Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)
1951-01-11 / 8. szám
1951 JANUÁR I! NAPLÓ 5 Kiosztották a jutalmakat az állami gazdaságok legjobb dolgozóinak lecki István, a palánk! állami gazdaságban: Kulcsár Ferenc, Horváth György a hőgyészí állami gazdaságban: Arnold Henrik, Virth Erzsébet, Reich Péter, Kilingenstein Konrád, Vdhehn Ádám, a lengyeli állami gazdaságban: Imre Mihály, Erb János. Jutalomban részesülnek még ezenkívül az állami gazdaságoknak számtalan dolgozói, akik jó munkájukkal szintén bebizonyították, hogy megállják a helyüket a szocialista termelés frontján. Schneider Ádámot, a sz-abaroni állami gazdaság dolgozóját az őszi vetési munkálatoknál elért jó eredményéért 300 forinttal, Béres Lajost, a bikácsi állami gazdaság vezetőjét az őszi munkálatok során kiváló eredmények eléréséért 300 forinttal és dicsérő elismeréssel, a gazdaság állat- tenyésztésének és egyéb eredmények fejlesztése terén a jó eredmény eléréséért a kajmádi állami gazdaság agro- nómus^ít, Kovács Jánost, 200 forinttal, a gyapotszedésben legjobb eredményt elért Béda József (Búitól állami gazdaság) munkacsapatát 300 forinttal, a gyapotszedésben legjobb eredményt elért munkacsapat vezetőt, Müller Jánosnét, az alsóhidvégi állami gazdaság dolgozóját 200 forinttal és dicsérő elismeréssel, Nagy Reginát, az alsópéli állami gazdaság dolgozóját a gyapotszedésben legjobb eredmény eléréséért 200 forint jutalommal, az üzemi felszerelés és berendezés óvásáért és karbantartásáért, Vörös Istvánt, (alsóhidvégi állami gazdaság) 200 forint jutalommal és dicsérő elismeréssel, a búgatásí idő lecsökkentésénél végzett eredményes munkájáért a csibráki állami gazdaság dolgozóját, Gyöngyösi Károly, sertéstenyésztési brigádvezetőt 300 forint pénzjutalommal és dicsérő elismeréssel, a tejtermelés érdekében kifejtett eredményes munkáiéért Csele Jánost, a várdombi állami gazdaság dolgozóját 300 forint pénzjutalommal és dicsérő elismeréssel, a helyes üzemterv készíKiértékelte munkáját a dombóvári vasutas kultúrcsoport Január 2.án tartofták meg a dóm bóvárj vasutas kultúrcsoport gyűlését a kultúrházban. Napirendi pont az eddig elvégzett munkák kiértékelésé, valamint a téli kultúrversenyen való részvétel. 'lakács József kultúrigazgató eTv. társ ismerteti a kultúrcsoport eddig végzett munkáját. Elmondja, hogy az eddigi vezetőség elhanyagolta a kuL túrcsoport munkáját és helytelenül irányította, mert a kultúrotthon eddig csak az állomásaik részére volt fenntartva. Ez a felfogás téves, mert a kultúrotthon minden dolgozóé. Az elmúlt évi működésben mindenhol tartottak előadásokat csak Dombóváron nem. De az új vezetőség minden munkájában legjobb tudása szerint segítségére lesz a kultúrcsoportnak, hogy Dombóváron js meginduljon a ku'lúr. clcl c-s mi is ré-sztvehessünk a téd versenyben, hogy jó példával álljunk Dómján István kéri, hogy menjenek ki a lakosság felé, magyarázzák meg. hogy megindult Dombóváron is a kul. túrmozgalom. Tartsanak természettudományi előadásokat, hogy ezzel is neveljék a dolgozókat. Takács József válaszában rávilágít, hogy még mindig vannak nálunk olyan dolgozó munkatársak, akik nem tudják, hogy hol a kukúrház. Kéri a dolgozókat, hogy sűrűbben látogassák a kultúrcsoport helyiségét. — Dombóváron idáig nem működött a kultúrcsoport, már a falvakban is is folynak a versenyek és mi még csak most kezdünk arról beszélni, hogy meg kell szervezni a kuli úr csoportot és ezeket <i hibákat ki kell javítani, hogy mi is méltók lehessünk és felsorakozhassunk az élenjáró kultúr csoportok közé. tés és pénzügyi gazdálkodás jó megszervezéséért, a jó adminisztrációért, naprakész könyvelésért Radícs Bélát, a várdombi állami gazdaság vezetőkönyvelőjét 200 forint pénzjutalommal, a bérek legjobb számfejtése és mindenkor időbeni fizetés megszervezéséért a leperdpusztaí állam: gazdaság bérfelelősét, Szloboda Antalt 300 forint pénzjutalommal és dicsérő elismeréssel, a megye legjobb pénztárosát és egyszámlavezetőjét, a juhéi állami gazdaság dolgozóját, Vígand Keresztélyt ‘ 300 forint pénzjutalommal és dicsérő elismeréssel, a megye legjobb technikusát, Gretics Mátét, a tolnaszigeti állami gazdaság dolgozóját 200 forint jutalommal és dicsérő elismeréssel, a szabatoni állami gazdaság anyagkönyvelőjét, Tihanyi Mátyást 200 forint pénzjutalommal és dicsérő elismeréssel, az alsóleperdi állami gazdaság magtárosát, Schmidt Józsefet 200 forint pénzjutalommal és dicsérő elismeréssel, a tolnaszigeti állami gazdaság sertésellető női brigádját jó munkájáért 300 forint pénzjutalommal és dicsérő elismeréssel, a rác egresi állami gazdaság kiváló teiiesítményt elért dolgozóját, Pintér Erzsébetet 300 forint pénzjutalommal és dicsérő elismeréssel, a Megyei Központ állat- tenyésztési előadóját, Tabár Bélái, lelkiismeretes és fáradtságot nem ismerő jó munkájáért 200 forint jutalommal és dicsérő elismeréssel, az üzemi felszerelés és berendezés óvásáért és karbantartásáért Xeserű Jánost, az andráspusztai állami gazdaság dolgozóiéi és Müller Ágostont, a leperdpusztaí állami gazdaság dolgozó,át 200-200 forint pénzjutalommal és dicsérő elismeréssel tünteti ki az Állami Gazdaságok Megyei Központja. A decs! Alkotmány Iszcs ig megválaozíotla íí j vezetőségét A termelőszövetkezeti csoportokban most folynak, a veze.'.őségválaszLó gyűlések, ami azt jelenti, hogy a tagság a régi vezetőségét a soraiban lévő legjobb és legönludatosabb tagokkal fogja felváltani, vagy kibővíteni. Olyan tagokat választanak be a vezetőségbe, akikről tudják, hogy az elmúlt év hibáiból! okulva eredményesebb munkát fognak végezni, és az eredményeknél nem állnak meg, hanem azokat fokozzák. Decs község Alkotmány termelőszövetkezeti csoportja január 4-én taggyűlésen választotta meg az új vezetőséget. A taggyűlésen az elnök beszámolójában ismertette az elmúlt év hibái'! és eredményeit. Többek között rámutatott arra, hogy taglétszámuk 27-ről 8!l-re, földterületük közel 500 holdra emelkedett. A tagság nagy lelkesedéssel választotta meg a volt elnököt, Nánai Lajost elnöknek, intézőbizottsági tagoknak Sztanyó Mihályt, Benc Lajost. Tamás Józsefet és Horák Károlynét. akik eddigi jó munkájukkal bebizonyították, hogy érdemesek a csoport bizalmára. A decsi Alkotmány termelőszövetkezeti csoport vezetőségének újjává- laszlása ismét bebizonyította azt, hogy a termelőszövetkezeti csoportok belátásuk szerint, intézik saját ügyüket. Saját soraikból választják meg a vezetőséget és a nem megfelelő vezetők helyében azokat a tagokat teszik, akik munkájukkal bebizonyították, hogy méltók a csoport bizalmára és el tudják végezni a reájuk háruló feladatokat. A termelőszövetkezeti csoportjaink tagsága a soraiból megválasztott arra érdemes vezetőket jó munkájukkal támogatni fogják és azok irányítása alapján dolgoznak, hatalmas eredményeket tudnak így elérni és ezáltal meg fogják szerettetni a nagyüzemi gazdálkodást az egyénileg dolgozó parasztsággal is. A csoport* jó eredményei! látva a kis- és középparásztok nagyobb számban lépnek be a csoportban, vagy új csoportot fognak alakítani, hogy ezzel is előbbre vigyék a nagyüzemi gazdálkodás fejlődését, ami hatalmas csapást jelent az .ellenségre. Hogyan tegyünk eleget a minisztertanácsi határozatnak a termelés fokozása terén Megállapítja a minisztertanácsi határozat, hogy állattenyésztésünk tervszerűtlen és termelékenyeibe erősen elmaradt a szocialista Szovjetunió élenjáró állattenyésztéséhez viszonyítva. Hogy 5 éves tervünkben állattenyésztésünk a megfelelő fejlettséget elérhesse, előírja a határozat. hogy az elmaradottságot milyen . mértékben kell felszámolni. Az elmaradottságok felszámolásánál hatalmas munka há- Mul áHattenyésztöinkre, mert a termelékenység, minden egyes ágát nagy mértékben emelni kell. Elmaradottság nemcsak a tenyésztésnél, hanem a tejtermelésnél is nagy mértékben mutatkozik. Ez éppen nagymértékben hátráltatja dolgozó népünk életszínvonalának emelkedá- sát. Ennek értelmében a határozat kimondja, hogy a tehenek átlagos tejhozamát 1951-ben 3.0^0. 1952-ben 3.300 literrel kell emelni az állami gazdaságokban. A termelőszövetkezet ékben pedig 1951-ben 2.200-ra, 1952-ben pedig 2.500 literre. A határozatnak fenti előírásai nem elérhetetlenek. Az előírásnál számot vetettek mezőgazdaságunk jelenlegi fejlettségi állapotával és a tejhozam emelését ennek megfelelően állapították meg, Lássuk gyakorlatilag mikénen valósítható ez meg? Ismerve megyénk takarmányellátott- ságát kétségtelen, hogy a kiindulás 1951-re nem a legjobb körülmények között történik, mert tenyésztőink általában takarmányhiányokkal küzdenek és ez korlátokat állít az okszerű takarmányozás elé. Mivel ezen a nehézségen változtatni nem lehet, a lehetőségek észszerű kihasználásával és a meglévő készletek jobb beosztásával kell magunkat az akadályokon áíkiiz- deni. Az így adódó lehetőségek alapján kell az előkészületeinket megtenni, hogy a következőkben eleget tudjunk tenni tervünk teljesítésében ránk háruló feladatoknak. Meg kell állapítanunk ezzel kapcsolatosan, hogy a tehenek ellése általában január—május hónapban történik. így a tehenek három csoportba oszthatók: friss fejősek, régebbi fejősek és szárazon állók. Mind on egyes csoportot a jövő évi termelés szempontjából alaposan ki kell értékelni a következőképpen. 1. Friss fejősöknél arra kell törekedni, hogy az induló tejhozam minél magasabb legyen és azt minél hosz- szabb ideig tartsák meg. 2. A régebbi fejősöknél a lejhozam még jó takarmányozással is alig emelhető, sőt a felesi időszak előrehaladásával csökkenő irányzatú. 3. A szárazonállók a jövő reménységei, Jeellésük után ezektől vár haló a tejtermelés emelése. Itt kell nagy súlyt helyezni a megfelelő előkészítésre, miáltal a tejtermelést fokozhatjuk. Ezek azok a fényezek, amelyeket össze kell hangolnunk, hogy felkészülhessünk az 1951. évi tejtermelés fejlesztéséhez. vagyis a takarmányhelyzetet, a takarmányozási technikán át a tehenek igényeivel egybeépíteni úgy, hogy a lehető legjobb eredmény legyen elérhető. Több esetben rávilágítottunk arra, hogy az' állattenyésztés termelékenységét — különösen takar- mányszűk időszakban — úgy lehel csak emelni, ha a rendelkezésre ál’Ó takarmány készlet felhasznál.''.-ál az ál. laiok igényeinek megfele den c!óre megtervezzük és előkészítjük a takarmányozási előirányzatot. I u.aj dómképpen az állattenyésztés termelékenysége emelésének ez az ábécéje. Ezt a körülményt újból és újból nyomatékosan meg kell világítani, mert sajnos míg számos cselben és számos helyen felületesen kezelik a takarmányozás kérdését. Tapasztalható sók esetben az is, hogy a takarmányozási normákat túl mereven kezelik és alkalmazzák. Ezek a normák országos viszonylatban csak keretnek tekintendők, hogy eredményt érjünk el. alkalmazkodnunk kell a helyi adottságokhoz és viszonyokhoz is. Nem szabad azonban a normákban lefektetett irányvonalat figyelmen kívül hagyni. Tejtermelésünk fokozásának egyik alapfeltétele tehát, hogy a tehenek részére a lobbi állatok szükségleteinek egybevetése után rendelkezésre álló takarmánykészletet le kell rögzíteni. A készletek lerögzítése azonban nem elég, tudni kell azt is, hogy az egyes takarmánycsoportoknak milyen és mennyi a tápanyagtartalma. A tápanyagtartalom ismeretére azért van szükség, mert ha azt ismerjük, akkor tudjuk a tehenek igényeinek megfelelően elosztani a rendelkezésre ál.’ó takarmányokat. A tehenek tápanyag igényeinek megállapításánál tehát a következő a teendő. Előtérbe lép c munkálatnál a tehenek már említett osztályba sorolása. Megállapítjuk az alaptakarmány összeállítását. Itt általában az az irányelv, hogy lehetőleg abraktakarmány nélkül saját termésű takarmányokból kell összeállítani. Az abrak nélküli összeállítás azonban csak akkor lehetséges, ha van elegendő szálasiakarmányunk. melyben a szükséges tápanyagot biztosítani tudjuk. Ha ez a szálastaka-rmány meny- nyiségünk azonban nincs meg, akkor ne essünk abba a hibába, hagy csak azért, mert az alaptakarmányt • abrak nélkül akarjuk összeállítani, a szálastakarmányt inkább elvonjuk más állatoktól, mert ezáltal ott idéznénk elő súlyos kieséseket. Hogy az alaptakarmányban mennyi szénát etessünk, azt ne a készlet szabja meg, hanem a takarmányozás természetszerűsége. Tehát a tehenek -alaptakarmányában a takarmányozás természetszeni- sége miatt szénának lennie kell, s ez nemcsak gazdaságos, hanem a termelésre előnyös is. Ha azonban szénát etetni nem tudunk, pótolhatjuk ezt ta- karmá.nyszalmával is. A takarmány- szalmát azonban ki kell abrakkal egészítenünk. Például: 4 kg lucernaszénát, négy kg tavaszi szalma csak okkor pótol, ha azt 1 kg jóminöségű extrahált napraforgó liszttel, 4 kg rétiszénái pedig 1 kg korpával egészítünk ki. Pótolni az egész széna adagot azonban ily módon sem lehet szalmával, mert hiányozna a takarmányozás természetszerűsége és a sok -zalma emésztése nagymennyiségű kalóriát vonna el a szervezettől, ami a termelés rovására menne. Az elmondottak alapján láthatjuk, hogy menynyire döntő fontosságú állattenyésztésünkben a takarmányozás helyes megszervezése és szakszerű alkalmazása. (Gy-H) „A termelés fokozása érdekében át keli vennünk a sztahanovista falazás! módszert11 Az építőipari szakma dolgozói foglalkozva elavult munlfamódszerük megjavításával, nagy örömmel veszik a Szovjetunió segítő példamutatását és a Sztahánov-mozgalom kiszélesítése érdekében áttérnek a sztahanovista faiazási módszerre. Ezen kérész. tiil kívánják termelési eredményeiket növelni, az ország építőiparát fokozni. Lamberi Ferenc, a szekszárdi Ma gasépítési Vállalat dolgozója is megismerte a szíahánov falazás nagysze. rűségét és a munka lendületének fokozását. Munkatársaival közli: „Én, Lambert Ferenc kőművességéd. aki eddig a régi kőműves falazást módszerrel dolgoztam, belátom, hogy ezzp; a módszerrel a mai fej, lett technikával szemben nem vehetem lei a versenyt. Ezzel szemben a nagy Szovjelunió tapasztalatai alapján át kell vennünk az új munkamod_ szer/, mély egyrészt a munkás fizikai munkáját könnyíti meg. tehát körv- nvebben és többel tud termeim és ezáltal többel is .keres. Másrészt az ötéves tervünk mielőbbi sikeres befejezéséi. a szocializmus ii'lépiféscl szolgálja. Ezért kell átvennünk a Szovjetunió tapasztalt munka módszereit. amely segítségünkre ideküldh' kiváló sztahanovistáit. hogy nekünk átadhassák és megtaníthassák, az. űjinunkamodszerr'd való dolgozást Ezzel előbbre visszük ötéves tervünk: sikeres befejezését, a szocializmus megteremtéséi " Megvcnk állami gazdaságaiban nem rolt ritkaság az elmúlt évben a többszáz százalékos eredmény. Ez azt bizonyítja, hogy a dolgozók tisztában vannak azzal, hogy a munkájukért a szocialista bérézés értelmében meg is kapják a megfelelő illetményt és a mellett nagymértékben hozzájárulnak az ötéves tervünk sikeréhez is. Kormányzatunk a legjobb eredményt elért dolgozókat a munkadíjon felül meg külön jutalomban is részesíti. Vannak olyan dolgozók, akik jobb eredményeket tudnak elérni á termelésben, mint azok a dolgozok, akiket nem az a tudat lelkesít a munkájukban, hogy — most saját maguknak dől. goznak, mert a dolgozók érdekében épül az ötéves tervünk. Azokat a dolgozókat, akik példásan kivették részüket a szocialista termelésben, a munkadíjon felül még külön jutalom is illeti. Ez a jutalom a mi j országunkban a jó munka megbecsü- j lését jelenti. A munka ilyen nagyarányú megbecsülésére példa csak a népi demokratikus országokban van, mert a’ tőkés országokban á minél olcsóbb emberi munkaerő kihasználása a cél és nem az, hogy a dolgozók a munká. jukért meg is kapják a megfelelő munkabért. Kiértékelték állami gazdaságainkban az elmúlt évben elért eredményeket, melynek alapján terjesztették fel Jutalmazásra a legjobb eredményt elért dolgozókat. A dolgozók eredményének megállapításánál figyelemmel voltak arra, hogy a 10. bérhétlőU a 46. bérhétig a különböző munkálatoknál milyen eredményt értek el, illetve hogyan végezték általános viszonylatban a munkájukat, hogyan szolgálták vele szocializmusunk építésének ügyét. A kiértékelés alapján a következő dolgozók részesülnek iOO forint jutalomban és kapnak dicsérő oklevelet: •* A kiértékelés alapján a következő dolgosok réssé sülnek IOO forint jutalomban és kapnak díesérő oklevelet * rácegresi állami gazdaságban: ÍToaás István, Geier Gizella, Borbély Julianna, Pesti Erzsébet, Foglein István, az alsóleperdi állami gazdaságban Hanczkó Mária, Dobos Mária, Véber Katalin, az andráspusztai állami gazdaságban: Balogh Piroska, Hornok Jenő,. Keresztes János, Tímár Ernő, a gerjeni állami gazdaságban: Sípos Éva, Héricz János, Fekete Teréz, Zsidó Béla, Kovács Pál, a szabatoní állami gazdaságban: Köhler Imre, Schmidt ErzsebeL, Kiln- gensteín Erzsébet, Feller János, idős Köhler János, a tamási állami gazdaságban: Cimora Gyuláné, Farkas Katalin, Horváth István, Dudás István, Máté Margit, a csibráki állami gazdaságban: Püski Sándor, Pintér Lajos, Jánosi Gáspár, Marosi Margit, Szakái János, a kajmádi állami gazdaságban: John János. Csikós Mihály, Matus Jú. Ka, Reizer Erzsébet, Bodó Ferenc, a nagytormásí állami gazdaságban: Dorner Plenrikné, Király László Lőrinc Gyula, Vendling Plenrikné, Kapus Katalin, a juhéí állami gazdaságban: Folkmann Katalin, Ripl Katalin, Síölk- ler Erzsébet, Feiczer Lőrinc, Píaff János, a biritópusztaí állami gazdaságban: Gutái József, Csapó József, Tóth József, Miklós- Etel, Pacolai Júlia az alsópéli állami gazdaságban: Fige Mária, Bányai József, Bojtos Ferenc, Rigó István, Nagy Sándor, a várdomb! áMami gazdaságban: ifjú Váradí János, Dénes József, Juhász András, Tolnai István, Tarsoly Júlia, a bikácsi állami gazdaságban: Csahóczki Márton, Rauch Róza, Plor- váth László, Szabó Károly. Bogdán András, az alsóhidvégi állami gazdaságban: Körösi János, Bálint János, Kindli Ferenc, Bódli István, Hosnyánszki Rózsi, a fürgéd! állami gazdaságban: Deres Teréz, Németh Erzsébet, Kovács Piroska, Varga István, Varga Erzsébet, a leperdpusztaí állami gazdaságban: Kosnicz Ferenc, Bóth István, Albrech Antal, Heimann Józsefné, Kiss Bertalan, a tolnaszígeíi állami gazdaságban: Ilorvai György, Hosnyánszki István, Prieger József, Burkovics József, Sze. Ez a péld.-i fényes bizonyítéka annak. hogy dolgozóink mindinkább ra_ jönnek munkamódszerük e'.avulisá jura és keresi): a megoldási a munka megjavítására. Reméljük, hogy’a löbj bi dolgozó js hamarosan rájön a S? i- I hánov-munka könnyebb voller.: ás Imim a fenti szoklá;-. s-'in'én m., j qukrvá !e~Z k ;I7 Ú1 ]rhh <!;; kÖn.V I nyebb munkamódszerek-
