versében, azt azonban senki nem tudta megakadályozni, hogy Szekszárd legjobb dolgozói ne gyűljenek egybe az egykori Kiserdőben. Ezekről a régi május elsejékről beszélgetünk az egyik legöregebb szekszárdi nyomdásszal, Kovács Pállal, aki Május elsején a. világ minden táján ünnepelnek a dolgozók: a 800 milliós béketá- bor népei a kivívott szabadságot köszöntik a munkásosztály hagyományos ünnepén, de ezen a napon nz. imperialista országokban is meg. áll a munka, vörös és nemzetiszínű lászlókat lenget a májusi szél s a dolgozó milliók gondolatban ott vannak a béketábor fővárosa, a boldog. Moszkva utcáin, ahol legmagasabbra csap az öröm lángja. A magyar nép is ünnepel: nincs olyan kis falu az országban, ahol ne gyűlnének egybe a. dolgozók ezen a napon s ünnepi felvonulással, vidám énekkel ne ünnepelnék felszabadult, boldog életünket. A szekszárdi dolgozók is zárd sorokban menetelnek végig a város utcáin, piros zászlókkal és feliratos táblákkal, s mindenütt vidám arcok hirdetik, hogy itt is megváltozott az élet. A magasépítő vállalat dolgozói, nagy tervlétesUményeinlc, a gyapcttegrenáló, a gépjavító- üzem, az új bérház, a bölcsőde építői melleit ott haladnak a sző. vetkezetek, a népboltok, a kórház, ii posta, a vasút, az autóbusznál!«- iht dolgozói, de ott van az ifjú nemzedék is, az ipari tanulók mellett a leendő értelmiség, a székmár 1903-bcm is szervezett munkás volt. — 1908-bm egyesült a két szekszárdi nyomda, — meséli Kovács bácsi — s az új nyomda olyan nagy volt, hogy általában 100 munkást tudott volna foglalkoztatni. Mozgalmi élet csak ekkor indulhatott meg Szekszárdon, hisz ez volt az egyetlen olyan ipari üzem., ahol sokan dolgoztak. A mi példánk nyomán tömörültek szervezetbe a kőművesek, majd az asztalosok is. — Ebben az évben rendeztük meg az első szekszárdi május elsejei ünnepséget s attól kezdve nem' volt év, hogy meg ne tartottuk volna, — meséli Kovács bácsi. A legnagyobb ünnepség 1919-ben zajlott le: a győzelmes forradalom sok más egyébbel együtt meghozta az első szabad májust is. Szekszárd addig soha mm látott tömegmegmozdulással ünnepelt, az utcákon végig kocsisorok álltak, melyek a népviseletbe öltözött falusi dolgozókat hozták. — Jellemző, — emlékszik vissza Fodor Erzsébet, aki ma is a szekszárdi nyomdában dolgozik, — hogy a forradalom bukása után a * * * fehérek minden szervezett munkást letartóztattak. Abban az időben már az is elegendő ok volt a börtönre, hogy valaki szervezett munkás. Kovács Pál is több mint egy esz- tendeig rendőri/ felügyelet alatt volt. Azonban hiába volt a Horthy, korszak minden elnyomása, a csendőrök és rendőrspiclik roppant szervezete sem tudta megakadályozni, hogy a szekszárdi dolgozók ne ünnepeljék meg május elsejét. — Nyilvános ünnepségre gondolni sem lehetett, — beszél erről az időről Gyurkovics Teréz, aki 9 szintén a régi szekszárdi szervezett munkások közé tartozik. — Rövid megemlékezést tartottunk, persze minden szóra vigyázni kellett, mert állandóan ott settenkedtek körülöttünk a detektívek. Délután azonban mindig kimentünk a Kiserdőbe, majálist tartottunk, a fiatalok verseket szavaltak, tácol- tak. s itt, ott mindig felcsendült az Internacionálé dallama. 1945-ben minden megváltozott s azóta minden szabad májusunkat új és új munkagyőzehnek, a három, majd az ötéves terv egyre nagyobbszabású létesítményei jeleik. , — Amikor május elsején elnézem a mai fiatalokat, — mondja Kovács elvtárs — mindig arra gondolok, milyen boldog élete van ma a fiatalságnaJi.. A kollégiumokban lakó gimnazisták talán nem is gondolják, hogy azelőtt soha nem nyílhatott volna meg előttük a középiskola kapuja, az ipari tanulók pedig csak hírből ismerik a régi inasévek keserűségeit. De azért ott vagyok velük éti is s bár 67 észtén, dő járt cl felettem, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy megfiatalodott. Harminc, negyven évvel ezelőtt a szekszárdi dolgozók lopva, titokban készültek a május U megünneplésére. Csendőr szuronyok meredtek mögöttük és soha nem tudták mikor csap le rájuk a reakció keze. Ma május 1 tiszteletére új munkagyőzelmek születnek s a szekszárdi dolgozók boldog üröm-. rnel kapcsolódnak a munkásosztály nemzetközi nagy ünnepébe. (r>
