Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)
1951-10-28 / 252. szám
1951 OKTÓBER 2» N fl P L O A begyűjtésben való lemaradásért Nagydorogon is elsősorban a kommunisták felelősek Lelkiismeretesebben készüljön a vezetöségválssztó taggyűlésre a sárszentlörincí pártszervezet NAiány hónappal ezelőtt az élelmezési miniszter kizárta a szabadforgalomból Nagydorog községet, mert nagymértékben elmaradt tojás- 6s barom- hbegyüjtésá tervéneíc teljesítésétől. Ez a gyenge eredmény a kenyér- és takarmánygabona begyűjtésénél som változott. kutkoricabegyüjtési tervüket 31.8 századikra, napraforgó begyűjtési tervüket 53.5 százalékra teljesítették és a burgonyabegyűjtósi tervük teljesítésénél is még mindig mintegy 20 százalékos lemaradás van. „Mi ennek a nap:y lemaradásnak az oka?“ — amikor ezt kérdeztük a tanácselnöktől, Kocsis Istvántól, a kővetkező választ kaptuk.: „Én csak annyit, tudok mondani, hogy amit csak lehetett, mindent megtettünk a begyiiftés érdekében’. A helyi pártszervezet vezetőségi tagjai is hasonlóan válaszoltak. A párt- szervezetben azt is igyekeztek bizonygatni, hogy Nagydorogon csak 15 mázsás a kukorica átlagtermés, és ez is nagyon befolyásolja a terv teljesítését. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert Nagydorog határánál még sokkal kedvezőtlenebb helyen fekvő községekben is mintegy 20—25 mázsás a kukorica átlagtermés. A tanácselnök kijelentése és a pártszervezetben elhangzott vélemények túlméretezettek és megvannak fűszerezve valótlan állításokkal. A pártszervezetben ráadásul azzal hitegetik magukat az elvtársak, hogy „itt nálmik igen erős a kulákbef olyás és ezért nem lehet eredményt elérni." Erről beszélt a népnevelői clelös Háver Gábor pártvezetőségi lag is. Hogy ez a magyarázat mennyire nam alapoß indok a begyűjtés térén fennálló nagy lemaradásra, szf bizonyítja Zomba község példája, ahol több mint 40 hírhedt kuilák lakik. A két község között az a különbség, hogy a kulákokat Zombán úgy kezelik, mint a. dolgozó nép esküdt ellenségeit.. Nagydorogon pedig nem. Kiss József kulák. a nagydorogi tanácselnököt úgy ismeri, mint aki segít rajtuk. Csütörtökön egy panasszal fordult a tanácselnökhöz a végrehajtással 'kapcsolatban. Az elnök megnyugtató “nem fogják végrehajtani ha én mondom“ kijelentése áfán ezekkel a szavakkal távozott: ,,,Jó, ha te jót állsz érte, akkor nincs baj" Mi ez a magatartás, ha nem megalkuvás az ellenséggel? Nagydorogon az agitációs munkára a liberalizmus, a felületesség nyomja rá a bélyegét. Ezzel kapcsolatban a pártvezetésnél is és a tanácsnál is ismernek adatokat, csak azokat nem a valóságból veszik. Erre mutat az, hogy a tanácsnál 28, a pártszervezet népnevelő felelőse pedig 12 olyan jól teljesítő parasztról tud, akit bevonnak az agitációs munkába. Ha az eredményekkel merjük az agitációs munkát — ami feltétlen helyes — akkor azt kell mondanunk: „Nagydorogon vannak népnevelők, de azok nem végeznek szívós népnevelő munkát, mert ha végeznének, •kkor Nagydorog is sokkal nagyobb eredmény tudna elérni, ugyanúgy mint a határos Pusztahencse, ahol a burgonya terén már a szabadpiacot is megkapták. és a kukoricabegyüjtési tervüket túl teljesítették." Kocsis elvtárs, a tanács elnöke úgy véli. mintha a népnevelők munkájába neki semmi beleszólása sem lenne. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ez a fedj eilentése: ^Végeredménybe?! a népnevelő munka a pártszervezet feladata." Ráadásul még azzal, sincs fisztáb-an Kocsis elvtárs. hogy ki c község legjobb népnevelője, mert. amint mondja: azt csak a pártszervezetben tudnák megmondani. De nemcsak az agitációs munka hiánya, hanem egyéb tárgyi okai is van-: nak Nagydorog begyűjtési lemaradásé* nak. A kukoricaérés elején a tanács kidobóit rítta, hogy senkinek sem szabad kukoricát szedni. Ugyanakkor a Szabad Nép már arról irt. hogy számos községben milyen eredmények születtek meg a kukoricabegyüjtés terén. Ezzel a dobszóval akarták elejét venni a féketézésnek. A valóságban ez a dobszó rossz visszhangot váltott ki a községben és ráadásul késleltette a betakarítási munkálatokat. Ma azonban már nincs lemaradás a kukoricaszedés terén, mert amint a tanácselnök mondja; a 720 gazda közül 600 már végzett a szedéssel. A tanács mulasztása annál súlyosabb, mert. az elnök konkrét adatokat tad a kukoricáiokctézésröl. A roTxJetet szerint a begyűjtést nem teljesítő községben nem szabad azokat a terményeket árusítani, aminél a lemaradás van. Nagydoro gon nem tartják he a rendeletet. Hol van itt a tanács felelőssége, amely arra hivatott, hogy érvényt szerezzen népköztársaságunk törvényeinek? A tanácselnök azt mondja: még nem sikerült lelepleznünk egy feketézőt sem. Ahogyan nem sikerűit eddig, ugyanúgy ezután sem fog sikerülni, ha szemet hunynak a fekete piacon való árusítások terén. Hibák vannak a tanácstagok személyes példamutatása terén is. A tanácselnök, amint, mondotta, „9 tanácstag nem teljesítette kukoricabeadási kötelezettségét, mert azt mondják, hogy még nem szedték azt le." «Ezt kénytelen vágyóik elhinni, mert a mezőőrök még nem jelentették." Kocsis elvtárs, amint mondja, aratás óta nem volt kint a határban. Arra nem gondol, hogy íróasztal mellett nem lehet irányítani, és a jó munkának együk legfontosabb alapja a helyszíni ellenőrzés. A begyűjtési állandó bizottság a tanácselnök szavai szerint jól működd:, a pártszervezet népnevelő felelőse azonban nem is ismeri az elnökét. Ebből jogosan következtethetünk arra, hogy a begyűjtési állandó bizottság csak a községben élő általános elv szerint végez jó munkát, de a valóságban nem. A helyi földművesszövelkezetnek napokon át nem volt vét el jegye és így a burgonyát nem tudtág levételjegyezni. A tanácselnök erről mindössze annyit tud, hogy szaladgáltak össze-uissza a vétel jegyekért, de mindenütt csak Ígéretet kaptak, holott ez nagyban akadályozta a kukoricabegyüjtési terv teljesítését. Kocsim elvtárs annyi fáradságot már nem vett magának, hogy megnézte volna: nem-e az ellenség keze játszik közre és, hogy gondoskodtak- e időben a megrendelésről. A földművesszövetkezet burgonya, baromfi és tojás felvásárlója, Domonkos János ellen általános panasz van a községben. Mindenki kifogásolja, hogy nem biztosítja a termények állandó átvevését. Gyakran megtörténik, hogy c gazdáknak a burgonyát vagy a baromfit rnssza kell vinni, meri ,.nem ér rá" átvenni. A begyűjtési törvény érvényesítése terén szántén súlyos mulasztások vannak. Már egy hónapnál is több, hogy megkezdődött a községben a kukorica- szedés, olyan gazda azonban még mindig nincs, akinek 10 százalékkal emelték volna fel a hátralékát.. Azóta pedig sok gazdánál már a kétszer 14 nap Í6 eltelt, öt százalékkal sem emelték fél minden szedéstől számított 8 napon felüli hátralékot, hanem csak 178-at. Ha a 178 gazda (kivételével a többi mind teljesítette volna 8 napon belül a hátralékát, akkor a község nem ilyen gyengén állna a begyűjtés terén. Ha végignézünk a hibák sorozatán, jogosan kérdezhetjük: hol van a nagydorogi pártszervezet, a nagy dorogi kommunisták ébersége? Ugylátszik, a nagydorogí pártszervezet, tagjai nem ismerik Rákosi elvtársnak ezt a mondását: „Mindenért, ami ebben az országban történik, elsősorban mi kommunisták vagyunk felelősek" és nem tudják, hogy elsősorban ők felelősek a begyűjtés terén ezért a nagy lemaradásért is. Küzdelem a „fehér arany“ időbeni betakarításáért Megértették dolgozóink a „fehér arany“ begyűjtésének fontosságát és naponta többszázan sietnek az állami gazdaságok és termclőcsoportok segítségére, hogy a közeledő rossz idő előtt begyújtsák a gyapot minden grammját Az elmúlt vasárnap nemcsak az átjárni gazdaságok állandó dolgozói és ezek családtagjai, hanem a hatósági szervek, üzemek dolgozói is kivették részüket a gyapotbegyiijtésből. A megyei tanács oktatási osztálya igen alaposan kivette a részét s mozgósította a tanulóifjúságot a társadalmi munka keretében. Az ifjúság lelkes munkája kimagasló eredményeket hozott, Váczi Sándor a szekszárdi általános iskola tanulója 30 kilót, Csapó János, a fiúsikola tanulója 22 kilót szedett. A tanulók komoly versenytársnak bizonyultak a felnőtt szedők mellett, pedig a felnőtt emberek is szép eredményeket értek el. Gsapláros Lajosné a Népbort dolgozója 28 kiió 35 dekát szedett, Bölényi István az Országos Köz. ellátási Jegyközpont dolgozója 27.75 kilós eredményt ért el. Az állami gazdaságokban legtöbb helyen felkészülve várták a társadalmi segítséget. Például Biriíópuszfán okulva a múlt hibáin és leszűrve az eddigi tapasztalatokat, a mintegy 600 fő társadalmi munkást — köztük 150—180 tanulót, — kitűnő, ízletes ebéddel várták a gazdaságban, amit a dolgozók nagy megelégedéssel fogyasztottak el. így a munkaterv és teljesítmény is jelentősen emelkedett. Hasonló volt a helyzet Kajmádon, Várdombon és több állami gazdaságban. Ilriágyel Mihály Jó munkát végez a kétyi szövetkezet a szállítási szerződéskötésben A kétyi földművesszövehkezet jól szervezte meg a szállítási szerződés- kötést. Az ügyvezető jó kapcsolatot épített ki a pártszervezettel, tanácsosai és tömegszei-vezetekkel. A szövetkezet aktívái jó felvilágosító munkát végeznek. Meglátogatják a dolgozó parasztokat és elmondják nekik a szerződéskötés előnyeit. A szövetkezet dolgozói munkahelyükön is végeznek felvilágosító munkát. A szövetkezet vezetőségi tagjai résztvesznek a népnevelőmnukában és ők maguk is kötöttek szállítási szerződést. A szövetkezet vezetősége a személyes példamutatást tartja a legjobb ági- tációs módszernek és csak azután mennek agitálni. Ezt mutatja Barabás Márton igazgatósági tag példája is, akinek 8 hold földje van és a gabonabeadási kötelezettségének IfjO százalékban tett eleget, most pedig 6 mázsa kukoricára kötött szállítási szerződést, Sebestyén Gergely felügyelőbizottsági tag, 9 holdas dolgozó paraszt 7 mázsa kukoricára kötött szállítási szerződést. Ez a magyarázata annak, hogy a kétyi dolgozó parasztok megértették a szállítási szerződéskötés fontosságát, tisztában vannak ennek előnyeivel és községük a szállítási szerződéskötési tervet burgonyából 77.4 százalékra, kukoricából 60 százalékra teljesítették már és a megyében a szerződéskötési versenyben élenjárnak. Megyénk faluéi p árts zervezet-eiben megtartották a vezetőeégválas'ztáeofe előtti taggyűlést. Ez a nap nagy. jelentőségű párttagjaink életében. Ezen a napon már tisztán áll párttagjaink előtt, ki milyen oktatásban vesz részt, hogyan tudja elsajátítani minél eredményesebben a marxizmus-lminizmus tanításait. Egyúttal megismerik azokat a sürgős tennivalókat, amelyeket okvetlen el kell végezni, ha november 7- re és az új vezetőségválasztó taggyűlések idejére méltóképpen, harcos kommunisták módjára akarnak készülni. A most lezajlott taggyűlések tapasztalata segíti pártszervezeteinket, titkárokat és tagokat abban, hogy a még meglévő hiányosságokat, különösen a szervezés terén, a vezet őségválasztó taggyűlésre kiküszöböljék. Ajnikoris milliónyi párttag dönt. országos viszonylatban mintegy 15.000 alapszervezetben a pártvezetőségek és a küldöttértekezleteken a pártválasztmányok, illetve a pártbizottságok megválasztásáról. Nem e hatalmas feladat tudatában szervezte meg a rendes ham taggyűlést Sárszcntlőrinc alapszervi titkára Dob- stad János elvtárs. A taggyűlésen a tagság alig egybarmad része jelent meg. Nem volt tehát mélységes meggyőződéssel tudatosítva, hogy ez a gyűlés, ha lehet még fontosabb, döntőbb áz eddigieknél. Azért is, mert Rákosi elvtárs is tanítja: „Világos, hogy az élesedő helyzet fokozott követelmények!*, állít párttagjaink, a népi demokrácia mindéin híve elé. Most újra több fegyelemre, példamutatásra, áldozatkészségre, bátor kiállásra, éberségre és elszúr íságra van szükség." De azért ás, mert éppen itt voltak szemtanúi a becsületes dolgozó párásítók.. mire képes az osztályéilenség, a kulák. Hisz legutóbb a község vezetőit akarták meggyilkolni. A titkári beszámoló sem volt olyan hogy az ottlévők aktivitását elősegítette volna. A nemzetközi helyzet és Sztálin elvtárs nyilatkozatának ismertetése mellett elsikkadt az a fontos kérdés, hogy mit. kell tenni Sárszentlőrincen a kommunistáknak személyenként is, de egyetemesen is, hogy az előttük álló fedaiarokat sikeresen megoldhassák. Amint, később kiderült, tennivaló van bőven, mert a kukoricabegyüftésben még csak 46 százalékra és a burgonyánál 77 százalékra vannak. Az összefogás hiányát mutatja az is, hogy nem merték vállalni a többi községek nyomán kötelezettségeik teljesítését, nagy ünnepünkre, november 7-re. Bizonyos mértékben a paksi járási pártbizottság is felelős azért, bogy a sárszentlőrinoi pártszervezet gyengén működik. Nem elég az, hogy értekezleten kioktatták a titkárokat, de Sárszentlőrincen pél Iául nem ellenőrizték, hogy mindent megtettek-e a taggyűlés sikeréért. Most az a feladata a sárszentiőrimcl pártszervezet titkárának, hogy következetesen vigye a harcot a tagság tömörítéséért. Ha ez párosul a járási pártbizottság segítségével, akkor a vezetőségválasztó taggyűlésen minden tag ott lesz és a titkár elvtárs beszámolója után tömegesen lesznek jó hozzászólások, építő vita alakul ki, határozatok is születnek. Ha így fogják meg Sárszentlőrincen a kérdést, akkor a pártszervezet sziklából épült, szinte összenőtt bástyává válik a becsületes dolgozó tömegekkel, amely egyaránt alkalmas a mindennapi I feladatok sikeres elvégzése mellett dön- I tő csapást mérni ellenségeinkre, Egy tonna eltüzelt szénpor — egy tonna megtakarított szenet jelent Bányavidéken megszokott kép, hogy a tavak, tócsák, mellett ott fekszik hatalmas kupacokban az iszapos fekete szénpor. Ezt a szénport eddig „mellék- terméknek" 6Őt sokhelyen „hulladéknak" minősítették és úgyszólván egyáltalán nem használták fel. Alig néhány belyenek vertek belőle egy keveset az üzemi kazánok fűtéséhez. A szakembereknek régen szemet szúrt ez a pazarlás és ezért a mérnökök, kazánfűtők több helyen kísérletezni kezdtek a szénporral. Kiderült, hogy a szénpor mindenképpen alkalmas arra, hogy a darabos szénhez keverjék. Sőt, szárítás és tisztítás után még jobban használható az ugyanott bányászott darabos szénnél is, mert elégbetőségi foka magasabb. Az eredményes kísérletekkel sikerült legyőzni a műszaki nehézségeket. A tüzeléstechnikai szakemberek már a részletproblémákat is megoldották. Ma már ott tartanak, hogy egy tonna szénpornak a darabos szénhez való keverésével ugyanannyi mennyiségű szenet takarítanak meg. Ha a teljes szénpor- mennyiséget felhasználják, ez egyedül Lengyelországban egymillió tonna 6zén megtakarítását eredményezi majd. A üzemek önköltségét is csökkenti a szénpor alkalmazása, mert a szénpor lényegesen olcsóbb. Annak ellenére, hogy a kalóriamennyiség ugyanaz marad, megfelelő keverés mellett 20 százalékos költségcsökkentés érhető el, Lengyelországban áprilisban indult meg az új akció és azóta állandóan emelkedik a megrendelések száma. 1951. áprilisában jóformán még csak az energitikad üzemek érdeklődtek a szénpor iránt és mindössze 33.000 tonnát igényeltek. Azóta állandó emelkedés tapasztalható. Júniusban 47.000, augusztusban 99.000, szeptemberben uedíg 130.000 tonna szénport rendeltek. Alig néhány hónap alatt tehát 400.000 tonna szénpor fogyott el, Ennek azért van komoly jelentősége, mert arról tanúskodik, hogy az üzemek már nem tekintik ,,selejt"-nek az új fűtőanyagot. Az energitikad üzemek után ma már a gyapot- és cementipar is erősen használja a szénport és az egyes üzemek közötti tapasztalatcsere még jobban fokozza majd az új fűtőanyag felhasználását. Néhány élenjáró üzem teremtette meg a siker előfeltételeit. A „Lazíska“- erőműtelep az új fűtőanyag széleskörű felhasználásával eddig 63.150 tonna elsőrendű minőségű szenet takarított meg. Az igazgatóság a dolgozókkal karöltve bebizonyította, hogy az új ötleteket a népgazdaság javára lehet és kell hasznosítani. A pártbizottság fáradhatatlan munkával mozgósította a fűtőket és ennek a munkának nyomán számos újítás is született. Kitünően bevált az új fűtőanyag a szeszfőzdékben és a téglagyárakban és egyre nagyobb teret hódit más üzemekben is. Rendeltetési állomás: Duiiapentcle A Tolnamegyei Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat életében igen döntő dátummá vált 1951. október 18. Ezen a napon küldte a vállalat az első vasszállítmányát szocialista építésünk egyik legnagyobb büszkeségé nők színhelyére: Dunapentelére. Egy szürke, látszólag semmitmondó fuvarlevél é-s mégis milyen döntő jelentőségű. Látszólag egy egyszerű ■ admi nisztrációs ügy darab és mégis népgaz- dasági szempontból szinte felbecsülhetetlen érték. Ez a szürke fuvarlevél élő dokumentum népünk lendületes alkotóerejének. Bizonyítéka annak, hogy a népek nagy béketáborá- nak csoportjában a béke erős bástyáját képezzük. Bizonyítéka annak, hogy mi nem rombolni, pusztítani, embereket megsemmisíteni akarunk, nem a halált, a szenvedést és a kint és annak minden velejáróját akarjuk az emberiségre zúdítani, hanem élni akarunk, célunk; a békés építés, az alkotás, az emberiség felemelése. Rendeltetési állomás: Dunapenlele. Ez a rövid mondat késztessen mindenkit gondolkodásra, aki a béke igaz ügyét tettekkel is szolgálni kívánja, és gondoljon arra, mikor a szemében jelentéktelen ócskavas és fémhulladékok, kerülnek kezébe, hogy azok a népgazdaság szempontjából igen fontos alapanyogahká válnak. Minden kis vashulladék, minden darab ócskavas tényezője az acél és vas országa építésének. Erről a helyről hívom fel megyénk minden becsületes dolgozóját, felnőtteket, diákokat. Öregeket, fiataloKat, férfit, és nőt, hogy vigyázzanak e rej jett kincsekre, kutassák fel azokat és juttassák el azokat az illetékesekhez. Pedagógusok, nevelők! Hassanak oda, hogy a tanulóifjúság minél nagyobb számban vegyen részt ezeknek az értékeknek a felkutatásában. Földművesszövetkezeti ügyvezetők egész tekintélyükkel legyenek azon, hogy a földmüvesszüvetkezetek dolgozói i« érezzék át a hulladékgyűjtés jelentőségét. DISZ ifjak! Az ifjú erőtök lendületével és lelkesedésével tegyelek magatokévá a hulladékgyűjtési mozgalmat. Kereskedelmi dolgozók: A hulladékgyűjtés legyen a ti Gazda- mozgalmatok és így minden erőt összefogva segítsük elő a szocializmus építését.. Rendeltetési állomás: Dunapenttie, Megyénk dolgozóinak első döntő lé pése ahhoz, hogy az épülő büszkeségünk kohói számára anyagot adtunk. Töltsön el min dann yiubka* büszkeséggel, de ne tegyen bennünket önelégültté. Ne üljünk baberain kon. hanem még fokozottan és feszitettebb munkával legyünk azon. nogy ezek a kohók soha ki ne hűljenek és mindig ontsák magukból az act t. a mezőgazdasághoz, mélyekkel ooi- gazó parasztjaink megművelik földjeiket, ontsák masnikból azokat a gépeket. melyek hatalmassá, független- né teszik hazánkat, azokat a gépeket, melyek végleg és teljesen véget- vetnek a kapitalista országokhoz való függőségünknek. A.
