Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1929. szeptember

- 4Kezdve az egyházegyetemtől, le a legkisebb leány vagy fiókegyház háztartásáig a legszigorúbb takarékosság, a legmegfontoltabb célkitűzés, a súlyos közviszonyokhoz való legtudatosabb alkalmazkodás ajánlatos. Bámulatraméltó, hogy ily súlyos, mindenkire szinte egyformán reánehezedő közgazdasági és ebből folyó társadalmi helyzetben az egyházközségeknek egész tömege még is új templomok s más egyházi épületek építését vette tervbe. Mindenesetre mindnyájunkat boldog megnyugvással tölthet el, ha az apáktól öröklött ősi hitbuzgóság felemelő jeleivel találkozunk. De az egyházi élet belső nyugalma, az Isten országa eszményeinek helyesen felfogott evangéliumi szellemű szolgálata súlyosan válságos időkben vezessen mindnyájunkat inkább az ősi egyszerűség türelmes továbbkövetéséhez, mint esetleg paloták és égbenyúló alkotások létesítése mellett az egyház alkotó képessége és belső összhangja évtizedekre szóló súlyos megterheléséhez, — esetleg anyagi összeroskadásához. Csupán az eszmei kapcsolat révén említem meg, hogy ennek az eléggé meg nem fontolt egyházi építkezési láznak egyik káros kihatását kell látnunk abban is, hogy egyes építtető egyházak részéről háromszor-négyszer jelennek me,g a gyűjtők az egyes egyházközségekben, a hol szinte egymás sarkát tapossák és nagyon kellemetlen, magára az illető egyházközség belső életére is károsan kiható érzéseket váltanak ki a gyűjtésekkel agyonsanyargatott, gondokkal küzdő híveink szivében. Ha igaz az, hogy „inter arma silent Musae", akkor ilyen válságos közgazdasági helyzetben nekünk is kötelességünk a mindenáron való alkotás lázától való tartózkodás, a szerénység és a mértéktartás és a más hittestvéreink kímélése. En ezt az egész súlyos időszakot a magyarhoni evang. egyházegyetem egész területére vonatkoztatva inkább a csendes erőgyűjtés, mint az erőnket meghaladó alkotások időszakának szeretném látni. Ebben a felfogásomban megerősít a „küzdő" egyház helyzetének komoly értelmezése. Azt gondolom, senki sem ellenzi, ha a küzdés psychologiai fejlődésmozzanataihoz nemcsak a felébredő homályos vágyakat, a képzelet színes játékait, az ezek által befolyásolt merész célkitűzéseket, — de az erők, a lehetőségek komoly számbavételét, az akadályok elhárításának a feladatát, a rendelkezésre álló erők összefogását, központba gyűjtését és