Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 53 — csupán két felolvasást tartott a lelkész: egyet ádventben és egyet böjtben. A lelkész az idén maga látta el a hitoktatást (heti 17 órában) ; az iparostanoncokkal vasárnapi iskolát tartott, a három katonai kórházban is teljesítette a tisztével járó kötelességeket: a lelki vigasztalás nyújtása mellett olvasmánnyal is ellátva a szellemi táplálékra vágyakozókat. Karácsony estéjén mind a három kórházban külön-külön beszédet és imát mondott. Az esteli istentiszteleteket, különösen a kántor hiánya miatt, még ez idén behozni nem tudta. Batizfalván a lelkész belmissziói tevékenysége a következőkben nyilvánult: Betegeskedő, vagy más szerencsétlenség által sújtott, szomorkodó egyházhíveit látogatta, Isten igéjével vigasztalta, vasárnapi szent beszédeiben híveit a keresztyén erényekben való gyakorlásra intette. A háború kezdetétől mind e mai napig, az esti órákban, hetenként kétszer háborús hétköznapi istentiszteletet tartott a hívek nagy részvétele mellett. A mindkét nembeli felserdült fiatalsággal nyáron át a d. u. istentisztelet alatt szívesen látogatott katechisátiót tartott. Egyik hadbavonúlt tanító helyett a népiskola három felső osztályát m. é. okt. hó közepétől f. é. május 3-ig, vagyis a nyilvános évzáró vizsgáig oktatta. Nagy buzgalmat fejtett ki úgy az első, valamint a második hadikölcsön ügyében. Brassóban az 1914. augusztus hó 2 óta minden vasárnap a háborús események beleszövésével tartatik a predikátió és imát mondanak a királyért, hazáért és hadseregünknek és szövetségeseink hadseregeinek diadaláért; a királyszületése napjának előestéjén este 6 órakor ünnepélyes isteztisztelet tartatott, — s azonkívül a háború kiütésétől kezdve minden szerdán este 6 órakor, majd október 1 -seje óta 5 órakor, liturgikus istentisztelet tartatik, addig amig a háború folyik és ezen imát mondanak a királyért, a hazáért és seregeink és szövetséges hadseregek diadaláért. Ezt a külön istentiszteletet a prot. egyházak közül itt Brassóban mi léptettük először a jelzett célból életbe és szépen látogatják. Később követték példánkat a reformátusok; gyűjtöttek a bevonúltak hátramaradott családjának segélyezésére és e célra minden vasárnap offertoriumot tartanak. Lelkész a behívottakat buzdítja, hogy bevonúlás előtt az istentiszteleten vegyenek részt és úrvacsorával éljenek és igy ajánlják sorsukat Isten kezébe, — a már hadrakelt és egyházközségéhez tartozó egyéneket pedig lelkesíti leveleivel, (tábori levelezőlap) s íly módon igyekszik az összeköttetést köztük és az egyház között fenntartani és az egyház vígasztaíásaival a csatatérre is utánnok menni. Intézkedtek azon bevonúltaknak, valamint