Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1929. szeptember

- 19 ­házkerületünket elütötte, részemről helyénvalónak tartanám közgyűlésünknek oly értelemben megnyilvánuló állásfoglalását, mely szerint a megváltási vételár összegénél elért megtakarí­tást az állam teljes egészében engedje át, esetleg amortizációs részletekben egyházkerületünknek, mint a püspöki javadalma­zás céljaira szdgáló ingatlan tulajdonosának, azonfelül a bir* tok aránytalanul csekély jövedelmezőségére való tekintettel kárpótolja egyházkerületünket az eredetileg is tervezett, azon­ban elmaradt megfelelő pótjuttatással. A háború és jóhiszemű hazafiságunk ugyanis, melyek folytán egyházkerületünk vagyonának legnagyobb részét hadi­kölcsönkötvényekben helyezte el, egyházkerületünknek a há­ború kitörése előtt volt kb. 480.000 aranykoronát kitevő va­gyonát potom 500 pengő értékre devalválta, nem ád módot egyházkerületünknek arra, hogy a felülépítményeknek a ha­szonbérleti szerződés szerint jó karban átadásához szükséges költségeket fedezhesse; — viszont a javadalmas püspök úrral szemben merőben igazságtalan és méltánytalan lenne, hogy a birtok juttatás adott módja folytán különben is megcsonkult jövedelméből még körülbelül 4000 pengő kamatot a reparációs kiadások összegének 15 év alatt kívánt amortizációjára maga és családja elől elvonjon. Az állam egyházkerületünk rovására nem gazdagodhat, aminthogy nyilvánvaló az is, hogy a szóbanforgó birtok jutta­tásával püspökünket bonifikálni s nem büntetni akarta. Az egyházkerületet pénzügyeivel kapcsolatban elismerőleg kell kiemelnem az egyházkerület pénzügyi bizottsága elnöksé­nek és pedig elsősorban Zorkóczy Samu őméltóságának a va­nyarci birtok leltárba vétele és az egyházkerület pénzügyeinek számvitele és ellenőrzése körül kifejtett áldozatkész, szakava­tott és buzgó közreműködését. Úgyis, mint régi munkatársamat, főként azonban mint egyházkerületünk érdemesült egyházi főjegyzőjét, szívből kö­szöntöm Paulik Jánost, a Meie érdemes elnökét, betöltött negy­ven éves lelkészi működése alkalmából és kívánom, hogy nyíl­jék még sok alkalma szép tehetségének hazánk és egyházunk érdekében gyümölcsöztetésére. Viszont a veszteség fájó érzetével veszek búcsút a főjegy­zői minőségében körünkből megváló dr. Mikler Károly öméltó­ságától, egyházkerületünknek ettől a régi, kipróbált, nagy­érdemű vezérmunkásától. Az eperjesi jogakadémiának a dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom