Tolnai Napló, 1952. július-december (9. évfolyam, 152-305. szám)

1952-07-08 / 158. szám

W J* P T. 6 3 tan jültus s A csibráki Viharsarok példamutatóan végzi az aratást A caíbrákí állomásról Szakály Ielé haladó vonat ablakából kitekin­ti utasok szorgos munkát Láthatnak ■t vasút mellett. A csibróiki Viharsarok t«rme!)őszóvetkezet a búzát aratja. A község valósággal kihaltnak Játszik, csupán az átrobogó gépkocsik tülkö­lése veri fel a csendet. Bent a terme­lőszövetkezetnél csak egy embert la­kájunk, a sertésgoxidozót. — Aki csak stem beteg, az kint van aratni — mondja. Valóban »erény munka folyik a ler- «röelöszövetkezet földjén. Nagy igyeke­zettel dolgozik Boros Elek munka­csapata, amelyikek előző napi munka­teljesítménye 162 százalék volt. Eb­ben a munkacsapatban húzza a ka­rait Hegyesi Gábor elnök is. A su­hogó kaszák nyomán zizegve hullá­sak a tömött kalászok az asszonyok «triói alá. Cyorsan szaparodnak a kévesorok. Menetközben beszélgetek Hegyesi eMarssal, hogyan haladnak « munkák. Büszkén mondja, hogy mióta megkezdték az aratást, 4 nap óta levágtak 10 hold repcét, 40 hold ősaiérpát, 45 hold rozsot és 30 hold búzát — Naponta mintegy 50 személy dolgozik kint a mezőn, mondja He­gyesi élvtárs. A tagság teljesen kive­szi részét a munkákból, aki nem be­teg, az mind a mezőn van. Megszilárdult a munkafegyelem is, ami azelőtt bizony hiányos volt és gátolta a szövetkezet fejlődését. A szövetikezreiben egy klikk volt, amely inkább bomlasztani akarta a szövet­kezetét, nemhogy a fejlődést segítette volna élő. Azóta már megváGtozott a helyzet. Ehhez nagy segítséget adott a minisztertanács határozta. Nálunk is sok olyan tag volt, akik állásúi gazdaságba, vagy különböző vállala­tokhoz mentek el dolgozni. Ezeket felszólítottuk, hogy álljanak munká­ba és hogy családtagjaik is vegyék ki részüket a munkákból. Legtöbb tag megértette ezt és mun­kába is álltak. Voltak azonban olyan tagok is, mini Magyaxi Lajos és Sa­lamon Ignác, akik azt mondták, in­kább ők is elmennek, de családjukat nem hozzák dolgozni. Hiába volt a meggyőzés, nem voltak hajlandók résztvenni a munkákban, elfelejtették azt, hogy mindenkinek ki kell venni részét a szocializmus építéséből, A Viharsarok termelőszövetkezet azon­ban fejlődik, egyre jobb eredményeket érnek el, ami a tagság szocialista ön­tudatát bizonyítja. A* aratás mellett a növényápo­lási munkák is folynak. A kukorica kapálást már kétszer, az ekézést há­romszor végezték el. Betakarították a takarmányt is. 1100 mázsa takar­mányt takarítottak be és ezenkívül a tehénnel rendelkező tagoknak ki­osztottak 150 mázsát. A takarmányra szüksége is van a termelőszövetke­zetnek, hiszen mintegy 600 darabra tehető a jószágállománya. Félévi ser­tésbeadási kötelezettségét 7 mázsával teljesítette túl a termelőszövetkezet. Elmondja még Hegyesi eb-társ, hogy a munkacsapatok versenyben végzik az aratást, amikor a napi munkát be­fejezték, a munkacsapat-vezetők fel­mérik a learatott területei és minden este értékelik a versenyt a végzett I munka szerint és az eredményeiket a ■tanácsnál és a tennglő^zöv étkezőinél kifüggesztik. Valóban bent a termelő­szövetkezetnél ki volt függesztve va­lamennyi napi eredmény. Az előző napon Boros Elek munkacsapata állt az élen 162 százalékos eredménnyel. A második Spanyol János munkacsa­pata 151 százalékkal, harmadik Tóth János munkacsapata 150 százalékos, negyedik Éppel István munkacsapata 118 százalékos, ötödik Steiner József munkacsapata 117 százalékos ered­ménnyel. Lassan beesteledik s a munka­csapat a kepék összerakásához lát hozzá. Hegyesi elvtárs még elmondja azt, hogy a termelőszövetkezet DISZ szervezete nem dolgozik úgy, ahogyan a párt segédcsapatának kellene dol­gozni. Ennek az oka, hogy a vezető­ség nem mutat példát, annak ellené­re, hogy Szántó László párt-iskolán és DISZ iskolán is volt, mégsem irányít­ja úgy a DISZ szervezet munkáját, mint kellene, inkább ő is a fegyelem megbontását segíti elő. Befejeződik a kepélés, a termelőszövetkezet tagjai liazamennek, hogy másnap pihent erő vei fogjanak munkához, hogy mielőbb elvégezzék az aratást, s ezzel segít­sék elő a. béke ügyét. Az usdi állami gazdaság dolgozói új munkasiker^kkel harcolnak a nagyobb termésért Kedves E-ivt á rsok! jük, hogy növényápolási munkáink­Az utóbbi napokban az újságot ol- Tasva, számtalanszor a szemünlkibe tűnik, hogy valamelyik álikimi gaz­daság vagy termelőszövetkezet milyen kiváló eredményeket, kimagasló tel­jesítményt ért el. Ezeket az újsúg- ciikkeket olvasgatva, arra az elhatá­rozásba jutottam, hogy én is meg­írom az elvtársiaknak, hogy mik tör­ténnek gazdaságunkba n. Az ősziárpa aratását, mely 155 hold Tolt, már nemcsak befejeztük, de az uzdi üzemegységünkben el is csépel­tük, Ebben az üzemegységünkben min­den munkát befejeztünk, így a tarló- hántást és másodvetéseket js. Kitűnő eredményt ért el a .,harc a bekéért“ cséplöbrigádunk, mely *k ősziárpa csépléséuél már az első érákban 315 százalékot crt el és teljes eséplési tervét 270 százalék­ra teljesítette. A 16 fő egy napi kere­sete 1020 forint és 10 mázsa őszi- árrpa volt. Termésünk holdanként 19 mázsa lett. Megkezdtük a 337 holdas búzánk aratását is, két nap alatt 120 holdat arattunk 1«, Az aralógép kihasználása íz aratási idény alatt eddig 85 száza­iét- s ezt még igyekszünk fokozni. Ez annyit jelent, hogy eddigi aratá- •tmikat 85 százalékban géppel végez­tük, de el akarjuk érni a 90 százalé­kot Az arató-gépek nyomában megy a lógereblye, s utána a tárcsa. Amit egyik nap learatunk, az másnapra *nár megvan tárcsázva. Másodveté- se-inket 50 százalékban elvégeztük. A többi bevetcn-dő területen még most folyik az aratás. Úgy számítottuk, hogy e hét végére a zab kivételével minden aratást elvégzőnk. Ugyanis a rozsunk már keresztben van, borsónk felgyújt ve, s a len aratását is elkezd­tük. Az erdőgazdaságok Páífai üzem­egységének dolgozói 30 fővel jöttek gazdaságunk segítségére az aralá-s, cséplés idejére. S hogy nem vendéges­kedni jöttek, az abból is látszik, hogy egy kaszás egy nap levágja a maga egy holdját. De nemcsak levágják, hanem fel is kötik és keresztbe rak­ják. De ugyanúgy eljöttek hozzánk az alsógödi nyugdíjas vasutasok és alsógödi asszonyok j$ segíteni, kik­nek munkájára jeülemző, a 73 éves Zsilinszki Elek mun­kája, aki a lucerna kaszálásában 136 százalékra teljesítette normá­ját és egy nap alatt 1300 ölet vágott le. Ezeknek a segítségeknek köszönhet­ik kai nem kellett megáJUmnk és az ara­tás alatt folyik a gyapot negyedik kapálása és már napokkal ezelőtt be­fejeztük a fagy utáni gyapotvetésék egy elés él is, melyből kivették részü­ket a sárszentlörinci iskola úttörő ta­nulói is. akik 47 hóidat egyeltek ki. Vagy nézzük a már háromszor meg­kapált kukoricákat, «melyben olyan gyapot előveteméhyű táblák is vannak, amelyek 35—40 mázsás termést ígér­nek. Embernél magasabbak és címe­rüket hozzák. Gazdaságunkban nap- ról-napra erősebb a munkaverseny. nagyobb a lendület és hogy ez nem frázis, ragadjunk ki néhány teljesít­mény V a sok közül. Gyapol,gperroete- zésbe.n Barta Ignácz és Farkas János 160 százialiéMbs átlagteljesítményt ér­tek el, napi keresetük 40.40 forint München (ADN): Két amerikai ka­tona Bamberg ben a nyílt utcán meg­támadott és a földre tepert egy 14 éves leánykát. A járókelők közeledés séoe az amerikai gonosztevők elme­nekültek. Fürth ben egy amerikai katona meg­támadott egy német nőt Kezében kés­volt. Kapálásban Kusma Anna 17S, Mihovics Katalin ISO és Mészáros Éva 112 százalékot értek el. Napi kerese­tük 31.21 és 39.12 forint volt. Vagy itt van például Müller Mária, aki gyű pót egy elés­ben a saját parcelláján 340 szá­zalékos eredményt ért el. s napi keresete 74.35 forint volt. De ezek csak kiragadott nevek, ki­ragadott számok. Ilyent és ehhez ha­sonlít meg tucatjával tudnék találni, s remélem nem fog rám megn-eheztel­ni sem Berta Mária, sem Csapári Bo­risba, sem Hermann Erzsébet és a többi, kiket hely hiányában ki kellett h agynom. sei közeledett áldozata felé Egy rend. őrőrjárat közbelépésével megakadd • yoztn a tervezett gaztettet. Nürnberg egyik üzletébe egy ame­rikai katona ütlegelni kezdte az el., árusítónőt, amikor az rajtakapta, hogy ellopott egy karórát. A tolvajt le­tartóztatták. Hűvös János gyapofagronómus, áll gazd. levelezője. A nyugat németországi amerikai megszállók újabb bűnteltei 99\ edd ahol éred“ — begyűjtés Bátaszéken ..Vájjon tudják-e egyes falusi párt- és tanács szerveink, hogy a* il>en „vedd ahol éred** begyűjtéssel a párt helyes paraszti osztály poli­tikáját helyettesítik, észrevétlenül ellenséges osztálypolitikával?" í megyénk területén ■is van egy néhány tanács, amelyre pontosan ráillik Horváth Márton elvtáis, d Központi Vezetőség ülésén mondott be számoljának szavai. Beszélgettünk, például Bátaszéken az egyik legjobb népnevelővel. Lojda Istvánná elvtársnővel, a Nagy Sarló 1. típusú tszcs elnökévelr a sertésbegyü/tés kérdésében, a bátaszéki viszonyokat figye lembevéve. Elmondotta, hogy neki 5') kg sertésbeadási Icöteleze'rscge voll, és 47 ptfó pótbeadása. Erre, mint példamutató népnevelő, Icaiéit egy W3 és egy 123 kilós sertést. Mint élenjáró békeharcos, ezenkívül te'ajánlott. **- nogy példát mulasson a többi dolgozó parasztnak — egy 139 kilós sertést Ennek leadása után még maradt neki egy kb 60—70 kilós sertésy, irtclyd már készített elő a jövöővi beadás teljesítésére. Azonban, míg .nini a tol­namegyei MNDSZz.ss'~<vvnk küldötte Budapesten az MNDSZ kor.gres'zu son vol. addig a tanács szervéi kínt voltak nála s még erre a sütésre is férjével aláíratták a szerződést. Lojda elvtárs-nönek ugyan az o véleményt, hogy ha a tanács intézkedése nem is helyes, őneki a béke többéi er, mini ez az egy sertés. Nekünk azonban más a véleményünk és más a vélemé. nye a kötelezettségek arányos elosztásáról a többi dolgozó parasztoknak is. Ez az eset már nem mod történt, de a falu szégyentáh'.nn még most. is látunk egy néhány kólákat kiírva, akik nem teljesH-dtéli sértésteszóL gáltatási kötelezettségüket, mint lassú Jenő, özv. Bálint Jú-'-osné, VohJ Kristóf és a többiek Nyilván ezeket a tanács nem ellenőrizte, hogy be­állították e azt a mennyiségű sertést_ amely kötelezettségük teljesítésé re elég, s nem is kötelezték őket. Ha pedig igen, akkor nem értjük és a becsületes dolgozó parasztok sem értik, a most felmerülő hangokat, hogy ezek szaladgáltak már mindenfelé, még Bálán is voltak, hogy megvegyek, de nem kaptak. Pártunk parasztpolltikájának nyílt megsértést-, ez, hogy * becsületes dolgozó parasztok, Lojda ’stvánné három, sőt négy sertést adja­nak le, míg a lent nevezett kulákok Szabotálják a beadást. Nyilván (j tó: riácsnak csak az volt fontos, hogy a sértés bejöjjön. Arra nem gondollak és nem is teltek intézkedést hogy a Lassú féle kulákok a l.ojdáné hárma, dik, negyedik sertését vegyék meg s7abadáron s az után teljesítsék kötele­zettségüket. Ez lett volna pártunk parasztpolltikájának helyes alkalmazása. me­lyet dolgozó imrasztjaink is élénken helyeselnek. Egyúttal az lett volna kétéves állattenyésztési tervünk sikeréért vívott harc egyik motorja. Tanulhat ebből a bátaszéki tárnics, de a többiek is, hogyan kell, par tunic. paraszfpolitikáját helyesen alkalmazni, hogyan kell á. becsűiét cs dol­gozó parasztokat segítve kíméletlenül harcolni s a rendeletek pontos be tartására szorítani a nép ellenségeit, a lculákokal. Az értény! Dózsa termelőcsoport befejezte 52 hold búzájának learatását Az árulásra a csoport egész tagságát mozgósították, kora hajnaltól késő es­tig dolgoztak. Az aratás időbeni el­végzésévé! megmutatták, hogy valóban harcolnak a békéért c-s hogy minden szem gabonává’ erősítik népi álla­munkat. elősegítik ötéves tervünk mielőbbi megvalósítását. Megállapították a A megye területén a húst eddig egy­séges kimérésben árusították. Tekintet nélkül arra, hogy a húsnak milyen részét kapta a vevő ugyanazon ára* fizetett érte. Mivel a dolgozók pa­naszkodtak, hogy több megyében csali egységesem kimérve lehet húst vásá­rolni a jogtalan előnyök kiküszöbö’.é. séro a bulik eres k ed el mi minisztérium elrendelte július 1 -tői kezdődően Bu dapesthez hasonlóan vidéken is csak részenként történhet a hús forgalma­zása. Július l-löl tehát marhahúsnál az eddigi 20 50 forintos ár helyett a leveshús. tarja, szegye, kilónként 19.20 hús részenkénti árát forint, pecsenyehús csonttal 21 forint, pecsenyehús csont nélkül 25.40 fo­rint. Borjúhúsnál a kilónként 23.30 to, rintos ár helyett a pörköltnek való borjúhús, tarja, szegye 19 forint; a sütn i való borjúhús csonttal 23-30. — csont nélkül 28 forint, a borjúcomb csonttá 27 forint. A sertéshúsnál az egységes kilónkénti 26.40 forintos ár helyeit fej 25.60, a2 oldalas 27 forint, a comb lapodra, tarja csonttal 28.90 forint, a buszu karaj 32.10 forint. Megyei tanács kereskedelmi osztálya. Részletei; köziünk az Országos Béketanács kiadásában megjelent ,,Hősök, költők; gyerekek a kar­MEHAY TIKOK KOREAI NAPIM coLó Koreáról'1 című brossurájá- ból. Balu, június. A Rákosi Mátyás kórházban töltök néhány napot. Alkonyattájt kisétálok egy szomszédos dombra. Leülök, a ré­tet nézem. Egy csapat gyerek áll a domb-tö­vében. Ahogy meglátják, hogy jövök, magyar orvosnak hisznek és éktelen ordításba kezdenek: Szerbusz! Szerbu-sz! Azokban a falvakban, ahol a Rá kosi kórház állomásozik, ez lett az általános köszöntés. A kórház több ki. sebb faluban van és ennek megfelelő­en a szerbusz szónak különböző táj- szólásai alakultak ki. Az egivrk falu­ban ..szerbusz!“, a másikba^ „szerbá-s. kok“ és megint egy másikba valami eddig felderítetlen oknál fogva csak egyszerűen „szerbe." Letelepedek a dombon. A gyerek csapat utánam viharzik. Leülnek ők is a fűbe és várakozóan rám meresz­tik a szemüket. Hát. igen. móst illenék, meg jói is esnék eg.y kicsit elbeszélgetni nyel­vükön. De szégyenszemre egv észtén­igen. nem, van ross-z, jónapot és még egynéhány szó. Ök kezdik a ..beszélgetést“. Az órá­mat mutatják, hallgatják a ketyegé­sét, aztán az egyik megkérdezi: — Vengrija? Azaz, magyar gyártmányú óra? Az órám svájci nevét már ismerem, de azt, hogy Svájc". semmiképpen sem tudom elmagyarázni. Böngészni kezdik az óra számlap­ját, hátha el tudják olvasni a máxká ját, nem megy. a latin betűket nem ismerik. No. gondolom magamban, itt a leg­jobb alkalom, hogy tudásomat meg- cs-iMogtassain. Már mint azt. hogy ha a koreai nyelvet nem is. de a koreai ábécét megtanultam. Előveszem a noteszomat és a tolla. i*at. aztán leírom latin betűkkel, hogy ..Movad-o“, alája pedig úgy, hogy minden betűt betű alá. leírom ugyan­akkor koreai írással is. Ez aztán tetszik a gyerekeknek. Egy nyolc év körül srác rámnevet és ro- k-onszenve jeléül oidalbabök. — Hogy hívnak? — kérdezem. (A kórházban tanultam, a beiegfehréteíi osztályon.) — Ko Szűk. Popom a tokát és írom a nevet ko­reaiul. Ez még jobb kedvre deríti őket. Egyszer csak odateszi az ujját a no­teszlapra és azt mondja:- - Vengrij. Ami nyilvánvalóa^ annyit jelent, hogy most magyar betűkkel írjam le a nevét. Leírom neki. Mulatja, hogy adjam oda neki az oldali. Kitépem, odaadom. Erre se szó. se beszéd, elémáll egy másik gyerek és harsányan bemutat­kozik: ■ ‘ Pák Szón Ha Nincs helye vitának. Már írom is a nevet, koreaiul, magyarul, aztán té­pem ki a notesz-lapot. Jön sorra a többi: Ha Pong Dza, Kim Cse Chun, Li Ok Szun, Jón Von Szum ... A végén pedig sovány lesz a notesz Már mindegyik megkapta a maga névjegyé:. Hosszasan, alaposan meg­nézegetik. Megint elakad a beszélge­tés. Megint ók találják meg a folyta­tás módját. Ezután a nyakamban lévő fényképezőgép után érdeklődnek. A gépet az esti sétára, kaptam kölcsön egy lengyel barátomtól, hátha sike­rül egy szép felvételt csinálnom a nap temen térő!.­— Vengrija — vengrija? — kérdezik újból. — Nem magyar, Szőrén, azaz szov­jet. Széles moso-lvra ragyog a-z arcuk. — Szőrén, Szarén, Szófen! szállá m csoszomnida! (Azaz: a szovjet embm cek jók.) —■ Csoszomnida — mondom én is, —a szovjet emberek jók. Az egyik felkiált: — Vengrija szalum csoszomnida (Azaz: a magyarok is jók.) Rajtam a sor: — Oseszon szalum csoszomnida mondom, — tehát: a koreaiak jók. Tapsolnak, a kezemet szorongatják. Magasba lendül a vidámság, amikor hirteöen az egyik sovánv fiuoska ko.. molyán megszólal: — Mikuk szál am hapomnida! (Az amerikaiak rosszak.) — Az amerikaiak rosszak — bonn­iunk rá egyszerre valamennyien, ök koreaiul mondják, én önkéntelenül :s magyarul. De a nyelvi különbségek most nem fontosak. • Kiderülr, hogy mégis tudok beszél­getni. Még a világpolitika legfonto­sabb kérdését is megbeszéltük. Mer értjük egymást és egyetértünk <? mással. do alatt édeskevés ragadt rám a ko­reai nyelvből. Legfeljebb annyi, bogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom