Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-07-10 / 158. szám

W Ä P l o 3 1961 JULIUS 10 Javítsa meg jelent ©szolgálatát, kövesse az élenjárók példáját a dombóvári járás Tűző nap sütött, amikor el indul­Ilink a járási pártbizottság kocsijával Gyulaj felé. A naptárba nem piros betűvel volt beírva a „szombat" és a „7“ mégis úgy tűnt fel, mintha va­lami nagy ünnep lenne. A község főut­cája alig volt népesebb ezen a verő- fényes napon, mint a határ. Unn°p van most a dombóvári határban, mert rúg0 felé közeledik az idei aratás, a békcaratás. Különböző színezetű táblák válto­gatják egymást. Legtöbbjén már dús kalászoktól telitett keresztek sorakoz­tak. Gsak itt-ott látni még learatat- lan búzát és rozsot. Ha minden jól megy, vasár- nap estig Dombóvár befejezi az aratást, állapította meg Papp Mátyás eJVtárs. a járási pártbizottság; titkára. A döb- röközi határban is learatott táblákkal találkoztunk. Itt it3 benn álltak már az aTatók a learatatlan táblákban. Fel­tűnt az út mellett egy aratópár, ■ aki azzal vonta magára a figyelmet, hogy nem olyan lázas, olyan sietős a mun­kájuk, mint a többieknek. A kaszás is úgy vágta a rendet, mintha csak kár lenne érte. Kiderült, hogy kulá- kok, akik „ráérnek" az aratással. Beértünk Böbröközrc a tanácshoz. Megkérdeztük, hogyan állnak az ara­tással? Rövidesen meg is kaptuk az eredményt százalékos arányban is, és konkrét számokkal is. Mindjárt meg­állapítottuk, hogy a valóságban sokkal több le van aratva, mint amennyi a jelentésben szerepel. Elérkeztünk a gyulaji határba, amely járási viszonylatban hátul kul­logott az aratási munkálatokban. A többi községhez viszonyítva sok még itt a lábonálló gabona. Megpillantot­tuk a termelőesoport hatalmas ár­patábláját- amely már fel is volt szántva és másodnövény- nyel volt bevetve. A község másik felén még több az avatatlan gabona, mert arra sokkal több a kólák terület. Ezt a megálla­pítást a gyulaji tanácsnál is megerő­sítették. Egyik szó a másikat követte. De a gyula ji tanácsnál legtöbbet csak a kulákok furfangos mesterkedéseiről beszéltek. „Elmennek reggel ki a határba, hogy aratnak — mondotta a tanácselnök — és közben sehol sem le­het őket megtalálni. Mindenféle mun­kát akarnak tenni, csak aratni nem. Istvanovios István is tegnap kezdt1" meg csak az aratást Eddig csak az aratója dolgozott. Addig a szénagyüj téssel és hasonlókkal bajmolódott. Vince Gy. József i»s hasonlóképpen mesterkedett. Nem iparkodott, sőt igye­kezett késni, a többi munkával, hogy ne tudjon időben aratni é's minél több legyen a szemveszte&ag. Kínt a határban volt alkalmunk megpillantani egy kulák aratást. Sza­bó Ferenc aratott, de abban bizony nem volt köszönet. Amikor észrevett bennünket, sietve elkezdett kaszálni, hogy lássuk az ő szorgalmas munká­ját. A learatott terület, azonban el­árulta, hogy az e&ész délelőttje osak píszmc-gás volt, mert egy becsületes ember háromszor akkora darabot is learat an,nyi. idő alatt. A búza érett­sége pedig megkívánta volna, hogy iparkodjon, m^rt jócskán pergett már a szem belőle, Szabó Ferenc kulák ehelyett igyekezett késni, hegy a s/.einpergéssel szorgalmasan hajthassa a vizet a háborús uszítok malmára. Ezen a határrészen sokkal több volt a kulákterület, de sokkal több volt az arataílan búza, vagy rozs is. Gyula­ion tehát feltűnő módon késleltetik az aratást a dolgozók ádáz ellenségei. Mindez szemléltetően tükrözi visz- szia a gyulaji tanács, de mag a párt- szervezet munkáját is. A tanács El­jelentett ugyan mintegy tizenkettőt kö­zülük, gondolva, hogy ezzel majd sikerül őket az aratás időbeni elvég • zésére birni. Ugyanakkor a tanács ntm lépett fel velük szemben kellő eréllyel, imegelégedptt azzal, hogy nincs aratójuk. Még határidőket sem szabott ki a kulákokiiak a tanács, vagy ha szabott is, nem gon­doskodott arról, hogy azokat betartsák. Pedig ha erős kézzel fogná a helyi tanács a pártszervezet vezetésével 3 kuIákokat, nem kérdezgetnék, hogy a „többi kulák arat-e", nemcsak immel- ámmal aratnának, hanem rászorítanák őket a kormányhatározatok végre­hajtására. Szakos a másik község, amelyikben szintén lemaradás volt még szombaton, Itt is bizonyos mértékig liberális mó­don kezelték az aratás ügyét. Több esetben .elhangzik a községiben, hogy „nálunk utóbb érik be valamivel a I gabona, mint másutt". Ugyanakkor a szomszédos Lápafő, Várong és Nak községekben nem mondják ezt és meg is mutatkozik az eredménye, mert az élenjártak az aratási munkákban és meg tudták előzni a szemveszteséget. * A kép, amelyet láttunk a dombóvá­ri járásban, azt mutatta, hogy a já­rás me£yei viszonylatban tényleg le­maradt az aratási munkálatokban, ba nem is olyan mértékben, mint azt a papír jelentések mutatták. Községen- kint nézve is sokkal nagyobb volt a learatott terület, mint a jelentés mu­tatta. Mindez azt mutatja, hogy a járásban a jelentőszolgálat nem volt kellően megszer­vezve, pedig az is nagyon fontos egy llyen nagy harci feladat végrehajtásánál. A járási tanács elnökhelyettese Tóth elvtárs is azt mondja, hogy a jelentő­iket nem küldték be pontosan és több esetben kevesebbet is jelentettek, mint ami a valóság volt. Tóth elvtárs tudja, hogy nem volt jó a jelentőszolgálat, de azt már kevésbé ismeri el, hogy az a járási tanácson is nagymértékben múlott. Ha a járású tanács nagyobb súlyt fektetett volna a jelentésekre, kiküszöbölt volna a szervezésből min­den gyengekezűséget, nem fordult vol­na elő, hogy a jelentések nem a való­ságot mutatták. Ahogyan a gyulaji lemaradás tük­rözi a helyi tanács és pártszervezet munkáját, úgy tükrözi az egész járás munkája a járási pártbizottság és ta­nács munkáját. Reméljük, hogy a dombóvári járás­ban okultak most saját tapasztalatai­kon és a gabonabehordásnál, a csép­iéinél, a begyűjtésnél már nem fog mégf’gyszer előfordulni hasonló eset. Nem fog előfordulni reméljük az sem) hogy kesztyűs kézzel kezelik helyem kint a dolgozók esküdt ellenségeit, ha­nem odahat.nak, hogy minél előbb el­nyerjék méltó büntetésüket. A szeretet és barátság ajándékaival kedveskednek a világ békéért harcoló fiataljainak a VIT-en a magyar fiatalok A soikszáz magyar fiú és lány, aki az ifjú magyar békeharcosok képvise Möben résztvesz majd a HL 'Világéf- júsági és Diáktalálkozón, átadja az öt világrész országai ifjúságának a magyar fiata’ok szebbnél-szebb aján­dékait. A legszebb ajándékot, a komszomo- listáknak adják: Rácz András fiatal műrész két négyzetméteres színes mozaikját, amely népköztársaságunk boldog gyermekeit, az úttörőket, cse- meteü’-tetés közben ábrázolja. Átadják majd a szovjet fiataloknak a DISZ kétszer három méteres emlékzászla. ját. is: Korea hős ifjúságának egy tábori sebész kórház teljes felszerelése lesz az ajándék, s minden darabba bele­vésik a magyar fiatalok üdvözletét. Mao Ce Tung ifjúsága nagyméretű ma­gyar gyártmányú lemezjátszó zenegé­pet kap fiataljainktól. A vendéglátó békeszerető német ifjúság nagy vezetőjének, Wilhelm Pieck elvtársnak is viszmslk ajándé­kot a magyar fiatalok — egy buzsáki népi motívumokkal hímzett térítőt és szintén népi moílívumokkal díszített bőrbe kötött fényképalbumot, amely a'magyar' ifjúság életét mutatja be. Népművészeti szőttesbe kötött fény­képalbumot kapnak a lengyel fiata lók,- míg a bo!gáx ifjúság küldötteit a DISZ nagy selyemzászlajával és bronz Petőfi-fejjel ajándékozzák meg. Magyar gyártmányú hordozható tele­pes rádióval kedveskednek az albán fiataloknak. A békéért harcoló francia és olasz fiatalok küldöttei .szőttesbe kötött fényképalbumokat, az amerikai ifjú­ság képviselői pedig Petőfit ábrázoló népművészeti fafaragást kapnak. NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK Levél ^éiiieíországibél — A mi városunk az egyetlen hely n világon, ahol 20 pfennigért kül­földre lehet utazni — mormolta az öreg berlini viliamoskalauz, mikor megállította a kocsiját a demokra. Alkus városrész határán. — Nem is külföldre, hanem egye. nesen egy másik világrészre — ka «öntött társa felé egy fiatal szőke szobafestő. — A szabad demokratikus világból egyenesen Uncle Sam zsebébe! — let te hozzá a társa, egy demokratikus övezet szélén álló, újjáépülő ház ka­pujában. — Ha külföldre utazunk, mindenütt erősen érezhetjük a népi riemokra- tik us cs a Marshall terv szorításában senyvedő kapitalista országok között' ellentétet. Ez a határvonal azonban «‘hol nem olyan éles, mint Berlin ben, ahol a béke és a háború vi­lága húzódik egymás mellett. Egy jónevü, világszerte ismert né. met író, *nki Berlinben nevelkedett és úgy ismeri a várost, mint saját tenyerét, ismertet meg bennünket a főváros demokratikus szektorával, Büszkén mutogatta az újjáépült vá­rosrészeket, majd hirtelen lefékezte kocsiját, eegy pázsitos park közepén álló hársfa előtt, melynek a háború f»an srapnelt vitte ile a tetejét, úé •zóhí hatalmas ágakat eresztett. — Úgy születik újjá Németország M. mint ez a fa, — mondotta, majd elkomorult arccal tette hozzá —, de ha azt 1 áLná|, hogy , mit művelnek „ők“, odaát a zóna határán túl!... Át sem kell lépnünk a zónahatárt hogy tapasztaljuk hogyan garázdái kodnak „ők“, az amerikaiak, a ma­guk meg az angolok és franciák öve­zetében. A város demokratikus felé­ben oszlopokra függesztett hirdeté­sekkel toboroznak munkásokat az egyre bővülő vállalatok számára. Tanfolyamok indulását színházak, hangversenytermek bemutatóit hirde­tik. Az amerikai zónában ugyanak­kor csak amerikai gengszter-fűinek rikoltó reklámai láthatók. A demo­kratikus Bérli,j kirakataiban árjelző cédulák mutatják a kitelt holmik lassan, de biztosan csökkenő árát, míg a másik oldal kirakataiban olyan dolgok láthatók, amik minden civi­lizált embert elriasztanak. Az író. aki mindezt megmutatta, naplót vezet róla. hogyan fajul' cl a kultúra az amerikai megszállók ha­tása alatt. Összegyűjtötte a nyugat­német újságokban megjelent képeket, cikkeket és glosszákat, melyekkel az „új világ" kultúráját népszerűsítik készpénzért megvásárolható fiekászok Elszürn vedre mutálja az ol a j jal, vag\ babai leöntött ringben fetrengő ltok szólók képét. Marx, Goethe és Koch országának az óceáni urak behatásá­ra mos! azok a nők és férfiak a hő. • sei, akik legtöbbet tudnak táncolni, vagy iéiláhon állni. A „Der Abend“ című lap egy színész képét közli- aki 53 napol, 4 órát és 2 percet töl­tött étlenül egy üvegszekrényben, amivel felállította az „éhezés re­kordját.“ Nyugat Németország amerikai urai az áruló Adenauer-kormány segítsé­gével amerikai árukkal árasztják el. az országot és ugyanakkor minden békés iparágat elsorvasztanak. \Míg a Német Demokratikus Köztársaság­ban már megszűnt a munkanélküli­ség és egyes szakmákban szakmun- káshiány mutatkozik, Nyugat Német- országhan a munkanélküliek száma 2 millióra' emelkedett. A nyugat-né­met újságok alig foglalkoznak a munka leghalványabb reményétől is megfosztott, gyakran hajléktalan családok nyomorával. A tengerentúli kufárok bonni la­kájai azonban bármennyire igyekez­nek is kiölni a német nép öntudatai és fokozni a munkanélküliséget, hogy a kétségbeesés szélére .sodort embereket az amerikai zsoldos-hadseregbe kény­szerítsék. a nép ellenállása állandóan fokozódik Nyugat-Némeiország lakói is egyre határozottabban emelik fel szavukat a lakájkormány és amerikai gazdái ellen és a béke védelmében. Az év elején gyűlések, tüntetések, értekezletek és üzemi iömeggyülcsek Szilárdítsuk meg a munkafegyelmet, szélesítsük a versenyt az építőiparban Építőiparunk tervteljesitésénél le­maradások mutatkoznak. Ennek leg­főbb oka a tervszerűtlen munka, a szocialista munkaverseny elianyhulá sa., a hibák elkenése és ’’nem utolsó­sorban az eUemségiss befurakodott elemek kártevő munkája. Vannak műszaki ős szakszervezeti vezetők, akik szeretnek arra hivatkozni, hogy az elmaradás egyetlen oka a munka­erőhiány. Természetesen munkaerő, hiányról hallani — habár nehézsége­ket okoz a termelési terv teljesítésé­ben, — mégis inkább öröm, hiszen ez is mutatja a szocialista gazdaság ha­talmas fölényét a kapitalizmus fölött. Miközben a kapitalista országokban sokmillió a munkanélküliek száma, a mi országunkban alig hat évvel a felszabadulás után, az ország sebei begyógyultak és ma már a gyors ira­mú fejlődés, a növekedés nehézségei­vel kell mindinkább megbirkóznunk. A munkaerőhiány az építőiparban valóban komoly nehézségeket jelent. De teljesen helytelen és hamis azok- nak a vezetőknek az álláspontja, akik eltúlozzák a munkaerőhiányt és az építkezéseken mutatkozó szervezefen- ség, rossz munka következményeit egyedül a munkaerőhiánnyal próbál­ják magyarázni. Valóban vannak építkezések, ahol ma a legfőbb gond a. munkaerő biztosítása. De tucatszám akadnak építkezések, ahol még ma is belső munkanélküliséget állapi iha­tunk meg és ahol nélkülözni tudnának ha időlegesen is, — szakmunkáso­kat és segédmunkásokat. Ez vo’t ta­pasztalható nemrégen a Magasépítő Vállalatnál is, ahol a szakmunkások­nak nem tudtak munkaterületet oiz- tosítani. Megfigyelhető, hogy egyes gazdasági és műszaki vezetők azért őrzik munkásaikat még abban az esetben is, ha nem tudnának kellő munkaterületet biztosítani számukra, mert tudják, hogy néhány hét múlva szükség lesz rájuk és félnek, hogy akkor nem tudnak majd kellő szám­ban munkaerőt szerezni. Nagyon hasznos lenne, ha egyes építkezések egymás között becsületes szerződést kötnének, amelynek értelmében azzal engednék át időlegesen a nem ki­elégítően foglalkoztatott munkásokat másik építkezésre, hogy amikor szük­ség lesz rájuk, feltétlenül visszakap­ják. Az építkezések szakszervezeti szer­vei is felelősek a még mindig meglé­vő belső munkanélküliségért. Nem küzdenek elég határozottan a , kaparj kurta, neked is lesz“ elve ellen, a kapitalista gondolkodás ellen. Az építőiparban mutatkozó munkaerőhi­ányt nagymértékben enyhítené a munkafegyelem megszilárdítása. Az építőipari munkások egy része nem dolgozza ki a 48 órát. Ezek a mun­kások hétfőn későn jelentkeznek mun­kára és gyakran már pénteken este hazautaznak. De a helyi dolgozók kö­zött is sok a későn jövő, gyakran hulláma futott végig az országon. A Hamburg, Stuttgart, Düsseldorf, Oberhausen és Nürnberg utcáin fel­vonuló munkások hangos szóval kö­vetették a békét és a fegyverkezési hajsza megszüntetésé'}. A bonni rend­őrség schutzmanjai jalig győzik le­szedni reggelenként a járdákra, ház­falakra, kerítésekre és emlékművekre írt egységes, békés Németországot kö­vetelő jelszavakat és plakátokat. „Békét, békét minden népnek!“ — halijuk a népszerű munkásdal refrén­jét mindenfelé, ahol emberek csopor­tosulnak. ’ NyugaFNémetország lakói azonban, akik megértették, hogy az újra felfegyverzés elten nem lehet csupán tiltakozással harcolni, most már szervezetten küzdenek célkitűzé­seikért. Április közepén, az Esscnben lartotil demokratikus konferencián megalakították a remiiitarizálás ellen és a békeszerződés 1951ben való megkötéséért síkraszálió Központi Bi­zottságot. amit a vidéki bizottságok megalakítása követett. Már az esseni konferenciát megelőző választásokon a stuttgarti Basch.gyár dolgozóinak 94.3 százaléka szavazott a remilita- rizálás ellen. Hasonló eredménn; ú! járt a nürnbergi népszavazás is. Trizónia falvaiban és városaiban egyre hangosabban és fenyegetőbben csendül fel a német nép szava: „Jenkik, takarodjatok! Harcolja­tok nélkülünk! Háborút a háború el­len! , vi n,, i.- ., , hiányzó. Soka^ álla. áaocila uak és azt. mondják, hogy az építőipari munkás­ság általábaji fegyelmezetlen. Ez az állítás teljesen helytelen. Az építő­ipari dolgozók túlnyomó többsége maga is kívánja a munkafegyelem megerősítését. Elítélik a rendbontó­kat, lézengőket, akik gátoljak a munka előrehaladását és gyakran munkástársaikat is visszatartják, ke­resetüket megrövidítik. Az építőipari munkásság megfelelő vezetés mellett nagy tömegében örömmel- vesz részt a fegyelem helyreállításában. Ezt bizo­nyítja a Magasépítő Vállalatnál Béri István elbocsájtás-a is, aki munkafe­gyelem lázi tó volt. Üzemidő alatt ha­zament aludni. A volt főjegyző és katonatisztnek nism érdeke a becsű letes munka, a dolgozók országának építése. A munkafegyelem megerősítése az építőiparban reális és végrehajtható. Elsősorban arra van szükség, hogy a műszaki vezetők rendszeresen el ás­sák munkaterülettel é.5 munkautal- vánnyal a dolgozókat, gondoskodja­nak a meglelelö szociális és kulturá­lis, körülményekről. Továbbá az kel'., hogy az építőipari szakszervezetek központi kérdésként kezeljék a mun­kafegyelem megerősítését. Az üzemi bizottsági tagoknak és bizalmiaknak példamutatóan naponta élen kell jár­mok a fegyelmezett munkában. Fel kell bátran lépniük a munkaidő alatt távolmaradó, vagy lézengő dolgozók ellen. Támogatnjok kell — és araeny- nyiben szükséges, rá kell szorítaniok — a műszaki vezetőket, hogy a Párt és a kormány által megállapított fe­gyelmezési módszerekkel éljenek a rendbontókkal szemben. Véget kell vetni annak a helytelen gyakorlat­nak, hogy az egyes munkásoknál és brigádoknál csupán a teljesítmény­százalékot nézik, de azt nem figye­lik, hogy munkájuk elvégzése köz­ben fegyelmezettek_e és mennyire igyekeznek a fegyelmet társaik kö­zött is megerősíteni. ^ műszaki ve­zetőknek épúgy. mint valamennyi szakszervezeti funkcionáriusnak rend- szierese-n foglalkoznia kell a munka- fegyelem megerősítésével. Felvilágo sító munkát kell végezniök annak ér dekében, hogy a kettős foglalkozá­sú dolgozók véglegesen az ipari szak­mát válasszák. Ha mindezt meglesz, szűk, a munkafegyelem javulni fog és a munkaerőhiány is csökken ez­zel párhuzamosan. De ezen kívül nagyobb lendületet vesz a munkaverseny is. Fegyelme­zett munkával, példamutatással kell élenjárni-ok kommunistáinknak, hogy a termelés frontján e ért eredmények­kel segítsék tervük behozását, telje­sítését. Alkotmányunk közelgő ürme pére megyénk valamennyi építőmun­kása, vállalata felajánlással, a ver­senymozgalom kiszélesítésével készül. Mindez azt mutatja, hogy az építő­ipari dolgozók is világosan felismer, ték: csak a dolgozók lelkesedésének félszításával, a szocialista verseny új fellendítésével leszünk képesek arra, hogy mindenben eleget tegyünk az 1951-es terv nagy követelményeinek. Az alkotmány ünnepére az építőipar dolgozói is versenyre hívták egy­mást, mert tudják, hogy nem ünne­pelhetnek jobban, méltóbban, mint a még lendületesebb versennyel még jobb szocialista munkával. Az építő­ipar terii'etén azonban hiányos a verseny nyilvánossága, az értékelés, a jó dolgozók népszerűsítése. Sok az olyan vállalás, amely ki nem. érté_ kelhető és sok esetben a versenylejá­ratásra irányul. A pártszervezetek, a szakszerveze­tek és a műszaki vezetők, verseny­szervező munkája, mozgósító agitáció, ja mellett elsősorban a versenyfelté­telek biztosításával, a fokozott, ellen­őrzéssel kell segíteni a lemaradóknak, népszerűsíteni az élenjárókat. Arra kell törekedni, hogy adott szavukat va.óraválísák( hogy teljesítményük növekedjen, a munkafegyelem meg­szilárduljon és tervüket, minden kö­rülmény között teljesíteni tudják. Eh hez áldozatos munka, megalkuvás nélküli harc, fokozottabb éberség, a határidők szigorú betartása, a terv- fegyelem megszilárdítása szükséges.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom