Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1927. augusztus

— 8 — jenek elenyésztetni és megsemmisülni semmi oly alkatrészt, melyek a régi anyag s főként a régi összekötőkapcsok hiányában újonnan előállítva már pótolhatlanok. A törlénelmi egyházak sorában s főként a nemzet vérzivataros újkori századaiban az alkotmány és szabadságjogok megvédésében a nemzet választott vezéreinek zászlói alatt fentartás nélküli készséggel hadakozott protestantizmusra különösen nagy és nemes hivatás és kötelesség háramlik a nemzeti renaissance előkészítésének fáradtság és áldozattal teljes, de annál hálásabb munkájában. A Megváltónak bucsuzásakor tanítványaihoz intézett felhívását követve (Máté evangéliuma 28. fej. 10. vers) tanitó egyház voltunk a múltban. Tanitó egyház kell, hogy legyünk és maradjunk a megélhetés gondjai mellett, sőt azok ellenére változatlanul továbbra is, hitsorsosaink intelligentiájának, miként tömegeinek összetartozását, egymásrautaltságát s főként evangélikus öntudatát és önérzetét ma is, sőt ma inkább mint valaha az Ige, a tudományok és az igazságok szóbeli hirdetésével fogjuk össze és éleszthetjük a legalkalmasabban és tarthatjuk fenn működésben. Intézményeinkbe, a keretekbe az Ige hirdetése önt lelket, azonban a cura pastoralis s az egyetemesen megszervezett és a presbyteriumok által helyénvalóan alkalmazóit egyházi fegyelem tartja fenn egyrészt a szükséges rendet és elevenséget, másrészt az egyházhivek önkéntes adakozásai, hagyományai és alapitványtételeiben jelentkező vagyoni támogatás fokozásával fokozza egyúttal az egyházhoz tartozásnak érzetét és kötelékeit. Használja fel és aknázza ki azért egyházunk minden lelkileg is élő tagja az ő Istenadta képességeit anyaszentegyházunk s ezzel önmaga és családja lelkiüdve, boldogsága és jóléte ér dekében, mert egyházunk e hazában a reánk nehezedett viszonyok között csak a pozitív hit erejével, Krisztus Urunk tanításainak megfelelő valláserkölcsi élettel és az áldozatos jócselekedetek gyakorlásával töltheti be hivatását s számithat ezzel további fennmaradásra. Egyházi köreinket a lefolyt közigazgatási évben is több fontos egyetemes érdekű kérdés foglalkoztatta. 1. Az országgyűlés felsőházában való egyházi képviseletünk kérdése egy már nem várt és annál érzékenyebb csalódást eredményezett. Az 1885. évi főrendiházi reform alkalmával a Tiszakormány s a háta mögött álló liberális többség az akkor is fennforgott lélekszámbeli differencia dacára ugyanannyi tagsági helyet juttatott az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak, mint a reformátusnak, — akkor még helvét hitvallású evangélikusok-