Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 95 — 1. Abos. Az általános mnzgósításkor az egyházközség tanítója Pafko Mihály hadba vonult. Az iskola helyiségét a nagy vasúti forgalom miatt igénybe vett új vasúti alkalmazottaknak engedte át az egyház, akiknek az állomáson nem tudott lakást szerezni. Eltávozásuk után okt. végétől 1915. áprilisig a községen átvonúló különböző train-katonák használták az iskolát. Az egyházközség nem esett tűzvonalba s a train csapatok az egyházi vagyonban sem a lelkésznek, sem a tanítónak nem tettek kárt. A lakosság általában nyugodt volt s december elején csak néhány asszony menekült el rövid időre. A Vöröskereszt-egylet céljaira a lelkész, nejének és a tanítónénak közreműködésével gyűjtést indított meg. A gyűjtött pénzbeli és terménybeli adományok összege s értéke körülbelül 250 korona. A hadikölcsönből az egyháztagok közül sokan jegyeztek, aránylag nagy összegeket. 2. Bártfa. I A dúló világháborúnak izgalmaiból, mozgalmaiból és szenvedéseiből bő része jutott Bártfa sz. kir. városának s vele az evangelikus egyháznak is. A hadszintérhez tartozván, a háborúnak több fázisa részint falai között, részint közelebbi, vagy távolabbi közelségében játszódott le. Ismételten volt hadtestparancsnokságnak, három izben pedig hadseregparancsnokságoknak a székhelye. December hó 1-től 10-ig tartott az orosz ellenség betörése; januártól kezdődőleg május elejéig pedig az orosz ellenség közelségének izgalmait volt kénytelen végigszenvedni. A háború által okozott tetemes károk végleges megállapítása még nem volt lehetséges, hanem folyamatban van. Az egyházhíveknek a háború céljaira hozott áldozatai szinte csodálatra méltók. 3. Bártfa külvárosi egyház. Az oroszok úgy az anyaegyházba, mint az összes leányegyházakba betörtek és ott 8 napig tartózkodtak. Az anyaegyháznak kevés kárt csináltak, mert egy evangelikus vallású ezredes volt a paplakon elszállásolva, a ki úgy a templom, mint a parochia elé katonai őrséget állíttatott. A lelkésznek a padláson levő holmiját azonban elvitték. Az ezredes távozása alkalmával a házőrző egyéntől azt üzente a lelkésznek, hogy házából nem vitt el semmit, a temetési funebrálison és agendán kivül, s azokat a háború után egy levél kíséretében vissza fogja küldeni. Az ezredes két adjutánsa azonban, dacára annak, hogy elegendő fa állt rendelkezésükre, a lelkész könyvtárának egy részét fa helyett a kályhába dugta, mígnem, a házőrző feljelentésére, ezt nekik az ezredes megtiltotta. A lelkész méhesét megsemmisítették az oroszok. A kántori lakban levő holmiból sokat tönkre tettek. Erdővágáson a tanító krumpliját és szénáját elvitték. Az iskolai épület és a templom sértetlen maradt.