Tolnai Napló, 1952. július-december (9. évfolyam, 152-305. szám)
1952-07-20 / 169. szám
w fl Pt. r% 1952 JULIUS 20 ÉPÜL A KOMMUNIZMUS „Hittünk abban, hogy ez így lesz... JJ „Dicsőség a.Voiga-Don építőinek!'' *— kdáiitotbáik a szovjet emberek, akii? tájiéi ;lehettek, a két ősi folyó egye sütésének. „Járj. • saarencséve! Voiliga y-Don“ -7- mondogatnék aztán meghatottam A nagy nép évszázados álma valóra vált... A Voigia—-Don hajózható csatornán azóta végighaladtak az első hajók... :A cimljanszki tenger vize több, mini Hzáz kiflóiiiiéterré behatóit a Don -merni sztyeppék mélyére! A cimljanszki vi. tiérőmü máris ipari áramot szolgálj tat! Megváltozott minden a Don men. bén . . . Nyár van. A sztyeppe smaragdzöld Azelőtt ilyenkor porfelhőiket kavart 0 forró szél a kiszáradt sivatagban Igv volt, még a. múlt esztendőben is. Most (>edig a Volga és a Don között ta vak és öblök vizét födi ózza a szél Víz fakadt a már hosszú idő óta ki száradt sztyeppéi kutatkoan, buján nő a fű ott is. ahol azelőtt nem látott sznki zöldet. És a gabona! A hosszú kilométerekre nyúló lábiák soha sem látott gazdag termést ígérnék. Régebben, ha éjszakánként harmat ßdit a sztyeppére, nyomban fel is száradt. Most pedig megmarad estétől egészen addig, míg a nap már magasra hág. Azelőtt nem volt a sztyeppékén eső, most pedig bőven huh. ÍMindezt a csatorna segíti elő . . . A sztálingrádi területi Logovszkoje új íalu. Lakosai a Volga—Don csatorna vizével elárasztott, területekről jöttek ide A falubeli Kirov-kölhöz már megkezdte a gyapotültetvények öntözését. De a Volga—Don vize öntözi majd a kolhoz valamennyi földjét, legelőjét és gyümölcsösét. A Kirov kolhoznak két év mu va mór ezer hektárnyi öntözött búza és gyapotföldje lesz, jövedelme pedig 400 .ezer rubelről 3 millióra nő. Logovszkoje falu lakásainak élete gyökeresen megváltozik. — Várossá fejlődünk, ha mondom büszkélkedik egy idős kolhozpa- rnszt. Igaza van. Épül már a halkonzerv gyár, a bej feldolgozó üzem és — ami a. legfontosabb — a kikötő Az egykor sívár sztyeppére a bőség korszaka köszöntött be ... Egymásután helyezik üzembe az új, hatalmas öntözőcsatomákat, amelyek dúsgazdag terméshozamot biztosító, nőik a szovhoz- és kolhozföldeken. A Volga—Don igazi mesebeli gazdagságot visz azokra a helyekre), ahová — úgy látszott, — soha nem jut el a víz. De a víz megérkezett és örökre összeforrt a sztyeppéi tájjal.. A cámijamsek i kerület egyik légion^ tosabb mezőgazdasági ágia a szőlőmű velés. A szőlőskertek túlnyomó része azon a helyen volt, ahol most az új tenger hullámzik. Több, mint százezer szőlőtőkét kellett áttelepíteni. A sző íőtőkéfc máT fürtösödnek új helyükön. A cimljanszki tenger partján sudár, fiatal fák nyúlnak a magasba. A parton, épült új iskola falára táblát he. lyez.tek, amelyen ez álll: „tengerparti sétány." A. szovjet emberek birtokukba vették az új tengert, az ember által alkotott csodálatos műf^t. Nemrégiben adták Illírül, hogy a Volgáról a Donra ötven hajó érkezett. Jelenleg is számos hajó hadiad az ú'j (Viziúton. A csatorna hidrotechnikai berende zéseit automatikusan irányítják. Először a 4. számú zsilipet állították át au torna tiScus működésre A felső és alsó así'üpkapuk kinyitása és bezáró sa. a kapcso.’ólap emeltyűinek egysze rű lenyomásával történik. A kai) cső ló lapon lévő különböző műszerek lebe tővé teszik., hogy a kezelők lássák, mi történik: a zsilipkamrában. Az egész csatorna mentén tovább ío'ytátják a fásítást. Eddiig 150 ezer fát ültettek eb 1953 végéig a Volga— Don csatorna partjain 23 millió fát és cserjét ültetnek. Borisz Polevoj, a híres szovjet író ..Hajóval a vízválasztón keresztül“ c cikkében a többi között ezeket írj?: ,,Elhajóziunik az egyik új település meiHétt. A kis sztyepped városika lakói. akik szántén a csatorna én ítök kő zül válóik, itt is a partra sietnek, milter még/liátják gőzösünket. Valaki a parton hangtól csért formál kezéből és így kiáltja: Üdvözöljük hajósain ka 17 Vegyétek minél előbb birtokotokba csatornánkat! Alkony ódák. Az esti pírban kirajzolódnak a .vízválasztó építményeinek körvonalai: a csatorna felhitt. szinte'le, bogai látszó vasúti híd, amelyen eb ben a percben gördüli , át a hosszú te hervonáfc, a volgai- vízlépcső utolsó zsilipjének, a 9. zsilipnek a dombok fölött magasba nyúló- tornyán, A mesterséges dombok között hol megjelennek, hol eltűnnek a lépkedő exkavátorok emelő kar jaá. Ezek a gé pék most a csatorma partjain egyengetik az áíBfcaíTiu/k kiemelt toldhalmokait. „...A vízválasztón igen széles a csatorna. Csaknem harminc kilométer hosszúságban itt nem látunk olyan hata'mas hidrotechnikai létesítményeket, mint a volgai zsiliplépcsőnél — Egyenes viziút áll a gőzös előtt. A jxrrtokon vörös és zöld fényjelzések villannak. Közeliednek a fények. A gőzös lassan hozzáiSiímuJl a 10. zsilip beton kikötő falához. Áthaladtunk a vízválasztón. A gát mögött a héroszáévá vízgvüj tamedence vize ragyog a holldfénvben. Előriünk álil az út a Don és a cimljanszki tenger felié. De most máT nem feleié me gyünk, hanem leereszkedünk." * A Bugyoninij-kolhozbain az öreg ko zákok. levelét írnak a kommunizmus zseniális építőjének, Sztálin elvtárs. nak. Pjotr Prohorovics Krasznoscse- kov tollbamonid ja az „írnok" nak: „Mi most a sztyeppéi tenger partján lakunk — írjad! — szól közbe Iván Tyimoíejevics Pankratov. — Hittünk abban, hogy ez így lesz, Ez a gondolat élt már nagyapáinkban is." Az yimok" tolla gyorsan serceg a papíron. Az öreg kozákok szigorúan figyelmeztetik: — Nem felejtettél el köszönetét mondani Sztálin elviársnak? Szívből, létekből fakadó szavak kellenek ide... KÉT FELVÉTEL F. Kiszeíjov filmrendező legutóbb a Don-k őr nyéki kolhozok életéről forgatott filmet. Ha már erre járt, természetesen útbaejtette a Volgát és a Doni összekötő Lem in-csatornát és a C i m 1 j anszk i-tenge rt. Utoljára egy év elölt jártak erre, s a celluloid szalagon akkor is megörökítették az eléjük táruló tájat. Egyhangúan, unalmasan ásítozott a sztyeppe, a perzselő nap és a tájon átvonuló forró szél kiszárított mindent, „Reménytelenség“— ezt a címet lehetett volna adni an.nak a képnek, amelyet az operatőr gépe a múlt év két'S tavaszán megörökített. Kiszeljovék most pontosan ugyanarról a helyről fényképezték te a tájat, Uj látogatásuk alkalmával azonban nem ismertek a vidékre.. A helyen, ahol a múlt esztendőben a sárga sztyeppe sivársága nyújtózott, most tenger hullámzott: a Cilin janszki-tenger! És —« talán érkezésük tiszteletére — megmutatta, hogy nem akármilyen tenger! Zuhogott a zápor, az ólom- szürke égen villámok cikáztak, mennydörgőit, zúgott és tajlékzott a víz s a háromméteres hullámok játékszerként táncoltatták hátukon a tengeren keresztüligyekvő hajót : . . a felvevőgép lencséje mindezt hűségesen megörökítette . .. Ha egymás mellé teszik az egy, év Cepergésével készült két felvételt: az álmos sztyeppét és. a viharzó tengeri, senki sem hiszi el. bőgj’ ugyanazon a helyen készült. Pedig így történt .. . Tizenötéves a Moszkva-csatoroa Tizenöt évvel ezelőtt adták át a forgalomnak a 128 kilométer hosszú Moszkva-csatornát, amely■ összeköti a Volgát a Moszkva folyóval. A Voga vizét zsilipek lépcsője emeli fel 38 méter magasságba és még meredekebb vízlépcsőn ereszkedik te a csatorna a Moszkva folyóhoz. A csatorna útvonala mellett vizierőműveket, szivoAtyúál’omásokat, duzzasztógátakat, kikötő, két, zsilipeket és víztárolókat építettek. A legnagyobb víztároló á r,mosz. kvai teitgisr'*, 327 négyzetkilométer kiterjedésű. A Moszkva csatornán az elmúlt Í5 esztendő alatt tíz és tízmillió tonna különböző fehérárut szállítottak A Szovjetunió fővárosa ío'y ami kikötőjéhez naponta érkeznek teher, és személyszállító gőzöskaravánok az ország legkülönbözőbb vidékeiről. A Moszkva-csatorna egyik szakaszán áthalad a menetrendszerű hajó* Ahol már végétért az aratás Pjotr Makarenko brigádvezetőt, a Szocialista Munka Hősét búzakoszorűral Udvözük brigádjának tagjai a határidő előtt elvégzett aratás alkalmábóL A Yolga-Don csatornát Leninről nevezték el Moszkva (TASZSZ) A Volga-Don csatorna építői levelet intéztek J. V, Sz bálin hoz, amelyben bejelenti,k hogy a Völga-Don hajózható csatorna megépült. Megvalósult a Szovjetunió európai részén elterülő öttenger egységes viziközlekedési rendszerben való egyesítésének sztálini terve. Megvalósult az orosz nép évszázados álma a Volga és a Don egyesítéséről. A Szovjetunió minisztertanácsa meg vizsgálta a Volga-Don hajózható tssr torna építőinek jelentését és a Volga- Don hajózható csatorna átvételével megbízott kormánybizottság szakvéleményét. A minisztertanács megállapította, hogy a kormány áltat kitűzött feladatot határidőre elvégezték- Egyben. elrendelte, hogy a csatornát július 27-én adják át ünnepélyesen a forgalomnak és azt Leninről nevezzék el. V. MA TU LÁTOGATÁS JTadd menjek én Jnsérőnek a küldeménnyel, legalább meglátogatom a fiamat! — mondta Jefim Vaszüjevics Glabidov, amikor pirosló hónaposretekkel, hagyma,val, uborkával és sok egyéb zöldségfélével megrakták a tehergépkocsit. Ajándékot küldtek az öntözőcsatornák építőinek. .. És amikor a, munkástelep étkezdéje dőlt lerakták az értékes rakományt, Jefim Vaszüjevics visszaküldte a teherautói, maga pedig fia keresésére indult. Több, mint egy éve, hogy utoljára látta a fiát, GngOriji. A legkisebbel.! Nagyon büszke a gyerekeire. Négy fiút és egy leányt nevelt fel. s mindegyik remekül megállja a helyéi. Nazar agron&mus, Andrej az egész terület legjobb traktoros brigádvezetője. Nyikolaj főiskolás és kitünően tanul Nászt ja, a lány otthon dolgozik, a kolhozban, csak a legkisebbről, erről a Grigori jról nem hallott már esztendő óta. .. Nem hallott semmit, — pedig szór. r/almdsan olvasta az újságokat, s mindig abban reménykedett ■egyszer a fia nevével is találkozik. lkába! Olvasott rrz építkezés dolgozóinak hőstetteiről, de a fia nem, roll közöttük. Rossz érzés kezdte furdalni, a fin nem állja meg >■ helyéi, jó lesz utó.n/jnéznil * Grigorij, amint hazaérkezett a műn. kából, átöltözött. Este a klubban hangverseny va!$, oda készült. Indiáéban volt, amikor . belépett apja. Boldogan ölelték át egymást. Jefim Vaszüjevics szemügyre vette, a fiát. Megváltásodon, derekasabb lett, mióta utoljára látta. És milyen szép ruha van rajta! Elmondta, az otthoni újságokat, különösképpen hangsúlyozva, hogy mindannyian milyen jól dolgoznak. — Andrejből azt mondják, a7 idén a Szocialista Munka Időse, lesz... — mondta az öreg és jól megnyomta, a szót. — hálod, példát vehetnél róla,... — Kitüntetéseket mindenütt adnak a jó munkáért! — válaszolta a fiú egyszerűen. — Node, gyerünk az étterembe! Az úton bizonyára megéheztél. .. Ax öreg hiába *xahadd*nxoti ^ hogy hozott hazait,, Grigorij félretette a gyékénykosarat, azután elindultak... Az étteremben Jefim Vaszüjevics gyönyörködve nézett körül, Grigorij meg már rendelte az ételeket. — Először kérünk talán kaviárt heringgel, máma káposztáién est főtt- hússal, majd bárány sültet zöldborsóval. .. Amikor g leány elment, az öreg megkérdezte: Mennyibe kerül mindezr — A felszolgáló érti a dolgát, majd kiszámolja! — válaszolta Grigorij és vidáman nézett apjára. A vacsora kitűnő volt és utána meg indult a beszélgetés. Jefim Vaszüjevics mindig oda akarta terelni a szót, hogy megtudja, hogyan dolgozik a fiú. mennyire megelégedettelc a munkájával, de Grigorij fürge angolna módjára mindig kisiklott a kérdések hálójából. Egyszer Grigorij két f:,'al társa lépett az asztalhoz, megkéri ék, hogy a közeli napokban tartson előadás! számukra a koreai helyzetről. Jefim Vaszüjevics meglepetten nézett a fiára: — Mi vagy te, hogy így jönnek hozzád? — A Komszomol-szervezet titkára... Az- öregnd:, most még nagyobbra nyílt a szeme. Ezt majd elmondja otthon. Ez már valami! Bárcsak a munkájában is ilyen jól.menne minden, de erről nem akar beszólni... És hiába kerülgeti, nem tud vele zöld. ágra vergődni,... Elmentek, a. hangversenyre, s nagyon jól szórakoztak. TJtána nyugalmas pihenés következett, de az öreg- elolvas elölt jóidéig forgolódott: arra gondolt, hogy holnap mégis végére jár a dolognak, kiszimatolja: Griao ríj miért tiltakozik mindig, amikor a munkájáról van sző... * Másnap reggel meg is mondta: —r Szeretném megnézni, hogyan dolgozta/:! Nyugodtan, édesapám! — felelte a fiú. /. »»* c n * <> I." nn ü f> í 1 ti «**« shex. Grigorij lelkesen beszélt a hatalmas eredményekről. Kinyújtott karja mutatta a Lenin csatornát, azután szenvedélyesen magyarázott az öntöző.főcsatornáról, amelyhez a mellékcsatornák sokasága csatlakozik, 's mint valami óriás érrendszer viszik cl a vizet a távoli földekre, A csatorna partján topolyafák zöldéltek és a korareggeli nap fénye megvillant a messzi hatalmas víztükrön, a Cimljanszki tenger felületén. Hatalmas exkavátor mellé értek. ' _ — No, én már megérkeztem — mondta a fiú- ~ Hz nz én kedves gépem ... Munkához látott, A markolókanál a vöröses agyagba mélyedt, s könnyedén felemelte. Sötét porfelhő szállt fel, amikor a markolókanál a billenő- gépkocsira rakta a földei. Amikor meglett, a kocsi, tovagördült és új állt. a helyére... Majd a harmadik, a negyedik ... Jefim Vaszüjevics állhatatosan figyelte a fin munkáját. Amennyire meg tudta ítélni, jól. dolgozik a fia... De hót ennek megállapításában persze ’nem ő az irányadó... A jnrhá'ásbon a munkavezc. ■-*- tő mellé kerüli. Megismerkedtek: — A ..Vörös Fény" kolhozból vagyok. Tegnap egy kis zöldségfélét hoztunk ajándékba .. . — Tudunk róla, s nagyon köszönjük! Látom, érdeklődik a -munka iránt. .. Tetszik? — Nagyon!... Mondja —■ szólt közömbösen és arrafelé intett, ahol Grigori/ dolgozóit — az az exkavátorke., zelö nem dolgozik lassan? —• Miért dolgozna lassan? Fiatal..... — A fiataloknak még tanulni kett.^ — Mindannyiunknak tanulni kell és tanulunk is mindennap... Csák akkor végezhetjük igazán jól ® munkánkat ... Jefim Vaszüjevics bólintott. * Elmúlt a, nap ... Késő délután Jetim Vaszüjevics megint lement az építkezéshez. Újra találkozott a mun, hővezetővel, aki derűsen üdvözöltem — Látom, öreg, nagyon tetszik a munkánk, hogy még mindig itt van,. Úját gyönyörű ami itt (ör* tén k! — Ugye, jól megy a munka... És nézze meg azt az exkavátorkezelőt, akit reggel említett — Grigorij fc’A biccentett — ma megint ő került, est első hegre. Kétszázötven százalékot teljesített... Jefim Vaszüjevics szive megtelt melegséggel, Ezt... ezt. > * igazán nem gondolta... Amikor hazafelé ballagtak, hátba i* vágta Grigoríjt: — Te, lurkó, miért nem írtad meg soha, hogy ilyen jól dolgozol? A fiú csendesen felelt: — Miért beszéljek erről!... Az a természetes, hogy jói dolgozunk, mert tudjuk, miért dolgozunk... A.z új életért, a békéért, a kommunizmusért!. .. Egyébként azt- hallottam, már festik n lakásomat a Sztálingrádi Vj- zierönniveknél... őszre ott folytatom n :munkámat. — Ott is ilyen jól dolgozz fiam! — mondta Jefim Vaszüjevics, aztán csen Jesrn mentek tovább az alkonyaiban. Apa és fia.
