Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)
1951-07-29 / 175. szám
1951 JULIUS 29 NAPLÓ TANULJUNK A BOLSEVIK PÁRT TAPASZTALATAIBÓL » Falusi pártszervezetek politikai munkája a begyűjtés és gabonabeadás győzelméért A laSlíi^s pártszervezetek feladata, hogy vezessék a mezőgazdasági dolgozók tevékenységét mind a poliíi kai, mind pedig a gazdasági munka területén s hogy a figyelmet mindenkor a mezőgazdaság döntő feladatainak végrehajtására irányítsák. Ezt csak úgy érhetik el, ha a szovhozok- ban, gépállomásokon és kolhozokban állandóan fejlesztik a pártmunkát. A Párt egyik legfőbb fegyvere mindenkor és mindenütt az agitáció — tanítja Sztálin elvtárs. A bolsevik agitáció tehát fontos eszköz a dolgozók kommunista nevelésében, a szervezési munkában, valamint a Párt é6 a tömegek közti kapcsolat megszilárdításában. Jő eredményeket ért el a politikai munka terén a sztavropoli vidék gofickai járásában lévő Sztáiin-kol- hoz 25 tagú pártszervezete. A begyűjtési csata indulása előtt nyílt pártgyűlésen vitatták meg a kolhoz- vezetőség által készített munkatervet. Miután jóváhagyták ezt a munkatervet, a kolhoztagok megbeszélték _ a versenyvállalásokkal kapcsolatos kérdéseket. Elhatározták: 18 nap alatt befejezik az aratást és augusztus 1-íg teljesítik a beadási tervet. Ez a vállalás állott a kommunisták egész tevékenységének középpontja ban, A mezei szállásokon vörös sarkokat“ létesítettek könyvekkel, újságokkal és folyóiratokkal. Munka uián itt beszélik meg a napi eseményeket,' itt adják át tapasztalataikat, az élenjárók dolgozó társaiknak, itt hallgatják meg a kommunizmus nagy építkezéseiről szóló újabb híradásokat. Ivan Nyeszterov kombájnvezető egy nap alatt 53 hektáron gyűjtötte be -a gabonát, az agitátorok ezt az eredményt még aznap ismertették a többi 15 kombájnvezetővel s ez hozzájárult verseny további kiszélesítéséhez. Ebben a kolhozban a kolhoztagok körében végzett, komoly és tartalmas politikai munka eredményeképpen nagy sikerre] folyik a begyűjtés s naprói-napra túlteljesítik a gabonabeadási tervet. Aratás és cséplés idején, amikor aranyat ér minden nap, minden óra, rendkívül rugalmasan és operatív módon kell vezetni az agitációs munkát. Mint minden eleven pártügy, az agitációs munka sem tűri az elcsépelt szólamokat. A jó politikai agitációt hatásában kell lemérni, értékelni; azt kell nézni, mennyiben segíti elő a jobb munkaszervezésért indított harcot; hozzájárul-e a munkafegyelem és állami fegyelem megerősítéséhez, valamint a felelőtlenség és a szervezetlenség .felszámolásához. A bolsevik agitáció ereje mély eszmei tartalmában, céltudatosságában és konkrét voltában rejlik. A jó politikai agitáció megérteti a kolhozparasztsággal, hogy munkája szorosan összefügg a kolhoz, a járás, a terület általános feladataival, a szocialista haza további felvirágoztatásával és a világbéke megszilárdításának érdekeivel. A begyűjtés példás, veszteségnélküli végrehajtása a terménybeadási terv határidőelőtti teljesítése pgyilc fontos előfeltétele a szovjet haza továbi megszilárdításának s az életszínvonal emelésének. Éppen ezért minden egyes pártszervezet, minden egyes kommunista ezekben a napokban arra törekszik, hogy a begyűjtési csata győzelme és a terménybeadási terv határidőelőtti teljesítése érdekében ezeknek a feladatoknak a végrehajtására összpontosítsa ^“sz szervezési és politikai munkáján V. JOVANOVIT BELGRAD MA t Még alig ereszkedett te az esti szürkület Belgrádra s az utcák már elnéptelenednek. Minél messzebbre megyünk Belgrad főterétől, Terázie- löl, annál kevesebb járó kellő1, látunk a gyéren megvilágított és és komoran hallgató utcákon. Csak az őrjáratok léptei döngenek; Tiio gestapo-legénvei vállukon átvetett géppisztollyal, kettesével őrzik a belgrádi hóhérklikk nyugalmát. Beígrádban nyugtalan, zaklatott az élet. Az éjszakai órákban a belgrádiak nem érzik magukat biztonságban az utcán, még otthon sem. Még be sem sötétedett, s a városon át — épp úgy, mint a hitlerista megszállás napjaiban, — fekete gépkocsik, Rankovics „halálautói“ vágtatnak. Hol egyik, hol másik ház előtt állnak meg. Dö römbölés az ajtón. Asszonyok és gyermekek kétségbeesett kiáltozása hallatszik, s a gépkocsik viszik ra GLávnvacsába Tito rémuraimának sóronköveikező áldozatát. A Glávnyacsa börtön, amelyből az emberek ritkán kerülnek ki élve. Csaknem a város középpontjában fekszik, óriási, szürke kőfal veszi körül; a Glávnyacsa a mai Belgrad, a Tifo-klikk fészkének borzalmas jelképe. Szájról-szájra adják a baljóslatú híreket azokról az embertelen kínzásokról és középkori gyötrelmekről, amelyeket itt a letaríóztatollaknak el kell szenvedniök. A Glávnyacsa magas falai mögül a teljesen ártatlan emberek ezreinek sóhaja száll az égnek, s alig valamivel odébb, a Terazie térről határos kerületekben a Tito-mágnások orgiái folynak. A „Majestic“ étterem elé egymásután gördülnek a Gadillacok és Buickok. A belgrádiak tudják, hogy honnan vannak a titoista előkelőségeknek amerikai autói. A „Ma- jesticu-ben, a „Lotos“-bárban és más te-bujokban folyik a titoisták és amerikai vendégeik — helyesebben gazdáik — dáridója, Láthatunk ott egv kori Nedics- és Pavelics-talpnyalókat régi még háborúelőtti provokátorok a I és spicliket, akiket Tito már régen „feloldott bűneik alól“. Gyilász, s az iszákos és szadista Pijade a Tiio-banda más főkolomposaival együtt be-benéznek a ,Ma- jeslic“-be, hogy — a belgrádiak szavával élve — „kipihenjék“ „munkájuk“ fáradalmait. Beígrádban különösen fesztelenül érzik magukat az amerikaiak. Az. amerikai követség új hatalmas épületbe költözött, közel a jugoszláv külügyminisztériumhoz. A követség és a minisztérium a legszorosabb kapcsolatba^ áll, így hál kellemes, hogy nem kell messzire menni. Az CSA kövérségének személyzete e.zidő. szerint mintegy 300 fő. A valóságban az USA jugoszláviai nagykövetének, a Wall Street lakjának. George Allennak iroda, •hói irányítják most Tiltó kül- •Ulkáját. Innen irányítják a tc- •Tek amerikai kém tevékeny, ségét. Lzi I, kémek különféle „szakemberek»-*k és „tanácsadóknak“ álcázva, szabadon utazgatnak az országban, kiképezik a jugoszláv hadsereget és provokációkat szerveznek a népi de. mokralikns országokkal közös h:>- á rokon. Meggyőző bizonyságául annaik, hogy a titoisíák hasoncsúszdak az amerikai imperialisták előtt, — az utcákon, az üzletek kirakataiban Truman és MacArthur képei díszelegnek. Sokba kerül a jugoszláv népnek Tito klikkje, amely eladta országát az amerikai monopolistáknak. Az őrült fegyverkezési hajsza, s az ország egész gazdasági életének átállása háborús vágányokra, gazdasági katasztrófába vitte Jugoszláviát. Mindenkit, aki Belgrádba érkezik, meglep a lakosság kimerült külseje. Gyakori látvány az utcákon a rongyokba csavart lábú ember és mezítlábas asszony. A boltok előtt végtelen sarok állnak. A lakosság 2—3 hónapon át nem kap jegyre húst és zsiradékot. „Tatán holnap szerencsénk lesz‘‘ — gondolják a sorbanállók. Ha azonban fel is tűnnek az élelmiszerek a boltokban, rendszerint csak fé;l napra elegendők. A piacokon a városiak tömege veszi körül a feljövő parasztok fogatait. De az árak oly magasak, hogy nem mindenkinek a zsebéből futja. Hiszen a munkások bére nem haladja meg a 2800—3500 dinárt, ami egy kisebb család létminionurnának csak egyíizedét teszi ki. A belgrádi rezét ők, hogy el'íiUkoÜják az ország éhezésének igazi okait, hazugságokkal hálózzák be a népet, s azt állítják, hogy mindennek az 1950. évi szárazság az oka. De ki ne tudná Jugoszláviában, hogy nem ez okozza a nyomorúságukat^ a jugoszlávok haraggal és felháborodással figyelik, hogy a búzával, tengerivel, vágóállattal, baromfiakkal, tojással megrakott gőzösöket és vasúti szállítmányokai hogyan indítják útnak Angliába, Franciaországba, Nyugaf- Németországba, Olaszországba és más marshallizált országokba. Iparcikkeket Beígrádban csak a fekete piacon lehet szerezni. E cikkek a belgrádi kisemberek számára elérhetetlenek. Valóban hogyan tudhatna a legmagasabb képzettségű munkás is félöltől szerezni, ha az 50—60 ezer dinárba kerül, vagy öltönyt, amelyért a spekulánsok 40 50 ezer dinárt követelnek? Hiszen ez nz összeg meghaladja a munkás egész évi bérét! A mai Belgrád alig különbözik valamiben Karagyorgyevics királyok és a náci megszállás Belgrád- jától. ínség és clrémítő szegénység a munkásnegyedekben, tobzódás és gazdagság azokban a kérőietekben, amelyekben titoisla főkolomposok élnek. Dodin ve, az új arisztokrácia kerülete, a burzsoáziáé, amelyre Tito támaszkodik. Hl több a rendőr, mini a lakó. A titoislák félnek a nép haragjától. Ez különösen nyilvánvaló azokon a napokon, amikor Tito, ez a gyáva, életéért rettegő hóhér a Szkupscsipa üléseire megy. A beigrádkörnyéki Fehér-Háztól, Tito rezidenciájától a Szitupcsinához vezető út a Milos herceg útján ál vezet. A 10 ldlóméteres út hosszán a járdán és az úttesten végig felsorakoztatják Tito leslőrséeél. Ezek túlnyomórészt volt Nedies- esendörök, kulák-c.seineték. árulók, akik kezüket beszennyezték a hitleristákkal való együttműködésben. A belgrádi kalandor gépkocsija előtt több gépkocsi halad állig felfegyverzett titkos rendőrökkel. Néhány gépkocsi vágtat Tito autója mellett is. Bár a háború befejezése óta már hat év telt el, Beígrádban még mindig láthatók a harcok nyomai. A háború óta éltéül idő alatt csak néhány házat állítottak helyre, s azt is csak a központban fekvő utcákban. A Terazie-'t'ér mellett sok a beépítetlen telek s a Duna vizéből kimerednek az amerikai bombázók által szétrombolt hidak vázai. A magán építkezés csaknem teljesen megszűnt Az épületek többségét a háborii óla még nem tatarozták. A belgrádiak erős lakáshiányban szenvednék. Az egyáltalán nem korlátozott háztulajdonosak egyre magasabbra srófoüják a lakbéreket. Egyébként az áülami házakban is 400—450 dinár a havi lakbér. A város elhanyagolt, piszkos, az utcák tele vannak szemét, lel és csak igen kevés Utcának van aszfaltburkolata. Nyomasztó benyomást keltenek a doügozók a Beígrádban kis számban fotlyó, főként katonai rendeltetésű építkezéseknél. Ezeknél túlnycnnórészl parasztok dolgoznak, «kiket „önkéntes munka“ címén hajtottak ide. Mind sovány, lerongyolódott emberek, akik között sok a 13—14 éves serdülő. Naponta reggeltől késő estig dolgoznak, havi 1500—2000 dinárért. Ennyivel csak az éhhalál szélén tengődnek és nem csodálatos, hogy számos munkás tüdőbeteg. Az erejüket meghaladó munkában elgyötört emberek arca,” komor tekintetük, a fasiszta-titoista rendszer elleni gyűlöletről beszél. Ezt tudják a titoista vezetők is. Félnek is népüktől, annak jogos haragjától. Rettegnek a nép ítéletétől, a néptől amely előtt felelniök keli gaztetteikért. A fasiszta banda vérec terrorral, letartóztatásokkal és gyilkosságokkal igyekszik elnyomni a jugoszláv hazafiak szabadságharcos lendületét. Rankovics ügynökeit a szó szoros értelmében leütötték, amikor harcoltak a népnek az ellen a törekvése ellen, hogy támogassa a béke és demokrácia világot, átfogó táborát. Már maga a „béke“ szó rettegésbe ejti Titot és fullajtárjait. * .-■Belgrádra leszállt az éj. A fényszórók nyugtalan, kergető ző fénye kutatja az eget. A város felett szüntelenül keringő repülőgép erőszakos m.o tor zúgásával még nyomasztóbbá teszi a nyugtalanság és megriadtság légkörét. És ezekben az órákban, amikor a város nyugtalan álomra hajtja a lejét, bátor jugoszláv hazafiak fülüket a rádiókészülékekre tapasztjeik, s rajtéit, titkos zúgokban a távoli Moszkva hangját hallgatják. Az elcsöndesült, Belgrád utcáin ahol minden, sarkon litkos-rendörök sötét alakjai bukkannak elő, merész, bátor emberek mennek végig. Semmi spm rettenti meg őket, sem az a veszély, hogy a hóhérok kezébe kerülnek, sem a Glávnyacsa Belgrádra nehezedő sötét árnyéka. S a jugoszláv főváros lakói reggel olt olvassák a házalt falán a lángoló szavakat, r melyek rivindannyiukban felébresztik a harci akaratot és közelgő tel szabadulásba vetett hitel: ..Le a fasiszta TVo-klik- kei!u, — ,,Éljen Sztálin clvlárs!1' 7 : 7 7 , • I • ■ Hét nap a külpolitikában A Béke Világtanács Irodája a napokban ülésezett Helsinkiben. A Helsinkiben hozott határozat a békeharc hatalmas méretű fokozására hívja fel a figyelmet. Molotov elvtárs. a Szovjetunió miniszterranácsának helyettes elnöke, vasárnap Varsóban tartott beszédet. Beszédében legfontosabb feladatnak a világméretekben folyó békeharc további kiszélesítését és fokozását jelölte meg. A két egymás után nyilvánosságra kerülő nagyjelentőségű felhívást a háborús uszítok minden eddiginél nagyobb méretű készülődései tették égetően szükségessé. Az imperialisták a föld minden rendelkezésükre álló pontján tovább siettetik, a háború kirobbantásához szükséges feltételek megteremtését. Azonban a7 ismert módokon túl a fokozott készülődés újabb jelei is mutatkoznak. A iapjelentések arról számolnak be, hogy Bradley, az amerikai vezérkar főnöke, Angliában és Franciaországban nagyfokú elégedetlenségét fejezte ki a „gyenge“ háborús előkészületek láttán. McCloyt, a nvugat- hémetországi amerikai főbiztost újabb utasításokra rendelték haza Washingtonba. A nyugatnémet fasiszta hadsereg szervezése az új utasítások óta ugrásszerűen nekilendült. Dulles ugyanakkor Japánban tárgyal. Kijelentette: Japánnak készen kell állnia arra, hogy — Japán területén kívül is! — bármely pillanatban harcba- vesse hadseregét.. . Perkins azért utazott Belgrádba, hogy déli határaink mentén új repülőterek - és támaszpontok kiépítését sürgesse . . . Harriman Teheránban gyakorol nyomást a népelnyomó burzs-oá kormányra, hogy az olaj sem az iráni népé sem az angoloké ne regyen, hanem az amerikaiak ölébe hulljon. Vandenberg tábornok, az amerikai légierő főparancsnoka, az afrikai légitámaszpontokat járta sorba. Sherman háborús szervező körútja közben pusztult el Olaszországban, miután Franco fasiszta hadseregének hégyszázezer emberét lekötötte a tervezett új háború céljaira. Marxwerl Taylor Kairóban időzik, hogy az arab országokban végleg kiüsse az angolokat a nyeregből. William Bullitt, saigoni tartózkodása , a vietnámi nép szabadságharca elleni amerikai intézkedésekkel van kapcsolatban. Az amerikai tábornokok és tőkések, mint valami dögkeselyűk, röpködnek szét. a világban, zsarolva, sürgetve az áldozatot, hogy készüljön a vágóhidra, minél előbb szedje ösz- sza magát. Ezek a milliók életével kereskedő rablók nem tartják megfelelő üteműnek a háborús előkészületeket, a helyszínen ütöttek tanyát, hogy személyesen sürgessék a háborús készülődések meggyorsítását. A háborús uszítok utazgatásával, tárgyalásával egyidőben a háborús készülődés minden tekintetben újabb lendületet kapott. Titoék új rézleiő- helyeket adnak át az amerikaiaknak feltárás végett. Az amerikai kiképző tisztek mellett most már amerikai bányászati szakértők is kószálnak Jugoszláviában, hogy minél előbb előkészítsék a Tito-Jugoszláviát a szabad népek ellen. Nyugat-Németországban a bonni kormány új büntető törvénye alapján ma már a békének és a német egységnek még a gondolatát is üldözik. A nép minden rétegéből börtönbe vetik azokat, akik a német nép érdekeinek megfelelően a béke és az egység mellett szállnak síkra. A bonni lakájok féktelen terrorral próbálnak alapot teremteni háborús készülődéseiknek. Az imperialisták Japán gyors felfegyverzése érdekében sürgetik a különbékeszerző- dés mielőbbi nyélbeütését. Marshall amerikai nemzetvédelmi miniszter nyiltan kijelentette, hogy a japán csapatokat az USA katonai parnesnoksá- ga az amerikaiak rohamcsapatának szánja. Truman legutóbbi beszéde is a fokozott háborús készülődéseket bizonyítja. Truma-n rámutatott, hogy a katonai szükségletekre előirányzott költségek elérték az évi löbb, mint ■ 35 milliárd dollárt, ami 50 százalékkai több mini a hat hónap előtti színvonal. E költségeknek ez év végéig több, mint 50 milliárdra és 1952 .közepéig csaknem 65 milliárd dollárra kell emelkedniük. Ezek ulán nem sok magyarázat keli annak a megértéséhez, hogy az amerikaiak a koreai fegyverszüneti -tárgyalások alkalmával mennyire őszinte hívei a békének. „Békés szándékaikra“ egyébként ők maguk is rácáfoltak Koreában és Kínában. A tárgyalások óta ugyanis állandóan bombázzák Phenjant, sőt Kiua légiterét is ismételten megsértik. Ehhez járul még az, hogy a keszoni tárgyalások alkalmával mindent akarnak, csak egyel nem: a megegyezés biztosítékát, az idegen csapatok kivonását Koreából, a. koreai és a kínai nép sorozatos győzelmei, az amerikaiak hatalmas veszteségei, a Szovjetunió következetes békepoütikája, a sokszázmílliós békéiábor ereje ismét tárgyalóasztalhoz kényszerűét^ a háborús fenevadakat, azonban most mindent elkövetnek, hogy a megegyezést akadályozzák. A háborús uszítok lázas készülődése: láttán válnak valóban, harci riadóvá Molotov elvtárs szavai: „Ilyen körülmények között feltétlenül nemcsak fenn kell tartani, de minden erővel fokozni keli a népek éberségét a háború elkerülése és a béke védelme érdekében. Csak ebben láthatjuk a béke biztosításának meghízható garanciáját.“ A béke erőinek hatalmas tapasztalatai és rohamosan növekedő ereje a további győzelmek szilárd alapját képezi. Ez az erő az elmúlt héten is számos sikert aratott. A Szovjetunióban diadalmasan folynak a kommunizmus építkezései. A. Volga—Don csatorna építése a közeljövőben már be is fejeződik. Moszkva, a béke fővárosa, öt tenger kikötője lesz, ugyanakkor óriási területek ön főzése ís lehetővé válik. A kommunizmus többi alkotásainak építése is hatalmas méretekben folyik. Ezek a művek a béke építkezései, az egész szovjet nép szívvei-lélekke’. teljes erejével dolgozik rajtuk. Koreában a koreai és a kínai csapatokat nem tévesztették meg az imperialisták békeszólamai, a betolakodók provokatív támadásait sikeresen verték vissza és május vége óta 71.000 ember veszteséget okoztak. A jugoszláv nép is soha nem látott el- pzántsággal harcol a Tito-banda ellen. Csupán a jugoszláv hajóépítő munkások 22.000 tonna hadifontosságú nyersanyag kivitelét tették rövid idő alatt lehetetlenné. A jugoszláv parasztok szembeszállrak a gabonarabló udbá- sokkal. A jugoszláv hadseregbe^, ís egyre növekszik azok száma, akik felismerték Titoék gazságait és kemény harcba kezdtek a belgrádi banda ellen. Ma már nemcsak a közkatonák és tisztek, hanem a főtisztek és a tábornokok is szembefordulnak a jugoszláv nép hóhéraival. A katonák egymás után szökdösnek meg a hadseregből. Az elmúlt héten például egy jugoszláv határőr és egy hajóskapitány keresett menedéket hazánkban is. A béke erőinek hatalmas arányú küzdelmére jellemző a békealáírások sikere -is. Július közepéig a világ 43 országában 421 millió aláírás gyűlt össze. Kínában az öt nagyhatalom békeegyezményét követelő ívekre 120 millióval több aláírást gyűjtőitek, mint a stockholmi felhívásra. Az olasz és francia kormányválság szintén súlyos csapást mért a háborús uszítókra. Ebben a két országban különösen elégtelennek tartják a háborús készülődés fókái, az imperialisták. A francia kormányválság tizenhatodik napján, amikor már féltucat miniszterelnökjelölt megbukott. Bidault kísérletezik. A7 olasz kormányválság, bár De Gasperit isméi kinevezték miniszterelnöknek, csak nem oldódott meg. Az olasz és a francia nép keresztülhúzza azokat a számításokat, amelyek az ő vérére spekulálnak. A béke erőinek ezek a győzelmei mindeddig lehetővé tették a béke biztosítását, a háború elkerülését. Ennek a harcnak azonban hatalmas mértékben fokozódnia kell. Győzelmeink biztosítéka mindeddig az volt, hogy a béke erői gyorsabban növekedtek a a háborús uszítok erejénél. A háborús uszítok fokozott készülődései éppen ezért intő figyelmeztetésül szolgálnak. hogy erőnk növelését sokkai gyorsabb üteműre, sokkal nagyobb mértékűre fokoznunk. Ebben a harcban hatalmas segítséget nyújt a Béke Világtanács Irodájának legutóbbi ülése, amely fokozott harcra buzdítja a békeharcos százmilliókat \ Béke Világtanács határozatának szavait: „még nagyon sokat keli tenni, ha nem akarunk a szakadékba zuhanni. A béke veszélyben van, a békét meg kell védelmezni, a békeharcot, fokozni kel!“ _ alaposan meg kell szívlelnünk, akár üzemben, akár a szántóföldeken visszük a harcot hazánk élesítéséért, a békéért.
