Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1928. május, szeptember

- 48 amelynek a gyakorlása módját és mértékét a kormányzati felelősség szabja meg. Amikor tehát érzem, hogy ehhez a magatartáshoz, ezekhez a törekvésekhez, amelyeknek a sikerét vagy sikertelenségét már nem én, de a mélt. és főtiszt. Egyházkerületi közgyűlés van hivatva értékelni, hiszen ismétlem, enyém csak az igyekezet, tehát amikor érzem, hogy ehhez a magatartáshoz, ezekhez a törekvésekhez Isten erőt adó kegyelmét nem nélkülöztem, akkor ez ünnepi órában első vallomásom csak abban összpontosulhat, hogy végtelen gyermeki hálával, köszönettel és alázattal borulok le az én mennyei Atyám előtt, „Akinek kegyelméből vagyok a mi vagyok." A második vallomás, amellyel ez ünnepélyes pillanatban egyházkerületemnek és önmagamnak egyaránt tartozom, az a tudatos és megfontoltan elgondolt kijelentésem, hogy soha, életem egyetlen pillanatában sem feledkeztem meg arról, hogy mint hü és jó magyar ember, mivel tartozom forrón szeretett drága hazámnak és a hazafiasan érző társadalomnak. Látszat szerint lehetnek sokan olyanok, akik felszínre vergődött irányzatok hangos követésével és a szó hatalmának a kiaknázásával e téren a porondon az első sorokat igyekeznek maguknak kiküzdeni, de hogy ott, ahová a mindenható és mindentlátó Isten tekint be, a sziv és a lélek mélyén a gyermekkortól fel a haj megőszüléséig érzések és szándékok tisztaságában és kötelességek és áldozatok lerovásában magamat senki által túlszárnyaltatni nem akartam, nem akarom és nem fogom engedni, az, amennyire boldog, a lélekismeret szempontjából épen annyira nyugodt és igaz vallomásomÉnnek a megértése érleli meg egyúttal azt is, hogy amióta hazánk és egyházkerületünk annyira megcsonkult, életemnek még látszólag legörvendetesebb, legboldogabbnak látszó óráiban sem teljes és zavartalan az örömem, mert mindig kiütközik belőle a nemzet s igy egyházkerület gyásza felett érzett szentelt fájdalmam. Ez érteti meg egyúttal azt is, hogy szinte emésztő hévvel, szinte reszkető szívvel rajongok a revizió gondolatáért és úgy szeretném, ha a nemzet, a társadalom és az egyház érzelmi kitörései minden nap, minden törvényhozási munkában, minden sajtó törekvésben, minden tanácskozó asztalnál és minden társadalmi mozgalomban ebben az egy törekvésben koncentrálódnának és kulminálódnának és ha ebben a megejtően szép törekvésben végre őszintén nyújtanának kezet egymásnak a