Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952
1943. szeptember
- 20 augusztus l-ig volt diakon issztf,akit az anyaház visszahívott s ujjal pótolni nem tudott.Leggazdagabb a dia-. konisazák munkája. Nyáregyházán, ahol két beimissziói , munkásságu és 12 nem egyházi munkakörben munkálkodó diakonissza van. A diakonisszák nagy buzgósággal munkáikodnak az egyházi élet f e li ondü? éso és elmélyítése érdeké- . ben. C karitativ szolgálatukkal mindenütt elismerést szo-r roztok egyházunknak. A közgyűlés a jb leütés t tudomásul veszi. 23. A jogakadémia dékánja beterjeszti jelentését a jogakadémia működéséről, , A közgyűlés: 1. Kegyelettel örökiti meg jegy z Ő könyv ében néhai Ereky István pécsi egyetemi tanár.az eperjesi kollégiumi jogakadóraiána k 1904-1914 közötti . időbon volt tanára emiékeze tét,aki az ősi kollégiumi jogakadémián a közigazgatási jognak és sta r tisztikának volt a nyilvános rendes tanára s er gyik kimagasló büszke sége ,aki a kollégium kotor lékéből való kiválása után mint az ősi pártfogór ság tagja,haláláig állandóan szerető figyelemmel és meleg érdeklődéssel kisérte főiskolája sorsát. Ereky István tudományos felkészültségével elhivatottan művelte a tudományt s széleskörű, időtálló irodalmi működése elismerését a Magyar Tut dományo3 Akadémia tagsága,a Corvin lánc elnyerér so igazolják,valamint az a tény,hogy a Ferenc József Tudományegyetemnek Hektor Magnificusa is volt. Eperjesi kollégiumunk szellemétől ihletett élete a tudomány művelésének és hirdetésének szakadatlan láncolata volt. 2. Örömmel é s büszke séggel veszi tudomásul, hogy a nomzet jövőjéért folyó háborúban a jogakadémia hallgatói is derekasan megállják helyüket s egyben mély szomorúsággal iktatja jegyzőkönyvébe a, hősi halált halt Kiss László és Lénárt László hallgat ók,valamint a jogakadémia korábbi hősi halált halt hallga tói .-Dr.Bogdánfy Dezső és Dr.Woynarovich István omlékezetét. 3. Kegyelettel és részvéttel örökiti meg jegyzőkönyvében a közelmúltban elhunyt Dr.Henszclmann Aladár jogakadémiai c.ny.rendes tanár, egyetemi " magántanár emlékezetét,aki közel husz éven át volt a jogakadémia tanára s akinek 1elkében,mint az eperjesi kollégium egykori tanitványa le lkébon az ott olnyort magvetés áldott talajra és bő aratásra talált,amelyet hivő emberi szive szeretotével igaz elhivatottsággal hintett szét törvényszéki orvostani előadásaiban a jogakadémia hallgatói között. Mint orvosprofesszor, országos nevot vivott ki magának,mint tanár,a legbcnnsőségesobb kapcsolatot teremtette ipeg tanítványaival a katedrán s azonkivül is,mint ember,hivő lélek é's a szívjóság megszemélyesítője volt s igy halála pótolhatatlan ürt hagy maga után.
