Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

— 40 — templomot és iskolát, hitet és tudományt, erkölcsi és szellemi javakat s amely nem a kölcsönös függés szellemsorvasztó, de a kölcsönös bizalom és szeretet lélekemelő légkörében igyekszik hivatásuk magaslatán egy cél felé tömöríteni tanári-kart és ifjúságot, intézeteket és fenntartó, kormányzó hatóságokat. És látom bennök a lüktető hazafias érzés eszményi magaslaton álló lelkes megnyilvánulását, amely a nemzeti megpróbáltatás v súlyos napjaiban, az ellenséggel vívott — oly tömérdek vér — és anyagi áldozatot követelő háború e súlyos esztendejében sem enged tért az elcsüggedésnek, a hátrálásnak és ellankadásnak, de acélosítva izmot és szívet, akaratot és tevékenységet, elszántságot és határozott cselekvést, bizton reméli, várja és a szívekben már ott is tudja a győzedelmi pálmát. És ha valaha, úgy ez esztendő küszöbén érezzük mi, valamennyien, kiknek hivatásunk összeforr a nemzeti közművelődés munkásainak hivatásával,: mily véghetetlenül fontos, minden elismerésre, minden hálára, minden támogatásra méltó az a munka, amely az ifjúság nevelését és tanítását célozza. A háborúnak ez az esztendeje valóságos próbaköve a nemzeti kúlturmunka sikerének. Azt a szellemet, amely győzelemre vezérel a legsúlyosabb megpróbáltatás napjaiban is, — az iskola munkája plántálja a szívekben. És érdemes a feljegyzésre, hogy a protestáns Németország fiai mily csodálatraméltó hősiességgel és bámulatos sikerekkel gazdagon vívják meg nemcsak a vérnek és vasnak, de ami ennél több, a szellemnek, a kultúrának harcait. És érdemes megfigyelni, hogy küzdő hadseregünk elesett hőseinek és kitüntetett vitézeinek soraiban mily sűrűn találkozunk jól ismert protestáns, evangelikus nevek viselőivel. Fényes bizonysága, örök időkre szóló elismerése ez annak, hogy iskoláink szelleme a hazafias lelkesedés és az igazán jellemképző, elszánt kötelességteljesítés terén valósággal mintaszerű. A háború egyik filozófusának megállapítása szerint a népek ez irtózatos tusáját a nemzetek erkölcsi megújhodása s főként demokratikus és sociális irányban való újjáfejlődése fogja követni. Kétségtelen, hogy ennek nyomai máris mutatkoznak. És ha a győzelem kincsét nekünk nyújtja a népek felett őrködő Gondviselés kegyelme, — elmondhatjuk, hogy ezért a nemzeti újjászületésért, a Krisztus evangéliumának szellemvilágához annyira közelálló demokratikus és nemes irányú sociális törekvések diadaláért érdemes volt ez irtózatos harc veszteségeit is elszenvedni. Ám nemzetünk közszellemének ez újjáalakításában az oroszlánrész ismét csak oktató- és nevelőintézeteink vállaira