Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

7 Másnap, szeptember 27-én ünnepi képet öltött nemcsak az egyház, melynek épületéről a nemzeti lobogó hirdette az elkövetkező jelentős eseményt, hanem a város is, melynek utcáin ünnepi feketébe öltözött férfiak, közöttük lelkészek s helybeli és vidéki küldöttségek tagjai sereglettek az evangélikus egyház temploma felé. Püspökünk az í. osztályú érdemkereszt zöld selyemszalagjával és a teljes elismerés (Signum laudis) szép jelvényével ékesített Lutheröltönyében az egyetemes Felügyelővel indult a 9 órakor kezdődő templomi könyörgésre, utána hosszú sorban a lelkészek és világiak, valamint a Nőegyletek tagjai; a nagyszámban megjelentek csaknem megtöltötték a templom földszinti és elsőkarzati padsorait. A »Jövel Szentlélek« szárnyaló dallamának elhangzása után a tanítóképző énekkarának éneke közben Duszik Lajos főjegyző lépett az oltár elé s mondott lélekből fakadt imát, majd felolvasta az Efézusiakhoz írott levél 3. fejezetének 14—21. verseit. A beiktató közgyűlés megható, lelket emelő mozzanatokban és megnyilatkozásokban gazdag volt. Ugy a beiktatott székfoglaló beszéde, mint az üdvözlések felfigyeltető meglátások, találó felismerések és a szív és elme melegségének és fényének kisugárzásai voltak. Feledhetetlen kép, amint az oltár elé helyezett, zölddel leterített közgyűlési asztal előtt félkörben ültek az államhatalom képviselői s a két magyar evangéliumi egyház kiválóságai: Br. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, Dr. Lázár Andor igazságügyminiszter, Dr. Tomcsányi Kálmán belügyi államtitkár, vitéz Borbély-Maczky Emil főispán, majd a baloldali karélyon Dr. Baltazár Dezső, Dr. Kapy Béla, Farkas István püspökök, Farkasfalvi Farkas Géza főgondnok, mögöttük a papság egyszerű Luther-öltönye és palástja feketéllett, míg a padokat szorongásig megtöltötte a beiktatandó egyházkerületi felügyelő egyéniségének varázsával az ünnepre gyűjtött sokaság, az állami, városi, iskolai és társadalmi hivatalok, hatóságok és egyesületek küldöttsége. A közgyűlést Püspök nyitotta meg s a világi elnökség székét átadta Streicher Andor dr. tiszavidéki egyházmegyei felügyelőnek, ki minden megjelent tényezőt üdvözölt. Megható mozzanat volt, midőn a beiktatandó egyházkerületi felügyelő az érette ment küldöttség élén, a két főesperes között belépett a templomba; a tisztelet és sze-