Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

n) A nemzeti és egyházi ünnepeket egyházközségeink és iskoláink mind megünnepelték. A reformáció emlékünnepe alkalmával a legtöbb helyen megemlékezés tárgyát képezte ebben az esztendőben Luther bibliafordítása. Irodalmi téren leginkább a diósgyőri, diósgyőr-vasgyári, miskolci, az ózdi, a debreceni, a kölesei, a nyíregyházi, és a szolnoki lelkészek fejtettek ki munkásságot. A hitoktatást az elmúlt évben a kerületben 18 lelkész, 4 segédlelkész, 4 önálló hitoktató, 2 gimnáziumi vallástanár, 57 evangélikus felekezeti tanító, 4 református vallású községi tanító, 2 állami és társulati tanító s egy oki. vallástanárnő végezték. o) Ami a jövő fejlődésére vonatkozó lelkészi megjegyzéseket és kívánságokat illeti, örömmel kell megállapítanom, hogy a lelkészek tekintete csaknem egyetemlegesen egyházunknak ma legaktuálisabb és legfontosabb kérdésén, a szórvány gondozás kérdésén akadt meg. Az abaujszántói, a délszabolcsi missziói és a tokaji lelkészek a szórványkérdés elvi megoldásával foglalkozva, a szórványok egész új, a mai helyzetnek megfelelő beosztását, illetve átcsoportosítását, a szórványügy egyházmegyei és egyházkerületi rendezését, s a közegyház anyagi erejének a szórványmisszióhoz való koncentrálását, a fancsali lelkész a szórványok teherviselésének a rendezését tartják fontosnak. Megnyugtató, hogy még azoknak a szeme előtt is, akik akár anyagi, akár valamilyen más segítséget kérnek egyházközségük részére, elsősorban a szórványmisszió kötelessége lebeg. így Abaujszántó, Arnót, Hernádvécse, a Délszabolcsi Miszszió és Tokaj a szórványmunkára kérnek hathatós anyagi segítséget; Hernádvécse ezenkívül állami férfi tanerő odahelyezésének kieszközlését kéri. Figyelemreméltó kérdést hangoztat a kisvárdai és debreceni lelkész, amikor a szórványmunka érdekében segédlelkész beállítását kéri. Különösen halaszthatatlannak látszik a kisvárdai kérés megoldása egy segédlelkésznek Olcsvára való helyezése által. Az abaujszántói és diósgyőri lelkészek tisztázandónak tartják a református testvéregyházhoz való viszonyunkat, ami által különösen az utóbbi időben jelentkező vitáknak lehetne elejét venni. Az ózdi és fancsali lelkész az egyházi fegyelem intézményes gyakorlását, a diósgyőri lelkész pedig az évenkénti egyházlátogatást tartja megvalósítandónak. A fancsali lelkész ezenkívül azt kívánja, hogy a lelkész mentesítve legyen az adóbehajtás végzése alól. Önhibáján kívül nehéz helyzetbe került egyházközségük létérdekére hívja fel a figyelmet a tályai, de (különösen a sajólkazai lelkész, amikor egyháza részére anyagi segítséget kér. A sajókazai egyházközség öt év óta nem tudta kifizetni lelkészének az illetményeit. A megjegyzések és észrevételek homlokterében álló egyházunk létérdekével egybeeső kérdésnek, a szórványügynek a megoldása két síkba esik. Az első és legfontosabb s feltétlenül a kezdő lépés mindig az illető lelkipásztor áldozatokra is képes felelősségtudatából kell, hogy történjék. A dolog megoldásá-