Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1927. augusztus

Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Pál, a nagy apostol, amikor a Zsidókhoz irt levél X. fejezetében olvasóit a közeli üdv türelmes várására serkenti, néhány oly intelemben részesiti őket, amelyeket joggal alkalmazhatunk napjaink magyarhoni evangelikus keresztyénségére, sőt az egész magyarságra is, ,,Rettenetes dolog az élő Istennek a kezébe esni," — mondja az apostol. S azután, hogy emlékeztessen e rettenet részleteire, feltárja előttük a közelmúlt megrázó tapasztalatait: ,,Emlékezzetek meg, úgymond, az ez előtt való napokról, amelyekben — minekutánna megvilágosíttattatok volt — a háborúságnak nagy tusakodását szenvedtétek, ... társai lettetek azoknak, akik a nyomorúságos állapotban vannak." Kétségkívül, az apostol ez az emlékeztetése a Krisztus váltságmüvében — és az ótestámentomi törvénnyel szemben — az ő egyedüli közbenjárói voltában vetett hitért viselt szenvedésekre vonatkozik s ebben az értelemben kell azt alkalmaznunk önmagunkra és anyaszentegyházunkra is. A Krisztus váltságmüvében vetett tiszta hit boldog üdvszerző forrás számunkra s anyaszentegyházunk számára is. Az érette való szenvedés, amikor ez a hit s ennek a boldogító tudata szemben áll a hitetlenséggel, harcol a bűnnel, megküzd a kísértéssel, ellene áll az elfogultság, a gőg, a kevélység, a guny, a szidalom, az üldözés minden támadásának: a ,.különböző háborúságok nagy tusakodásait" borítja a hivő lélekre, de egyben feltárja annak egyedülálló, semmi más által nem pótolható nagy értékét Istennek országában. S épen ennek a tudatában inti az apostol tovább az olvasót, hogy mert „nektek drágább és maradandóbb jószágtok vagyon a mennyekben, azért ne vessétek el a ti bizodalmatokat, melynek nagy jutalom fizetése vagyon. Mert szükség néktek a békességtürés, ľ