Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952
1943. szeptember
PÜSPÖKI JELENTÉS a tiszai evangélikus egyházkerület 1943.évi szeptember 1-én tartandó rendes évi közgyűlésére. Az e gy ház arca. Az egyháznak sokféle arca van. Néha olyan az egyház, min t egy fejedelem, Körötte évszázadok ki jege c esede tt formájú hagyományos pompáj a, 6 maga trónusáról az időfölöttiség rendithetetlen nyugalmával s fölényes bölcseségével nézi a körülötte hullámzó világot, mint aki tudatában van annak,hogy a hullámok hozhatnak uj eszméket, hátukra emelhetnek uj embereket, fenyegető morajjal nyaldoshatják Sión hegyének sziklafalát, de ez mind muló idők muló játéka csupán,mely fölött örökkévalóságának biztos tudatában tekintélyét mindenkor megőrizve áll s mindig tud várni az egyház. Néha olyan az egyház,mint egy próféta, - Alakján s ruháján ott van a puszta zordonsága.Személyét körül lengi az Istennel társalkodó emberek szentségének gló-• riája. Arcán a világra mit sem adó aszkéták"kemény vonásai. Szemében a megszállottság tüze ég. Kezében korbács suhog s ajka személyválogatás nélkül megvesztegethetetlen keménységgel hirdeti Isten akaratát 'királynak s pórnak, nemzetnek,egyénnek egyaránt.A világ sohasem tudja megszüntetni ezt az Isten pártját képező ősi ellenzékét. Megölni lehet,de elpusztítani nem. Véréből mindig uj próféták támadnak. Néha olyan az egyház,mint egy járőr-szolgálatra kiküldött harctéri katona. Tud ja,hogy küldetése van, amiről egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie. Tudja azt is,hogy ellenséges földön jár, ahol mindenfelől veszedelem leselkedhetik reá. Kutató szeme mereven néz az ismeretlen vidékre s keze keményen fogja puskáját. Néha misszionáriusnak hivják, néha-szórványlelké'sznek. Olykor evaugelizátornak nevezik, de megkaphatja a "hecckáplán" gúnynevet is.. Hóditő törekvéseiért ellenszenves is lehet,de ő ezzel nem törődik; a katona nem az ellenségtől vár dicséretet, hanem a Seregek Urától. Néha olyan-az egyház,mint egy népjóléti miniszter. Számára s világ nyomortanya s az evangélium a szociális igazság. Életcélját abban látja,hogy legyen kenyere min- ; den embernek s a keret,melyben életét élnie kell,legyen méltó a teremtés koronájához, Abban éli ki magát,hogy nagy terveket, sokszor naiv utópiákat álmodik s azok megvalósitása érdekében kemény szivekot próbál nyitogatnibezárt kasszákat megvámolni,hogy a hideg pénzből meleg vér, piros arc s jólét fakadjon a nélkülöző embernél. Néha olyan az egyház,mint egy tanitó. Tud ja,hogy hivatását nem sokra értékeli e világ,de szereti és hii hozzá. Szivében sokszor ott rezeg a tanitók örök fájdalma: mindig újra kell kezdeni tanitani az anyagot - a hitet is - mert senki sem örökölheti szüleitől ismereteit,ha-* nem mindenkinek magának kell kitusakodnia s mindenkinek egészen clőlről, az ábc-n kell kezdenie. Ott zokog szivében sokszor a tanitó másik fájdalma is: erkölcsi tanitását ugyanannál az embernél is mindig újra meg újra kell elkezdenie. Soha semmit sem tekinthet végleg elintézettnek. Amit ne.ppal épit, éjjel széthordhatja az ellenség, Mégis tani t s nevel rendületlenül.
