Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

— 92 — Egyházi téren ezen állapot sok helyen válságossá vált azáltal, hogy a papir pénzbőség dacára, egyházi adóban a hátralék igen nagyon felszaporodott és az egyházak nem tudják mivel fedezni kiadásaikat. A válságos helyzetnek sok anya- és leányegyházban oka az is, hogy az adóalapi segélyt sok egyház, mely azt eddig is húzta s arra számított, nem kapta meg. A lelkészek közül ma boldog az, akinek terménybeli járandóságai készpénzzel megváltva nincsenek. Az iskolákban is szomorúak a szerzett tapasztalatok. Hybbén, Németlipcsén, Vazsecen, Vichodnán a szeptemberben beszállásolt katonaság lefoglalta az iskolákat részint kórházaknak, részint laktanyáknak. Csak magának a hybbei egyháznak ebből 300 koronán felüli kára származott. Az említett iskolákban szünetelt a tanítás egészen az 1915. évi január hónapjáig, mig a tantermek, lakások és egyéb helyiségek fertőtlenítve, jókarba helyeztettek. Azonban a többi iskolában sem folyhatott a tanítás a rendes medeiben. Az egyházmegye 52 tanítója közül 20 hadbavonúlt, akiknek egyike, — névszerint Harmann József alsóboczabányai tanító, — mint hadnagy a harctéren hősi halált halt. Ezeken kívül négy lett novemberben besorozva, azonban ideiglenesen, felmentési javaslat alapján, a tényleges szolgálat alól felmentve, — f. évi június havában megint 3 új tanító soroztatott be. Ebből világos, hogy a tanítás sem járhatott kellő eredménnyel, bár egyes helyeken osztályösszevonással, másutt segédtanítók alkalmazásával igyekeztek e bajon segíteni, ismét másutt, mint Kisporuban, Szent-Ivánban, Németlipcsén magok a lelkészek is vállalkoztak az iskolások tanítására. Ami a háború valláserkölcsi hatását illeti, erről még nem lehet végleges ítéletet mondani. Tagadhatatlanúl örvendetes tünet az, hogy a családok túlnyomó részében, — még ott is, ahol a perpatvarok, veszekedések, gyűlölködések gyakoriak voltak, — a háború e szíveket közelebb hozta egymáshoz A családfenntartó tagok becsét, — amint azok hadbavonúltak, — felösmerték az otthonmaradottak és számtalan hő fohász szállt a kegyelem Istenéhez értök, hogy oltalmába vegye és ép egészségben haza visszakísérje őket. A templomlátogatás javúlt, megteltek hívőkkel a templomi padok, a hitbuzgóság, az áhítatosság, mélyebb lett és nem múlt el vasárnap a háború kitörése óta, hogy egyes családok hadbavonúlt tagjaikat, kegyadomány kíséretében a gyülekezet imáiba nem ajánlották volna, különösen népesebb vidéki egyházközségeinkben. Csak egyetlen egyházközségből érkezett oly jelentés, hogy a hitbuzgóság fellobbanása múló tünet volt. Amint a templomlátogatók azt tapasztalták, hogy az Úr nem siet kéréseiket teljesíteni,