Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1929. szeptember

- 15 Fény és árny, munka, áldás és izgalom — mint minden nagyobb testületben, — egyházkerületünk közéletében is változott. Örömteljes, megnyugvást és elégtételt nyújtó perceink voltak, amikor Kisvárdán befejezést nyert az önálló lelkészi állás betöltése, amikor Hernádvécse lelkészválasztási pere a legfelsőbb fokon is eldőlt s ezzel az ottani egyház belső életéből elhárult a továbbfejlődés legfőbb akadálya, amikor emelkedni láttuk az új miskolczi tanítóképző-épület falait, amikor nyíregyházi Kossuth Lajos reálgimnáziumunk internátusi helyiséget szerzett és azt rendeltetésének már át is adta, amikor nyíregyházi leánylyceumunk egy második ház megvételével szilárdította meg fennállásának az alapjait - és, a mi mindezeknél fontosabb, mert minden egyházi közéleti áldás örök forrása, amikor a beérkezett egyházközségi jelentésekből az egész vonalon azt látjuk és láttuk, hogy a vallásos hitbuzgóság, ha lehet, még fokozottab mértékben nyilvánult meg a lefolyt esztendőben és elmélyült a belmissiói mozgalom kiszélesedésében, az egyház sociális feladatai iránt való érdeklődés emelkedésében, a szeretet és hitbuzgóság ujabb alkotásaiban is. És büszkeséggé, a hivatása magaslatán álló lelkészi kar iránti magasfokú, lelkes elismeréssé acélosodik bennünk ez az örömérzet, a mikor látjuk a reversalis és áttérési ' statisztikának kerületünkben való felette kedvező alakulását, a szektárius mozgalom visszafejlődését, a közerkölcsök példás tisztaságának a bizonyságait, és sokhelyült, a túlnehéz gazda" sági viszonyok dacára is az egyházias áldozatkészségnek egy-egy megindító és megkapó fellángolását. De gondok és izgalmak redőibe borúi arezunk, amikor újból és újból hangzik felénk a fenyegető miniszteri szózat: szűnjék meg a jogakadémia, és ha önként nem hódol be a miniszteri akaratnak, a jogi szakoktatás készülő reformja kapcsán hozandó törvényhozási intézkedésekkel lesz gond arra, hogy elsorvadjon, életképtelenné váljék. Ezzel a törekvéssel szemben, a mely hallgatóságnak, tanári karnak, kerületi elnökségnek nem egy fájdalmas orát, aggodalmakat, izgalmakat, sőt álmatlan éjszakákat szerzett, a kerület elnökrégének nem maradt más tennivalója, mint hogy a legutóbbi egyetemes és kerületi közgyűlési határozatok szellemében végre is kitartó gonddal, alapos közjogi és történelmi tanulmányok alapján megszerkesztett emlékirattal fordúljon a legfőbb helyre, Kormányzó úr ő Főméltóságához százados iskolafenntartó 11) Egyházkerületi közéletünk íontos/ibb eseményei.