Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930
1930. szeptember
ság legelső és a kriminálstatisztika legerkölcsibb felekezete, úgy anyagilag a leggyengébb felekezet létére viszont a hadikölcsönjegyzés terén is aránylag a legelső helyen áll. Ha ez hiteles, számszerű adatokkal megállapítható, úgy ez a megállapítás nemcsak azt az igényünket támasztja alá hogy az állam a maga segélyének a szétosztásában velünk több méltányosssággal bánjék el, — de egyúttal megkönnyítené annak a kívánságunknak az indokolását is, hogy a hadikölcsön-jegyzett egyházi és más társadalmi közművelődési és jótékonysági szervezetek közt az első helyen jöjjünk figyelembe a valorizáció, vagy az ezt kissebb-nagyobb mértékben pótló segélyezési akció terén.*) Nagyon szorosan hozzátartoznék az állam törvényes védelmi és igazságszolgáltatási feladatai közé az is, hogy minket, egyházunk és lelkészi karunk erkölcsi tekintélyét, vallási szertartásaink közjogi szabadságát és erkölcsi nimbusát megóvja a római katholicismus papságának azon legújabban ellenünk indított destruáló hadjárata ellen, amelynek a részleteiről a következő fejezetben bővebben is megemlékezem. És óvakodnia kellene az államhatalomnak olyan félreértéseket és közigazgatási túlkapásokat előidéző rendeletek kibocsátásától is, amelyek, — mint ahogy az ez év tavaszán az egyházi adónak a községi és állami adóval való együttes kezelésbe való vonása tárgyában történt, — zavaros fogalmazásukkal alkalmat adnak arra, hogy egyes tájékozatlan hatósági szervek részéről egyházunk autónomiájába mélyen belenyúló kísérletek nyilvánuljanak meg. Kezdeményezésemre a nyíregyházi evang. egyház részéről az alaprendelet ellen erőteljes tiltakozó akció indult, es nem lehetetlen, hogy részben ennek a hatása alatt azután megjelent egy újabb, félreértést kizáró, tiszta és világos fogalmazásu, az alkotmányos jogállapotot tiszteletben tartó magyarázó rendelet, amelynek a rendelkezéseivel szemben az egyházi autónomia szempontjából immár semmi kifogásolnivaló nincs. Enyhült a helyzet abban a tekintetben is, hogy a minisztérium bizonyára főként az egyet, felügyelő Ö Méltósága részéről kifejtett és egyházunk szórványjellegét hangsúlyozó súlyos érveknek a hatása alatt, egyelőre elállott attól a törek*) Jelentésem sajló alá készítése közben értesültem arról az örvendetes tényről, hogy a népjóléti miniszter úr Öexellenciája egyetemes egyházunknak 50-000 P hadikölcsön-segélyt bocsátott rengelkezésére-