Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1915. július

— 13 — földön s örök megkoszoruztatását, megkoronáztatását Te nálad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Miatyánk . . . _ r Dicsőség . . . Amen! S immár felavatom ez emléket az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Úristennek nevében, ki minden hűséges érzést megáld s minden nemes alkotást megszentel e földön! Átadom azt a miskolci egyház képviseletében Nagyságos Felügyelő Urnák! Vegyék át és őrizzék hiven, méltóan ahhoz, aki hü szolgája volt az Urnák s az Ő nevében hü pásztora és főpásztora a lelkeknek. Ez emléknél is áldják és dicsőítsék mindannyian Isten szent nevét mindörökké! Ámen! Ezen szavaimat követőleg Lichtenstein László egyházfelügyelő kegyeletes szavakkal áldozott az elköltözött emlékének s kifejezésre juttatva a miskolci egyház hü ragaszkodását egykori nagynevű lelkésze emlékéhez, az egyház őrizetébe átvette az emlékművet és fogadalmat tett annak mindvégiglen gondos megőrzésére. A dalárda befejező éneke után pedig az elköltözöttnek fia fejezte ki mélyen átérzett rövid beszédben a kerület és a miskolci egyház iránti háláját az elköltözött emlékének e megtisztelő megörökitése felett. S ezzel az emlékezetes ünnep, — amely ismét egyik bizonyságává lett egyházkerületünk bennső, szellemi és érzelmi egységének, — véget ért. Vajha azok az eszmék és érzések, melyek ez ünnepélyt létrehozták, továbbra is áldásosán termékenyítenék meg egyházkerületünk egész közéletét. Kérem ezen jelentésem tudomásul vételét és reá vonatkozólag az egész püspöki jelentés végén tett indítványom szíves elfogadását. Ez idei egyházlátogatási körutamon a tátraaljai esperesség 3p Egyházanya- és leányegyházait vettem sorra. Május hó 20-án indúltam látogatás, útra Kemény Lajos egyházkerületi jegyző társaságában, ki a távollenni kényszerült főjegyzőt egész körutamon szokott buzgóságával helyettesítette. Szepesvármegye határán, Margitfalva állomáson a szabadságon levő alispán képviseletében Winkler Pál gölniczbányai