Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1929. szeptember

ket; így azonban a döntő szempont közöttük mindig az egyház közjava, közérdeke." Ebben a szellemben élt s munkálkodott Péchy Tamás 21 éven át egyházkerületünk élén, mindenkor teljes harmóniában munkatársaival: Czékus István, majd Zelenka Pál püspökkel, a szervezkedésnek, az erők gyűjtésének s az egyházi életnek, a rohanva haladó kor s az ezzel járt közfelfogás és változott világnézlet, követelmények és szükségletek folytán megnehezült egy emberöltőre kiterjedt átmeneti időszaka alatt. Hazájához, egyházához törhetetlen hűséggel ragaszkodott, a közügyet áldozattal szolgálta, meggyőződését férfias következetességgel és állhatatossággal követte, széles látókörű, alapos tudású, magas műveltségű, szelíd lelkületű férfiú volt. A régi magyar táblabírák bölcseségével, higgadt, fegyelmezett önmérsékletével, derült világfelfogásával és előítéletek által nem befolyásolt pártatlan igazságszeretetével. Lebilincselő nyájas modora és egyéniségének nemes közvetlensége közkedveltté tették őt, nem csupán baráti körében, de köz- és társadalmi életünk széles területén. Családja szerető körében kereste és találta fel az élet igazi örömét és munkássága édes gyümölcseit. Mint az országos kaszinó igazgatója, 11 éven át buzgólkodott a magyar művelt középosztály társadalmi erői tömörülése, erényei megóvása és fejlesztése s a nemzet javára konzerválása érdekében. Magas udvari méltósága dacára egyik legbuzgóbb tagja volt a magyar honvédegylet közgyűléseinek. Régi 1848—49-es honvédtársainak jogos érdekét pedig élte fogytáig készséggel támogatta. Gyürky Pál, mint egyházkerületünk főjegyzője, Péchy Tamás egyházkerületi felügyelő működését az e szentély falai között megtartott gyászünnepélyen mondott emlékbeszédében találóan jellemezte annak megállapításával, hogy valahányszor megjelent közöttünk, összejövetelünk ünnepélyesebbé lőn, a testületi szellem megélénkült, tanácskozásaink színvonala magasabbra emelkedett s mindenikünk érezte nemes egyéniségének, keresztyén erényeinek, eszményi felfogásának, fenkölt lelkületének azon varázserejű hatását, mely a vele való közszolgálatra buzgóságot, munkakedvet és kitartást kölcsönzött; — másrészt pedig személye iránt mindenkit önkéntes hódolatra, tiszteletre, szeretetre, bizalomra és ragaszkodásra gerjesztett."