Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

Közigazgatás. tént megalakulása és végleges szervezkedése. Elnökül Rafíay Sándor budapesti lelkészt, alelnökül kerületünkből Paulik János nyíregyházi lelkészt, jegyzőül Duszik Lajos szathmárnémetii lelkészt választották meg s ezzel teljesült az az óhajom, hogy a szervezkedés alkalmával mellőzzék a püspököknek elnökül, vagy más vezető állásra választását; — legyen ez az egyesület az, a mit tőle várunk: a lelkészeknek a hivatalos egyház keretén kívül álló szabad, társadalmi egyesülése, a mely a lelkészek önképzésének, fcociális érdekeinek, a gyülekezetek belső építésének nagy kérdéseivel minden u. n. hivatalos befolyás mellőzésével, szabadon, feszélyezettség nélkül foglalkozzék. A megalakulással, végleges szervezkedéssel foglalkozó ülésen ugyan heves, szenvedélyes, személyeskedő kitörések hangzottak el s ezeknek utóhangjai az egyházi sajtó némely képviselője hasábjain ismételve is fel-felcsendűltek, — de bízunk a mi evang. lelkésztestvéreink komoly evangéliumi szellemében, a mely lesz oly erős, hogy a maga kebeléből minden személyeskedő, túltengő, beteges kritikai hajlandóságot, — és ha kell, úgy annak képviselőit is — kizárja és csupán az épitő, alkotó munkásság érvényesülésének enged tért. A fentiekből önként folyik, hogy a tiszai egyházkerület lelkészi értekezletén ideiglenesen, az egyetemes lelkészegyesület megalakulásáig elvállalt elnöki tisztemtől a jelen közgyűlés időpontjában megválók. 11. Jelentésem során a kerületünket szorosabban érdeklő ügyekre térve rá, tisztelettel van szerencsém jelenteni, hogy azon, részemre adott felhatalmazással, hogy újabb irógép beszerzésével és kisegítő újabb munkaerő alkalmazásával oldjam meg a felszaporodott hivatali teendőket, dacára annak, hogy azok valóban nagymérvű szaporodást mutatnak, még sem éltem, mert a jelenlegi háborús drágasági viszonyok között kerülni akartam pénztárunk nagyobbmérvű megterheltetését. Még az eltávozott püspöki missionárius helyére sem hívtam be más kisegítő munkaerőt, kivéve azon 3 hetet, a midőn Máczay L. rozsnyói segédlelkészt alkalmaztam az irodában ideiglenesen, — de a munkaszaporulat feldolgozásán az egyhkerületi irodavezető és pénztáros urakkal osztoztunk meg. Természetes azonban, hogy ez a helyzet csak átmenetileg tartható fenn és a püspöknek ilyen természetű irodai lekötöttsége magának az egyházkerületnek érdekében sem kívánatos. Egyébként közigazgatásunk ez évben is rendben, pontosan végezte feladatát s a'midőn jelzem, hogy aligha van sok oly nagyforgalmú iroda, a melyben a hátrálék oly minimális volna, mint a mi egyházkerületühk központi irodájáé: úgy egyben e helyütt is őszinte elismerésemnek kell, hogy kifejezést adjak az én ügy-