Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1930. szeptember

ság legelső és a kriminálstatisztika legerkölcsibb felekezete, úgy anyagilag a leggyengébb felekezet létére viszont a hadikölcsön­jegyzés terén is aránylag a legelső helyen áll. Ha ez hiteles, számszerű adatokkal megállapítható, úgy ez a megállapítás nemcsak azt az igényünket támasztja alá hogy az állam a maga segélyének a szétosztásában velünk több méltányosssággal bán­jék el, — de egyúttal megkönnyítené annak a kívánságunknak az indokolását is, hogy a hadikölcsön-jegyzett egyházi és más társadalmi közművelődési és jótékonysági szervezetek közt az első helyen jöjjünk figyelembe a valorizáció, vagy az ezt kis­sebb-nagyobb mértékben pótló segélyezési akció terén.*) Nagyon szorosan hozzátartoznék az állam törvényes vé­delmi és igazságszolgáltatási feladatai közé az is, hogy minket, egyházunk és lelkészi karunk erkölcsi tekintélyét, vallási szer­tartásaink közjogi szabadságát és erkölcsi nimbusát megóvja a római katholicismus papságának azon legújabban ellenünk in­dított destruáló hadjárata ellen, amelynek a részleteiről a kö­vetkező fejezetben bővebben is megemlékezem. És óvakodnia kellene az államhatalomnak olyan félreértése­ket és közigazgatási túlkapásokat előidéző rendeletek kibo­csátásától is, amelyek, — mint ahogy az ez év tavaszán az egyházi adónak a községi és állami adóval való együttes keze­lésbe való vonása tárgyában történt, — zavaros fogalmazásuk­kal alkalmat adnak arra, hogy egyes tájékozatlan hatósági szer­vek részéről egyházunk autónomiájába mélyen belenyúló kísér­letek nyilvánuljanak meg. Kezdeményezésemre a nyíregyházi evang. egyház részéről az alaprendelet ellen erőteljes tiltakozó akció indult, es nem lehetetlen, hogy részben ennek a hatása alatt azután megjelent egy újabb, félreértést kizáró, tiszta és világos fogalmazásu, az alkotmányos jogállapotot tiszteletben tartó magyarázó rendelet, amelynek a rendelkezéseivel szem­ben az egyházi autónomia szempontjából immár semmi kifogá­solnivaló nincs. Enyhült a helyzet abban a tekintetben is, hogy a minisz­térium bizonyára főként az egyet, felügyelő Ö Méltósága részé­ről kifejtett és egyházunk szórványjellegét hangsúlyozó sú­lyos érveknek a hatása alatt, egyelőre elállott attól a törek­*) Jelentésem sajló alá készítése közben értesültem arról az örvendetes tényről, hogy a népjóléti miniszter úr Öexellenciája egyetemes egyházunknak 50-000 P hadikölcsön-segélyt bocsátott rengelkezésére-

Next

/
Oldalképek
Tartalom