Tolnai Napló, 1952. január-június (9. évfolyam, 1-150. szám)

1952-01-16 / 12. szám

Ill f TOIiMAX i MAP IX- ÉVFOLYAM, lü. SZÁM ÁRA 50 FILLER k/ziő iftgOI ETÁRJAt EGV£SÖU£TF.X f A MAI SZÁMBAN. I A Stov^lnnio az imperialisták agresszív politikájával /> I noa^to békepuütikájét állítja szembe. (2 o.) — Az MDF j com halna megtartott aktíva-értekezletének távirata Ré- kosi elrtirslicz. (2. ol — Itc'et a rauakafegyelemséxto bányászok ellen. 12. o.) — A Siinontorny&i Bőrgyár Bo tond brigádj® versenyre hívta az ujpetrci Táncsics Bőr líyár meszes tokelmgádjat. (3. o ) — Jólsikcrtüt termelési értekezlet a Malomipari Egyesülésnél, Szckscárdon. (3 o.) L IOI 2 J DP TOLNAHEGYEI PARTBIZOTT.TAGA'NAir LAPJA SZERDA, 1HÖ2 JAM’AB Ifi Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a Magy ar Dolgozók Pártja országos aktivaértekezletén | Kedves Elvtársak! . % Teljesen egyetértek azzal, amit gG-erŐ elvtárs itt a7 aktíva elé tárt, •|í'de egy-két kérdéshez kiegészítés­iképpen hozza akarok szólni. Az legyik, a legtöbbet hangoztatott, a tuunkafegyelem, melynek hiányát .■így tekintjük, mint egészséges (.fejlődésünk gyermekbetegségét. Az Kit felszólalt vezető elv társak egy |rásze ezt a kérdést nem kezelte fázzál a komolysággal és kemény­séggel, amellyel kellett volna. Úgyszólván minden felszólaló lelvtárs érintette a munkafegyelem ’ kérdését, de szinte semmit sem hal­lottunk arról, hogyan harcoltak a I munkafegyelem helyreállításáért. Rengeteg panaszt kaptam c tárgy­A törvénj erejével is segíteni keli « munkafegyelem megszilárdítását í Az elvtársak itt hallották az »jkacsingervölgyi báriy ászéi vtárs ■felszólalását, aki elpanaszolta, hogy k vezetőség nem harcol keményen L munkafegyelem megszilúrditá- 2sáért. A 22. építési tröszttől fel- !, szólalt igazgató elv társ szintén kénytelen volt megállapítani, hogy 8 munkafegyelem kérdésében libe- irálisak a vezetők. Aki figyeli, a Szabad Népnek a rnunkafegyelem- |ről szóló, munkások által irt cik­keit, annak is meg kell állapítania, hogy egek a munkásLeveiezők szin'e |kivétel néikii! panaszkodnak a ve- l/etők liberalizmusára. Előre meg lekét jósolni: lia ezen a téren nem történik változás, akkor hiába ad jtik meg a lehetőséget a gazdasági életben vezetőknek, hogy a tör­vény erejével is segítsenek helyre­állítani a munkafegyelmet, ez nem fog megfelelő eredménnyel járni, mert az elvtársak félnek az erőtel­jes eszközök használatától. Mi iszSzszor ismételjük, hogy e téren döntő annak a szellemnek kialakí- lása, amelyben szégyen és gyalá­zat naplopqnak, csellengőnek lenni, lie ugyanakkor hozzátesszük, hogy 'annak bizonyos ellenséges vagy egyéb elemek, amelyeknél a puszta Agitáció, rábeszélés csak annyit használ, mint a szenteltvíz, s ezért 'Velük szemben a törvény erejét is igénybe kell venni. Ezért kérem fi gazdasági vezetőket, hogy ezt a kérdést kezeljék keményebben. Ne legyen a jövőben folyton panasz arra, hogy gazdasági vezetőink, igazgatóink — Tncgm.ondhatom: kö- sépkádereitik is — nem egyszer pu­hák, liberálisak, viszolyognak a keményebb eszközök használatától. Hiába adjuk akkor az elvtúrsuk kezébe ez', a lehetőséget. E téren feltétlenül változtatni kell. Minden slvtársunk, minden üzemből jövő hír azt közli. hog\ ennek a rendel­kezésnek igen üdvös volt a hatása is hogy bár úgyszólván csak pár napja közismert, mégis már mutatkozik a az eredménye. ■ ■ fia az. elvlársak most sem nyúl­tak konzekvensen és kemény kéz­zé! a fegyelmezés kérdéséhez, ak­kor megint ügy járunk vele, mint gftgv csomó egyéb rendszabállyal, amelynek nem konzekvens, nem következetes kezelése miatt nem llett meg az eredménye. A munkafegyelem lazításához tyakiao az is hozzájárul, hogy gazdasági vezető elvtársaink a ki­sebb ellenállás vonalán mennek. Azt hiszik, hogy ezzel hozzájárul­nak a termeié^ emeléséhez, holott I-végeredményben az ellenkezőtérik *1. Egyetlen ilyen kérdést ragadok ki, a vasárnapi munkát a- bányák­ban, Amikor ezt a kérdést köze- : lebbről megnéztük, ráiöttünk arra. hogy százával, sőt ezrével van olyan bányászunk, aki kidolgozza a hat I napot egv héten, de hogyan,? Egv 2 napot hétköznap mindig igazolat- ■ tanul hiányzik, akkor pihen, he­lyette vasárnap dolgozik, amikor dupla fizetést kap. Ezzel, eléri, hogy — ,az olyan rendes munkás­sal szemben. aki n hat mun! f1- napot hétköznap hiányzás nélkül kidolgozza — egynapos hiányzás ellenére tíz-tizenöt, vagy húsz szá­zalékkal többet keres. A rendes munkások, — a bányászok zöme — elkeseredetten látják, hogy a/, aki hetente rendszeresen igazolatlanul mulaszt tgv napot s ezzel meg­zavarja az egész, csoport termelé­sét. a végén a vasárnapi műszak­kal még 15—20 százalékkal többet keres, mint a rendes, fegyelmezett munkás. Annak dacára, hogy ve­zető elvtársaink a bányában ezt jól tudják, eddig nem léptek fel ellene. Sőt újabban helyenként bi­zonyos hallgatag kooperáció ala­kult ki a műszaki vezetés és az ilyen, a vasárnapi műszakra spe­cializál! munkások között azon az alapon, hogy a műszaki értelmiség is kétszer annyit keres vasárnap, mint hétköznap, és ahelyett, hogy üldözték volna ezt a jelenséget, még bizonyos fokig maguk is részi vettek benne. Az eredmény az. hogy a rendes munkás is kezdett rászokni a va­sárnapi műszakra és emiatt szen­ved a hétköznapi műszak, továbbá a vasárnapi karbantartás és vele az egész termelés is. Bár ezt min­den -vezető bányász elv társunk tudja, a kérdést nem is nagyon fe­szegették. Ugyanakkor pedig sza- kadatlann? panaszkodtak általános­ságban a munkafegyelemre és hogy a termelés nem megy úgy. ahogyan kell. Ezért minden téren kemé­nyebben kell fogni a fegyelmet: az eh társaknak most erre megvan a lehetőségük. Hasonló a kérdés a munkás- hiánnyal. Itt van egy sor elvtárs, aki jelen volt, amikor mi Várpalo­tán, Perecesen, vagy Tatabányán es egyebütt a helyszínen termelési értekezletet tartottunk. Állandó volt a panasz, hogy kevés a mun­kás. Ugyanazon az értekezleten pedig mindenütt, kivétel nélkül, egymásután sorakoztatták fel azo­kat a tényeket, amelyekből kide­rüli, hogy az odaküldött, odatobor- zott munkásokkal a kutya sem tö­rődött. különösen a fiatal munká­sokkal. vagy a uőmuukásokkul. Ez állandó kísérője volt az összes ter­melési megbeszéléseknek. Egyrészt panaszkodtak arról, hogy nincs e'ég munkás és ugyanakkor meg­állapították, hogv azokat a mun­kásokat, akiket a párt vagy az állam odaküldött. elhanyagolták nem foglalkoztak velük, engedték hogy az ellenség hatása alá ke­rüljenek és otthagyják a munka­helyet. Különösen fontos ez a kérdés az új munkásoknál, a nőknél, a fiata­loknál, az átkéozősökuél. Hogy a nőkkel és az ifjakkal a mi gazda­sági vezetőink nem bántak v°" ahogyan kellet', volna, azt eddig is tudtuk. Minden értekezleten óira felmerül ez a kérdés: az ifjakkal és nőkkel való bánásmód. L lábban már kezd ehhez hozzájárulni az átképzősökhüz való rossz viszony. Az elvtársak itt is két esetben hal­lották, amint a felszólalók ezt szó vétették. Amikor a gyárakat já­rom, most már tipikus jelenség, hogy eleműi! egy ifjú vagy tmm- kásnő és közli, hogy az állam öi nagy áldozattal valamire átképezte és utána takarítónőnek Vagy nap­számosnak osztották be. vagy egyik gyárból a másikba küldték Már a sajtóban b kezdenek az ily ou pana-zok icEntkc/ni, ami azt mutatja, hogy gazdasági veze tőink e kérdést még nem fogják azzal a komolysággal, amejvet megérdemel. Az új munkásokkal kapcsolatos másik kérdés, amelyre Gerő elv- társ már kitért, de amelyről én szintén nyomatékkai szólni kívá­nok, a balesetelhárítás, a munkás- védelem. a biztonsági intézkedések, berendezések kérdése, valamint az ezzel kapcsolatos felvilágosítómun­ka. plakátok, figyelmeztető felhí­vások, stb. Elvtársaim, évente száz- kétszázezer új munkás kerül be iparunkba, ezt mindenki . tudja. Ezek a munkások legtöbbször ta­pasztalatlanok, faluról jöttek, fia­talok. Ezeknek semmiféle, gyakor­latuk nincs a munkavédelem terén és éppen ezeknél kellene fokozot­tabban — sokkal inkább, mint a régi, tapasztalt, gyárba szokott munkásoknál — vigyázni minden néven nevezendő munkásvédelmi és egészségvédelmi intézkedés be­tartására. Ehelyett ez a kérdés meglehető­sen háttérbe került. A. szakszerve­zetek, amelyeknek egyik legneme­sebb feladata éppen ez volna, szin­tén _ nem nagyon törődnek vele. Emiatt gyakoriak a súlyos balese­tek. Nem egyszer 'egy-egy ilyen üzemi baleset jóidőre megnehezíti a fiatalok vagy az új munkaerők toborzását is. Felhasználom a mi gaz dasági vezetőink ez aktíváját arra, hogy nyomatékosén felhívjam fi­gyelmüket: itt: is cl vagyunk ma­radva és változtatnunk kell ezen a téren is: meg kell javítanunk a bal­esetei hárítás. a munkavédelem min­den ágát. Sok szó esett a minőségről Több elvtárs panasz tárgyává tette, hogy a tervteljesítésnél már szokássá vált, hogy a nagy, könnyen legyártható vagy kevés megmunká­lást" igénylő darabokkal a gyár túl­teljesíti tervét, viszont a finomabb, jobb megmunkálást követelő ki­sebb darabokkal elmarad, doháb­an meg van a tervteljesítés, de amikor közelebbről megnézzük, ki­derül. hogy ebben a teljesítésben igen komoly hibák vannak. Példáid a hengerművek tervteljesítésénél az ellenőrzés alkalmával már rög­tön megnézzük, hogy a tervteljcsí- tós nem úgy történ ik-e. hogy a durvahengerdénél túlteljesítés van. h finomlemez pedig el van marad­va. A tapasztalat gyakran azt. mu­latja, hogy valóban így ..teljesítik“ a tervet. Rengeteg baj van emüi'.i a minő­séggel is. \z elvtársak hallották a Bamert-gyár igazgatójának pana­szát. hogy néha több munkaóra kell a durván elkészített darabok rendbehozására, mint az egésznek kigyártására. Sok a panasz a mi­nőségre általában és gyakori tünet, hogy igazgatóink kezdenek húzó­dozni a minőségi munka, elvállalá­sától. Már az is baj. ha a belföld’ piacról sok a reklamáció_ a minő­ségre, és az elvtársak tud iák, bog1, mennyi panasz érkezik. De meg nagyobb baj, hogyha külföldről, az exportált árura kapunk ilyen pa­naszokat. Az elvtársak, mint gaz­dasági életünk vezetői. tudják hogy bízónv az ilyen panaszok egyre gyakoribbak. A panaszok kivizsgálása folyamán természete­sen felelósséere vonjuk az illető igazgatókat. Emiatt újabban már kezdenek az. el'társak húzódozni az exporttermékek vállalásától, vagvpedig azon a címen, hegy ez különös pontosságot igényel, nem tartják be a- határidőket. A helyzet már olyan, hogy külkereskedel­münkre komolyan érezteti hatását Kezdünk egv egész csomó lielven — épnen az ilyen gondos munkát igénylő megrendelések, a finom- mechanika terén — az exportban lemaradni. Nem szorul magyará­zatra. hogy mit jelent, ha export- tprvünket nem tudjuk teljesíteni ha dezorganizá ódik egész export­tervünk ,Hn a kiviteli terveinket nem tudjuk jól végrehajtani, ak­kor azok a gépek, nyersanyagok. •'nie.lvcl et külföldön vásárolunk a ipar szamára, lenn ész Meson vonta tottan. trrvszerűtJenül érkeznek és az, egész termelésünkre károsan hat ki. A műszaki értelmiség és munkásság viszonyáról itt aránylag kevés szó esett amit, úgv tekintek — ós azt hiszem,-az értekez­let is úgy tekinti — hogy ez a vi­szony a!aposan megjavult. Annyira megjavult, hogv tulajdonképpeni prob­lémát taiin már nem is képez. En­nek ellenére e kérdésre azért térek vissza, mert a bányászattal kapcsolat­ba,, a uumkafegyelm hiánya mellel:, — mint a felszólaló elvtársak rámutat­tak, — a legnagyobb baj az, hogy az új gépeket nem tudjuk kezelni. Ez pedig azt mutatja, hogy legalábbis a a bányászatban, az értelmiségiek és a bányászok munkája még nincs jói koordinálva,’ nincs egymásra hangol­va. Különben lehetetlen volna, hogv a kaparószalagok, rázócsuszdák. fejlő- gépek szakadatlanul annyit álljanak, mint ahogy ezt itt az igazgatók és a sztahánovisták panasz, tárgyává tet­ték. Tartok tőle, hogy az értelmiségi, ek és munkások jó együttműködésé­nek kérdése még más iparágban sincs teljesen megoldva. Amikor a gyárakba,, járok, nem egy helyen előfordul, hogy mindenki ott van már a megbeszélésen, de a főmérnököt rendszerint úgy kell kü­lön behivatnom. Ebből is arra követ­keztetek, hogy bár a jóviszony az érteimU éggel kétségtelenül elmélyül, marad még tennivaló is elég. Ezért ezt a kérdést ne hanyagoljuk el és az. elvtársak szakadatlanul tartsák napi­renden. Soha nem lehet azt mondani: na, most mar a munkások s az ér­telmiség közt olyan jó a viszony, hogy ezzel a kérdéssel többé nem .ke!] foglalkozni. Ezt a viszonyt min­dig .mélyebbé és mindig jobbá lehet és kell tenni. Szótanom kelj még az igazgatók és a helyi pártszervezet viszonyáról. Itt. ezen a konferencián erről kevés szó esett. Az első gondolatom az volt, hogy talán azért, meri, e téren is min­den rendben van. Valóban, mj az utolsó ősziendőber rendkívül nagy súlyt helyeztünk pártvonalon e kér­désre és nem győztük hangoztatni, hogy a jó pártmunkát a jó termelési eredmény mutatja. A mi pártunk bi­zonyos fokig ellentétekben fejlődik. Volt egy idő. amikor pártértekezle­teinken a termelés kérdése alig került szóba. Mo-st bizonyos fokig már az ellenkezőjénél tartunk, egy-egy párt. értekezletünk inkább termelési érte kezlethez kezd hasonlítani. Az elv- társak hallották itt egyik-másik párt­titkárunk felszólalását, ha nem tud­ták volna, hogy az illető párttitkár, akkor legalábbis az igazgató első he­lyeitekének vélték volna, mert a párt- munkáról úgyszólván semmit. sem szólt, kizárólag a termelés különböző kérdéseihez foglalj, állást. Tapasztaltam már ennek az. ellen­kezőiét is. Tavaly júliusban elmentem megyei tanácselnökeink értekezleté* re, mert meg akartam nézni, hogyan készítik elő a termósbegyüjtést Né­mi meglepetéssel hallottam, hogy a la. nácselnökök szinte kizárólag olyan követeléseket hangoztattak, hogy a párt népnevelő:'- feltétlenül mozgósít­suk. a pártagitáció a feladat magas­latán legyen, a pártszervezetek ké­szüljenek fel. stb. Megértettem, hogy a tanácselnökök féltek a nehéz fe - adattól és mindkét kezükkel a párt szoknyájába kapaszkodtak. Meg is mondtam nekik, hogy ha nem tud­nám, hol vagyok, azt hinném, hogy a mi ágit. prop. osztályunk ülésére té. vedlem be, annyira öpártszerűén“ vet­ték a kérdéseket. Természetesen nagyon helyes, hogy tanácselnökeink nem fe.edkemes mac a pártmunkáról, de ez esetben két­ségkívül túlzásba vi ték. Az az ered­ménye mindeneseire megvolt, hogy a part valóban teljes erővel segített nekik és ba a begyűjtés olyan ered­ményes volt. mint amilyen, abban két­ségkívül annak is szerepe van. hogy a mi tanácselnökeink idejekorán igénybevették a párt segítségé'. Ezen a megbeszélésen — mint az elvtársak eddig meggyőződhettek ró.a, bizonyos fokig az ellenkezőjét la* pusztaijuk. Itt alig hallottunk olya*, igazgató vagy gazdasági vezető elv­társat, aki akar csak félolyan erősen, mint a tanácselnökök forszírozta vagy követelte volna a pártunk "á mogaiását, Az első gondolatom az volt, hogy oiyan nagyszerűen folyik már lent az üzemekben a párt és a gazdasági vezetés kooperációja, hogv nem is tartják az olvtársak szükségé­nek. hogy erről beszéljenek, de attól tartok, hogy itt valami másról - is szó van. Az elv társak talán átestek egv kicsit a nyereg másik oldalára és anv- nvira belemerültek a termeié' prob léniájába, hogv elfelejtették hogy .« pártszervezette! való munka a terme­lés egyik döntő tényezője. Ezért én azt a régi megállapításunkat, hogy a jó pártmunkát a jó termelési ered­mény méri most. úgy variálom, hogv a gazdasági vezetésnek jó együttmű­ködése a pártszervezettel, vagy en* nek av együttműködésnek a hiánya pontosan visszatükröződik a termelés jó vagy rossz eredményeiben. Nyo­matékosan kérem az itt jelenlévő gaz. dasági vezető élvtársakat, hogy ezt s variációt tartsák szem előtt és akkor kétségkívül még jobb eredményeim: fognak elérni. Befejezésül rá akarok rnu'aliu en* nek a tanácskozásnak magas színvo­nalára, amely azt mutatja, hogy gazdasági vezetőink együtt nőttek népi d emo k ráci útikkal és & ka.;, a feladatokat ame'yek élé a sz-.-.dal izmus építése állítja őket. jóV megoldják. Azt is mutatja ez az ak­tíva, liogv gazdasági vezetőink tuda­tában vannak az előttünk álló ötévé«-, tervünk dönlő esztendejének jelentő- ségéve! és teljes erővel felkészülnek iá. Mi azért kértük ide az olvtársa kát. hogv felhívjuk figyelmüket a harmadik tervév kezdetének problé­máira, hogy megkönnyítsük az ide! munka beindítását, Azonkívül el akartuk kerülni, ho-gv megismétlődjék a tavalyi eset, ami­kor a-/ év elején könnyen vettük a tervét. Ez azt eredményezte, hogy sok helyen lemaradás keletkezett és o lemaradás után loholtunk aztán de cembcrig és bizony nem egy helyen be sem tudtuk hozni. A tavalyi év eevben-másban ne­hezebb volt, mint a? idei mert hiszen menetközben lényegesen megemeltük a tervet, ami már magában véve is megnehezítette a feladatok teljes:*é sót. Ennek ellenére, ezt a tervet amint erre Gerő elvtárs rámutatott,-— nemcsak teljesítettük, hanem tiT is teljesítettük. Az idei év sem könnyű, de kétség­telenül ebben a tekintetben szervé* zrettebb, mim a tavalyi. Ezért mi biz. tosak vagyunk benne, hogy az ide: tervet is teljesíthetjük, sőt. ha jó! dolgozunk. :úl is fogjuk teljesíteni. A gazdasági vezetőink pedig legye­nek meggyőződve róla, hogy ebber a célkitűzésben mögöttük áll az egész dolgozó nép és mögöttük a.l a mj viharedzett, sok győzelmet látot* sok nehézséget legyőzött pártunk: a Magvar dolgozók Pártja! (Hosszam tarló, ütemes, nagy taps. Fe!kiá"á-3ok: Éljen Rákosi!) jBefejeződött a washingtoni katonai értekesiet Paris (MTI): A nyugati hírügynök­ségek jelentései hírül adják, hogy a Délkelet-Ázsiával kapcsolatos wash­ingtoni katonai értekezlet rövid egy­napos tanácskozás után befejeződött. A tanácskozó sokról — amelyeket ere. de'ilég két-három terveztek ■—, semmiféle közleményt nem adtak kJ- A nyugati, főleg a francia jobbol­dali saitó kommentárjaiból- kitűnik hogy az értekezleten komoly euen- tétek merültek fel a közösen elfoga- dott agresszív politika végrehajtás»* nat- kérdésében. bau, de amikor konkrét eseteket kértem abból a célból, hogy fel­használjuk a munkafegyelem meg­szilárdításra, a lógósok elleni küz­delemben, a legtöbb elvtárs rögtön viszolyogni kezdett és magyaráz- gaita, hogy az az eset, amelyet ép­pen szóvátett, talán mégsem olyan súlyos, mint ahogyan u kezdetén látta. íía csak tőlük függött volna, az a bizonyos felsőbírósági hatá­rozat — amelyet most helyeselnek s amely módot ad nekik arra. hogy végre a törvény erejével is fellép­jenek a munkafegyelem megsze­gőivel szemben, — nem jött volna létre. Ilozzátehetem, hogy ez az én megfigyelésem — sajnos összeesik a munkások tapasztalataival

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom