Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952
1948. december
- 11 arra, hogy a szórványmissziói lelkész , a 1 ri a roppant "nehéz és felelősségteljes, de ugyanakkor hálátlan munkája vözhcn őrlődi 1^ rendszerint a legnyomorúságosabb anyagi viszonyok Vözütt _'él, viszont vannak zsiros és kényelmes paróchiák, melyednek urai tizedrész annyit nem dolgozna 1",mint a szórványlelkészek, s anyagilag mégis összehasonlíthatatlanul johb elbánásban részesülnek. A kollegiális szeretetnek és a Keresztyén testvérszeretetneV élesen ellene mond az ilyen helyzet. Egyébként is azt tapasztalju>,hogy lelkész és lef-ész vőzött riv-a a testvéri, őszinte jé viszony, de hiányzik au magána 1r az egyház vezető tényezőinek az életéből is ?hiányzi> tehát épen nz, ami az egyház legfontosabb ismertető jegye: a testveri közösség. Az evangélium szerint Isten hatalmas vézuel dolgozik az ő országáért-; Dolgosi 1- ma is. Ember és ember között egyre jobban tűnne 1- a külső, társadalmi, anyagi helyzetbeli válaszfalat", különbsége 1-;" ilyenformán ma"ü lehetőség az igazi egyházi életre, a hive v közösségére no v 1-al inkább megva.n^innt barmikor in megvolt a,keresztyénség kezdete óta. Fegyelmi időket élünk valóban! ~'ppen amiben a vak, a hitetlen és oldatlan ember a keresztyénség legnagyobb ellenségét próbálja feltüntetni ? tulajdonképen a le ghateVonyabban fogja maj d előmozdítani "azt, hogy az egyház igazi egyház, igazi közösség,a hive 1- életközössége legyen. Ezt hiszem és világosan látom u arra fogok törekedni, hogy tul'egyéni sérelmeken és fá] dalmáton .lelké s z társaimban is moglegyen~ez a hit és ez a látás. Együtt dolgozunk azért, hogy minueneVelőtt az egyház elhívott es felelős vezetői, a lelkészek, de azután a lelügvelők, presbitere 1- vözöct-is létrejöjjön a közösség, amelyről maja méltán elmondhat j u 1-, hogy az egyház a Frisztus és az Isten valóságos egyháza. Hogycz igv legyen, mind ezért - hiszem - az Isten " maga dolgozik hatalmas és erős, csodálatos munkával.Ezort emelem fel tekintetemet bizalommal az egyházra, Isten küzdő, de végre is dicsőséges és diadalmas egyházára. " 3."Mindehhez, tehát az evangéliumhoz és az egyházhoz" még hozzá vell tunnem, hogy a protestantizmusra ' is ugy nézek, mint mozdíthatatlan erejű hegyre, amely erőforrás es feladat is számomra"; Mit felent protestánsnak lenni? Mit iclent az,hogy mi evangélikusok, Oppen mint az evangélium egyhazána v.hivői protest ánsok vagyunk? I protestantizmus meghatározásánál ujabban bizonyos ingadozást esziölhetett az. a vinek van szeme a látásra.Luther Márton és a többi reformátor óta vagy 300 éven át protestánsnak lenni ugy egészen kívülről, mint mondani szokás: fonomenológiailag nézve a dolgot, annyit jelentett,mint hala dónak lenni,szemben a maradiság minden formájával. Luther Márton fellépése a végét jelentette a középkornak. Luther Márton az újkor hajnalhnsadásának fényében . ugv áll,mint annak a csodálatos korszaknak az egyi 1- legnagyobb kezdeményező je és előmozdítója - természetesen anélkül,hogy erről tudhatót x volna - amelyet az emberiség uj és legújabb Vora jelent. Meg kell itt cmlitencm,hogy Luther és a reformáció
