Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1920. október

szoní a Kubinyi Géza és Terray Gyula vezetése alatt nagy számban megjelent gömöri és Gyürky Pál vezetése alatt megjelent kishonti, továbbá a szepesvárosi, sárosi és hegyaljai esperességek képviselőinek a gyászházban az egyházkerülettel szemben kifejezett testvéries részvétnyilvánitásait vigasztalódó lélekkel fogadtam, a magyar törvényhozás, a kormány, a közigazgatás, a társadalom, a család, az egyházak és iskolák nagyszámban megjelent képviselőinek bánatos szavú részvétnyilatkozataiban a saját lelkem súlyos veszteség érzetének, gyászának visszatükröződését szemléltem A sajógömöri templomban tartott gyászistentiszteleten Terray Gyula gömöri főesperes mondott mélyen megható oltári fohászt, majd én tartottam a gyászbeszédet a következőkben : Alapige: II. Mózes XXIII. 20. „íme én elbocsátom az én angyalomat te előtted, hogy megőrizzen Téged a Te utadban és bevigyen Téged a helybe, melyet én készítettem !" „Napjai megvannak számlálva, ereje rohamosan fogy:.." Ez a megdöbbentő hir kelt róla szárnyra napokkal ezelőtt... Aggódó lélekkel tekintettünk fel az Úrhoz, kitől jő tanács és segedelem, hogy tartsa meg őt nekünk, ne vegye el tőlünk éppen akkor, amikor haza, nemzet, egyházak, társadalmak, családok a kétségbeejtő izgalmak, a folytonos rázkódtatások és válságok rettenetes napjait élik*) és amikor, ha valamikor, ugy éppen most volna szükség próféta ajkakra, bölcs, aggastyán testben is rendületlen bizó, biztató és lelkesítő lelkekre, akik csüggedés helyett erőnek, szenvedéssel sújtó izgalmak helyett kitartásnak és csüggedetlen reménynek igéit hirdessék a rettegő aggodalomban hányódó honfimillióknak, amikor éppen most volna szükség a szeretet lelkére, mely hozzájárulna ahhoz, hogy a széthúzás ősi átka helyén a nemzetben szárnyra kelne az ércfallá egybeforradás ihlete, bölcsessége és külerő hatalmát is ledönteni képes magas mértéke! De ime az Ur másként határozott. Ujabb próbára helyezte nemzetét, egyházát, amidőn Szent-Iványi Árpádban vezéralakjaink egyik legkiválóbbikát elszólította tőlünk s ezzel kidőlt a hatalmas tölgy, melyre büszkeséggel tekintett egyház és haza, összeomlott az oszlop, melynek koronájáról világosság, hűség és szeretet és igazság fénye sugárzott oly sokfelé. Mély gyászba borultan áll ravatala körül a magyar nemzeti társadalom, a forrón szeretett család és általa mindig oly hiven szolgált és szeretett tiszai egyházkerülete... A letarolt mező, amelyen már csak vérvirágok és fekete lombok nőnek, még riasztóbbá, még szomorúbbá válik Szent-Iványi Árpád halálával. *) Jegyzet. Éppen a gyászszertartás idején dúlt a forradalom pusztító szenvedélye a leghevesebben. Geduly.