Tolnai Napló, 1952. január-június (9. évfolyam, 1-150. szám)
1952-06-10 / 134. szám
1932 JIJNPL'S 18 NAPLÓ 3 ELMÉLET ÉS GYAKORLAT Aminek nem szabadna lennie... A pártválasztmány szerepe a liozségi pártbizottság munkájában, ellenőrzésében A járási titkárok országos értekezletén Kovács István elvtárs viiágo- idn meghatározta azokat a feladatokat, amelyeket a falun meg kell oldani. Ezek a feladatok a következők: a kommunista vezetők sajátítsák el a gazdasági vezetés kommunista módszerét, a pártépítő munka megjavítása a rendszeresen működő pártak- fcívák -kiépítése, a pártonkívüli tömegekkel való kapcsolat erősítése, a pártonkívüli falusi aktívák bevoná sával, a tönnegszervezetek pártvezetésének biztosítása. Ha ezeket a feladatokat sikeresen akarjuk megoldani, elsősorban a pártszervezetek megszilárdítására, a pártvezetés színvonalának emelésére kell venni az irányt, A pártválasztmány nak komoly és döntő szerepe van abban, hogy a pártszervezeteket megszilárdítsa és a vezetés színvonalát emelje. Az alapszervezetek kötik össze e pártot a tömegekkel, ott dűl el a párt politikájának, határozatai végrehajtásának sorsa. Az alapszervez-etek vezetői közül sokan vannak, akik nem bírnak elég gyakorlattal és nincs elég tapasztalaink a pártvezetésben. Fontos tehát, hogy a pártvái-asztmány türelmes nevelő, példamutató múnkávalt konkrét támogatást adjon munkájukhoz A pártválasztmány ismerje meg az elapszervezetek vezetőit, a tapasztal tabb és gyakorlottabb testvér módjára neveljék és tanítsák meg a helyes pártveztésre őket. A pártválaszt- mány segítsége és támogatása által erősödött pártbizottság és alapszervezetek a széles aktívahálózat bevonásával maradéktalanul meg tudják oldani azokat a feladatokat, amelyek ma a falu szocialista átszervezésének idején a falusi pártszervezetekre hárul. megtartja üléseit, ahol mindig megtárgyaljuk a soroniévő feladatokat és az elvtársak beszámolnak elvégzett munkájukról. Különösen jó munkát végeznek a pártbizottságon belül Scherf János, Forray Fábián és Bodnár Endréné eivtársak,. akik minden esetben részt- vesznek a pártbizottság ülésein és a reájuk bízott feladatokat, kommunista becsülettel elvégzik. Ezekről az. clvtársakról kel éne példát- vennie Gungl István elvtársnak, aki a pártbizottság ifjúsági felelőse, de egyáltalán nem érzi át feladatának fontosságát, nem szívleli meg Rákosi elv- társ tanításait, az ifjúsággal kapcsolatos útmutatásait. Gungl elvtárs már a pártválasztmány megválasztása óta pártbizottsági tag, de csak egyszer vett részt pártbizottsági ülésen. Akkor is a moziba kellett menni érte. Mindig nagy elfoglaltságára hivatkozik és nem érzi, hogy pártfunkcionáriusnak tenni nagy megtiszteltetés és egyben a vállalt funkció kötelességtejesítést jelent. Gungl elvtársnak sürgősen javítani kell magatar tásán, hogy kiérdemelje a párttagság bizalmát. A közvetlenül előttünk álló feladatok, a növényápolás, aratás, cséplés, a betakarítás és begyűjtés komoly feladatok' elé állítja a párt- választmányt, alapszervezeteinket, hogy ezeket a feladatokat, a minisztertanács határozatait határidő előtt tudjuk teljesíteni. Döntő és legfontosabb feladat a párttagság aktivizálása, az élenjáró pártonkívüli dolgozók bevonásával a népneved kollektívák kiszélesítése, hogy- jó poli tikai felvilágosító munkával tudjuk mozgósítani dolgozóinkat a tervek maradéictalan teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Daradics Ferenc községi párttitkár, Bonyhád. „Boldog emberek boldog üzlete" Nyolcvanas sebességgel rohanunk a Népbolt autóján az épülő pécsi műúton létesült kis Népbolt felé. Nem érünk rá figyelni a megszokott, mégis ezerszer megcsodált tájat. Benedek elvtárssal, a Népbolt pártszervezetének titkárával és Győri elvtárssal a megyei tanács kereskedelmi osztály vezetőjével beszélgetünk az új üzletről. Érdekes hasonlat jut eszembe: ahogy az autó rohan velünk a fehéren kígyózó országúton,- újabb és újabb vidékek felé, úgy száguld a mi ötéves tervünk nemcsak 80-as sebességgel, de 150—200 százalékos teljesítménysebességge: az új élet felé. szükségleti cikkek^ cigaretták. Megkérdezzük Schnistiderné-t, az áruda vezetőjét, hogy fogadták a dolgozók az üzletet. — Nem lehet leírni azt az az örömet, amit a munkások éreztek, látva, hogy kérésüket ilyen hamar és ilyen jól teljesítették. Fliszen most már nem kell munkaidő után 4—5 kilométert gyalogolniok Szék- szárára bevásárolni. Hozzánk jár azóta mindenki, de idejönnek a téglagyáriak, s a szőlőhegyen kint élő dolgozók is, azt mondották, hogy ilyen közel még sohasem érezték magukhoz a szocialisia kereskedelmet! — Ebédidő van. Az egyik mérnök elvtárssal kimegyünk a közelben ebédelő Árva-brigádhoz. Újra csak A bonyhádi pártválasztmány munkája csak az utóbbi időben vett komoly, lendületet. Azelőtt niem volt a pártválasztmány munkája kielégítő. Hiányossága volt, hogy nem tartottunk rendszeresen üléseket, igy a pártválasztmány tagjai sem voltak kellőképpen belekapcsolva a munkába, Arra vettük az irányt, hogy ezt a hiányosságot kiküszöböljük és a három héttel ezelőtt megtartott párt- választmányi ülésen határozatot hoztunk munkánk megjavítására, olyan formában, hogy minden egyes elvtárs a saját területén nyújtson segítséget és támogatást az alapszerve_ zetének, a vezetőségnek, a feladatok megoldásában. Ezen keresztül a rendszeresen megtartandó párlválasztmá nvi üléseken az alapszervezetekné1- feimeriilő problémákat jobban meg tudjuk tárgyalni és konkrét segítséget tudunk adni a felmerülő nehézségek leküzdésére és a feladutok elvégzésére. Jobban tudjuk ellenőrizni s pártbizottság munkáját is. A pártbizottság hetenként rendszeresen — A műút. dolgozói — kezdi Győri elvtárs, — írásos kérelemmel fordultak a beíkereskede’mi minisztériumhoz, hogy munkahelyükön kis üzletet állítsanak fel. De tanácsaink széles jogköre és rugalmassága megengedte, hogy 48 órán belül mi a mi nisztérium utasítása nélkül is felállít, suk. Azóta fokozott figyelmet fordítunk rá, minden szükséges áruval ellátjuk, hogy dolgozóinkat teljesmértékben kielégítsük. — Éppen áruszállítás van, amikor megérkezünk. Kocsikról hatalmas lá_ dákat raknak le. Mi van bennük? — érdeklődöm. — Bor és sör! — válaszolják. Dolgozóink kérték, hogy frissítő italokat is hozzunk számukra s már itt is van!'1 Körülnézek az üzletben, s szinte eltéved a szemem a sok -áru között. Van itt minden, ami csak kell! Kenyér, cukor, szappan, ruhanemű, köz- | dicséreteket hallunk. — Minden van. ami csak kell! — A brigád vezetője, Árva elvtárs meg is jegyzi hogy a múlt hónapban 100 forinttal kevesebbet adott haza, mert olyan jól esett munka után egy kis szórakozás. De ebben a hónapban fokozottabban fog dolgozni, hogy munkájával köszönje meg a Népbolt gondoskodását. — Annyi a dicséret, hogy már minden irányban próbálkozom valami hiányosságot is ta álni. De törekvésem fennakad a jó szervezettség, a jó ellátottság, és ebből keménnyé verődött megelégedettség acélfalán, Boldog emberek boldog boltja ez a kis üzlet! — gondolom magamban hazafelé! Az autó, a boldog emberek autója egyre gyorsabban, sebesebben fut. az épülő szép úton . . . Őnódy György Ottlgnxó népünk a szocializmuü építi, ahol legfőbb érték az emb«r. Az emberiség legnagyobb részét évszázadokon keresztül a megélhetés gond ja gyötörte, a mindennapi munka testét-le!két ölő robot volt. A mull rendszer urai a dolgozókat sokszor nem vették emberszámba, nem törőd lek vele, hogyan txngeli életét. Népi demokráciánkban mindczt megszüntettük. A dolgozók egészségéről a legmesszebbmenőkig gondoskodunk. Egymásután épülnek a kórházak, egészségházak, a dolgozóknak üdülésre és pihenésre van joguk. Megengedhető-e, hogy egyesek mégmindig nem becsülik az embertársai kát s ezen keresztül népi demokráciánk ellenségeivé vá'nak? Lehet e így gondolkodni embertársainkról, mint dr. Vass Miklós teszi. A kajmád) állami gazdaságban beteghez hívnak? Megvárom, mig lesz még öt hal beteg, akkor érdemes lesz kimenni. Egy beteg asszony/ ke l megvizsgálni? — öltse csak ki a nyelvét — Megnézzük a pulzusát. — Csak egy kis megfázás. — Az mellékes, hogy súlyos vérszegénysége és gyomorsüllyedése van. — Beteg gyermekekhez kell kimenni? Minek hívtak, hozták volna be őket. — 90 éven felüli idős bácsi a beteg? — Hát mit akarnak, hiszen még eszik. Itt, agy beteg dolgozó van? — Nem fontos magának, barátom 120 százalékot e érni, lehet nyolcvanat is teljesíteni. Ez nem más, mint a szocializmus alapelveinek megcsúfolása. Dolgozó népünk igényei már megnőttek, a népbutítás és félrevezetés megszűnt, az ember a legfőbb érték, amelyről nem szabad megfeledkezni a. Vass Miklósoknak Akik túllőnek a célon Lindgreen, a dán hadügyminisztérium felfegyverzési osztályának vezetője nemrégiben egy katonai küldöttség élén Washingtonba utazott. Lindgreen szürke kis ember, a hozzá hasonlóakról szokták mondani, hogy „ez sem találja fel a puskaport“, de azért akad olyan terület is, ahol rendkívüli tevékenységet árult e). Itt kifejtett buzgalmára viszont már az a meghatározás illik, hogy „túllő a célon“. Ez a tevékenysége az amerikaiak imádatában, a washingtoni parancsok teljesítésében, s abban az önfeláldozó buzgalomban nyilvánul meg, amellyel segít hazáját amerikai táborrá változtatni. A dán katonai küldöttség amerikai útja során katonai támaszpontokat, raktárakat, repülőtereket tekintett meg és Lindgreen itt is minden alkalmat megragadott arra, hogy rajongását, lelkesedését, csodálatát kifejezésre .juttassa. Természetesen mindig felsőfokon. Buzgalma nem maradt észrevétlen és amerikai gazdái úgy érezték, hogy az ilyen engedelmes lakájt -legalább is vállon kell veregetni .. . S hogy ez a vállonveregetés minél ünnepélyesebb legyen, előzőleg négy aranycsillagot varrattattak fel Lindgreeüft uniformisának vállpántjára: — kinevezi élv tábornokká .,. Lindgreen úszott a boldogságban. Csak, amikor hazaérkezett, akkor került kissé furcsa helyzetbe .. . Kiderült, hogv elismerési buzgalmában a Pentagon is túllőtt a célon, amikor négycsillagos tábornokká tette meg Lindgreen!, mert Meller tábornok, a dán hadsereg főparancsnoka mindössze — kétcsillagos tábornok... — Előállt tehát az a nem mindannapi helyzet, hogy a hadügyminisztérium egyik osztályának vezetője magasabb rangban van mint a hadsereg főparancsnoka ... Dániában most hamleti töprengéssel tűnődnek, hogyan, oldják meg a helyzetet? Melltsr tábornok vállpántjára varrjanak még két csillagot, vag.y Lindgreen vállpántjáról szedjenek le kettőt... Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben Amerikában divatba Jött a tábornokok lefokozása, nem lehetetlen, hogy ezt az utóbbi megoldást választják... De addig is, míg a nagy kérdés eldől, a Hamlet Marseilusának híres szavai -lengenek a Lindgreen-eset felett: ,,Valami bűzlik Dániában..,.'1 KÖNYVISMERTETÉS mf.ray tibor, Tanuságtétel (Riportok a harcoló Koreáról) Az £lmúlt év augusztusa óta tartózkodik Koreában Méray Tib-or, a Szabad Nép tudósítója. Ez idő alatt számos riportban számolt be a koreai nép hősi harcáról, küzdelméről. Ez a kötet „Tanuságtétel“ címmel koreai riportjait tartalmazza. Méray Tibor még most is Koreába» van és még sok riportot vár a magyar olvasóközönség. S ezek a riportok azonban így is kenek, egységes történetek, — valóságos keresztmetszetét adják ezek az írások a koreai nép életének, kar, cainak. Az egész riportgyüjteményt átszövi a hátország és front katonáinak hősiességé, amelynek lelkesítője a párt, a marxi-ienini eszme hatalmas ereje. A kötet utolsó cikke ^Tanúság- tétel“ címmel vádirat az imperializmus ellen. A gyűjteményt gazdag képanyag egészíti ki. I kukorica Biövéiivsípolása Oroszországban az Októberi Forradalom előtt még kis v©tester ületen termesztettek kukoricát, Széleskörű termesztése csak a szovjet hatalom idejében kez- dőtött, A Bolsevik Párt és a: szovjet kormány intézkedéseinek eredményeképpen a kukorica egész vetésterülete már a második világháború előtt felülmúlta s. 3 millió 600 ezer hektárt. Az élenjáró szovjet agrotechnika alkalmazásával a kolhozparasz tők és a szovhozok dolgozói évről- évro egyre khnagaslóbb terméseredményeket érnek el a kukoricaföldeken is. AT. J. Ozeruij, a Szocialista Munka Hőse. a nagy kukoricatermések Sztálin-d íjas mestere például hektáronként már 223.8 mázsa kukoricát termesztett, Egyre több munkacsapat takarít be egy-egy hektárról 100—150 mázsa kukoricát. A kukorica viszonylag takarékosan bánik a vízzel. Egy-egy mázsa terméshez sokkal kevesebb vizet von eLa talajból, mint a kalászos növények. Különösen kevés vízre van szüksége nyár elején, ezért képes ebben az időszakban még a legerősebb asztályt is elviselni. Vctcs utáni J’ogasolás. A Szovjetunióban a kukorica- termesztéssel foglalkozó kerületek többnyire azokban az övezetekben vannak, ahol rendszerint keire a csapadék, bizonytalan az Időjárás. Ezért ezekben a kerületekben arra irányul az egész agrotechnika, hogy ősszel, télen és tavasszal minél több nedvességet halmozzanak föl a talajban. A meleg májusi nap hatására a talaj felszíne rendszeresen Immár kiszárad, s ebben a cser epésed ő talajban nehezen sorol a kukorica. Amennyiben a kukorica vetése után nem volt eléggé nedves a talaj felszíne, ügy meghen- gereztek a földet és rögtön utána fogasóltak. Sok kolhozban és szovliozban a vetés, után 4—5 nappal keresztbe fogasolják a kukoricavetéseket, hogy levegőssé változtassák a földet, s hogy meg akadályozzák a nedvesség elpárolgását. Ha a. fogasolás után eső esik, akkor rendszerint a kukorica sorolása után is fogasol- nak, hogy elpusztítsák a gyomnövények hajtásait. Fogasolni lehet a harmadik levél teljes kifejlődése után is. Ezt a munkát a nappali hőségben végzik, nem pedig a reggeli órákban, amikor a kukorica hajtásai zsengébbek és törékenyebbek. Nem fogasolják a barázdás vetésű kukoricát, de nem fogasainak akkor sem, ha ritka a vetés. K ült ivát orozó s, egyet és. A bő termések mestereinek tapasztalatai szerint a leghamarabb hozzá kell látni a sorközökben a talaj fellazításához. M. J. Ozer- nij az első k ultivá torozást akkor végzi, amikor már négy-öt levele ven a kukoricának. A kultivátor- ra egyodalu kapakést és védőlemezt szerel fel, hogy az első kul- tivátorozásnál ne szórja be a föld a zsendiilő kukoricát. Rendszerint az első kultiváto- rozáskor, néha valamivel előbb egyelik a kukoricát, s ugyanakkor végzik a kézi kapálást, a sorközökben és a fészkek között a gyomirtást. Legcélszerűbb azonban az egyelést közvetlenül az első l'ogasolás után végezni, amikor még csak 3—5 levele van a kukoricának, figyeléskor egy-egy hektáron annyi jólfejlett növényt hagynak meg, amennyi megfelel a helyi viszonyoknak. Az aszályos vidékeken, valamint ott, ahol későnérő fajtákat vetettek, kevesebb növényt hagynak meg. mint a esapactékdús vidéken, illetve azokon a táblákon, ahol korán érő fajtát vetettek. A négyzetes-fészkes vetésű táblákon egy- egy fészekben rendszerint két növényt hagynak, csapadékdús vidékeken pedig hármat. Sorvetésnél a növények egyenlő távolságban maradnak egymástól. Amennyiben egy fészekben csak egy növény van, vagy ha üres a fészek, úgy más fészekből ültetnek át hajtásokat, Hasonlóképpen járnak el a sorvetésű táblákon is, ha egy-egy sorban nagyobb hézagokat találnak. Az egveléssel, a sorközök első művelésével, valamint a fészkek körüli gyomirtással nem szabad soha elkésni, A sorközöket legalább háromszor kultivátorozzák, utána mindig körülkapálják a fészkeket. Minden műveletet az első munka után 15—25 nappal végeznek el. Négyzetes-fészkes vetésű táblákon a sorközök művelési természetesen keresztben és hosszában történik. Az első kultivá torozás mélysége 8—10 centiméter. A továbbiakban már kisebb a mélység, hogy a kulti- vátor kárt ne tegyen a fejlődő kukorica gyökérzetésben. A második kultivátorozást tehát 7—8, a harmadikét pedig 5—7 centiméter mélyen végzik. Barázdás vetésnél az első kultivátorozás 6—8, a második 8—10, a következők 10—12 centiméter mélységben történnek. A védősávokí4 kapálása. Az első kultivátorozásnál a kul- tivátor kapakésének éle és a növény között legalább 10—12 centiméteres távolságnak kell lennie, a. következő kultivátorozásnál pedig 12—13 centiméternek. A barázdás vetéseknél első kultivátorozás alkalmával 20—22 centiméter szélességű „védősávot“ hagynak, a következőknél már a rendes távolságot hagyják. Ezeket a sávokat kézzel kapálják. A 65— 70 centiméteres sorközöknél és a közönséges sorvetésnél a vetés- terület egyharmadát kapálják kézikapával. H« a négyzetes-fészkes vetésű táblákon ugyanez a távolság a fészkek között, úgy csupán a terület egyhatod részét kell kézikapával megkapálni. Nagyobb fészektávolsága vetésterületen még kevesebb kézikapálásra van szükség. Pótbeporzás. A kukoricaápolás eljárásai közé tartozik a Szovjetunióban a pótbeporzás. A kukorica virágporát edénybe vagy papírzacskóba rázzák, de van egy külön készülék is erre a célra, a beporzó készülék, amelyet bádogból vagy kartonból készítenek és esonka- kuphoz hasonlít. A készülék szélesebb felébe rázzák a címer virágporát, szitával ellátott keskenyebb feléről pedig a beporzandó bibeszálakra szórják a virágport. A bibeszálakra puha gyapjúból készült ecset segítségével is lehet ráhintem a virágport.
