Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 67 — hozott 1500 K-nyi összege terhére, — a jövőre nézve pedig 1000 K helyett állandóan 1500 K-val emelni a polgári leányiskola járulékát. Az árvaház fenntartási viszonyaival is egyszer már gyökeresen le kell számolnunk. Azt hiszem, ha valahol, úgy itt tere van annak a régi mondásnak: ..ad impossibilia nemo obligatur." Ha az alapításkor más viszonyokat vettek figyelembe az áldottlelkti alapítók, — mint a minők a valóságban bekövetkeztek, úgy az csak az ő nemeslelkii, idealistikus felfogásuk mellett bizonyít, — de nem kötelezi a jelenleg élő nemzedéket arra, hogy folytonos erőfeszítéssel sem tudván az árvák eddigi létszáma mellett másként gazdálkodni, mint folytonos tőkeapasztással,: a végén azt a szomorú dilemmát szemlélje, hogy vagy feladja az egész árvaházi intézményt, vagy az elfogyott alaptőke dacára fenntartva azt, a kerületetet évről-évre a deficit réme elé állítsa. Nem! Nézetem szerint van egy harmadik, nagyon reális, nagyon megfelelő álláspont. S ez az, hogy a felveendő árvák létszáma annyi lélekben állapíttassék meg, a mennyinek ellátására — számbavéve minden személyi és dologi kiadást, és a legszigorúbban mérlegelve a mostani viszonyok közt bizonyára apadó irányzatot vevő jótékony adományokat, — magából az alap jövedelméből telik. Nagy örömömre szolgált, hogy az árvaház bölcs és buzgó vezetősége a folyó évre való vonatkozásban hozzájáiúlt e felfogáshoz, úgy hogy a folyó évi zárszámadás talán nem fog oly nagymérvű tőkefogyást felmutatni, mint az előbbiek. Most már csak az a fontos, hogy ezt az álláspontot a jövőben is híven kövessük és akkor — az intézmények életében aránylag rövid időt tevő néhány év alatt ismét elérhetünk oda, a hol a múltban állottunk, sőt a közviszonyok várható javulása esetén remélhetőleg bekövetkező bővebb adakozási kedv mellett egy lépéssel tovább is haladhalunk. Egyházkerületünk háztartásán belül fontos feladat vár reánk a missiói pontok szervezése tekintetében is. Közalap-járuléktöbbletünk az 1916-ik évtől kezdve felszabadúló évi 8000 K összege lehetővé teszi számunkra, s ha lehetővé, akkor kötelezővé is, hogy a már régóta szerves ellátást igénylő missiói köröket congruális lelkészi állások alakjában rendszeresítsük, betöltsük. Itt e gondolattal bővebben nem foglalkozom ; a leginkább érdekelt tiszavidéki esperesség elnökségével közöltem egy hosszabb dolgozatomat, a melyben igyekeztem kimutatni, hogy e 8000, illetve 8300 korona felhasználásával már az 1916. és 1917-ik évek folyamán módunkban áll a máramarosszigeti missiói lelkészi állásnak congruás lelkészi állássá leendő átszervezése mellett Szolnokon, Kisvárdán, Újfehértón és Sarkadon congruás missiói lelkészi állomásokat rendszeresíteni akképen, hogy minden ilyen lelkészi állás fenntartására a