Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1939

1931. szeptember

16 egyházak háztartása körül is fenyegetően kezdenek jelentkezni a perek és összeomlások rémei. Azt mondják: ez világválság, ennek az elmúlását türelemmel kell kivárni és akkor majd minden jóra fordul. Azt mondják — vigasztalásúl — hogy ennek az állapotnak a fenekestől való felfordulás iszonyatait előre vetítő képe fogja kényszeríteni a világ pénzhatalmasságait a hitel kérdéseinek az összefogó rendezésére és akkor nyílik majd meg az emberiség, Európa, hazánk és egyházaink népe előtt a szebb jövő lehetőségének a reménye. Vajha a mi részünkről is kötelességszerüleg tanusitandó és tanúsítani kész türelmes belenyugvást és megadó várakozást rövidesen követné ebbeli reményeink valóraválása, mert annyit sajnálattal, de az igazság leplezetlen feltárásával kell megállapítanunk, hogy egyházaink és intézményeink fenntartása már a válság minden összeomlással fenyegető jeleit kezdi mutatni. De talán, ha már bölcseleti alapon maradunk, állapítsunk meg még valamit. Úgy tetszik nekünk, hogy a világ ezt a katasztrofális gazdasági, pénzügyi helyzetét a II. és XCIV. Zsoltár intelmeinek és az, evangéliumi ethikának a világában úgy kell felfognunk, mint isteni büntetést, amellyel a Gondviselés Ura sújt le az önző érdekekért egymásnak a gyűlölség és irigység szellemében nekirontó nemzetekre, tehát mint isteni újjmutatást, hogy nem az anyagi javak, a rideg üzleti és gazdasági előnyök, az arany, a pénz, a mammonérdekek egyoldalú halmozásában és könyörtelen szolgálatában van az emberiség boldogulásának, békés, nyugalmas fejlődésének a záloga, de inkább az erkölcsi javak keresésében és ekként az örök isteni kijelentés engedelmes követésében. Mintha hallanók az égi szózatot, amely szól a világ hatalmasságaihoz: a pénz szerelméért, múló e világi gazdasági előnyökért irigységből és gyűlölségből támadtatok egymásnak, gázoltátok és tiportátok el egymást, taszítottátok örvénybe milliók, családok, egyházak, nemzetek nyugalmát, boldogságát, — nos, ime lássátok, ha egyedül ennek a Molochnak hódoltok, ha egyedül a bűnnek ezt az önfeledt, vak útját járjátok, magában ebben lesz bűnhődéstek, mert majd a pénz szerelmének a láthatatlan hatalma szorít, fojtogat és öl meg mindnyájatokat. Bízvást mondhatjuk, soha, az emberiség, történelmének egyetlen korszaka se igazolta annyira az örök evangéliumi igazságok fennsőbbségét az egyoldalú anyagias gondolkodásmód felett, mint épen korunk eme szörnyű anyagi, gazdasági válsága. De épen ezért kellene belátnia kormánynak,