Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)
1951-09-02 / 204. szám
NA PL Ö 1951 SZEPTEMBER 9 A szocialista ország legféltettebb kincsei a gyermekek. A Kazah köztársaság fővárosában, Aima-Aaiában gyönyörűen berendezett otthonban laknak a Nagy Honvédő Háborű elesett hőseinek árvái. Az intézetet meglálogató paraszldelegációt az otthon 220 lakója fogadta. Felszabadult mosolyuk, csinos öltözékük bizonyította, hogy szerető, gondos szüléikké lett a szocialista állam. Kazahsztánban minden kolhozban, de minden háztáji gazdaságban is megtalálható a ló. A fejlett lótenyésztésé ről hires föld számos igen szép versenyparipáját látták küldöiteink a tiszteletükre rendezeti Alma-atai lóversenyen. Az egyik díjnyertes állatot mulatja be képünk. Szojnikoláj koltaparasz! jövedelme Július IS. a Molotov-kolhozba.„ jártunk. Meglátogattuk Szojnikoláj elvtársat, a kolhoz egyik dolgozóját. Kíváncsiak voltunk, mennyi a jövedelme egv egyszerű kolhozparasztnak, aki nem a legelső munkás, hanem olyan, akii átlagmunkásnak neveznek. Szojnikoláj elvtársiéi még egy szót sem kérdeztünk, máris megállapítottuk, hogy bőségben, jólétben é'het. Kitűnő, jólszabott ruha, selyeming, szép cipő volt rajta. Feleségén is meg lehetett csodálni a ruhát és a cipőt. Az öt gyerek is ápoli volt, gondozott. A*tán rímeiéit* Szojnikoláj elv társ, hogy meny. nyi a jövedelme. Bizony, kinyílt a szánk a csodálkozás- tói, mert nálunk ilyen jövedelemről nem i„ álmodhat, rgy egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, mint én, vagy, mint a többiek. Szojnikoláj elvtársnak évente feleségével együtt legalább 1000 munkaegysége van. Az elmúlt évben 1400 munkaegységet szerzett a család. — Hogyan főtt össze emvyi? — kérdeztük hitetlen- kedve. — Hát egyszerűen. Minden nap elvégeztük a telesé, gemmel a kitűzött munkát, sőt még annál többet is. A nagyobb gyerekek pedig segítettek. 1400 munkaegység szép szám. De még szebb, amit Szojnikoláj elvtárs kapott rá. 1600 kilogramm búzát, 700 kiló takarmánygabonát, 2800 kilogramm répát, 700 kilogramm káposztát, 5 kilogramm cukrot, ezen felül 5000 rubel prémiumot vitt haza Szojnikoláj elvtárs az elszámoláskor gyümölcsön és az apróságokon hívül. Ezen kívül kap 60 rubel havi segélyt öt gyermeke után. A gyermekek iskolába, a kicsik napköziotthonba járnak, ott is étkeznek. Szojnikoláj elvtárs, felesége és a nagyobb gyerekek azonban otthon étkeznek, van nekik miből, erre jó a háztáji gazdaság. Szojnikoláj óknak két tehenük, egy tejőlovuk, két disznójuk, öt bárányuk és harminc szárnyasjószáguk van. Egy negyed hektár föld is a háztáji gazdasághoz tartozik. Mikor a háztáji gazdaságot néztük, Szojnikoláj elvtárs közbeszólt: — Vn‘t mécs tavaly négy bárányom is, de azokat 1600 rubelért eladtqm. Éppígy a szárnyasokból is gyakran eladunk a piacon. Építkezünk, ruházkodunk: kell a pénz. Igaz, hogy jut is mindenre. VtpxxTifelé ifire* ismét, meglátogattuk a Kelet Fénye kolhozt. Most már mint régi ismerősök érkeztünk meg és úgy is fogadtak bennünket a szovjet elvtársak. Kipihentük magunkat, utána már hívott is bennünket a kolhozelnök: Elvtársak, elvtársak! Menjünk a kultúrpalotába! Tudtuk már valamennyien, hol van ez a csodálatosan szép. alig két éve épült palota, melyre a kolhoz kétmillió 2Ö0 ezer rubelt áldozott. A kullúrház felé jól megnéztünk minden házat, minden szembejövő ismerős, barátságos, mosolygós arcot. Hadd legyen itthon minél több em7ékünk erről a felet j- hetetlen utazásról!“ — gondoltuk. A kultúrpalota egyik hatalmas termében öltünk le. Körülültek bennünket vendéglátóink, a szovjet elvtársak is. Furcsán, titokzatosan mosolyogtak, láttuk., hogy va. Iami érdekes dolog következik. De hiába érdeklődtünk... Majd meglátjátok — ez volt a válasz. Egyszerre sfiiét lett a teremben, csak a velünk szemben lévő falon világosodott k(. a fehér vetítővászon. Peregni kezdett a film. Egyszer csak láttuk, amint leszáll egy repülőgép a jó] ismert Alma-atai repülőtéren és abból a 18 órai repülőút után megviselt, szédüTő emberek kapaszkodnak elő. Mi voltunk azok! A szovjet elvtársak a felvevögép lencséjével kísértek bennünket tanulmányú tünkön, és most láttuk saját magunkat, ahogy végiglátogatjuk Kazahsztán kolhozait, ahogy megcsodáljuk a szovjet agrótehnika, a szovjet munka elképzelhetetlenül hatalmac eredményeit. Hatalmas taps, nevetés, örvendezés tört ki, mikor az első képek után magunkra ismertünk és a hosszú vetítés után nem győztük megköszönni a szovjet elvtársaknak, hogy ilye» kedves meglepetésben részesítettek bennünket. Kétszer láttuk hát Kazahsztánt, de ha csak egyszer láttuk volna is, akkor sem lelejtenénk el sohasem, akkor is igyekeznénk, hogy nálunk is megteremtsük azt a boldog életet, azt a fejlett mezőgazdaságot, amit Kazahsztán kolhozaiban láttunk. A Vörös Csillag kolhoz egyik öregjénél A kazahsztáni kolhozokban Is, mint a többiekben, minden nehéz munkát a gép végez. Parasz küldötteink alaposan megvizsgálták a nálunk tel esen ismeretlen szolókapalo gépet. Sok m unkacrőt szabadít fel sok dolgozót ki mél meg a kapálás nehéz munkájától ez a nagyszerűszovjetgép K Július 24. A Vörös csillag kolhoz egyik apró, de ragyogóan tiszta, virá- gOsiudvarú- házában egy őszszakálú, öreg kazah bácsival beszélgettünk. A tisztán, rendben tartott ház, a gondozott öregember a£t hitette el velünk, hogy a bácsi gyermekei, vagy unokái tartják tisztán, rendben a ház táját. Meg is kérdeztük a népi viseletbe öltözött bácsit, akinek fején ott volt a hímzett kerek kazahsapka: Hol vannak a fiatalok? — Nincsenek nálam fiatalok, egyedül élek! — válaszolt az öreg és barátságosan beínvitált bennünket. Csak akkor kezdett beszélni, csak akkor válaszolt kérdéseinkre, mikor az asztalon már ott kínálgatta magát egy hatalmas tál gyümölcs és a poharakban ott fcketél- lett a jéghideg, sűrű bor. “ Nincsenek nálunk fiatalok, gyermekeim — kezdte mondani —, egy fiam volt. de az elesett a fasiszták elleni harcban. A hazát védte. így aztán egyedül maradtunk a feleségeimnek Csendben maradtunk, nem akartuk zavarni az öreget visszaemlékezésében, gyászában. De aztán ö maga kezdte ismét a beszédet: — Azazhogy, dehogy is maradtunk egyedül. A kolhozfagok lettek a fiaink, meg leányaink. Úgy megbecsülnek, úgy szeretnek bennünket, hogy ha betegek vagyunk: megápolnak, ha egyedül vagyunk: meglátogatnak. Ünnepeken pedig a kisgyerekek nagy csokorral jönnek köszöntem az „apókát". ahogy engem neveznek, meg az „anyókát" — a feleségemet. — Hogy élt azelőll — kérdeztük házigazdánkat kíváncsian — milyen volt azelőtt a sora? — Hát keserű sors volt az a cár idejében. Nem is érdemes róla beszélni. Robot, kora hajnaltól, be az éjszakába. A fizetség Rodig durvaság volt, még jó, ha nem verés. Mikor megalakult a kolhoz, nem is tudtam mást behozni, mint. egy kehes lovat, meg egy faekét. Körülnéztem nála. Szőnyegei, rádiója, képei voltak az öregnek. Nálunk sokáig járhatnánk a falvakat, de a városokat is. hogy ilyen szép lakást találjanak. A bácsika látta, hogy kivá.ucsi&k«' dóm. Ma már annál szebb itt az élet- Vá! aszóit a kj sem mondott kérdésre. Láthatjátok gyermekeim. nem elek rosszul. Mindenem megvan. Nincs más dolgom a kolhozban, múlt ülni és pipázni, Ha van hozzá kedvem, akkor meg a gyümölcsöst vigyázom, kárt n# tegyenek benne a madarak. Megkapok a kolhoztól mindent, amire szükségem van. Még a háztáji gazdaságot is segítenek ellátni a fiatalok. Búcsúzásnál sokáig szorította a kezünket. — Köszönöm a látogatást — kiáltot* ta utánunk, mikor visszainteget tünk n#- kí. — Aztán mondjátok cl a ti öregeiteknek is, hogy hogy élünk mi. a kolhozok öregei! Az üzenetet leírom, ha lesz rá módom, el is mesélem ott, ahol csa-k alkalom lesz rá. Moszkva. Moszkvából repülőgéppel szállították parasztküldötteinket a Kazah Szocialista Szovjet Köztársaság fővárosába, Alma-Atába. A repülőtéren hatalmas virágcsokrokkal fogadták küldötteink et, akik a szíves fogadtatásra csakhamar elfeledték a légiót viszontagsá gall. Ka*®?? sütési — a boldog élet országra Harminc kilométer _____________hosszan kanyarog, mi nt egy hatalma«, földalatti folyam, a Metro, a földalatti villamos. Mozgólépcső szállítja le az utast az utcáról a Metro megállóhelyeire. Ez a mozgólépcső csoda érdekes valami. Az ember rálép egy sík, sima mozgó lapra, s a lábai alatt lépcsővé változik és megy lefelé, egyre lefelé. Mikor a megállóhoz ér, a hatalma«, gyönyörűen diszített, csarnokban a lépcsőből ismét sima, egyenes lap lesz. Ugyanilyen mozgólépcső viszi fel az utast a föld alól a napvilágra is. Nagyon tetszett nekünk a Metró, úgy, hogy egyszer Kaszapovics elvtárssal kettesben nekiindultunk utazni raí- ta. (Mven kopekért végig visz bennünket a szédületesen gyors vonat az egész harminc kilométer hosszú pályán. Persze, olvasnunk kellett, hány megállót hagytunk magunk mögött, hogy majd az ellenkocsiva.1 visszataláljunk. A villamosban beszélgettünk. Egy «zm-jeit elvtárs megkérdezte Kaszapo- vics Andrást, hova valók vagyunk. Megmondtuk: „Vengerszki". Addig-ad- díg beszélgettünk szóval, kézzel, lábbal, míg a szovjet elvtárs felajánlotta: elkísér bennünket és mindent megmagyaráz. Itt láttuk, milyen udvarias, fi' gyelme§, ’ barátságos a szovjet ember akkor is, ha »mcretl'enek.kel beszél. Hatalmas területet jártunk be Kazahsztánban. Pedig csak három megyében voltunk a 10 megyéből álló hatalmas köztársaságban. Az egész köztársaság huszonnyolcszor akkora, mint Magyarország. Kozákok, üzbegek, oroszok, ukránok, csugorok élnek benne, baráti, testvér,! egyetértésben. Itt mindenki saját anyanyelvét használja és ezt mindenki természetesnek tartja. Itt ismertem meg a gyakorlatban mit jelent a sztálini nemzetiségi politika. A meglátogatott bárom megyében számos kolhozt néztünk meg. Voltunk a Vörös Csillag kolhozban, Taldl-Kur- ganhan. a Sztálin eivtárs nevét viseJő kolhozban, US Stovában, a Sztálin elvtárs és Molotov eivtárs nevét viselő kolhozokban, végül az Alma-atai Vidám élet és Kelet fénye nevű kolJbo- zokban. Alma-Ata a Kazab Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa. 550 ezer lakos él ebben a hatalmas városban, amelyet gyönyörű, modern utcáiról, házairól már ideérkezésünk előtt képekről ismertünk. De hogy ilyen szép, azt nem hittük, míg nem láttuk. Huszonhat felsőisfeoSa, 100 koaépis- kola, ötven tudományos intézet és számtalan általános iskola neveli, tanítja a kazal« gyermekeket. Kazahsztán ma már a tudomány, a műveltség, a művészet és a boldog élet hazája. KAZAHSZTÁN KOLHOZAIBAN Eészletek Vass Józscfné kémes! parasztkilldott napléjábél Kirándulás a földalatti villamossal Sorra épülnek az új házak a Vörös Csillag kolhozban í Július 23. I f; kazahsztáni hol. «ok ház hatalmas farönkökböl épült. Ezek a kis házak is igen tiszták és nagyon barátságosak. Két szoba, kony- haf éléskamra; van bennük. Nincs is olyan ház. amelyben legalább két szoba ne lenne. A háború után azonban egyre inkább tért hódít a kolhozokban is a köböl, téglából való építkezés. Különösen fejlett az építkezés itt, a Vörös Csillag kolhozban. Itt már hatalmas, emeletes házak épülnek, bennük két- szoba. konyháSy fürdőszobás, minden kényelemmel ellátott lakásokkal. A házasuló fiatalok már az épülő házakon mutogatják egymásnak: — Látod, ott fogunk majd lakni! Van ágy, hogy még csak o tervrajzon rendezkednek az új lakások gazdái: — Ide tesszük az asztalt, ide pedig a szekrényt ... Ezek a tervek azonban csodálatosan hamar valőr aválnak. mert olyan Iramban épülnek itt a házak, hogy szinte az ember szeme előtt nőnek ki a főidből. Gép végzi a nehéz munkát a. be. tonkeverésiőí kezdve egészen a mal- terszállitásig. Azok a par ászt küldöttek akik talán a jövő évben meglátogatják a Vörös Csillag kolhozt, rá se ismernek t majd annyira kiépül, annyira megváltozik egyetlen év alatt. fi Kelet Fenve keltezni másodszor is végipeniiiÉ Kazahsztán földjén
