Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1920. október

ban atyafiságos részvétükkel osztoztak: Báró Solymossy Lajos egyetemes felügyelő, Báró Prónay Dezső t. b. egyet, felügyelő, Dr. Baltik Frigyes dunáninneni, Kapi Béla dunántuli, Dr Raffay Sándor bányakerületi püspökök, az egyetemes ref. konvent, a dunamelléki ref. egyházkerület elnöksége, Ferencz József unitárius püspök, a pesti magyar és az eperjesi I. egyház elnöksége, a brassói, liptói, szepesvárosi és tátraaljai egyházmegyék esperesei, Dr Mikler Károly jogakadémiai dékán, mindannyian a vezetésük alatt álló testületek nevében is. Mindnyájunk azon hő fohászával zárom emlékszavaimat : Az Ur áldása nyugodjék szeretett jó felügyelőnk haló porain, lelkének pedig adjon boldog üdvöt a Krisztus megváltottai között! 4 p Püspök előadja évi jelentését. Bánatos szavakat szentel az egyházkerületet a megszállás következtében ért nagy veszteségnek. Kifejti, hogy az összes egyházkerületek között a mienket érte a legnagyobb és legfájdalmasabb veszteség, amennyiben 177 anyaegyházból 162-őt, 127 leányegyházból 113-at, 209.711 főnyi lélekszámából 176 000 et, 194 lelkésze és segédlelkészéből 176-ot, 342 tanítója közül 288-at, 9 közép- és főiskolája közül 5-öt, 110 tanára közül 67-et, 10 egyházmegyéje közül ,8-at teljesen elvesztett. Nem kevésbé vigasztalan a megmaradt terület valláserkölcsi helyzetképe. „Az őszi-rózsás"- és a „proletár-diktatúra" forradalmi mozgalmai a lelkek eldurvulásában, az erkölcsök általános züllésében, a tekintély társadalom-fenntartó elvének lábbal tiprásában tombolták ki magukat s a munkakerülés, rablások fosztogatások, könnyű vagyonszerzések, a személyekre és tárgyakra kiterjedő közbiztonság aláásása, kiélesedő osztályellentétek, mesterségesen szított izgalmak az egyházak, a vallás, a papság, a személyes tulajdon intézménye, a hivatali engedelmesség rendszere ellen a közerkölcsök alig helyrehozható hanyatlását, az állami és társadalmi rend évezredeken át kipróbált fenntartó oszlopainak rendkivüli megrázkódtatását, a nemzetgazdaság erőforrásainak csaknem teljes kiapadását idézték elő. Folytatólag kifejti a püspök, hogy a megszállott területekkel való hivatali érintkezést a fennforgó közlekedési akadályok miatt nem lehetett fenntartani, hogy értesülése szerint a kerülettől elszakított részeken megalakult a keleti tótkerületi egyháztanács Janoska Gy. és Ruzsiak J. elnöklete alatt, megalakultak az esperességi tanácsok is, — s a régi esperesek közül egyedül Kübecher Albert szepesi városi főesperest hagyták meg tisztében. A gyülekezetek autonomiája fel van függesztve. Az iskolákat sorra államosítják,