Tolnai Napló, 1952. január-június (9. évfolyam, 1-150. szám)

1952-02-05 / 29. szám

H n * t 6 m2 fTTH«ífAi» k népe ilyen hatalmasan fejlődött, — jól tudja minden dolgozó — azt. pár­tunknak, a Magyar Dolgozók Párt­jának -köszönhetjük, s ha.a- ini, ütünk a nehézségiek mellett a győzelmek, eredmények. a fej ődésnck sorozata, ükkor azt is tudjuk, hogy ezt, annak köszönhetjük hogy pártunknak és né­pünknek ©ivén vezére van. mint mj szeretett Rákosi ehviársunk. ■ Horváth Márton elvtárs beszédét, hosszantartó, íélíkes taps fogadta. • Ezután Gáspár Istvánná felolvasta a Rákosi Mátyás elvtárshoz intézen­dő távirat szövegét: „Drága Rákosi elvtársi '•'-■M'tánk és vezetünk! Forró szeretettel, köszöntjük önt a magyar sajtó munkás és parasztleve- lezőiuck i. országos konferenciájáról. Mi a nmttbau a gyárosok rabszolgái, á földesurak és kulákok cselédei vol­tunk s ha szólni mertünk, a kisenimi- zés, a megalázás, a nyomor és az igaz ságtalanságok ellen, utcára dobtak, vertek, börtönbe, zártak minket. Ma szabadok vagyunk, miénk minden eb­ben az országban, egyenes derékkal járhatunk, emelt fővel szólhatunk he- íe hazánk irányításába. Köszönjük ezt a szabad és boldog életei a na;»y Sztálinnak, felszabadítónknak és kő szönjük az ő legjobb magyar tanít­ványának, Önnek, Rákosi elvtárs. Mi, muukás-parasMÍ és értelmiségi levelezők nemcsak jó termelő mun­kánkkal, hanem a sajtóhoz írt leve­leinkkel is segítjük építeni a szocia iizmust hazánkban. Örömmel száino lünk he az új életről, a lelkes mun­káról. amellyel dolgozótársaink s ma­gunk is ötéves tervünk végrehajtásá­ért, túlteljesítéséért harcolunk. S fel­tárjuk a hibákat is, a gondatlanságot, a fegyelmezetlenséget, maradisűgoí, leleplezzük az ellenséget s azt is, aki A magyar sajtó levelezőinek I. or­szágos konferenciája vasárnap foly­tatta tenácskozásait az Építőipari Dol­gozók Szakszervezeti szélvhuzának d ;í?z termében. A vasárnap! vita első felszólalója AmdiJc Ferenc katymäri délszláv dol­gozó párását, a Szabad Nép és a Nőse Novine levelezője volt. Azokról a szen­vedésekről beszélt, amelyeket előbb a !él&zabadvüás előtti kuiákr és csendőr- uralom alatt élt át, majd a jugoszláv nép szörnyű helyzetét ecsetelte. _ Magyar János, az újságíró iskola ha Igatója a. pécsi mezőgazdasági S'Zerárugyár munkáslevelező je volt a kővetkező felszólaló. — Első leveleimben. — mondotta, ~ termelési eredményeinkről munka, versenyünk állásáról adtam jelenté­seket a Dunántúli Naplónak Hama­rosan rájöttem azonban, hogy bíráló cikkeimmel még több és jobb szolgá­latot tehetek. Amikor brigádunk elha- iározta. hogy jelentős szénmegtaka­rítással já.rul hozzá az anyagtakaré­kossági mozgalom kiszélesítéséhez, megfelelő sűrübordájú kemenceros. téiyt rendeltünk egyik üzemünktől. A rostély azonban nem érkezett be kellő időben és a később küldött áru sem felejt meg a követelményeknek. Ekkor megbíratam a Dunántúli Nap­ló;-, keresztül a szálKló üzemet. Sokan azt mondották, hogy helytelenül tet­tem és okosabban tenném, ha nem ártanám magam olyan dolgokba amik nem ram tartoznak. Az eredmény azonban az ellenkezőjéről győzött meg: néhány nap múlva megérkezett v. kívánt méretű rosté y és a szállító üzem vezetői a sajtóban önbírálatot, gyakoroltak. Első próbálkozásaimat a bírálat terén a többi követte és csak- Immar elnyertem a Dunántúli Napló legjobb levelezőjének kijáró vándor- zászlót. Munkám jutalmául az elmúlt évben az újságíró iskolára kerültem, Sztálín elvtárs 72. születésnapján pedig elnyertem a legnagyobb kin- eset, a párttagsági könyvet. Most már mint párttag megsokszorozott erővel vívhatom harcomat a hiányosságok ki. küs^öbáléséért. Tamás Istvánná, a. dumaföMvári Al­kotmány tszcs tagja szó .alt fel ezután Nagv taps közben mondotta el, hogy nuj-ir 62 éves. az elmúlt évben 184 munkaegységet végzett. Majd arról beszélt, milyen eredményi éri. el a le­velező munkában. ~ Nagy dolog az, ha valakinek a hibáit megírják — mondotta. — Bri­gádvezetőnk rossz munkát végzett a csoportban. Megírtam a Szabad Nép­nek s azóta a brigádvezetö sokkal jobban kezdett el do'gozni s a cso­port az élre került a munkában. ■ Arról beszélt ezután, hogy az őszi munkák után elment Sztálinvárosba dolgozni. ? —; Úgy gondolom - mondotta, — minek, melegedjek a kályha mellett, a .csoportban most kevés a munka. Szid invárosban az irodában azzal fo gaátak, mit akar maga. öreg néni? FJ'küldjük majd magát sepergetni, rno. -sogatrá. Azt feleltem: Nem jöttem én é-; sepergetni • se mosogatni, én gyá­rad akarok építeni! Tudja-e, szaktárs- pö — felelték —, hogy a7 erős, ne­héz munka? Nem bírja maga azt. -- Ha a nyáron kél kaszás után tud tani kötözni — mondottam - - a mai ‘beit ,a téglát is el tudom majd hor­dani. Oda is kerültem a központi rak. tár építkezéséhez Ifi brigádban dol­goztam, 426 százalékot teljesítettünk és január 8 án, az új esztendőben e’- f rínék m-; nyertük meg a vándor zász­lót.- Amikor a7 építkezésnél azt kér­dezték tőlem hogv minek jöttém ide tóyen erős munkát végezni., azt mon­dottam: Ezzel is a béke ügyét akadom védeni. Ezzel akarom meghálálni o drága. Sztálin elvtársnak, hogy sza­badságol adott nekünk, olyan életet, amelyben a do'gozók gyermekei ta­nú ihatnak. Az egyik unokám három évvel ezelőtt még egy kulák istállójában tiporta a marhaganéjt. Amikor rá akartam venni, hogy menjen ei ta­nulni, a kulák azt mondotta neki: „Ne kigyjé.I a kommunista öreganyádnak-. Meglásd, börtönbe, bitójára vezet té­ged uv öreganyád." Én erre azt mond■ tom az unokámnak: ,.Aki másnak ver. met ás, maga. esik be e.“ így is lett. Az unokám ma hadnagy. 4 kulákot pedig másfél évre lecsukták fekete­vágásért. Ezután Réti László elvtárs. a Mun- kátsmozgulmi Intézet igazgatója, az U»42-es Szabad Nép munkás levele- zési rovatának vezetője beszélt.. '■ — Vájjon nyuj'that-e valami .yen armlságot a tíz év eőtti Szabad Nép a mai munikáslevetezőknek? — jérdééte. Azt hiszem, igen. Az 1942-es Szabad Nép eg v szá­jában „Várjuk a folytatást“ címmel ító( írtunk, hogv levelezőink meg- r'te*k a lapnak egy-egy foivama'ban évő eseményt, a lap lévőtöket le *1 közötte, de a? olvasó nem tudhat­— Pártunk Központi Vezetősége ne­vében üdvözlöm a munkás- ' és pa­rasztlevelezők első országos konfe­renciáját. Ez a kétnapos konferencia amely hu képet ad a sajtóról és fő­leg népünk fejlődéséről, o’yan képet ad a levelező mozgalom fejlődéséről amely túltesz várakozásainkon Az a harcos szellem, az a tettrekész buzz \ góság a hibák elhárításában, amely ezep a7 értekezleten megmutatkozott, egyik leglényegesebb bizonyítéka (in­nak, hogy népj demokráciánk felada­tait egyre jobban tudjuk megoldani. — Olyan a mi népünk, mint a győ­zelmes harcokban kikovácsolt had­sereg, de olyan hadsereg amelynek minden leafonója tudja, hogy miért harcok hogy'- miért hoz áldozatot. A magyar népura om előőrsei a levele­zők. Azok, akik először veszik észre a hibákat és nehézségieket a maguk területén, a saját területük igazi út­törői. Ilyen úttörővé keli válnia min­den levelezőnknek, akik először mu­tatnak rá a maguk munkaterületükön a hibákra és így hozzásegítik pártun­kat és államunkat ahhoz hogy eze­ket a hibáikat az úíbó’ eltakarítsuk. A mi demokráciánk erősségévé lesz rö­vid idő aőatt a levelező mozgalom. — Ha csak arról az egyetlen ol dal­ról, a lievelezőmozgalom odaláról néz­zük meg a mi demokráciánk fejlődését és helyzetét, akkor is azt tapasztal­juk, hog,v nem egyszeri parlamenti választások, hunom munkánk állan­dó kísérője az. hogy minden áilam- po’górunk, mindenki gyermekkorától kezdve késő aggkoráig, tehát attól kezdve, hogy gondolkozni kezd és amíg-a gondolat birtokában van, részt- vesz a társadalom kialakításában, fej­lesztésében, részt vesz két keze mun­kájával és harcával, részi tv esz gondo­lataival és részivesz kritikájával, résztvesz abban a harcban amelyet a maradisági, a belső ellenség, a múlt ellen viv mindenki, aki híve a mi rendszerünknek. Ez a demokrácia nem. korlátozódik egyesekre. Ez a demo­krácia százezrek és milílíiók demokrá­ciája. Beszélt Horváth Márton elvtárs, a levelezők igen nagy felelősségéről és idézte Sztálin elv-társai, aki a levelező- munka alUDjatt így határozta meq: ,,A levelező független légy mi azoktól az intézményektől és személyektől, ame­lyekkel és akikkel érintkeznie kel7 munkájában.“ A független-ég más szóval a felelősség fokoz-tót jelenti — folytatta beszédét. — Ez a függetlenség — amelyről Szia La elvtárs beszél —, azt jelenti, hogy minder, szót mérlegelni ők kell a levelezőknek, amikor kritikát gya­korolnak Arra kell törekedni, hogy az elvT.ársak leve tói komolyan essenek latba, szerkesztőségeink felelősek azért, hogy komolyan . figyeljenek fel azokra a figyelmeztető hangokra, ame­lyeket. a levelezőktől kapnak. Állami s terveinknek, pártszeiveinknek kohio* iyan kel! mér’egelmök minden egyes lévőiét, amelyet a levelezőktől kap­nak. De a mérlegelés ne a szerkesz­tőségben kezdődjék, hanem azoknál a.z elvtársaknál, akik megírják a le­velet. A továbbiakban Horváth Márton elvtárs hangsúlyozta, hogy a párt­szervezeteknek, az állami szervezetek­nek támogutniok kell a levelezőket és szóit a szerkesztőségek felelősségéről. Majd így folytatta: — Ha azt akarjuk. hogVi a mi le­velezőink szeme éles legyen, észre­vegyék a hibákat, — és sokszor máso­kat megelőzve vegyék észre a hibá­kat, — akkor a. levelező ekvLársak sze­mét, látásút, fű ét élesítem kell. Ez más szóval ideológiai, politikai szín­vonaluk állandó emelését jelenti. -- Gondoskodni kell arról, hogy kon­krétan ismerjék a párt politikáját, hogy szi árdan, Írét lábon álljanak, hogy szilárdan tud iák a harcot vív­ni az ellenség, a hibák e len. Hiba az. hogy a vállalatok, munkahelyek vezetői részéről nagyon gyakran nincs meg az a megértés a levelező- mozgalom iránt, anie y megértésre fel­tétlenül szükségünk van. : Igen keményen fogunk ícllémd mindé n olyan jelenséggel szemben, amely kicsinyes, személyes ~.>empov tokból akadálvf al.-nr gördíteni a la ve azok munkája elé. Sztálin elvtárs úgy beszél a le­velezőkről., mint a proletár közvéle­mény parancsnokairól — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a levele­zőknek jó munkával ke ! segíteniük a dolgozók közvéleményének kiala­kításában és példamutató munkával, magatartással, harcos kiállásisal, keJO. kiérdemelni ők a dogozók bizalmát. — A sajtó jó munkát végzett az- zat, hogy rövid idő alatt megszervez­te ezt a mozgalmat, amelvet az élet igazol, amely eleven, fontos mozga­lommá vált. Nemcsak ezen konferen­ciának a képe, nemcsak az elmúlt hó­napoknak a munkája, a helyi konfe­renciák, hanem a7 ellenség dühödt támadásai is bizonyítják azt, milyen fontos vívmánya demokráciánknak ez a mozgatóm. Alig múlik el nap, hogv ne támadnák a sajtót hogy ne vitat­kozna az ellenséges rádió, az imoe- naldsta sajtó a Szabad Néppel és töb­bi lapunkkal, levelezőinkkel De az az eltökéltség és határozottság, amely itt. kibontakozott, azt mutatja, hogy mi alaposan ismerjük azokat, akik ezt az ellenséges uszítást folytatják. Ha egyáltalán véletlenül fülünkbe jut a hangjuk ráismerünk ■ a tőkések, nagybirtokosok, bankárode, horthysta tábornokok hangjára, akik azt akar­ják velünk elhitetni, hogy az volt jó, amikor a nén rab volt ebben az országban s amikor az imperialisták voltak az urak. Nem. élvtársak. Az, hogy itt állandóan fe’merült a ször­nyű mult, a rabság képe és ahogy Itten és egyebütt is állandóan felme­rül a boldog, békés, szocialista jö­vőnk kéne, az biztosítja, hogy jelen­leg; nehéz munkánkban és harcunk­ban fáradtságot nem ismerve, félel­met ’nem ismerve. lelkesen, odaadó- an. a nagy cél, a szocializmus fel­építése érdekében minden erőnket összpontosítva fogunk dolgozni, Hogv az ország idáig jutott, hogy az ország az ellenség szekerét tolja. Leveleinket örömmel fogadják, számítanak ránk* megbecsülés, kitüntetés az osztályré­szünk, Köszönjük ezt önnek, Rákosi elv társ: Megfogadjuk: Továbbra is bátran, állhatatosan harcolunk a szovjet sajtó levelezőinek példája nyomán, szocia lista építésünk minden akadályával, minden külső és belső ellenségével szemben, a jó kezdeményezések, a ta­pasztalatok elterjesztéséért, pártunk- érí, hazánkért, a szocializmusért, a békéért. Közelgő születésnapja alkal­mából kívánunk önnek, drága Rákosi elvtárs, még sok-sok munkás észtén dói, népünk javára. Mi ügy készülünk erre a napra, hogy még fegyelmezet­tebb. eredményesebb, odaadóbb mun­kát végzünk s a konferencia tapasz­talatait felhasználva, emeljük leve­leink színvonalát, napról-napra gyara­pítjuk tudásunkat. Ezzel segítjük a mi lapjainkat, elsősorban pártunk éles fegyverét, a Szabad Népet, Rá­kosi elvtárs lapját, mindennap! ke­mény harcában. A munkás és parasztlevelezők F országos konferenciájának résztvevői,.“ A távirat küldésére tett javaslatot a konferencia résztvevői fergetes tapssal, lelkes éljenzéssel fogadták el Belien Oszkán elvtárs, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának vezetője a konferenciát berekeszti) zárszavai­ban további jó munkát kívánt a kon ferencio valamennyi résztvevőjének. * A magyar sajtó levelezőinek I. Or­szágos Konferenciáján részéveit bara nyamegyci küldöttek — mint elmon dották — visszatérve lakóhelyeikre átadják a dolgozóknak a konferencia tapasztalatait, élőlényeiket. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Demokartikus Köz­társaság néphadseregének főpa­rancsnoksága jelenti február 5-án hogy a koreai néphadsereg egysé­gei, szoros együttműködésben a kínai népi önkéntesekkel, sala mennyi arcvonalon továbbra is védelmi harcokat vívnak az ameri­kai-angol intervenciósok és a liszin- manisfa csapatok ellen és nasv veszteségeket okoznak az ellenség­nek emberben és hadianyagban. Február 2-án az ellenség a nyu­gati és középső arcvonal egyes szakaszain vad rohamokat intézett a néphadsereg védelmi állásai el­len. A néphadsereg egységei azon ban visszavetették az ellenséget, amely nagv veszteségeket szenye deli.' Február 3-án a néphadsereg lég­védelmi egy ségei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek le­lőttek három ellenséges repülő­gépet, amely résztvett Vonszan, Muncshon, Kanszo cs Csunhva tér­sége elleni támadásokban. HATÁRSÉRT OT FOGTAM... Gyerünk, gyerünk, igyekezzetek, mert késő este lesz nure hazaérünk! biztatta Tóth Ferenc lovait, miközben megpaskolta oldalukat az ostorral, — Messze van még Drávaszabolcsl A lovak a nógatásra nekiiramodtak. Egykettőre elmaradt mögöttük a harkányi park, gyorsab­ban szaladtak mellettük az átszeli fák. A januarvegi hideg szél kivitte a bakon ülő férfi szeméből az álmot. — Unalmas így egyedül kocsizni — gondolta magú ban Tóth Ferenc. — Elhozhattam volna a kislányt, most beszélne az iskoláról, vagy az úttörőkről és hamarabb telne az idő, meg az út ■.. Az idő haladt, az út sarat, vizet fröcskölve szaladt ki a kocái kerekei alól. Messziről feltűnt a gordisai ei ágdfás Iája. 1 óin Ferenc az égre nézett, hogy a nap állásából megállapítsa, az időt ahogyan azt még nagy­apjától tanulta. — Négy óra körül járhat ... — állapította meg. majd ismét ráripakodolt a lovakra: — Mozogjatok, mert egy óra múlva már öreg este lesz! A kocsi egyenletes zörgése megint elálmositotta, Feje le lekonyult, a nagyobb döccenöknél nagyokat bólogatott, azután bóbiskolt tovább. Az álom szárnyán talán már haza is repült Drávaszabolcsra. — Hé. bátyám! Álljon meg! Álljon meg! Tóth Ferenc felriadt. Egy jóképű fiatalember szaladt a kocsi mellett és karját lábúivá kiabálta: Vegyen fel legyen szíves, mert már igen kifárad­tam Harkánytól idáig! — Hoó! Hoó! Álljatok meg már végre! — pörölt 'rí o lovakra a gazda, csak azután fordult a fiatalemberhez: — No. csak szaporán! Ugorjon fel, mert egykettőre ránkesteledik! ■ I másikat, nem kelleti kétszer biztatni. Egy ugrás sál fcnnt.crmett a kocsin ás kényelmesen elhelyezkedett a saroglyábán felhalmozott egyelmáson. Tóth Ferenc pe­dig aki igen-igen megörült a hirtelen becseppeni uiHárs nah, megkezdte a tercierét: " Hát hova igyekszik, fiatalember? — Ide a szomszédba. Drávaszabolcsra! A meny­asszonyomhoz tartok.- Hej. hej. ilyenek ezek a diaiatok! — merengett Tóth Fércre. Akkor nem restéinek gyalogolni, ha szok­nyáról van szó . . . Igaz. hogy én sem voltam különb annakidején .. . Cinkosan, évődve szólt hátra: — Aztán csinos-e? Hál megteszi! — szerénykedett a másik. — Nem is törném magam utána ha világosul ja ■ lenne! Bátaszékrü! nem akármilyen lány után fut az emberfia! — Hit az áfö órát! Báíaszékröl jön? Aztán mond ja csak, ki az a kislány, aki így magábahabaritolla? JT gy hosszú pillanatig nem jött válasz. 1J Áhá. nem akarja megmondani a nevét —gon dóka Tóth Ferenc és hójorítónn vissza*7ólf. miközben las- isabhrn fog-, a a lovakat, hogy jobban halljon: —Mondja csak nyugodtan! Köztünk marad! Mem vagyok én vénasszony, hogy clplctykázzam! — Jól van, megmondom! — adta be derekát a má­sik. — Hát a Kovácsék lánya! — Az a vöröshaju? Az Ilonka? — Az, az — hagyta rá a fiatalember. Tóth Ferenc fejében gyorsan űzték egymást a gon­dolatok: — Hiszen nincs is Kovács Ilona a faluban! Mi ár* hazudott ez a Hú nekem? Miért igyekszik a határ fele? A határőr elvtársak éppen ■ a múltkor figyelmeztettek bennünket hogy figyeljünk fel a legkisebb gyanús esetre is... Éberség ... — No, kerüljön csak ide mellém, fiataiember! — szólt hátra az utashoz végre. — Itt könyebben elbeszél­gethetünk.., Már egészen berekedtem a kiabálástól... A férfi előrckapaszkodott a bakra, de c beszédből nem lett semmi. Tóth Ferenc gondolataival foglalatosko dott, utitársának pedig nem volt beszédes kedve. — A nyáron tűz volt odaát,.. Alsómihojlác felől Iái szolt a fény. Egész vörös volt tőle az égalja... A. jugo szláv parasztok gyújtották fel kazlaikat, hogy ne kerül jenek Titoék kezei közé! Hátha ez is tüzet akar? Tüzel, csak nem odaát, hanem nálunk ... Tóth Ferenc a lovak közé csapott. Egyszer, kétszer háromszor . .. — Gyerünk, mert ránkesteledik! — Én le is szállnak... — vetette oda bátortalanul az idegen. — Áh. minek az? Rögtön hazaérünk - -. Aztán bízó nyára nagyon várja magát az a Kovács Ilona... eresztette mee a gyeplőt Tőlh Ferenc és csak akkor húz­ta meg a szárat, mikor az udvarára kanyarodott u kocsi Leugrott, le segítette, a férfit is és kitartotta a tenyéréi ■— Na. lássuk csak az igazolványát, fiatalember! Az nyúlt a zsebéhez, tapogatta, forgatta, de csak nem került elő semmiféle papír. Tóth Ferenc várt egy darabig, azután bekúibáll az istállóba: \. — Elvtársak, jöjjenek csak elvtársak! Vendéget hoz tarn! Nézzék meg maguk is! Az istállóból egy határőr elvlárs dugta ki a fejét — Jöjjön csak közelebb! — intett az idegennek u puskája mellől. Az lehajtott fejjel, emelkedő kezekkel tartott feléje. Tóth Ferenc megindult a ház felé. Mosoly bujkált a szája sarkán. — Ha ez az alak India volna, hogy az én házamban van a határőrség istállója, biztosan nem kér előzőit vol­na fel a kocsira! — gondolta. Leverte lábáról a sarat és belépett a párásablaku, meleg konyhába. Komótosan ki hámozta magát a kabátból. Azután csak úgy odavetve mondta Határsértői fogtam! G. L. I ja, mi történt tovább, ■ ment a levele­ző a folytatásról elfeledkezett. Azt hi­szem. ez is orván yjrobiérna,, ame yet ma változott lyörii-mények között Í6 joggal felvethetünk. A levelezőknek lenne feladatuk,, hog,v ha egy ’kérdés­ről írtak tudósítást, akkor azt ne hagy­ják abba, hanem kísérjék végig a kér­dést egésiz fejlődésében. Munkás eve&ezőánJk jelentős - része ■— inon cl oda a továbbiakban -- túlsá­gosan egyoldalúan fogja fel hivatá­sát. túlságosan csak a hibák leleple- ' zésére és feltárására helyezi a súlyt. Holott mai életünk küzdelmeinek ; szépsége, derűje, optimizmusa . nérn leevésbbé érdekelné az olvasót, enagy. küzdelmek és eredmények aktív ré­szeseit. Írjunk: tehát a hibák könyör­telen leleplezése mellett többet, a:, el. ért eredményekről, é etünk szépségei röl, hőseinkről akik a terríielésben, harcban, tanulásban kiválót teljesítő nek. akik a-/, új szocialista embertí­pusnál; példaképeivé válnak. Pellegrini Jánosné, az Eszakmagyar- ország levelezője felszólalása után Horváth Márton elv társ, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja mondott beszédet. Horváth Morfon eívUirs beszéde A magyar sajté levelezői In ornmágan kon ferenciájának második napja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom