Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1928. május, szeptember

- 13 - . földjei és a székesegyházi pénztárak - s nem kevéssé a nem globális szigorítással adott államsegélyek révén állanak rendelkezésre egyfelől, - s azt a küzdelmes sorsot, amely intézmények és alkalmazottak ellátása tekintetében a mi részünkön mutatkozik másfelől ; másrészről pedig ugyancsak alapos kutatás tárgyává tenni az intézményekben és alkalmazottakban való továbbfejlődés méreteit és arányosságait itt — és ott. Hogy ezekután nekünk a lelkészi korpótlék, az elemi iskolai tandijkárpótló államsegély, az egyházi adócsökkentési segély távolról sem békebeli arányokban áll a rendelkezésünkre, hogy segédlelkészeink számát szaporítanunk nem lehet, hogy új rendes lelkészi állásokat felállítanunk alig lehet, hogy tanítóink létszámát, új iskoláink számát emelnünk egyike a legnagyobb nehézségeknek, hogy az egyházkerületnek mostohán (a lélekszámarány egyoldalú rideg szemelőtt tartásával) adott közigazgatási államsegély méltányosabb megállapítása csak pium desiderium, hogy a püspöki javadalom céljaira adott földbírtok megfelelő jövedelmezőségi arány szemelőtt tartása melletti kiegészítése vagy megfelelő arányos kárpótlás elérése csak csalóka ábránd : az a viszonyok s az azokat formáló erőtényezők s ezek közt legfőképa pénzügyminisztérium folytonos akadékoskodása ismeretében ezek után senkit se fog meglepni. Csak azt bátorkodom a mélt. és ftdő. egyházkerületi közgyűlés minden egyes tagjának nagybecsű figyelmébe ajánlani: ne méltóztassék ez állapotokért egyházi hatóságaink képviselőit, vezérembereit felelőssé tenni akarni, vagy óket fokozottabb szorgalomra, több utánjárásra, nagyobb erőkifejtésre sarkallani akarni. Méltóztassék elhinni, hogy sokszor állásunk ú. n. külső méltóságának, tekintélyének a sérelmével is kilincselünk és kéregetünk, közbelépünk és sürgetünk s emberileg (s itt magán az egyetemes felügyelő úr ő Méltóságán kezdem a megállapítást) többet már alig tehetnénk. De méltóztassék tudomásul venni, hogy egyre többen jutnak arra a meggyőződésre, hogy a ,,trianoni Magyarországon állam és egyház viszonyában mi, protestánsok, a másodrendű tényezők kategóriájába jutottunk. Kik felelősek e változásért ? A kor szelleme, a nemzeti, a társadalmi fejlődés egyes vezető tényezők által való ügyes kialakítása, amely azt a meggyőződést igyekszik kiformálni sajtóban, közgyűléseken, előadásokban, népgyűléseken, hogy egyetlen biztos állam és társadalomfenntartó szervezet van, egyetlen egyház, amely földön és mennyen üdvözít s a többi nem