Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1929. szeptember

- 15 testvér egy ház közötti megértő és egymást kölcsönös erővel támogató jó viszonynak a kimélyítéséhez, amire pedig ma a közelmúltban egy s más fontos kérdésben jelentkezett bizonyos szeparatisztikus felfogásokkal és álláspontokkal szemben a testvéries kapcsolat megszilárdítása érdekében szükség volt. Legyen szabad ezzel kapcsolatban annak az egyéni véleményemnek kifejezést adnom, hogy a felekezeti számaránynak protestáns részről hangoztatása, s úgy más egyházakkal, mint egymás közötti viszonylatban követelt alkalmazása; — jórészt közjogi, államhivatali és államsegélyi vonatkozásokban, nem szerencsés dolog és aligha egyeztethető össze a protestántizmus dogmatikai álláspontjával, de egyúttal az államsegélyeket a tényleg fennforgó szükség s a teljesített kulturmunka értékéhez mérten megszabó állami kormányzat jól felfogott érdekével sem, sőt a „ma nekem, holnap neked" elvénél fogva nyilván nem is célszerű és a tömeggel szemben a súlyt képviselő protestántizmus szempontjából egyenesen káros. Ami pedig a felekezetek közötti békés viszonyt illeti, ennek fenntartása minden egyháznak és minden jó magyarnak egyaránt érdeke, nemzeti független létünk kialakulásának mai sorsdöntő periódusában pedig egyenesen hazafiúi kötelessége. Ennek érdekében az egyházak vezetői mérsékelt, toleráns magatartásukkal s a kezükbe adott hatalom felhasználásával megfelelő irányítást adva és mérséklő befolyást gyakorolva, sokat tehetnek, amint hogy általában tesznek is. Szükség esetén a különböző felekezetekhez tartozó egyháztagoknak egyháza s egyúttal hazája létérdekét is féltő összefogó állásfoglalása s főként az államhatalomnak tapintatos, de ha kell, erélyes és következetes közbelépése és addig is az állam kormányának az 18Jf8:XX. t. c. szellemében gyakorlandó kultúrpolitikája, — a felekezeti torzsalkodásoknak, elégedetlenségnek s az ezek révén fenyegető kultúrharcoknak még idejekorán eleiét veheti. Addig is megfontolandó, hogy a nyilvános ujjhúzások s ezek hírlapi publikálása folytán az egyházi tekintély is kétségigenül csorbát szenved. A három év előtt tartott egyházkerületi közgyűlést megnyitó beszédemben azt a megoldási javaslatot vetettem fel, hogy kérjük fel az államkormányt, mikép az 1868:LIII-ik t. cikknek az egyházpolitikai törvények által hatályon kívül helyezett azt a rendelkezését, mely szerint a vegyes házasságból származó fiúk atyjuk, a lányok pedig anyjuk vallását követik, s hogy ez-