Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1930. szeptember

- 6 a belső megújulásnak a hitelvi alaphoz való ragaszkodás nélküli jelszavaként, célgondolataként szeretnek hangoztatni... Épület. amelynek van szilárd alapja és megnyerő ornamentikája. Szervezet, amely a kipróbált elvi alapokon tud és akar szolgálatot tenni a különböző korszakok emberiségének. Közösség, amelynek fundamentális meghatározója a hit közössége. Élő és ható organisatió, amely minden korszak socialis problémáit megérti és az örök Megváltó Szeretet és Kegyelem iránti hálaadással igyekszik azokat a gyámolító és kiegyenlitő testvéri szeretet szellemében megoldáshoz juttatni. Tehát nem forradalmi megújulás, nem hitvallási szintelenség, de az egyházunknak az Isten kegyelméből juttatott gazdag charismák a hit, az ima és a szeretet erejével való kifejtése és az ő országa javára való céltudatos gyümölcsöztetése legyenek vezérelveink a jövőben is. »Tartsd meg azt, ami nálad vagyon — evangélikus egyházam — hogy senki el ne vehesse a te koronádat.« (Jel. III. 11.) Legyen ez az igénytelen fejtegetés az én részemről odanyújtott szerény virágszála a hálás, kegyeletes megemlékezés ama dúsvirágu koszorújának, amelyet a földkerekség 80 millió főnyi evangelikussága ebben az esztendőben, — az ágostai hitvallás létrejötte négyszázados évfordulóján — oly magasztos ünnepi formában helyezett el hitvalló őseink és nagy reformátoraink hervadhatatlan szellememléke előtt. D Az ágostai jubiláris évfordulót magyarhoni evang. egyházunk, hitvallás létre- J, . . , . jöttének 400 tehet, meg a wittenbergi kalapacsutes, a wormsi bizonysagéves fordulója, tétel, a bibliafordítás, a kátémegjelenés és a speyeri protestátió emlékét felújító jubiláris ünnepléseknél is nagyobb bensőséggel, öntudatosabb lelkességgel, elhatározóbb odaadással, a hitvalló atyák hervadatlan emlékének tartozó hálás kegyelettel és bátor bizonyságtétellel ünnepelte meg. Egyetemes egyházunk mult évi közgyűlésének határozata alapján a püspöki kar együttes körlevéllel fordult az egyes lelkészi hivatalokhoz, részletes utasítást adva az ünneplés módozataira nézve. Azonkívül az ünnepély napján, — junius hó 22-én, Szentháromság utáni I. vasárnapon — a szószékről felolvasandó közös pásztorlevelet intézett az összes gyülekezetekhez, méltatva a nagy évforduló történelmi hátterét és nagy