Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 83 — egyén hiányában az orgonálásra 8 hét alatt betegen egyik leányát tanította be, aki azóta minden istentiszteleten orgonál. A böjti időszakban a lelkész állapota rosszabbodván, kénytelen volt szanatóriumba menni, 3 heti ott tartózkodása után, amint egészségi állapota némileg javult, újból hazament. A kassai I. egyházban a háború kitörése hetében a lelkész mindennap d. e. 11 órakor, a későbbi időkben pedig hetenként 2-szer délelőtt, az adventi időszakban este, közös imaórát tartott és tart a templomban. A templom pedig a zord téli idő beálltáig — egész napon át, reggel 8-tól este 6-ig, nyitva állott a hívek részére, ahol a felügyeletet 2 óránként felváltva az egyház buzgó nő tagjai vállalták magukra. A hadbavonuló katonáknak a lelkész több ízben úrvacsorát szolgáltatott, a sebesülteket a kórházban felkereste, de oly nagy volt itt a munka mező, hogy kérelmére a püspök kieszközölte 2 rendes tábori lelkész kineveztetését Kassára, akik mellett a lelkésznek még elég teendője akad. Legutolsó istentiszteletét a sebesült katonák részére a ,.Prot. patronage" által fenntartott kórházban Pünkösd II-sod napján végezte német nyelven. E kórházban az ápolást az egyház nőtagjai végzik. A tanítás Kassán az iskolákban az elmúlt tanévben szeptember 4-én kezdődött. Szeptember 26-án járvány miatt november 2-ig bezáratott. November 30-án a háborús veszedelem miatt szűnt meg a tanítás január 5-ig. Innen kezdve folyt a tanítás május hó végéig, amikor a vizsgálatok is megtartattak. A kassai II-ik egyházra is óriási feladatot rótt rá a háború. A mozgósítás óta ott felszerelt és átvonult számtalan katonáknak és hozzátartozóiknak, ha más vallásúak voltak is, állandóan rendelkezésére állott az egyház, s mig Kassán tábori lelkész nem volt, úgy a közös, mint a honvéd katonai parancsnokság főként ezen egyház lelkészét, kérte fel és bízta meg az ev. vallású katonaság lelkészi gondozására, amit a lelkész fáradhatatlan tevékenységgel végzett különösen akkor, mikor az őszi időjárás következtében 15—25 ezer volt a betegek, 200 körül a halottak száma, s ev. tábori lelkész még nem volt Kassán és amikor a közelgő háborús veszedelem hírére sokan elhagyták a várost, s az otthonmaradottak vígasztalásra s bátorításra szorúltak. Ezen egyház lelkésze Homola István temette el Lukácsik Mihály ránki s honvéd tábori lelkészt, aki a harctéren szerzett betegsége következtében Kassán halt el, s akit az egyházmegyéje nevében is a temetést végző lelkész búcsúztatott el Kórházi látogatásai alkalmával a lelkész-egyháza és saját készletéből, továbbá Dr. Baltik püspök, a Zpevnik-, Tranoscius- és Luther-társaság, Jánoska, Majba, Kapi, Schmied Jenő és Kirnbauer lelkészek s egyesek adományaiból — 6*