Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1917. július

- 65 kitüntetésekben is volt része. így az Eperjesi Széchenyi-kör és Petőfi-Társaság tiszteleti tagjává választotta, a Protestáns Irodalmiés a Luther-Társaság pedig választmányi tagjává választotta őt. Az igazgató-választmány a nyugalombavonuló Csengey Gusztáv iránt legőszintébb elismerését, háláját és szeretetét fejezi ki, hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvben is megörökíti s tiszta szívből kívánja az isteni Gondviseléstől: aranyozza be áldásával Csengey Gusztáv életének alkonyát, adjon neki jó egészséget, vidám kedélyt, hogy továbbra is foglalkozhassék a költészettel, hogy a Múzsa még sokáig legyen vele s hogy prófétai ihletével még sokszor vigasztaljon, erősítsen és bátorítson a jelen nehéz napjaiban és a reánk elkövetkező még ismeretlen jövendőben. Dr. Horovitz Sándor kir. tanácsos, coll. jogakadémiai tanár működésének idejére esik a jogakadémiának teljes négy évfolyamú jog- és államtudományi karrá történt kifejlesztése. A nyugdíjba vonult kiváló tanár tudós szakíró a jogakadémián az 1874/5. tanévvel kezdte működését. Minthogy azonban anyagi erők hiányában a fenntartó testület nem volt abban a helyzetben, hogy az ügyvédi rendtartásról szóló ekkor alkotott törvény követelményeihez képest a jogakadémiát négy évfolyamú jog- és államtudományi karrá szervezze át a szükséges anyagi erők összegyűjtéséig, az 1876/7. és 1877/8. tanévekre a jogakadémiát beszüntetni volt kénytelen. A tanárok, közöttük dr. Horovitz Simon is, lelkes buzdítása és közreműködése, a nagyközönséghez ilyképen feltámasztott áldozatkészség lehetővé tették, hogy a jogakadémia a közoktatási kormány követelményeinek megfelelően, mint a többi hazai hasonló főiskolákkal ugyanazonos módon szervezett négy évfolyamú főiskola működését az 1878/9. tanévvel újból megkezdhette. Dr. Horovitz Simon innen kezdve megszakítás nélkül Collégiumunk kötelékében működött. A legküzdelmesebb évtizedeken, fényes tehetségével, kiváló hírnevével arányban nem álló igen szerény fizetés mellett, sohasem panaszkodva, sőt mindig derült kedéllyel, bizakodó reménységgel szolgálta a féiskolát, s míg kartársai csaknem kivétel nélkül más kedvezőbb és biztosabb pályára léptek át, ő az eperjesi tanszéket büszkeséggel vallotta méltónak arra, hogy egész életét neki szentelje. A Collegiúm igazgató-vállasztmánya a négy évtizeden át lelkiismeretesen, példaadó buzgalommal működött tanár érdemeit hálás elismeréssel örökíti meg és örömmel látja, hogy nagyérdemű munkása teljes szellemi és testi épségben érte meg a jogakadémia felvirágzását, anyagi helyzetének állami szinvonalat elért konszolidálódását. Értékes munkásságának igazi jutalmát azonban az igazgatóválasztmány a tanítványok ezreinek köztudomású hálás tiszteiében, tudományos irodalmi működésének a szakkörök részéréi és leg5